Fővárosi Lapok 1879. szeptember (201-224. szám)

1879-09-12 / 209. szám

Vidék. ** Debrecenben szerdán nyiták meg a refor­mátusok egyetemes konventjének tanácskozásait a főiskola nagytermében, báró Vay Miklós koronaőr elnöklete alatt. Nagy érdeklődés nyilvánult. Török Pál szuperintendens mondott imát s b. Yay erős protestáns szellemtől áthatott beszédet, melyben ki­emelte azt is, hogy az iskolai főfelügyelet tárgyában kibocsátott miniszteri pontozatok az egyház szabad­sága ellen vannak. Szóltak e kérdéshez gr. Lónyay Menyhért, Révész Bálint és Imre, Mocsáry és többen s bizottságot választottak fölirat szerkesztésére, mely­ben a kormány pontozataira érdemleges feleletet ad­nak s azt a kivánatot fejezik ki, hogy az iskolai főfel­ügyeletre nézve az 1848 előtti eljárás tartassák fel. A konvent főtárgyai közé tartoznak a zsinati elő­munkálatok is. Továbbá a közoktatás ügye, melyre nézve Molnár Aladár tervezetet dolgozott ki. Bizo­nyára élénken érzi a konvent s a ref. egyház minden haladni kívánó tagja, hogy a református iskolák mai színvonalán emelni kell, mert ez idő szerint nem álla­nak oly erős lábon, mint évtizedek előtt. Megemlít­jük, hogy a konvent, Török Pál indítványára, üdvözlő sürgönyt küldött az evangélikusok budapesti egyete­mes gyűlésének és hogy a konvent tagjainak tiszte­letére díszebéd is volt a »Bika«-fogadóban. ** Egy lengyel emigráns. Nagyváradon múlt szombaton hunyt el egy agg lengyel menekült, kinek mozgalmas élete, szerencsétlen honáért viselt küzdel­mei méltók a kegyeletes megemlékezésre. Daskevics Márton — ez volt a neve — Kurlandban született s családja e tartomány legelső és leggazdagabb oligar­cha nemzetsége volt. Anyja Korzakov hercegnő volt, egyik nővére egy orosz herceghez ment nőül s az ifjú Daskevics otthonos volt a pétervá­ri legfelsőbb körök­ben, sőt be volt mutatva az udvarnál is. De midőn I. Napoleon felszólítására a lengyelek fegyvert ra­gadtak, az akkor alig húszéves Daskevics szakított az udvar kegyével s a kaszás lengyel csapatok élén egész lelkesedéssel vett részt a harcban, kockáztatta életét, feláldozta vagyonát. A francia sereg katasztró­fája után menekülnie kellett. Belépett a francia se­regbe, s Moszkvától Madridig lóháton tette meg az utat, harcolt Spanyolországban,Napóleon bukása után pedig többi honfitársával bujdosott. Az 1830-ai len­gyel forradalomban ismét tevékeny részt vett, levere­­tése után Magyarországba menekült, érintkezésbe lé­pett Deák Ferenccel, Széchenyivel s szabadsághar­cunkban Bem és Dembinszky mellett teljesített hasznos szolgálatokat. A világosi katasztrófa után külföldre menekült, sűrűn érintkezett Garibaldival, Mazzinival, III. Napóleonnal, sőt Pius pápával is, majd Zubo Sán­dor herceggel körülutazta a földet . 1863-ban agg kora dacára ismét Lengyelországban termett, hogy az újabb fölkelésben részt vegyen. A küzdelem rövid volt, a fölkelést vérbe fojtották s Daskevics ismét Ma­gyarországba menekült, megtörtén, reménytelenül. Nagyváradon élt szegényen, betegen s a tiszta, de ko­pott öltözetű, hajlott aggastyánban csak kevesen sejt­­­tették a hajdan dúsgazdag, büszke lengyel főurat. Könyörületes emberek megmentették a végső ínség­től s most már itt magyar földben aluszsza örök ál­mát, távol hazájától, melyért hosszú, hányatott életén át annyit küzdött és szenvedett. ** Egy szerencsétlen nő. Említettük már, hogy egy ifjú nő: Szabó Sándorné szül. Bulin Ilon asszony a karcagi »Bárány« fogadóban kivégezte magát. Tizennyolc éves volt, csak néhány hete ment férjhez s valószínű, hogy ez állapotával való elégedet­lensége okozta megfontolatlan lépését. Férje uradalmi tiszt a báró Wodianer jószágán Puszta-Tomajon. A nő azt mondta, hogy bevásárolni megy Kunhegyesre, de a kocsissal, (kinek öt forintot adott) Karcagra haj­tatott, hol a férje revolverével lőtte meg magát. Szoba­lányát hideg kávéért küldte, úgy távolíta el magától. Három óráig kínlódott, de elszántan tűrt s nem árult el semmit. Férjének írt levelében annyit mond: » Unom az életet, meghalok, de szegény anyámat sajnálom!« Nem sajnálta azonban a legkínosabb gyászba ejteni. Az életét ily könnyen eldobott asszonyt Kunhegyesen temették el. ** Vidéki hírek. A debreceni színházban e hó 27-én kezdődnek meg az előadások. — A szat­mári káptalan egyik kanonokja, Dessewffy Emánuel elhunyt 66 éves korában. — A bibornok-primás Pozsonyban bérmát s ott diszebédet is adott. — Szegeden a körtöltés munkálataira 17 vállalkozási ajánlat érkezett s jellemző, hogy Strenge és Herkner szegedi, Bentoni és Wessely komáromi, Braun, Kien és Steinberger tiszaroffi s »Deutsch A. und Sohn« pesti cégek németül nyujták be ajánlataikat.­­ Az ugocsai tarna-táji régi kőrakásokról Dier Lajos régiségbuvár azt vallja, hogy azok három-négyezer évesek, pogány istentiszteleti oltárok s a pelazgoktól eredhetett, kik Trákiából berontva, a magyar alföl­det elfoglalták és Szatmár városát alapíták. — Deb­recenben a Telegdy könyvárus-cég derék fiatal tulaj­donosa, Telegdy K. Gyula elhunyt. — Károlyvá­­rosban a daltársulat hangversenye és táncvigalma 350 forintot jövedelmezett tisztán a szerajevói tűz­ 1008 károsultak javára.­­ Veszprémben e he­t­dikén Dunay Oszkár és Zámbory Nándor tiszthelyettes párbajt vívtak s az első veszélyes sebeket kapott. Bécsi hírek. *** A novibazári expedíció. Kill­cs vezérőr­nagy hadoszlopa szerdán reggel fél nyolc órakor meg­érkezett Plevljébe és zeneszóval vonult keresztül a városon. Csapataink fogadására a város előtt egy tö­rök zászlóalj volt felállítva. Katonáink, kiket főleg a keresztyének nagy örömmel fogadtak, részint az Ave­­torina mellett, részint a város északi oldalán kijelölt táborokba vonultak. Egy másik távirat még keddről jelenti a gotorurai táborból, hogy a lakosság általá­ban keveset mutatkozik csapataink útjában s bár a török hatóságok magatartása sok kívánnivalót hagy, ellenállástól nem igen kell többé tartani. Hírlik, hogy Taslidiából, mely az izgatók főfészke volt, a moha­medán lakosság tömegesen menekül, de ez még meg­erősítésre vár. Csapataink előnyomulását leginkább nehezítő az, hogy a vidéken, melyen eddig áthalad­tak, ivóvizet nem találtak. Kopár, sziklás tájakon, úttalan vadonokon hatoltak keresztül, de a katonák magatartása mindamellett kitűnő. *** A montenegrói fejdelem tegnap reggel utazott haza Csetinjébe. Tiszteletére tegnapelőtt Schönbrunnban udvari ebéd volt, melynél harminc­öten voltak jelen, még pedig a királyi pár, Rudolf trónörökös, Albrecht, Jenő, István, Vilmos és Rajner főhercegek, Erzsébet, Krisztina, Mária főhercegnők, Lajos bajor herceg és neje, Miklós fejdelem és egész kísérete, a király hadsegédei, sat. Az ebéd négy óráig tartott s ekkor Miklós fejdelem meleg szavakban megköszönve a kitüntető fogadtatást, melyben része­sült, elbúcsúzott ő felségétől. Kedden a fejdelem látogatást tett Albrecht főhercegnél is a weil­­burgi kastélyban, honnan kirándulást rendeztek a Vöslau és Baden közt levő vaskapuig. Az ősz főher­ceg rendkívüli előzékenységgel fogadta vendégét, ki általában igen meg van elégedve bécsi látogatásával. *** A német trónörökösnének, (az angol királynő lányának,) tetszik Römerbach, hová nyolc tagból álló kísérettel érkezett meg s hol e hó végéig időz. A Sophienschloss-ban tizenhat szobát foglalt el, melyek egyszerű kretonnal vannak bútorozva. Akar­tak díszesebbeket állítani be Cililből, de a hercegnő megelégedett az egyszerűvel is. A kastély különben a fürdővendégek rendes szállóháza. A magas vendég Römerbadból Génuába fog menni. *­ Bécsi hírek. Király ő felsége e hó 15-én Sziriába rándul vadászatra. — B. Haymerle tegnapelőtt Bécsbe érkezett s azonnal hosszabb ideig tanácskozott gróf Andrássy Gyulával.— Berg O.F., a bécsi »Kikeriki« szerkesztője és számos népies színmű szerzője, ő felségétől a Ferenc-Józsefrend lo­vagkeresztjét kapta. — Siketnémák jubileumi ün­nepe volt hétfőn Bécsben, annak százados emlékére, hogy József császár a siketnémák oktatását megindí­totta . Ausztriából és Magyarországból száznegyvenen vettek részt s az ügy érdekében különböző határoza­tokat hoztak. — Kah­lenbergdorf közelében egy gyermek pajzánságból kővel bedobta ama vonat egy kocsijának ablakát, melyen Rudolf főherceg Bécsbe érkezett s ebből aztán a város utcáin csakhamar az a pletyka kerekedett, hogy a trónörökös ellen merény­let történt. Külföld. *** A kabuli angol követség, melyet az af­gánok e hó 3-án lemészároltak, Cavagnari Lajos kö­veten kívűl Jenkins Vilmos titkárból, Kelly orvosból és Hamilton hadnagyból állott, kinek parancsa alatt volt a követség fegyveres kísérete: huszonhat lovas és ötven gyalog katona. Az indiai alkirályt maga Ja­­kub khán értesíté a bajról. Első levele szept. 3-ról szól s ebben jelenti, hogy a városban oly zavargás tört ki, melyet elfojtani képtelen. Második levele, szept. 4-ről, így szól: »Tegnap reggeltől estig több ezer főnyi tömeg csoportosult össze, hogy a követség házát ostromolja; sok emberélet veszett el. Este fel­gyújtották a követségi épületet. Tegnap engem is ötödmagammal egész nap ostrom alatt tartottak. Nem tudok biztos hírt a követről, várjon kísérőivel együtt megölték vagy elhurcolták-e­. Más források­ból csakhamar értesült az alkirály a katasztrófáról s a hírnökök jelenték, hogy a meggyilkolt angolok te­temeit az utcán látták heverni. Az elkeseredés főleg az indiai angol körökben óriási s hangosan követelik, hogy az angol sereg Kabult, vagy legalább erődíté­seit rombolja le. Kabul története egyébiránt gazdag ily eseményekben. Az első angol követséget épen úgy mészárolták le, mint most Cavagnarit és társait. 1735-ben a persa sah követeit koncolták fel, mire a sah erős hadsereggel egészen Kabulig nyomult s itt több ezer embert lefejeztetett. Akbar uralkodása alatt (1555—1605) két indiai helytartót mészároltak le összes személyzetökkel, 1562-ben pedig saját fejdel­­müket, Allah-Eddin kh­ánt, kinek palotáját fölgyuj­­tották s aztán a meggyilkolt uralkodó tetemeivel együtt egész háznépét elevenen megégették. Az afgá­nok általában mint a legvérengzőbb mozlimek isme­retesek. *** Egy konstantinápolyi magyart, K­ö­p­e Andrást temettek el e ha 2­ dikán, hátramaradt családjának bánata és ismerőseinek mély részvéte mellett. Az ő atyja egykor Erdélyben protestáns pap volt, ő maga pedig igen ifjú korában, mint órás, ván­dorolt ki a török fővárosba, hol munkásságával ma­gának jó állást vívott ki. Udvari órás lett, két lányát jól férjhez adta, felnőtt fia pedig folytatni fogja az üzletet. *** A „jó partié.“ Sokat emlegették legutóbb a Renz-cirkus egyik bájos lovarnőjének, az egyik Loisset kisasszonynak Reusz Henrik herceggel való házasságát. Azt is suttogták, hogy a herceg nem épen fényes anyagi viszonyoknak örvend. Most a zeuszi kormány hivatalosan közhírré téteti, hogy Henrik herceget mint pazarlót már harmadéve gondnokság alá helyezték, később csődöt nyitottak ellene, de ezt, vagyon nem lévén, megszüntették. Ellenben hírlik, hogy Loisset Klotildnak igen jelentékeny vagyona van s igy végre az derül ki, hogy Loisset kisasszony ka­pott ugyan hercegi koronát, de tulajdonképen mégis inkább a herceg csinált »jó partrét«. ,*** Külföldi hírek. Layard­ konstantinápolyi nagykövet egyhavi szabadságidőt vett, hogy nejével Jeruzsálembe utazzék. — Nápolyban jövő vasárnap leplezik le az ott 1871-ben elhunyt Thalberg zongora­virtuóz emlékszobrát. — Ristori Adél november hó­ban társulatával a berlini kir. színházban fog ven­dégszerepelni. — Patti és Nicolini november hóban Hamburgban kezdik meg körútjukat s Berlinben és Drezdában is föllépnek kétszer. — Paladill­e operet­tet ir Sardou »A haza« című drámájából készült librettóra. — Canovas del Castillo jön Madridból Bécsbe, hivatalosan megkérni Mária Krisztina főher­cegnő kezét. — A Bádenen átutazó német császárné Jugenheimban meglátogatta az orosz cárnét. Felelős szerkesztő: Vladnai Károly. Nemzeti színház. Ma, szeptember 12-én : A világ ura. Eredeti történeti szomorújáték 5 felv. Irta Szigligeti Ede: Constantin . . . Kovács Crispus . . . . Nagy Imre Frusta . . . K. Jászay Heléna . . Felekiné Vitulius . . . Halmi Optatus . . . . Kőrösmezei Sempronius . Benedek J. Fabio . . . . Benedek L. Római Consul. . Pongrácz Vetranio . . . Egressy Lactantius . . . Komáromi Carus . . . . Bercsényi Kezdete 7 órakor. Népszínház. Ma, szeptember 12-én , El-Hadzs-Ali-Ben-Mohamed igazgató vezetése alatt a Béni Zug: Zug arab társaság vendégjátéka. Ezt megelőzi: Szenes legény, szenes lány. Operette 1 felv. Irta Philippe Gille, ford. Rákosi J. Zenéjét szerző Jules Costé. Személyek: Pierr Karguniol , Solymosi. Teréz Vasberzeg Komáromi M. B dár......................Tihanyi Tardivel .... Horváth. Kezdete 7 órakor. RGNZ CIRKUSA. Cirque Royal belge. A váci-körut és alkotmány-utca sarkán. Ma, péntek, 1879. szeptember 12-én este 7 órakor. A hires» vizi királynő prolii*« Lum­inetí­p­­szereplése, Bostonból, bámulatra ragadó mutatványaiban s kitartásában a viz alatt. Edmund az utolsóelőtti fellépte idomított elefántjaival. ,,A Niebelungok,a nagyszerű kiállítású darab, 3 részletben és 3 élőképben apotheozissal, a hasonnevű német monda után rendezve Renz E igazgató által. Holnap Szomb­aton előadás. — Holnapután vasárnap 2 előadás, délután 4 órakor »Bohóc.-előadás,« a »Niebelun­­gok« , — este 7 órakor »Carnéval a jégen.« Mély tisztelettel Renz Ernő, igazgató. (Utánnyomás nem díjaztatik.) Hirdetmény. A Schuck N.-féle csődtömeg-raktárából a khina-ezüst áruk, a párisi, japáni művek és utazó­­készleteken kívül még töltő­kályhák, nyomó, h­abzó- és borcsa­pok, kör- és rácsfűrészek, 1 darab transmissió,10 szíjkerék és angol szíjak­kal, 11 darab angol árszék, 1 darab vasúti jegy­szedő-asztal, továbbá öntött-, gömbölyű- és hegyezett acél 10“ végel erűsíttetik. Délelőtt 8-tól 12-ig, délután 3-tól 7-ig az azelőtti Schuck-féle helyiségben. Király-utca 4. sz. Petrovits­­féle ház. 447 Tulajdonos: Tóth Kittilla)­. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény­társulat.*

Next