Fővárosi Lapok 1874. február (26-48. szám)
1874-02-01 / 26. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 26-dik számához. lat után. Márvány-asztal látható az előtérben, melynek állvány-szögletén a maecenás címerét tartó angyal olyan fafaragványban áll, minőket a régi templomok zsolozsma-székein, az ősi kastélyok termeiben (s mivel innen tudatlanságból sokszor kihányattak), múzeumokban vagy egyes műbarátok gyűjteményeiben szemlélhetünk. Az asztalon élére állított régi könyvön tartja jobbkezét a püspök, mely könyvnek kötése is styl- és példányszerű. E könyv jellemzőleg Durandus »Nationale« ja, az egyház művészetét és a liturgikát magyarázó legrégibb mű. A márványasztaltól pergamen-oklevél szárnya hajlik le, jelképezve Ipolyi Arnold történetkútfői, palaegraphiai tanulmányait, egyszersmind igen jól jelezve adományát és a célt, mely végett a kép készült, az által, hogy ez okmánykártyára vannak írva a jelen ismertetés kezdetén idézett szavak, melyekkel Ipolyi püspök az ő régi képtárát az országnak fölajánló. Ily környezetben a püspök nyugodt méltósággal áll karingben s templomi violaszin felöltőben, melyre a festész oly középkori stylú aranyláncot és mellkeresztet festett, melynek ha nem léteznék is eredetije, jeles aranyműves képes lenne azt utáncsinálni. Mondani fogja tán valaki, hogy ezek mind kifogás nélküli szép részletek, egész a pedánsságig hajszálkicsinyességgel kidolgozva; de az egészben nincs meg az a meglepő hatás, melyet az árny és világosság mesés beosztása, a részleteket mellőző s csak a főalakra gondoló művészi kivitel szokott előidézni. Igaz, hogy az arckép festője nem követé a nagy hatás után lelkendező mostani divatot, de az a nyugodt hangulat, mely az egész képet épen úgy jellemzi, mint a középkori zajtalan működést, a különféle szebbnél szebb tárgyak gazdagsága, mely e képen látható, s mely nem kevés virtuózitással van kivive, továbbá az a harmónia, mely mind e szép tárgyakat kedves egészszé olvasztja össze a főalak előtüntetésére, s végül a színezésnek egyszerű melegsége kétségtelenné teszik, hogy Kovács Mihály szerencsésen oldotta meg e képnél föladatát. Bár lenne alkalma a tőlünk ismét távol, Olaszországban vándorló művészünknek több ily festvényt is készíthetnie. New-yorki tárca. — Január 14-én. — (»Ifjú Magyarország« New-Yorkban. — Sylveszteri tánc s újévi csók. — Egy drága ékszer komédiája. — Egy newyorki magyar család tragédiája.) Az újév egy uj magyar egylettel szaporítá itteni társaséletünket. Ez már a negyedik magyar egylet New-Yorkban. »Nem jobb volna-e, — fogja kérdeni egyik-másik olvasónk, — ha e négy egyesülne, hogy viribus unitis nagyobb erőt fejtsen ki.« A kérdés igaz, hanem hát az is igaz, hogy az ember önző s miután mindenki a maga nézetét igyekszik keresztülvinni , egy kalap alá ritkán fér sok fej, kivált hoszszabb ideig. Ez az oka, hogy utóbbi időkben az itteni »magyar olvasóegylet« tagjai is megfogytak. Aztán a »betegápolóegylet«-nek, mint neve mutatja, külön és csak egy célja van, valamint a new-yorki magyar »nőegylet« is főleg a szűkölködők segélyezésében fárad. Az új egylet neve »Ifu Magyarország«, céljai: összetartás, önképzés, mulatságok rendezése s oktató előadások az ipar köréből, különös tekintettel hazánkra. Eddigelé huszonkét tagja van. Elnöke Nagy Ignác, alelnöke Schulthiss Sándor, jegyzője e sorok írója, pénztárnoka Schlesinger Lajos, választmányi tagjai: Fischer Miksa, Rothberger Ferdinánd és Tisza Sándor. Az alakulási ünnep február 8-án lesz, e műsorral: »Szózat«, éneklik a tagok, elnöki beszéd, a szervezkedő értekezlet jegyzőkönyvének felolvasása, Vörösmarty »Elő szobra«, szavalja Schulthiss Sándor, »Mi a magyar iparos föladata külföldön«, értekezés e sorok írójától, Schiller »Elektor búcsújá«-nak paródiája, irta és szavalja Schulthiss Sándor, Kölcsey hymnusza, éneklik a tagok, végül tánc reggelig. Dacára a négy egyletnek, a magyarok itt eléggé szeretik egymást, ha összejőnek. Többi közt az egyleti helyiségben ugyancsak vig Sylveszteréjt töltöttünk, humorisztikus előadásokkal. Éjfélkor pedig hódoltunk az itteni szokásnak, sorba csókolva a nőket, kiknek ez újévi nyájas üdvözlést szintén vissza kellett adniok, bár mint szabódtak is tőle. Aki New- Yorkban él, éljen new-yorkiasan, s kiáltók vígan nekik, s nem menekülhettek sorsuktól. Az újévi kölcsöncsók new-yorki »bon«-ton, s hogy igen villanyozó valami, mutatta a mi mulatságunk. Még az öreg Kis »bácsi« is úgy rakta a csárdást, mint egy tizennyolc éves legény s az újév hajnali öt órája után oszlank szét, a »Rákóczi«-t énekelve és »boldog újév«-et kívánva. Otthon már el is felejték e drága jókívánságot, de az otthon és New-York közt sok nagy ország és egy még nagyobb óceán fekszik, s ez az oka, ám a január elsei jókívánság a hónap végére érkezik haza. Soknak van szüksége különben itt és ott arra, hogy a »boldog újév« reménységét újra fülébe pendítsük. A teljesedésre még mindig marad tizenegy hónap s ugyanannyi a csalódásra. New Yorkban Mistress Harrington is azok közé tartozik, kik igen roszév után várják a jobb újat. Hogy megérdemli-e, kitűnik a történetkéből, melyet itt a csacska Fáma pikánt karácsonyi történet alakjában suttogott el mindenkinek. A mistress csinos, divatos, hiú nő. Férje államférfi és philosoph. Mint államférfi, többet foglalkozik a washingtoni hírekkel, mint neje bájaival, philosophiájának főgondját pedig az képezi, hogy ne törődjék neje kalandjaival s mérsékelje piperevágyát, amennyire lehet. Mistress előtt tehát abban a színben áll, hogy egy roszizlésű, rideg Harpogon. Ennélfogva mistress jó barátok nyájasságára szorul s férje ajtaján csak akkor kopogtat, ha szüksége van valamire. Karácsony hetében, midőn a világ már készül az újévi látogatásokra, mert itt az ismerősök ilyenkor bheával, csokoláddal és süteményekkel szokták egymást megajándékozni, Mistress Harrington a Brodway-n meglátott egy gyönyörű gyémántos nyakéket s égő vágyakkal tért haza és kopogtatott a férj ajtaján. A férj jó hangulatban volt s hívatta az ékszerészt. »Mi az ára e nyakéknek?« »Ötezerötszáz dollár.« »Sajnálom, háromezernél többet nem adhatok értre.« Az ékszerész távozott, a mistress szerencsétlennek érezte magát, Harpagon pedig irodájába ment, hideg vérrel kiszámítani, hogy mit vesztett az amerikai-spanyol háború meghiúsulása miatt. Mistress ezalatt jó barátjának könyezve panaszolta el bús sorsát. »Én jóvá teszem a férj igaztalanságát«, — felelé a jó barát, s azzal ment az ékszerészhez, lefizetett neki kétezerötszáz dollárt (vagyis a különbséget), mondván: »Menjen ön Harrington úrhoz az ékszerrel, s említse neki a sanyarú időt, mely miatt mégis csak oda adja háromezer dollárért.« A férj, midőn neje mosolyából valami gyanúsat olvasott ki, az ékszerész ajánlatára azt mondá: »Hagyja itt fél órára, meg akarom becsültetni a köveket!« Fél óra múlva egy ékszerész, akihez vitte, a gyémántok értékét 5500 dollárra becsülte. »Vegye meg hát tőlem annyiért!« —mondá Harrington. »Én csak 4500-at adhatnék érte«, — felelé az ékszerész. »Jól van fizesse ki.« Az alku megtörtént s Harrington ment haza a szép nyereséggel. Neje már várta és sugárzó szemekkel kérdezte: »Kedvesem! hol az ékszer?« — »Eladtam s nyertem rajta ezerötszáz dollárt. De mi az? te halványodol, ahelyett hogy örülnél. Olyan arcot vágsz, mint a csaló szokott, mikor megcsalják.A Mistresst majd megüti a guta. Jó barátja kétezerötszáz dollárt adott ki, anélkül hogy az ékszer megvolna. És még csak el sem árulhatá a dolgot, habár bizonyára megbeszálta magát, a mért összeesküvésük a férj ellen, csak a férjet juttató nyereséghez. A történet egy kis vígjáték s címe lehetne »A férj, kit rá akartak szedni!« — Ép e pontig irtam e tárcát, midőn másnap reggel egy barátom berohan hozzám s kiáltja: »Ég a Steiner háza.« Megriadva kaptam föl a kalapot s mentünk a szerencsétlenség szinhelyére. Steiner Jakab magyarországi (mint hallom: békésmegyei),ki 1806-ban született s a harmincas évek elején vándorolt ki. Egy zug-utcában 1840-ben kis tea-kereskedést nyitott, mely azonban évrőlévre nőtt, úgyhogy Steinernek most már New-Yorkban tizennyolc elsőrangú tea-kereskedése volt, ismerte, becsülte mindenki, s családját igen szívesen látták a társaságokban. Mindent múlt időben kell elbeszélnem, miután szörnyen szerencsétlenül járt. Négyemeletes barna kőháza a város keleti részében a 60-dik számú utcában fekszik, s midőn mi félórai sietés után oda értünk, e ház lángban állt. Reggeli hat órakor Steiner József (a kereskedő húsz éves fia) vette észre a tüzet, midőn álmából fölébredt. Akkor már belül pusztított a láng. Az ifjú fellármázva a mit sem sejtő családot, a sűrü füst közt kiszaladt az utcára, segélyt kiáltva. Az öreg Steiner két lányával, az udvarban levő erkély tetejére menekültek és kiabáltak. A szomszédok elő is rohantak, de az öreg Steiner elveszte lélekjelenlétét s leugrott az erkélyről, igy akarván menekülni. Fájdalomfejjel esett lefelé. Még volt annyi ereje, hogy egyszer talpra állhatott, tett is egy-két lépést, de aztán összerogyott és meghalt. Egyik leányt, Flórát, a szomszéd (Bolmer nevű,) nagy erőfeszítéssel megmentő, az erkély tetejéről áthúzva őt saját lakásának ablakába. Meg akará menteni a másikat is (a 19 éves Tabithát,) de ez a szomszéd kiáltására azt felelte: »Nem ! anyámat nem hagyom el, ő még benn van !« Azt beszélik, hogy Steinerné egy kedves papagályáért ment volna vissza. Mások szerint pedig: beteg volt s ágyban feküdt. Az asszonyt — a tűz eloltása után — én is az ágyban láttam halva (a füst fojta meg, míg az ágy fejénél lánya volt,látható, összekulcsolt kezekkel, szintén meghalva. Ő a gyermeki szeretet áldozata lett. A másik szobában a papagály zörgető láncát — ennek nem lett baja. Négy lánycseléd közül három a szomszéd ház tetejére menekült, egy pedig leugrott az erkélyről s lábát tőré. Hogyan eredt e szörnyű tűz, nem tudni. Belől pusztítván, csak egy ut volt a menekedésre, egy ajtón át az erkélyre. Sok sok ezer ember nézte meg a vész helyét s egész város meghalva, mély fájdalommal beszél a szegény fiatal Tabitháról, ki készebb volt elveszni a fojtó füstben, semhogy anyját elhagyja a szerencsétlenségben. Ez az önfeláldozás, mint egy legenda, sokáig emlegetés tárgya fog lenni a new-yorki családok körében. Fischer Samu: Fővárosi hírek. * A képviselőház tegnapi ülése nagyon látogatott volt. A képviselői padok s a karzatok egyaránt megteltek. A keleti vasút függő adósságainak rendezéséről szóló törvényjavaslat került szőnyegre, melyből a miniszterelnök kabinetkérdést csinált s legalább is kétséges, vájjon megnyeri-e a ház többségét, miután a törvényjavaslatnak a jobboldaliak közül is többen vannak ellene. A kormány abban a nézetben van, hogy az e törvényjavaslattal elvállalt kötelezettségek az államnak a kamatbiztosításból folyó terheit véglegesen nem növelik. A fontos tárgy miatt a szokásos szombati kérvénytárgyalást is elhalasztók s a vita nagy hévvel indult meg. Ellene szóltak Ghyczy Kálmán, Mátyus Arisztid és Zsedényi (ki különvéleményt terjesztett elő, hogy t. i. ez az egész ügy halasztassék akkorra, midőn e tárgyban a vasúti és pénzügyi bizottságok nyilatkozni fognak.) Mellette beszéltek: Szeniczey Ödön és Szlávy miniszterelnök, ki szónoki erejét egészen kifejté a törvényjavaslat védelmében. A törvényjavaslat igen sürgős lévén, a képviselőház ma is (vasárnap) tart ülést d.e. tíz órakor. * Színházi játékrend. Holnap febr. 2-án, Shakspeare »IV. Henrik«, (Szigligeti, mint Falstaff,) 3-án »Álarcosbál«, 4-én Kisfaludy Károly »Csalódások« vigjátéka, 5-én »Fekete dominó«, 6-án »Valeria«, 7-én »Próféta«, 8-án a »Strike«. — A jövő hétre kitűzvék, 9-én »Szövetségesek« francia vigjáték, 10-én »Traviata« új táncokkal, 11-én a »Csók«, 12-én »Lohengrin« a címszerepben Udvardyval, 13-án »Székelyföldön« Bercziktől először, 14-én »Próféta«, 15-én »Székelyföldön «. — A budai játék rendez : holnap 2-án, »Bánk bán« opera, 4-én »Csikós,« 5-én »Plumet öröksége,« 7-én »IV. Henrik,« 8-án »Rendkevüli előadás« Degrétől, »A váróteremben« és »A szép molnárné,« 9-én »Fra Diavolo,« 11-én »Szökött katona,« 12-én »Utósó levél,« 14-én »Mama,« 15-én »Egy csésze ben,« s »Az égben.« * Az akadémia első osztályának ülése a holnapi ünnep miatt kedden d. u. 5 órakor lesz. Tárgyai: Szilágyi István értekezése »Az állítólagos Rákócziódexről;« dr. Ring Mihálytól »A Catull-kéziratokról, különös tekintettel a nemzeti múzeum Catullkézirataira;« Hunfalvy Páltól »a nyelvtudományi közlemények legújabb füzetének ismertetése.« * Karnevál. A redout-termek ma éjjel bizonyára ismét tömve lesznek. A nagy calico-bárt tartják benne a gyermekmenhely javára. Mint tegnap hallottuk, majd háromszáz hölgy jelentkezett, kik rózsaszín és kék calicoban fognak megjelenni, egyleti jelvényekkel. S bizonyára másféle dominók és jelmezes álarcosok is bőven lesznek. A köztiszteletben álló hölgyek, kik a rendezés élén állanak, maguk is elegendők annak biztosítására, hogy a fővárosi társaságok színe-java ismét együtt fog lenni a reboutban. A budavári kaszinó múlt csütörtöki bálja még szebb és sokkal látogatottabb volt, mint az első. Pezsgett a jókedv. Négy csárdást táncoltak, egyiket másfél óra, a szünóra utánit pedig két óra hosszáig. Nem volt más baj, mint a táncterem szűk volta. A táncoló párok nem félhettek, hogy elesnek, mert erre nem volt tér, de a polka, keringő, négyes úgy folyt le, mint megannyi caramboleparthie. Kár, hogy az országház termét zárva tartják, mert csak ott lehetne tartani igazán szép budai bálokat. Hogy a kaszinóbálnak mily díszes női közönsége volt, arról bizonyságot tehet a táncosnők sorából vett e névmutatvány: Lejtényi Lilla , b. Barkóczy Sarolta, Jekelfalusay Marianne, Tanárky és Bolberitz nővérek, Ghyczy Emilné, Asboth Flóra, Szilágyi Irén, Buzetzky Stephanie, Staudinger Irma, Ribáry nővérek, Leeb Irén, Novák Claudine, Köbling Hermin, Kapy Róza sat. — A ko r cso ly bálra az egylet egy tagja (F. L.) »Maritta« polkamazurt s »Halifax« gyorspolkát irt, melyeket ez alkalommal fognak először játszani. József főherceg és neje látogatását is várják e bálra. — Az orvos-bál leírásához utóiratul még az kell tudatnunk, hogy kis időre Szlávy kormányelnök, gr. Szapáry Gyula és Pauler miniszterek is meglátogatták. — A több kereskedő ifjú által e hó 7-én a Széchenyi-téren rendezendő jótékonycélú táncestélyre jegyelt, a meghívó előmutatása mellett, Profuma Vilmosnál (egyetemitér) s Fekva Eleknél (váci utca, 10 sz.) kaphatók. * 113