Fővárosi Lapok 1871. október (225-250. szám)
1871-10-22 / 243. szám
243-dik sz. Vasárnap, október 22. Ifradó hivatal: Pest, barátok tere 7. szám. Nyolcadik évfolyam 1871 Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ft 2 kr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 1. en. Hirdetési díj Hatodhasábon pet.ntor...................9 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 kr. Lapunkra előfizetni folyvást lehet, mivel teljes számú példányokkal még rendelkezik a kiadóhivatal. Dalok Clarisse-hoz. ii. Úgy vágytam a koszorúra. Most epedek értte jobban , Homlokomról hogy letépve, A te lábad elé dobjam. Büszkébb voltam a cédrusnál, Mely nem hajlik a viharban. Szemed előtt, mint egy bűnös, Csak neved suttogom halkan. Hittem sokszor, hogy szeretek, S csak röpködtem, mint a lepke; Most tudom, hogy már a kocka Fölöttem is el van vetve. A mily végtelen szeretlek, Gyűlölni is úgy tudnálak, S azon venném észre, hogy egy Csókodra akkor is áldlak ! IV. Harmatcseppnek fényes ragyogása: Szerelmünknek édes álmodása! Mily kicsiny az, ime, mégis benne Mintha éppen az egész menny lenne! Égő ajkad titkos csattanása: Rózsabimbó zengő megnyílása! Minden, ami édes van e földön : Azt egy csókban a szivedbe öntöm. Oh! ki mondja, hogy az élet árny csak, Hogy a mennyben szebb örömek várnak ? Ha az isten megjutalmaz engem : Nem lehetek — csak veled az égben! V. Nem kérdezem, nem , hogy szeretsz-e ? Elég nekem egy pillantásod, Melynek fényét lelkemre vetve, Teremtesz egy tündérvilágot. Nem kérdezem, nem : hogy szeretsz-e ? Saját szivem mondja azt nékem, Múltat, jövőt midőn feledve : Clarisse, a te két szemed nézem. Oh ! hallgass ! E szent némaságban Szived szerelmét érzem, látom . Ebben a legszebb vallomás van, És te megérted boldogságom. VI. Meggyűlölném a szenvedélyt, Ha téged nem szeretnélek. A te neved zeng lelkemben, Mint egy templomi szent ének. És előtted áhítatra Gyűl fel minden vércsepp bennem: Ragyogó templommá válik Sötét, rideg, bűnös keblem. Szemeidnek csodás fénye Gyújt gyertyákat az oltárra; Édes lehelleted tömjén, Mely a templomot bejárja. Szivem az oltár szentélye, A hol fényes arcod ragyog; Érzelmeim egytöl-egyig: Fanatikus bolond papok! . . . Komócsy József: Regény cím nélkül. Irta : Sz. Madarassy Klotild. (Folytatás). — Oh! ne vádolja kegyed az én szegény, jó anyámat is! — kiálta élénken Szeréna. — S ha kénytelen is engedni atyám vasakaratának, azért mélyen fájlalja a kegyetek ellen elkövetett sértést. De én, — folytatá emeltebb hangon, mig szemei újra a szokott tűzben ragyogtak, — én dacolni fogok e szigorúsággal s be fogom majd egykor bizonyítani, hogy nekem is van saját akaratom. — Nem, Szeréna, ne dacoljon kegyed atyja akaratával; ez nem szülne jót egyikükre nézve sem! — szólt Lujza komolyan. — Mert lássa, atyjának végre is igaza van: kegyed, az ünnepelt szépségű, gazdag leány, nem arra van hivatva, hogy egy szegény, névtelen ifjú nejévé legyen. — De én nem leszek mindig szegény és névtelen ! — kiálta Jenő föllobbanó érzéssel. — Gyermeki szeretetem irántad, anyám, és szerelmem, Szeréna iránt elég erőt és lelkesedést fognak nekem adni, miképp művészetem által nem csak ismertté, hanem fényessé és ünnepeltté tegyem azon nevet, melyet egykor Szerénának fogok fölajánlani. — És én, Jenő, híven és kitartóan fogok ezen idő elérkeztére várni! — szólt a valódi érzés hangján a fiatal leány. — Nem, nem, gyermekeim, ne tegyetek egymásnak semmi ígéretet! — szólalt föl Lujza tiltakozó mozdulattal. — A jövő isten kezében van, s ti nem vagytok urai sorsotoknak; különösen Szeréna nem, kit atyja előbb-utóbb kényszeríteni fog egy általa választott férj elfogadására. — Soha! — mond a leány az erély és elszántság oly határozott kifejezésével gyermekded szép arcán, hogy Lujza és fia csodálkozással szemlélték őt — Jenő, — folytatá aztán a legbensőbb érzés meggyőző hangján az ifjúhoz, — itt, drága édes anyja előtt Ígérem és fogadom önnek, hogy soha sem leszek másé, mint az öné. — S én viszont ígérem és fogadom kegyednek, Szeréna, — szólt ünnepélyesen az ifjú, ki a leány lelkes szavai által egészen férfiúvá érezé magát érlelődni, — hogy méltó fogok lenni önhöz, s vagy kivivom nevemnek a hirt és dicsőséget, vagy meghalok a küzdelemben, de gyáván megadni magamat a Borsnak soha sem fogom. Lujza a sajnálkozás és az öröm vegyes érzeteivel szemlélte a lelkesült két gyermeket, kik az első szerelem egész rajongásával engedték át magukat a fiatal szív rózsás reményeinek, s míg azok kéz kézben nyugodva állottak s ragyogó tekinteteik a legtisztább érzés bensőségével függtek egymáson, addig az anya a sokat szenvedő szív forró áhítatával könyörgött némán az istenhez, hogy ne vonja meg e két ártatlan, szerető szívtől áldását. III. Párkándon. Párkánd kies fekvésű fürdőhely közel Nagy- Egres városkához, melyet átalánosan elismert gyógyerejű vizeiért és kedélyes, sőt olykor zajos mulatságaiért nem csak a közel s távoli vidék lakosságának tehetőségei, hanem a fővárosi körökben szereplő delnők és arszlánok is gyakran fölkeresnek. De itt is, mint— fájdalom! — a legtöbb hazai fürdőhelyen, a hölgyek mértéken fölüli fényűzése s a férfiak vakmerő kártyaszenvedélye zavarólag, hat olykor a társaság kellemes összhangzatára. Egy évvel később az előbbi fejezetekben elmondottak után, július hó közepén, fényes és nagyszámú vendégsereg gyűlt egybe Párkándon. A híres „Anna-bál“ napja, vagyis estéje közeledett, s ez szokott az itteni fürdői idény fénypontja lenni, a midőn távoli vidékekről, sőt még Pestről is elősietnek a fényűző mamák tánckedvelő leányaikkal, legújabb divatú öltözékeiket bemutatni, a gazdag házasságot vadászó uracsok pedig — legtöbbször adósságra vett — pompás négyes vagy ötös fogataik által hódításokat tenni. Itt találjuk Nagy-Egresről többek közt Kövesdy Bálint ügyvédet is nejével és leányával, Szerénával, mely utóbbit ritka szépsége, s tán atyjának elhiresedett vagyonossága miatt is, az udvarlók egész serege környezett. A fiatal leány, kinek sikerült szülői éberségét kijátszani s olykor Stiller Lujzával találkozni, hogy a Bécsben tartózkodó Jenőről s annak előmeneteléről művészetében (melyről a hírlapok máris dicsérőleg tettek említést) hirt halljon s abból magának újabb vigaszt és erőt merítsen mindennapi föladatához, ugyanis: szülei előtt az elfogulatlant, a vidámat játszani; a leány tehát — fölvett szerepéhez híven —a Párkándon minden mulatságban megjelent, fényesen öltözködött, táncolt, nevetgélt, egészen úgy, a miként azt tőle atyja kívánta, ki az általa szépsége és eszessége, sőt dévajsága miatt is bálványozott leányt szerette hódolóktól környezve látni; s a derék embernek nem volt forróbb óhajtása, mint egykor önszorgalma által szerzett vagyonát és becsületes polgári nevét leánya férjhez adása által valamely régi nevű magyar nemes- vagy éppen mágnás-család fiáéival összekapcsolhatni. — Megteszek most mindent szüleim kedvéért, — gondolá magában Szeréna, — engedek legcsekélyebb kívánságaiknak. De ha majd egyszer komoly dologra kerül a sor, akkor meg fogják látni, hogy nekem is van határozott akaratom. És aki látta a tizenhét éves leányt, amint gyermeteg pajzánsága által elszédítette a férfiak fejeit senki sem hitte volna, hogy ennek szívében komoly,, igaz szerelem, agyában pedig erős, ingatlan határozat lakik. A fővárosból Párkándra érkezett uracsok közül leginkább kitűnt egy előkelő származású fiatal lengyel, Barénszky Olivér, ki fényes fogata, legújabb divatú, választékos ízlésű öltözékei, nagyúri hetykesége, legkiváltképp azonban rendkívüli ügyessége és szerencséje által a kártyajátékban közfigyelmet ébresztett, s csakhamar az idény „fürdőkirályául“ ismertetők el. Baronszky Olivér magas, elegáns növésű férfi volt s körülbelül harminc-harminckét éves. Sötétszínű gazdag haj, szép korszakát és bajusz keziték be halvány, s az életörömök túlságos élvezése által kissé hervadt arcát, mely azonban még mindig magán viselő az egykori nemes szépség jellegét, csakhogy annak a száj körül lebegő örökös megvető, cynikus mosoly bizonyos baljóslatú kinyomatot adott Ez a lengyel valóságos „universal genie“ volt, aki mindenhez hozzákezdett, s mindent jól végezett. Reggel az öreg urakkal sakkozott vagy a fiatalabbakkal tekézett, s valamennyit megverte a játékban. Később a mamákat bájolta el a szalonban ügyes zongorázása s alkalmilag mondott még ügyesebb bókjai által; este pedig a kisasszonykákat ragadta el hasonlíthatlan szép tánca és még szebb kék szemeinek fátyolozott, epedő pillantásai által, míg végre éjjelenkint a vele kártyázókat lepte meg rendkívüli ügyes és szerencsés kártyajátéka által. Kövesdyék megérkezése óta azonban mindez megváltozott, mert Baronszky, kivéve az éjjeli kártyázásokat, minden idejét kizárólag Szeréna iránti figyelmének szentelé, kinek meglepő szépsége őt első megpillantása óta mintegy elbűvölni látszott (Folyt, köv.) Lapunk mai számához félig van mellékelve.