Fővárosi Lapok 1872. október (224-250. szám)
1872-10-05 / 228. szám
A nap már sápadtan bukott alá a messze távolban emelkedő hátsó pomeraniai halmok mögött, midőn Varzin felé közeledtünk. Pár percig a felhőket, lángoló pir szegélyze, a pomeraniai halmok és fenyvesek violaszinben ragyogtak és aztán egyszerre feketében állottak előttünk, kirívó ellentétben az aranyos világossággal, melylyel a hunyó nap a nyugati eget elbobta. Még félórai utunk volt. Az est ránk borúit és egy kisebbszerü fenyvesbe értünk. Csípős őszi szél hajtogatta, ingatta a koronáit, úgy tetszett, mintha egy hatalmas tenger hullámzó moraját hallottuk volna, a csillagok rémülve kandikáltak a falevelek között be, úgy lobogva, mintha ezer meg ezer, apró ezüst lámpa himbálóznék láncra fűzve a lombok tetején. Egyszerre apró házak tünedeztek elő, és néhány perc múlva megálltunk egy elég tiszta külsejű falusi korcsma előtt. Másnap már kora reggel talpon voltam, s megjártam a sokat emlegetett Varzint. Maga a helység egyhangú, unalmas, csak is ha kiérünk belőle, látjuk hogy a német kancellár e tulajdona valóságos vár a slaveni kerület sivár vidékén, s a legszebb uradalom egész Pomerániában. Több felől szép erdőség terül el, változatos bájt kölcsönözve a tájnak. A roppant park gazdag sűrűsége az urasági laknál veszi kezdetét, és mindenütt a szorgalom és ízlés jellegét hordja magán. A talaj egyformán jónak mondható, és miután az erdészet átalában jeles kultúrának örvend, s az irtásokon buja növényzet hullámzik, a vadászat lehető legjobb lábon áll. A szarvas ritka, annál gyakoribb az őz, nyúl és vaddisznó. A birtok, melyet 400 ezer tallérra becsülnek, 1867 óta Bismarck tulajdona. Gyapjútenyészete híres, a tégla- és szeszégetés virágzik, valamint üveghutái is vetekednek a stettini és berlinivel. Az épület lépcsőzetéről tekintve, a széles útón át festői képet nyújt a kis Varzin. Maga a főépület — palotának nem lehet mondani — a kert közepén foglal helyet. Homlokzata a park felé jókora, és egész az első emeletig iszalag borítja, átfonva a rácsokat. A földszinti szobák előtt egy repkénybenőtte nyílt lugas vezet el. Az udvarra néző elfogadóteremből jobbra és balra a lakszobák feküsznek, melyek mellett jobbról egy hatalmas terem, balról Bismarck dolgozószobája van. Ebből egyenest a kertbe lehet lépni. A belső berendezés lehetőleg egyszerű. Arról természetesen szó sincs, hogy kastélynak lehetne mondani. Ehhez az épület külseje igen igénytelen, valamint az újabb szabású villákhoz sem hasonlít. Előkelő, praktikusan berendezett lakház, semmi egyéb, és ezenfölül az épület közel százötven éves. Bismarck, mostani tulajdonosa,itt szigorúan zárt életet él, úgy látszik, a gondok fáradalmait jó ide kipihenni ; nem csoda, az utóbbi évek politikai küzdelmei erősen megviselték. De azért még mindig korán kel és néha öt-hat órát dolgozik íróasztalánál egyfolytában, a többit családja körében, vagy vadászattal tölti. Istálója a lovasról, fegyvertára a szenvedélyes vadászról tanúskodik. Van egy gyönyörű dán doggeja, melyet vadászatokra mindig magával visz. Igen érdekes látványt nyújt dolgozószobája, melyben íróasztala fölött édes anyja arcképe csügg, ki mint tudjuk, polgári származású, s a hires lipcsei tudornak, Menken Lajosnak a leánya volt. Szép szellemes arcú asszony, kinek egyedüli becsvágya volt, fiát a diplomáciai pályán láthatni. Azóta hányszor mondották Bismarck benső barátai, különösen, midőn kancellár lett: „Bismarck, ha anyád ezt megérte volna !“ A falakat velencei képek ékítik, miket még mézesheteiben tett olaszországi útjában gyűjtött. Itt van üveg alatt első dekorációja is, melyet azért kapott, mivel saját élete veszélyeztetésével mentette ki lovászát az árból. E dekorációt sokáig viselte még miniszter korában is, s midőn egyszer egy főrangú diplomata gúnyosan kérdezte volt tőle annak jelentőségét, Bismarck hirtelen azt válaszolta: szokásom néha embereket megmenteni. Itt lóg továbbá ama gyönyörű fegyver is, melyet pétervári nagykövet korában, mint szenvedélyes vadász, Sándor cártól kapott. Neje szobájában egy csinos faragású kis asztalkán szellemdús útirajzait pillantottam meg, melyek nejének ajánlva láttak napvilágot. E példány első oldalán a következő szép szavak vannak írva: ,, Ich habe ein schlechtes Gewissen, das ich so viel Schönes ohne Dich gesehen habe!“ A kert csinnal és ízléssel van berendezve, de a park babája mellett elenyészik. Itt az utak egy közép téren folynak egybe, ahol egy kellemes halom emelkedik. Csonka kúpján csinos, szellős nyári tornác áll, melynek oszlopközeit füzérvirágú venyigés növények borítják. Délután itt szokott a család összegyűlni. A kilátás fölséges. Jobbról és balról tömérdek árnyék és díszbokrok, füvek, vetemények, virágok, sárga teljes rózsák, jázminok, georginák, kaktuszok, tulipánfák váltogatják egymást; szóval e pont hasonlít egy virágbokrétához, mely a természet asztalán áll. A halom tövét félkörben egy tó környékezi. Partjain szomorúfűzek borúinak földig mély bánattal,tükrén apró fodortányérok fehérlenek; mig ott távol az ezüstös nyárfa-sudarak között hajlongó főút mögött, hallgatag hárserdő emelkedik, azontúl pedig a vadaskert. Mielőtt távoztam volna, még megnéztem Bismarck ama gyönyörű agancs-gyűjteményét, melyről vezetőnk azt mondotta, hogy azokra büszkébb a kancellár, mint politikai diadalaira. — Legszebb példány ama tizenhatágú lapátos dámvad-agancs, melyet az 1864-ki ausztriai nagy vadászatok eredményeként vitt haza. Csukássy József: Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülése a Király Ő Felsége névnapja alkalmából tartott istentiszteletek miatt csak tizenkét órakor vette kezdetét. A fölirati vitában először Csemegi államtitkár szólt, kitűnő szónoki routinnal, nem azzal a gazdálkodó számadással, mely idővel és az előrehaladt tárgyalással számot vetett; beszédének — hogy úgy mondjuk — egy kissé nagy fejet csinált s ez nem állt arányban a rövid , csaknem rögtönzött bevégzéssel. Utána még Helfy és Goszman (uj ember) szóltak. — A gyűlés elején Nikolics Sándor adott be egy határozati javaslatot az alföldi ínségesek tárgyában, kiket adóiükért exequálnak. * Az udvar ideérkezését a jövő hét végére várják. Ő Felségük két napot Budán fognak tölteni s azután Gödöllőre költöznek, hol a zordonabb évszak beálltáig fognak maradni. Hohenlohe herceg főudvarmester, legfelsőbbb meghagyás folytán, pár nap előtt már Budán volt, s a királyi család lakosztályait megszemlélve, néhány változtatást rendelt el. A budavári templomban tegnap Király Ő Felsége nevenapjának alkalmából ünnepélyes istentiszteletet tartottak, melyen a miniszterek, konzulok, katonai és polgári hatóságok fejei, az országgyűlés mindkét házának számos tagjai, az egyetemi négy fakultás rektora, dékánjai és tanárai, a többi tanoda képviselői stb. A delegációk Pesten ülésezése alkalmából az osztrák delegátusok is részt vettek. A nyilvános épületek, a Pesten székelő konzulok házai, a gőzhajótársaságok összes hajói fel voltak lobogózva. Ő Felsége névnapjának előestéjén a nemzeti színházban, teljes kivilágítás mellett, Weber „Bűvös vadász“át adták elő. * Örvendetes jele az irodalom iránt való érdeklődésnek, hogy a Kisfaludy-társaság klasszikus kiadványai vagy éppen elfogytak vagy már csak kevés példányban találhatók. Puskin „Anyegin“-je már közel másfél év óta nem kapható. Camoens „Lusiada“jáért a portugáli követnek a társaság titkárához kellett fordulni, s mint halljuk, Moliére színműveinek első kötetei is elfogytak. E kiadványokat a könyvárusoknál folyvást keresik, minélfogva azokból új kiadást,kell rendezni. * Érdekes hangverseny volt pénteken este Mihalek vendéglőjének egyik különszobájában. Rákóczy és Bercsényi híres nótáit egy cigány játszotta el, kit hg. Odescalchi hozott magával Nyitra megyéből, hol e dallamok egy- és ugyanazon cigánycsaládban apáról fiúra szállottak. A Mihaleknél mulató társaságban népdalaink érdemes gyűjtője Bartalus István is jelen volt s rögtön hangjegyekre tette át az egykor oly viharos lelkesedést keltett édesbús nótákat. * Az uj operaház tervét Lehmann gyászből is elkészítette. Az építkezések megkezdésekor a Károly - kaszárnya országútra néző részét nem fogják azonnal lebontani, csak annyit, mennyi az építkezési anyagok udvarba hordására szükséges. Ha aztán majd szükséges lesz, akkor bontják apránként tovább. A színház számára 1600 négyszögöl van kijelölve, 40 ölnyi széles lesz a homlokzat, s 40 ölnyi az épület hossza is, a belső rész akkora lesz, mint a bécsi operaházé. Az épület két oldalát park fogja környezni. * A Petőfi-házra Késmárki László Budáról 50 krajcárt, Horváth Károlyné úrnő Kalocsáról 5 írtot küldött szerkesztőségünkhez. * „Cecil levelei“ cím alatt Benedek Aladár egy kötet életbölcseleti olvasmányt irt a hölgyek számára. A könyvet még nem lévén időnk átolvasni, csak annyit jegyzünk meg, hogy külső kiállítása igen csinos s Teleky Jozefin grófnőnek, a magyar nőképző-egylet buzgó alelnökének van ajánlva. Ara írt 30 kr. A könyv hátlapjáról olvassuk, hogy Benedek Aladár, ki igen termékeny költő, ismét egy új kötet költeményt rendez sajtó alá „Árnyak és sugarak“ címmel. E kötet a költő hű arcképét is hozni fogja. * Az első angol meeting Pesten, Kauser urnál, az egyesült államok konzulánál volt. A gyűlés egy oly társas kör létesítéséről tanácskozott, melyben a Pesten tartózkodó angolok és amerikaiak szabad idejöket tölthessék. Mintegy ötvenen jelentek meg, köztük több magyar is. A meeting elnökéül egy magyar lordot, gróf Vass Samut választották meg. A meeting azonban azt határozta, hogy, a kör tagjai csakis angolok és amerikaiak lehetnek s belépési díjképpen 50, tagsági diffoint pedig 30 frtot kötelesek fizetni. * A történelmi társulat tegnap délután tartotta első havi ülését a szünidők után. Új alapítókal beléptek Szavassa József, Csák Albert, Máriássy Tiborc, Türr István. A délszláv akadémia cserépedényeket küldött a társulat számára. Nagy Gyula, a homonnai Drugeth könyvtárakból másolatokat küld, leginkább magyar végrendeleteket a 16 századból. Madarász Viktor Zápolya János válaszát a pápa kiátkozására, ajándékozza. Botka Tivadar értekezést olvas fel a régi vármegyékre vonatkozó kutatásokról. Ezután Thaly olvasta fel a költő Zrínyi öt levelét gr. Csáky Istvánhoz. Az érdekes ülés fél 8-kor végződött be. * Rendőri dolgok. Pár nap előtt Budán egy gyanús kinézésű ember százforintost akart váltani. Elfogták. A városi kapitányságnál hosszas tagadás után bevallotta, hogy egy nagyobb tolvajlásban vett részt Esegen. Három különböző okmányt találtak nála. Az egyikben kefekötő-legénynek volt kiadva; a másikban festőnek, a harmadikban urasági szolgának. Most majd végleg kiderítik, hogy tulajdonképpen miféle hivatalt viselt. — Ugyancsak pár nap előtt egy katona jött le a budai várból s útközben M. miniszteri hivatalnoknak egy nagy gyémántgyűrűt mutatott eladás végett, melyet, mint mondá, pár perc előtt talált a várból levezető út porában. A megszólított hivatalnok, oly ürügy alatt, hogy a gyűrűt egy ékszerárusnál meg akarja becsültetni, lecsalta a katonát a Vízivárosba, célja azonban az volt, hogy elfogatja. A katona egy darabig csakugyan vele ment, de mielőtt leértek volna, két forintot kért, hogy dohányt vehessen magának; midőn e csekély összeget sem kapta meg az illető úrtól, egy mellékutcán besurrant és megszökött. A gyűrű hamis volt. — Nuck Hugó, ki a közlekedési minisztériumban elkövetett tervsikkasztás miatt az elsőfokú bíróság által elítéltetett, a másodfokú ítélet leérkeztéig szabad lábon járt. Nuck ezalatt a municipális banknál volt alkalmazva, mint műszaki díjnok. A napokban egy sütőmester, Matheidesz, járt a bank épitési osztályánál s tudakozódott, vájjon nem kaphatna-e nagyobb mennyiségű ablakfákat és ajtókat amaz épületekből, melyeket a bank most lebontat. Szerencsétlenségre éppen Nuck Hugóhoz fordult. Ez azt mondta az ajánlkozó vevőnek, hogy a bank épitőosztályánál csakugyan van 13,000 frt ára eladó fa s ő szívesen közvetiti a megvételt, de a vételár 13 százlékját, 1390 frtot, előbb át kell vennie. Matheidesz átadta a kívánt összeget. Nuck, amint megkapta a pénzt, elillant vele. Három nap óta keresik mindenütt, de nem találják. — A budai közúti vaspályán, melyre nézve átalános a panasz, hogy a fuvarosok és másféle kocsisok folytonosan ellepik a vágányokat, tegnap kevésben múlt, hogy szerencsétlenség nem történt. Egy paraszt gabonával terhelt szekerével szintén a nyom hosszában haladt, és nem figyelt a mögötte közeledő közúti kocsi feladására; a vonat beleütközött szekerébe és azt egészen szétzúzta, csak a vaspályás kocsisnak, ki az utosó pillanatban erős kézzel még megállapodásra bírta lovait, köszönheti, hogy nagyobb baj nem történt. * A fővárosi hatóságnak január elejétől kezdve rendes közlönye lesz. A tanács ugyanis tegnapelőtt tartott ülésében Gerlóczy, Királyi, Mátyás, Tavaszi és Ballagi bizottmányi tagok javaslatára elfogadta a „Közigazgatás“ című szaklap szerkesztőinek ajánlatát, kik egy hatósági napiközlöny szerkesztésére vállalkoztak. Ezzel kapcsolatban tárgyalta a tanács K. Kemény Gábornak, a „Korunk“ című politikai lap szerkesztőjének kérését is, melyben azt az ajánlatot teszi, hogy a fővárosi hivatalos közlöny, mint a „Korunk“ melléklapja adassék ki. A tanács e kérvényt elutasítá, mivel a hatóság semmiféle pártárnyalattal nem azonosíthatja magát, az lévén egyedüli célja, hogy oly önálló közlönyt létesítsen, mely a hatósági élet minden mozzanatát hivatalos hűséggel közölje s ezáltal a közigazgatást megkönnyítse. * Rövid hírek. A városi főreáltanodában okt. 2-dikáig 630 növendék íratta be magát. — A pesti népszínházra Jancsovics Pál békésmegyei alispán 433 fztra rugó aláírást jelentett be. — A budai erdők vágatása ellen több budai birtokos kérvényt nyújtott be a fővárosi közmunkák tanácsához. — A „nemzeti dalkör“, Huber Károly vezetése alatt e hó 12-dikén dalestélyt rendez a polgári lövölde helyiségében : ez alkalommal előadják Zimay „Dalra magyar“ című szerzeményét is, mely az országos dalárünnepély versenydarabja volt, s a hangversenyt táncvigalom fogja követni. — Molnárné asszony ismét beteg; fölgyógyúlása után nem vigyázott eléggé magára s meghalt. Laboulaye „Abdallah“-ja közelebb meg fog jelenni a Kisfaludy-társaság kiadásában ; Bérczik Árpád fordítja. — A régi sóházat, mely közbiztonsági tekintetből tovább már fen nem állhat, s ronda környezetével a várost is rútitja, a tanács e hó végével le akarta bontatni, a pénzügyminiszter azonban a határidő meghosszabbítását kérte, igérve, hogy az épületnek közbiztonsági tekintetben való helyreállításáról s környezetének tisztán tartásáról gondoskoni fog. A Dózsautcában tegnapelőtt egy Sasvári Ferenc nevű fő* 995