Fővárosi Lapok 1875. április (73-98. szám)

1875-04-22 / 91. szám

áll: Bradley hadnagy, — az a tengerésztiszt, ki Rivermouthban van állomáson — egy idő óta ugyancsak udvarolt Daw kisaszonynak, de nem annyira ennek ínyére, mint inkább az ezredesére, aki, mint látszik, az ifjú tiszt atyjának jó barátja. Nos, tegnapjól tudtam én, hogy Marjorie szíve csordultig volt telve, mikor ő kapunk előtt megállíttatá kocsiját), az ezredes szóba hozta Bradleyt Marjorie előtt — valószínűleg támogatva az ifjúnak nősülési törekvését. Marjorie pedig, az ő szokott nyiltszivűségével kinyilatkoztatta, hogy neki a hadnagy nem tetszik s végre bevallá atyjának, — de én valóban nem is tudom mit vallott be. Az a leghatárzatlanabb vallomás lehetett, mely az ezredest csodálkozásba ejtette. Mindenesetre elkedvetleníté az őt. Gyanítom, én is bele vagyok ez ügybe bonyolítva, mert az ezredes el van ellenem keseredve. Azt azonban nem tudom elképzelni, hogy miért. Hiszen én a posta szerepét Marjorie és közted nem vállaltam föl; én e tekintetben eszélyesen visszatartom magamat. Eljárásomban semmi helytelenséget sem vagyok képes fölfedezni. Nem tapasztalom, hogy bárki más valamit tett volna, kivéve az ezredest. Mindamellett nagyon valószínű, hogy a barátságos viszony a két háznál megszakad. »Ördög vigye azt a te két házadat!« — fakadsz te ki. Amenynyire tőlem telik, igyekezni fogok, hogy téged mindazokról értesíthesselek, amik ott az út túlsó oldalán történnek. Mi szeptember közepéig időzünk itt. Maradj ott, a hol vagy s eszed ágában se legyen hozzám eljönni... Daw ezredes most ép a piazzán ül s eléggé mogorva képet vág. Marjoriet, mióta tőle a kertben megváltam, még nem láthattam. XII. Delaney Edhard Dillon orvostudorhoz, Madison Square New-Yorkban. , Aug. 30-dikán. Édes orvos úr! Ha van Flemmingre befolyása, kérem önt, hasson rá, hogy ideutazási szándékáról tegyen le. Mint én önt közelebb értesíteni fogom, oly körülmények jöttek közbe, melyek okvetlenül megkívánják, hogy ő e vidékre ne jöjjön. Az ő megjelenése nálunk, — komoly meggyőződésem — balvégzetű lenne ránk nézve. Ha ön őt rábírja a Newyorkban maradásra, vagy akár arra, hogy ott valahol a vidéken tartózkodjék, mind nekem, mind neki valódi nagy szolgálatot tesz. Természetesen nevemet nem fogja ön ezzel összefüggésben említeni. Ön igen jól ismer engem, kedves doktorom s meg lehet győződve, hogy midőn én önnek titkos közreműködését kérem, erre alapos okaim vannak, melyeket közölni fogok önnel. Mi a jövő hó tizenötödikén térünk vissza a városba, a midőn első kötelességemnek tartom, vendégszerető házának ajtaját megkopogtatni s kíváncsiságát kielégíteni, ha azt netalán fölébresztettem. Az albanoi tónál. Ha Róma múzeumait megelégelve, a tömérdek rom közül kimenekülni akarva, a nápolyi vonatra szállunk, az néhány negyedóra alatt a Campagna kiégett mezőin, hosszú vízvezetékek közt Albanába visz, oda, hol a római történet kezdődik, hol az ősi Alba Longa állott. Livius elbeszéléseinek e hősi szintere, hová ha nagy emlékek nem is, a természet fensége elcsalja az utast. Két égszinti tó fekszik itt egymás mellett, meredekpartú kráterekben, melyek hajdan tűzhányó hegyek voltak. Szelíd magaslatok közt illatos mezők lejtői mosolyognak felénk. Az Anio e hegyes völgyes labyrinthben türelmetlen zúgással rohanva le a hegyszakadékokon, tör magának utat a Tibet felé. Az utak, melyek az egyik paradicomból a másikba visznek, százados fákkal vannak szegélyezve; lombjai egymás fölött összehajolva, lombos folyót képeznek. Ez óriások, melyeket a tengeri szél meghajlított és összevissza bénított, hatalmas állást foglalva konvulsziverőködéssel állanak ellent És a tölgyek, hársak, platánok, sycomorok erős árnya alatt a fa bársonya közül a cyclamen és nefelejcs tündöklik elő. És a medaillonokon át, melyeket a fák ritkásabb ágai hagynak, a síkság nyájas hullámait látjuk emelkedni ez alpesi természetig. Az albanoi tó sziklapartján emelkedik Castel Gandolfo, a székesegyházzal és a pápai nyaralóval. Midőn a templom mellett tekintjük a magas partról a hires tavat, meg vagyunk lepetve az ellentét által, melyet mértanilag kivájt kerek öble a partok vadságával képez. E mélység fölött, mely egykor lávafolyamokat vetett ki magából, most csillagok gyönyörködnek a víz tükrén. A part némely helyeken lépcsőzetes úgyhogy az egész vizi amphitheatrumhoz hasonlít, melynek köre körülbelül három mértföld, magassága hat-hatszáz láb. Árnyékos fasorok közt, nymphák által megsiratott erdőn, a festők számára elkészített Genzanón és Aricián keresztül jutottam egy útitárssal a Cesarini villáig, egy erdős fensík túlsó széléig, mely az Albano és a Nemi tavak közt fekszik. A Nemi tó kisebb, kevésbbé meredek és még szabályosabb. Partjai némi átmenetet képeznek a síkhoz, legelők, cserjék, ligetek és eredeti fekvésű falu által. A tóhoz az említett Cesarini parkon átjuthatni, mely majdnem függélyesen hajlik le a vízhez. Egy erdődiadém koronázza az egész látványt, míg a távolból a Monte Cavo vonalai mosódnak el. Virgil e hegy tetejére küldi fel Junót, hogy Aeneast segítse Turnus elleni harcában. Balra ismét a Monte Giove látható, ama kisded ligetével, mely egy elrombolt pogány templom helyén áll. Lábaink alatt, félemlítő mélységben, a tó mosolygott. Csinos ösvényen ereszkedtünk le hozzá, tetszelelegve, hogy veszély nélkül bolygunk egy iszonyú mélység fölött, kék és violaszínű jácintok, camomillák, olajfák, kaktuszok, aloék, datolyák között. Ez édeni magányban elfeledjük a szót. Inkább is csak képtárakban találkozunk azzal, mint útleírásokban. Midőn a hajlongó lombokat félretolva, a kiálló gyökereken átugrálva, e víz partját kerülgettük: feledtünk mindent, amit láttunk. A pásztori álmodozásoknak, ha egyszer gyönyörködtünk bennünk, most vége. Semmi sem hasonlítható ez alacsony sziklákhoz, melyeken csevegő források szalagok gyanánt futnak át, míg a víz fölé egy-egy merengő tölgy vagy meggörbült platánfa hajlik. Elágazó gyökereik néha kiemelkedve és a vízben megkétszereződve, majdnem kis szigetet képeznek a tóban. A kráter oldalszakadékait bársonyfa szőnyegei közül miniature vízesések csillognak elő, míg itt ott eltévedezve bárányok egészítik ki az élő festményt. A kráter felső szegélyéről a pásztorok egymástól átvett dalai hallatszottak le. E föld 1671-ben VIII Orbán egy unokaöcscse, Barberini bibornok birtoka volt. Seignales marquis, ki nála látogatást tett, igy fejezi be relációját: »semmit sem láttam Nemiben a,mit érdemes volna megemlíteni.« Az utat visszafelé három viaduct rövidíti meg. Genzanában, hová az ősi Appius-út egy elágazóján jutottunk, mely itt ment keresztül, mielőtt még a Volszkus -k földjére Anxurba vezetne, XVI. Gergely pápa hidjához érünk. IX. Pius tovább folytatta itt a műveket s áthidaltatta a nagy mélységeket. A szép Aricia viaductja három egymás fölött emelt fvsorból áll, úgyhogy bármely antik emlékművel kiállja a versenyt. Mielőtt beérnénk Albánéba, útközben egy gúla alakú bizarr épülettel találkozunk, melyet még az etrusk művészet emelt. Némelyek szerint ez Porsenna fiának, Arnusnak sírja. E tudósok véleményét pedig vezetőnk Beppo tolmácsolta, ki szamarán nagy buzgalommal előttünk ügetett, s a mint egész komolyan előadó, egykor sokáig ingadozott, hogy szerzetes legyen-e vagy postalegény ? Azonban a szerelem csakhamar kijelölte pályáját; neje, miután tizenöt gyermekkel szaporította a családot, elköltözött, a két utósát karjain hagyva. A leányok, a legfiatalabbat kivéve, angyalok voltak; fiai pedig kis borjak; csak az egyik ült börtönben, mert Castel Gandolfót fel akarta gyújtani; a másikat Rómában tartották zár alatt, mert az Apollo-színház impresariojának kocsisa lévén és a carneval alkalmával meg akarván tisztelni a ballerinákat, kényszerítve volt egy monsignore kocsisával elsőbbségi vitába ereszkedni és annak hasát felmetszeni. E pillanat óta és pedig midőn már vadabb helyeken jártunk, az öreg egyre csak rablás és gyilkolásról beszélt s nem csekély enthuziazmussal. Sőt midőn az elhagyott Folytatás a mellékleten. 404 Örömmel tudatom egyszersmind, hogy atyám mindinkább üdül, annyira, hogy most már ő nem is vehető beteg számba. A legőszintébb tisztelettel vagyok stb. XIII. Delaney Edward Flemming Johnnak. Aug. 31-dikén. Leveledet, mely bohó elhatározásodat közli velem, épen most kaptam. Nagyon kérlek, gondolkozzál e fölött egy kevéssé. E lépésed mind a leányra, mind pedig rád nézve végzetszerűvé válhatnék. Alapos okot nyújthatnál az ezredesnek arra, hogy rád megnehezteljen s ámbár ő Marjoriet gyöngéd vonzalommal szereti, mindazáltal, ha valaki az útjába áll, ő mindenre képes. Meg vagyok győződve, hogy te nem óhajtaszokát szolgálni arra, hogy Marjorie iránt szigort alkalmazzon. Pedig az lenne az eredmény, ha te ily körülmények dacára a fenyvesek közt megjelennél. Nagyon elkedvetlenít, hogy téged ilyesmire még figyelmeztetnem is kell. Mi igen kényes helyzetben vagyunk, Jack, a helyzet válságos s a legcsekélyebb félreértés miatt elveszthetjük a játékot. Ha a nyereménynek becset tulajdonítasz, légy még egy kis türelemmel. Bízzál némileg éleselműségemben is. Várj , és minden a legjobban végződik. Dillontúl arról értesültem, hogy te nem vagy képes oly hosszantartó utat megtenni. Úgy vélekedik, a tengerparti jég rád nézve a képzelhető legkárosabb hatású lenne s hogy átalában, ha épen utazni akarsz, e tekintetben csak is szülőfölded vidékére szoritkozhatol. Fogadd meg a tanácsomat. Hallgass a Dillon utasításaira. XIV. Táviratok. 1. Delaney Edwardhoz. Szept. 1. Leveledet kaptam. Diltont a hóhér kösse föl. Úgy hiszem, én már teljesen helyre vagyok állítva. Flemming J. 2. Flemming Johnhoz. Maradj veszteg. Te csak bonyolultabbakká tennéd a dolgokat. Ne mozdulj ki, mig nem értesítelek. Delaney E. 3. Delaney Edwardhoz. A fenyvesekben való tartózkodásomat titokban lehetne tartani. Nekem látnom kell őt. Flemming. 4. Flemming Johnhoz. Verd ki a fejedből ama gondolatokat. Az atya Meet szobájába zárta. Nem tudnál vele egyetlen szót se váltani. Delaney E. 5. Delaney Edwardhoz. Szobájába zárták őt! Én istenem! Ezzel el van Ujkért, döntve a kérdés. A tizenkét órakor induló gyorsvonattal elutazom. Flemming J. XY. A megérkezés. 1872. szeptember másodikán a lefelé induló gyorsvonat, mely három óra negyven perckor érkezik meg, a hamptoni állomást odahagyta, míg egy fiatal ember, — Wattkinsnak szólított inasa segélyével — a perronról bérkocsiba lépett, s a »fenyvesek« közé hajtatott. Midőn e fiatal ember egy a vasúti állomástól néhány mértföldnyire eső igénytelen parasztházhoz érkezett, nehézkesen szállott ki a kocsiból, miközben egy gyors pillantást vetett az út túlsó felére, rendkívül meglepetve a táj sajátsága által. Újra megkapaszkodott a Wattkins vállában s a parasztház felé lépkedett, hol Delaney Edward ur után tudakozódott. Egy aggastyántól, ki a kopogtatásra elősietett, arról értesült, hogy Delaney Edward ur azelőtt való nap utazott el Bostonba; egyébiránt Delaney Jónás ur ott bent van a szobában. Ez értesüléssel nem igen látszott az ifjú megelégedni s kérdezősködött, hogy várjon Delaney Edward ur nem hagyott-e vissza az ő számára valamit. »De igen, — válaszolt az aggastyán, — megbízott engem, hogy adjak át önnek valamit, ha megérkezik.« Pillanatnyi távozás után az ősz férfi újra visszatért. XVI. Delaney Edhard Flemming Johnhoz. Szept. 1. Egészen meg vagyok rémülve a fölött, amit elkövettem! Midőn a levelezést megkezdtem, semmi egyéb cél nem lebegett a szemem előtt, mint az, hogy a beteg szobájának unalmait csevegésemmel tova űzzem. Dillon fölkért: gondoljak ki valamit földerítésedre. Megkíséreltem ezt. Gondoltam, hogy az egészet csak tréfának veszed. Még néhány nappal ezelőtt meg sem álmodtam, hogy te az egész dolgot komolyan veszed. Mit mondjak? Zsákban, hamuban szomorkodom. Én egy nyomorati pária, eltaposásra érdemes féreg vagyok. Megkisérlek egy kis regényt ütni öszsze, melylyel érdekeltségedet lebilincselhetem, afféle enyhe eszközlő, idilli regényt és, istenem ! nagyon is jól sikerült ez! Atyám az egészről egyetlenegy szót sem tud, minélfogva ne háborgasd az öreg urat, csak annyira amennyire ez elkerülhetetlenül szükséges. Én sietve menekülök a megérkezésedkor benned fölfortyanó harag elől. Mert, legkedvesebb Jack, ott az útúlsó felén semmiféle urasági lak nem maradt fen a gyarmatosítás korából; nincs ott semmiféle piazza, semmiféle függőágy — és egyátalában semmiféle Dan Marjorie!!!