Fővárosi Lapok 1876. április (75-99. szám)
1876-04-15 / 87. szám
márványkorlátokkal elkülönített karzat végét képezi, kivételesen csillagos kék alapon óriási mozaikképet ábrázol, amint Krisztus áldólag terjeszti ki kezeit a keresztyén gyülekezet fölött. A ragyogó főoltár mellett áll a római püspök (akkor Gyula) fekete trónszéke (cathedra, melyen állítólag már szent Péter is ült; mögötte félkörben állítják föl a presbyterek és diakónusok márvány ülőhelyei. A pazar fénynyel kiállított díszes képek, minőkben bővelkedett a keleti egyház, ekkor még szorgos mellőzés tárgyai a nyugati egyházban. De a nők csakhamar kedvet kapnak megszegni a szigorú tilalmat, mert nagyon szeretik a Megváltó, a szent szűz és az apostolok képeit. Az egyház azért tiltotta meg a képek tiszteletét, nehogy ez visszaéléssé fajuljon. Egypár diakónus végigjárja kémlelő szemmel a nők sorait, kik közül némelyek aggályos sietséggel dugják el a képecskét, melyet otthon a hajdani házi istenek (lares) fülkéjében helyeztek el s most magokkal hoztak a templomba; mások, kik nem veszik észre a közeledőket, áhítattól ragyogó szemmel bámulják képeiket. Nők és férfiak arcán bizonyos ábrándos kifejezés tükrözik, mert a huszonnégyórai böjt meggyöngítő testüket, a fényözön, a tömjén, az egész csodás ünnepély pedig felizgatta idegeiket. Szombaton délután három órától egész vasárnap reggelig az egész gyülekezet »várja az Urat.« Elsőben bevezető zsoltárt énekelnek, majd a püspök imával kezdi meg az ünnepélyt, mire azután a lektorok (felolvasók) egymásután felolvassák az ó-szövetség úgynevezett »tizenkét jövendölését.« Minden jövendölés után egy presbyter magyarázza a hallottakat s intő beszédet tart a jelenlevőknek. Elmúlik az éjfél. Fölállnak az elsőrendű katechumenek (részint felnőtt pogányok, részint keresztyén gyermekek) s nők és férfiak külön menetben a baptisteriumba indulnak, fölveendők a keresztség szentségét. Kezéig, a pillanat, midőn a nap és az éj találkoznak és a nap legyőzi az éjt. Uj fénynek, uj életnek kell a feltámadót fogadnia. A régi gyertyákat eloltják és az uj szent tűznél meggyújtják az uj húsvéti gyertyákat. A diakónusok ünnepélyesen lépnek e gyertyákkal a templomba, a legközelebb állók rendben és szótlanul a diakónusokéin gyújtják meg gyertyáikat és az új szent tűz csakhamar az egész templomban szétterjed. A katechumenek, ekkor már mint isten gyermekei és Jézus testének tagjai, ugyanazon menetben visszatérnek a baptisteriumból, a jelenlevők pedig a 118-dik zsoltárral fogadják az érkezőket. Nem messze a hajnal, a húsvéti ünnep fénypontja. Kezdetét veszi a liturgia. Négy órára jár az idő. A jelenlevők izgatottsága percről-percre fokozódik. Valamint hajdan a jeruzsálemi templom párkányán leste egy pap a nap első felcsillámlását s e hirt következő szavakkal közlé egy szintén figyelő másik pappal: »Világosság jön Hebron felől!«,úgy történik itt is: egy subdiakonus a bazilika födelén várja a kelő nap első sugarát. Majd utat tör magának a tömegben, az oltárhoz siet és örömrepesve hirdeti a püspöknek : »Reverendissime pater, annuncio vobis gaudium magnum, quod est Alleluja!« (Főtisztelendő atya! Nagy örömet hirdetek neked, a mely Alleluja!) A püspök rákezdi ezt az »Alleluja« kezdetű dicséreket s valamennyien zengik gyönyörtelt szívvel. Midőn az éj találkozik a nappal, midőn az élet teljes győzelmet viv ki a halál felett, midőn a Feltámadott a sírból visszatér a megváltott földre: ez ünnepélyes percben az Alleluja a keresztyén szertartástan, a húsvéti ünnep, sőt az egész keresztyén vallás legdicsőbb pontja. Az »Alleluja« győzelmes megszakítása után folytatják a liturgiát, szent Máté evangéliumából fölolvassák a 28-ik fejezetének első hét versét, azután mindnyájan magukhoz veszik az Ur vacsoráját. Áldozás után a húsvéti csókkal és e szavakkal bocsátják el a községet: »Surrexit Dominus!« (Feltámadt az Ur!) mire a távozók felelik: »Vere resurrexit! (Csakugyan feltámadt!) Azzal mindnyájan kifelé tartanak és a szabadban a húsvéti nap aranyfénye üdvözli vidáman a hazasietőket. Ilyen volt az ünnep a régi Rómában. Aztán az újban még pompásabb lett s tömérdek idegen tódult azt nézni. De mióta a szent atya azt vallja magáról, hogy ő a »Vatikán foglya, azóta a római nagy hét hagyományos pompája nem látható. A verseny Putneytől Mortlake-ig (városrészek) foly, ötödfél angol mértföldnyire fölfelé a Themzén. Elsőnek érkezett a küzdtérre Cambridge, s mosolyogva pihent minden szem könnyed sajkáján, büszke strokeján, 97 fontos cox-án, (kormányos). Aztán érkezett Oxford, sötét színével komolyan, nyugodtan, méltósággal. Délután két órakor érte el a dagály tetőpontját s két óra két perc 17 másodperckor tette a két stroke az első lökést. Az Oxford-stroke negyvenes ütembe vitte át a kemény evezőt, s lökött példaképen maga olyakat, amilyeneket csak ő tud. Ez óriási erőmegfeszítésnek lett is annyi eredménye, hogy Cambridge kevesebb mint nyolc eight hoszszal érkezett be elsőnek; némelyek pláne hajlandók a különbséget hatra redukálni. De így is határozott megverése ez a sötét színnek, mert hat hoszszal nyerni és veszíteni nem közönséges eset Cambridge és Oxford közt. Rendesen egy-három csónakhosz a különbség. A verseny maga különben a leggyorsabbak közé tartozik, 2 óra 22 perc 87 másodperckor érkezett be a Cambridge-ben. Tehát húsz percig s ugyanannyi másodpercig tartott a verseny. Épen, mint 1869-ben. Még rövidebb volt 1873-ban, csak 19 perc 26 másodpercig. E gyors verseny — a crewk jelességén kívül a tükörsima víznek is tulajdonítandó. Kedvezőbb időt versenyre képzelni sem lehet. — Volt is nézője annyi a szép napfényes időben, amennyire öreg angolok sem emlékeznek. Számokban fejezni ki csak akkor lehetne, ha négyszög ölenkint méretnék föl a területet, melyet a tömeg elfoglalt. Más alkalmakkor ily népcsődületet Londonban sem lehet látni. Putneytől Mortlakeig a folyam két partján valóságos tenger emberfejekből. Ablakokban, balkonokon, házak tetején ember ember mellett. Minden alkalmas helyen fogatok, lovas emberek, több helyi mesterséges állványok és rendes tribune-ök. Természetesen minden tűrhető helynek megfelelő ára volt, emberek, kocsik, lovasok számára. Az utósó mértföldeken különösen rendkívüli volt a nép sokasága, s mivel a közeledő dagály mindig jobban-jobban kevesbítette a helyet, zsúfolásig lepték el a partot, s az első sorok bizony vettek ott egy kis lábfürdőt is akaratlanul. Tele volt e mellett a Themze ladikokkal, horgonyon álló hajókkal, százszámra. Mindegyik fellobogózva, felbokrétázva. Túlnyomó szin volt mindenhol a világoskék, a kedvenc szin. A nők toiletteje különben nem a múlt években divatozó kizárólagos sötét vagy világoskék volt, de vegyítve a kettőből. Ez a nők lelkiismeretes részrehajlatlanságáról tanúskodik, s férfiakra azért képzelem előnyösbnek, mivel többeket ringathat ábrándokban két szín, mint így, s absolut kétségbe sem egy Oxford-, sem egy Cambridge-mant nem ejthet. Gyönyörű tiszta volt a láthatár, derült az ég, szellő is alig lengedezett, s tükörsima a Themze vize, veszedelmére a nehézkes, de edzett Oxfordnak. A verseny első mértföldje rendes harminchatos ütemben folyt mind a két részen, de könnyebben simult a Cambridge-eight (csónak) s stroke-ja az Oxford bow-val jött egy irányba. A verseny közepe táján Oxford szemlátomást maradt el s a Hammersmith-hídnál már három csónak-hoszszal vezetett a világos szin. E hídnál vitte át ütemét Cambridge harmincnyolcra s az utósó mértföldön harminckilencre. Úgy együtt evezett az egész crew (legénység) s 39-es ütem is úgy ment a negyedik mértföldön, mintha rugókon járnának a lapátok. Oxford, látva mint marad le szemlátomást, már az első mértföld végén gyorsította ütemét a stil rovására, de a második mértföld eredménye már megmutatta, hogy ez sem használ. Miután a veszteség Oxford számára már a verseny közepén bizonyossá lett, némi érdekkel csak az utosó mértföldrűl szólhatunk. A világos szín előnyben volt már akkor mintegy nyolc csónak hoszszal. Oxford a második mértföldrűl 38-as ütemben haladt siker nélkül, akkor meg akarta mutatni, hogy csüggedetlenül veszt. Ez évben »Cambridge for ever« a jelszó, s szokás szerint ágyúlövés kíséretében hajtották meg a vesztő fél lobogóját. Örömmel viszhangzik a felkiáltás az egész Angliában, mely örvendhet is, hogy ifjúságának színevirága ily férfias és egyszerű mulatságokban leli örömét. Verseny után. (Huba.) April nyolcadika valódi kinyomata a londoni népéletnek minden irányban. Látni a sokaság közt kikeményített képű s körmönfont beszédű London-cockneykat (telivér londoniakat,) élvezhetni a felséges »rough« (civilizált vadak) boxlökéseit, hallhatni az utcákon járó népénekesek áriáit, miközben nem egy emberen hajtják végre a zsebmetszés vagy más hasonló angol-amerikai műtétet. Nekem ugyan effélében személyes tapasztalatom ezúttal nem volt, mivel — mint oxfordi egyetemi polgár — az egész versenyt egy kísérő hajó fedélzetéről nézhettem. 407 Fővárosi hírek. * A nagypéntekhez összhangzó keretet adott az időjárás: tegnap esős, borongós, szürke, majdnem ősziesen komor nap volt. Mindamellett sokan látogat-tták a templomok szent sírjait délelőtt is, de még többben délután. A templomokat ilyenkor hagyományos diszszel ékesítik föl, a gyász diszével. A ferenciek templomában balra, a templom hajójának közepén volt felállítva a sír, körülrakva mohával, virágokkal és mécsesekkel; az egyetem templomában zöld ágak, gyászleplek, gyászfátyolos gyertyák vegyest voltak virágokkal és bokrokkal. A színes lampionok fénye a Megváltó felfeszített testére özönlött; a sír mellett egyetemi polgárok s növendék-papok álltak őrt, míg a plébánia-templomban egyenruhás hajdúk és drabantok teljesítek e tisztet. Az apácák templomának szent sírja egyszerű, ízléses volt, főleg rózsákkal és ibolyákkal. A katholikus templomokban ájtatosan hangzottak a Jeremiás siralmai; a reformátusok egyházában is hangzott a gyászbeszéd, e felekezet ősi szokása szerint. A megnémult harangok ma fognak újra megszólalni. Délután lesz a föltámadás nagy »Allelujá«-ja, melyhez derültebbre forduló időjárás: tavaszi napfény illenék. * Egyházi zene. Husvét vasárnapján délelőtt tíz órakor a budavári főtemplomban Váray Ferenc karmester vezénylete mellett Haydn József B-miséje fog előadatni. Offertoriumra Alessandro Stradella XVI. századbeli nagy egyházi dallamát Bogisich Mihály fogja énekelni. * Adakozás. Kruplanicz Boróczy Mária urhölgy Nagy-Sallóról tíz forintot küldött szerkesztőségünkhöz, a budapesti vízkárosultak számára. * A kertész-egyesület kiállítása tegnapelőtt nyílt meg az állatkertben. A két első nap időjárása nem volt kedvező a kissé távoleső tárlat megnézésére, de a beköszöntő napfénynyel a látogatók száma is bizonyára növekedni fog. A kiállítás elég díszes. Valami sok virág nincs benne, de annál több a ritka növény. A Darwin-féle húsevő növényekből is kétféle példány látható. A kiállítók közül főleg Müller igazgató, Demidoff-Rupprecht Kornélia úrhölgy, Seyderheim, Clauhy és Friedel tűnnek ki közszemlére tett kertészeti tárgyaikkal. * A „Háromszéki leányok“ tegnapelőtti előadásának szép sikere, nagy közönsége volt. A nőiparegyletnek a bevételből, Soldosné asszonynak (Katica) pedig a tapsból bőven jutott. A kedves művésznő igen élénken játszott, nagy kedvvel dalolta a »Maros vizé«-t, melylyel mindig gyújtólag hat, háromszor kellett elénekelni. Az egész előadás jól sikerült, s Dancz Nina k. a. (Róza,) Klárné asszony (Brigitta,) Solymosi (Sziksz) és Szabó Bandi (József) elismerést érdemelnek. A népszínmű ezután még zajosabb estéket fog látni e színházban. A jövő héten már Tamásy, mint szerződött tag, együtt lép föl Soldosné asszonynyal, a »Tündérlak«-ban. * A tavaszi lóversenyeken a futtatások így vannak felosztva: első nap,május 7-én d. u. 3 órakor, Széchenyi-dij száz arany, nemzeti díj, asszonyságok dija (vagy 320 arany,) mezei gazdák versenye, kis akadályverseny 800 ft; második nap május 9-én, hazafi-dij 500 arany, elsőosztályú államdij ezer arany, handicap ezer forint, Esterházy-dij 500 ft, akadályverseny, harmadik nap, május 11-én, Batthyány- Hunyadi-dij kétszáz arany, gr. Károlyi-féle tétverseny (eddig 1575 ft.) másodosztályú államdij hatszáz arany Nákó- és ostordij ötven arany s nagy akadályverseny 1200 frt. * Anonym bátorság. Egy valaki azt írja Borostyánnak — szerkesztőségünkbe küldött levelezési lapon, — hogy ő tovább is olvassa a »Gartenlaubé«-t, mert művelt és olcsó lap, pedig hát ő benne is ki van fejlődve a nemzeti önérzet. Szóval »csak azért is!« Szép! Csakhogy ha valaki felszólal egy író hazafias cikke ellen, véleménynyilvánításának bátorságát kevéssé tanúsítja azzal, ha sorai alá csupán egy K. betűt tesz. Ami a szép pártolásnak örvendő »Fővárosi Lapok« drágább voltát illeti, annak természetes oka az, hogy ez nem heti lap, mint a »Gartenlaube,« hanem napi közlöny s igy hatszor annyi bélyeg- és postadíjt kell fizetnie. Lenne azonban »Főv. Lapok«-nak annyi előfizetője, mint ahány példányban járatták hazánkba a »Gartenlaube«-t, meglátná az anonym felszólaló, hogy lapunk — napi létére is — hogy megolcsulna egyszerre. Az bizony sajnos tény, hogy közönynyel, gyér pártolással, az idegen termékek iránti előszeretettel sehol sem teremtettek irodalmat és művészetet. 41 Rövid hírek. A budai várpalotában élénken foly a tisztogatás s ebből azt gyanítják, hogy a királyi pár májusban Budapestre jön. — A budapesti tanács elrendelte a corso süppedt helyeinek mielőbbi helyreállítását. — Az Ó-Buda mellett horgonyzó két monitort, hir szerint, teljesen felszerelik és Zimonyba küldik. — A Margit-híd ünnepélyes megnyitása alkalmasint e hó 30-dikán lesz. — Halász István kőnyomda-tulajdonos »Erzsébet királyné Deák F. ravatalánál« című csinos műlapot adott ki, mely nála (Pest, Kerepesi út, 69 sz. a.) két forintért rendelhető meg; a jövedelem egy részét a Deák-szobrára adja a kiadó. — Liptay Pál posztókereskedése, mint sajnálattal halljuk, csődbe került. — A józsefvárosi polgárok nemes tervét, szeretethez állítását a terézvárosi szabadelvűek bizottsága is felkarolta. — Budapesten e hó 2-tól 8-áig 297 gyermek született s 251 személy halt meg. — A honvédmenházra márciusban 831 frt 46 ki adakozás folyt be. — Györffy Gyula ellen megszüntették a fenyitő vizsgálatot, miután a vizsgálat nem talált okot arra, hogy vagyonbukása vétkes gondatlanságból eredt csődnek tekintessék. — Az országos kisdedóvó egyesület rendes évi közgyűlése e hó 30-án d. e. 11 órakor lesz a megyeház nagy termében.