Fővárosi Lapok 1879. november (252-276. szám)
1879-11-09 / 258. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 258-dik számához. ben meghívta Tenierst udvarához, s anyira el volt általa ragadtatva, hogy a királyi palotában adott neki lakást s külön Teniers-galleriát állított föl képeiből. Öregségére a művész meggazdagodva tért vissza hazájába s Brüsszel mellett fejedelmi fénynyel berendezett Dry Toren (háromtornyú) kastélyában vonult meg. Teniersnek vagy hétszáz műve maradt s ezek között sok úgynevezett »aprés diners,« melyet két bravourból egy-egy délután festett meg. A Malecky-féle kép — mint erről most tulajdonosa értesült — a Lubomirska hercegnő képtárából került az ő nagyatyja tulajdonába s erről maradt ő rá.* A kép értékének eldöntését hagyjuk a szakértőkre. Lehet, hogy tízezer forint kissé túlbecsült ár. Legnagyobb becse kétségtelenül az angolok előtt volna, keik legjobban szeretik Tenierst és az ő nyers komikumát. Az bizonyos, hogy ez a festvény díszes képviselője volna bármely képtárban a Teniers művészetének. Nyilatkozat. A »Havi Szemle« novemberi füzetében egy cikk jelent meg, mely a nemzeti színház drámai igazgatóját azzal vádolja, hogy »le akarja szorítani a magyar eredeti drámairodalmat a nemzeti színház deszkáiról«. Nem fogok e cikk ama legterjedelmesebb részével foglalkozni, mely személyem ellen szórja a bántalmakat és ráfogásokat; ferdíti szavaimat; csupán amaz adatokat akarom helyreigazítani, amelyeket a cikkíró vádja bebizonyítására felsorol. A statisztikai számok csak a magyarázó értelmezés által nyernek életet, és válnak mentő vagy terhelő tanúkká. Azt mondja a cikk, hogy 1873/4-ben 109 eredeti darabot adtak elő, 1878/9-ben pedig csak 54-et. Ez igaz. De ha tekintetbe veszszük, hogy ama 109 előadás közül 51 énekes népszínmű volt, s hogy most ezeket — tudvalevőleg — külön e műfaj számára emelt új színházban adják, mindjárt leolvad az összehasonlításban a 109 előadás 58 tulajdonképeni drámára vagy vígjátékra, mint amely műfajokból jelenlegi a nemzeti színház drámai műsora áll. Vegyük még tekintetbe, hogy az 1873-dik évi márciusi pályázatok kedvező eredménye volt A csók, melyet ez évben 9-szer, Valéria, melyet 5-ször lehetett adni, hogy ez év elején még az előbbi évről A krakói barátok (8 előadással), Salome (4 előadással), Újvilág (2 előadással), Légyott (3 előadással) állott az igazgatóság rendelkezésére, s kitűnik, hogy ezeken kívűl még csak 27 más darabról kellett gondoskodni, hogy az 58 drámai előadás kikerüljön. A mostani igazgató, mikor 1878. márciusban az igazgatást átvette, Marenyán kivűl egyetlen új eredeti darabot sem talált a színháznál. És mit tett? Szétnézett a régiek közt és fölelevenítette A jó hazafiakat Toldytól, mely 4, Házassági 3 parancsot Szigligetitől, mely 8, Közügyeket Bercziktől, mely 6, Becsületszót Szigetitől, mely 6, Dózsa Györgyöt Jókaitól, mely 16, Vén bakancsost és Kisértetet (mind akettőt ének nélkül) Szigetitől, melyek 6, Tró n ke r e sőt, és Rákóczit Szigligetitől, melyek 3, Az égben-t Balázstól, mely 3, Világ urát Szigligetitől, mely 25 év, Hűség próbáját, és Kérőket Kisfaludytól, melyek emberemlékezet óta nem adattak. — Levélben és szóval felkérte támogatásra azokat az írókat, kik régebben és újabban lendületet adtak a magyar drámairodalomnak. Eközben jött is egy pár újdonság. A 78-diki pályázatok eredménye volt az Ellenállhatatlan, és Tamara. Az előbbi szép sikerrel 5-ször adatott; az utóbbi már csak kétszer, Tóth K. Kishóbortosa egyszer, Bulyovszki Fúziója szintén csak kétszer került színre. Természetes, hogy sem a gyönge újakat, sem a régieket nem lehet annyiszor adatni, mint a jó újakat; azért ez adatokból senki sem fogja kiolvashatni, hogy a dr. igazgató le akarja szorítani az eredeti drámairodalmat, hanem inkább azt, hogy mennyi fáradtságba került, és a személyzet részéről mennyi buzgóság kellett ahhoz, hogy ily körülmények közt 54, csaknem mind különböző eredeti darabot lehessen előadni, még pedig oly sikerrel, mint a sajtó Trónkereső, Rákóczy, Dózsa, Világ ura, Hűség próbája, A kérők sat. után konstatált. Térjünk át a cikk más adatára. Itt már az 1874/5-ik évet veszi alapul, mondván, hogy akkor 11,500 ftot fizettek magyar íróknak, 1878/9-ben pedig csak 3754 ftot. Ez is igaz. De lássuk csak ismét a számok magyarázatát. * A felvetett 11,500 ft következőképen oszlott fel : Operaszerzők kaptak belőle . . 3380 ft 9 krt Népszínművek szerzői . . . 5620 » 61 » Népszimű pályázat sat. . . . 600 » — » Drámák és vígjátékok szerzői . 1770 » 60 » Ellenben 1878/9-ben az annyira kérésért 3754 forintból operaszerzők kaptak 565 ft 91 krt, (s ez öszszegben Sába királynője is, mint eredeti opera szerepel); dráma és vígjáték-szerzőknek tehát jutott 3188 ft 9 kr, vagyis 1317 ft 49 krral több, mint 1874/5-ben. — Tessék még itt figyelembe venni, hogy 1874/5-ben a páholyok ára 1/8, illetőleg 1/6-dal, a támlás- és erkélyszékek 1/4-del, a zártszékeké 1/6-del, a másodemeleti székeké 1/6-dal volt több, mint 1878/9-ben. — Ilyen az a statisztika. Felhozhatnám még az elősorolt adatok illusztrálására, hogy például, igenis, Dobsa nevét ott találjuk a 74-iki műsoron két darabjával, melyek után szerző összesen 24 ft 16 kr tiszteletdíjt kapott; Hugó Károlyt is kétszer 33 ft 26 kr tiszteletdíjjal részesítették; elmondhatnám, hogy Szigligeti a népszínműveken kívül csupán két darabbal fordul elő, mégpedig ezekkel is csak azért, mert újak voltak, régibb drámái és vígjátékai közül egy sem fordul elő a játékrenden, és sok effélét. Mindezekkel bizonyíthatnám, hogy régi darabokra nem jár a közönség, hogy más az ízlés, mások a színházi viszonyok sat., de abban hagyom, mert tudom azt is, hogy módjával lehet a régi darabok közül nem egyet értékesíteni. Ezt tettem is, teszem is, fogom is tenni, és épen azért visszautasítom azt a vádat, hogy én az eredeti irodalmat le akarom szorítani a nemzeti színház deszkáiról! — Már a legközelebbi jövő, vagyis a jelen év végeredménye sokkal kedvezőbben fog alakulni az eredeti darabokra nézve, mert Szigeti, Csiky, Bartók elfogadott, Bérczik bírálaton levő, Váradi — tudtommal — készülő darabjai remélhetőleg fel fogják élénkíteni az eredeti műsort, — régiek közül ismét fog egy pár, új szereposztással, színre kerülni, de lesz ezek mind csak a tél folytán adatnak, mert nem hiszem, hogy megköszönnék az eredeti írók, ha darabjaikat a nyári hónapokban és a szép őszi estéken adatná az igazgatóság. — Azért épen semmit sem mond a cikk ápril-októberi összeállítása, mert ez idő alatt, igenis, készakarva fordulnak elő gyérebben az eredeti darabok, hogy inkább a jövedelmesebb téli félévben adassanak. Erősen meg vagyok én arról győződve, hogy nálunk a színészetnek nemzeti feladata is van! (Mennyivel boldogabbak a nagy nemzetek színházai, ott szóba sem jön a nemzetiség!) De arról is meg vagyok győződve, hogy a színészet csak úgy lehet a nemzetiségnek annak idejében erős támasza, ha elsősorban a művészet eszménye felé törekszik, és ebben a törekvésében nem támaszkodhatik csupán az eredeti irodalomra, mely számtalan oknál és véletlennél fogva nem mindig tart lépést a színművészettel. Hogy ma már Julius Caesart, Leart, Velencei kalmárt, Romeo és Júliát, Vízkeresztet, Mizantrópot, Nők iskoláját sat., az ismétlések alkalmával is telt ház nézi, hogy a francia darabok előadásával a Laube »versenyt« a nemzeti színház ártalmatlanná tette : ez a magyar színművészetnek oly diadala, melyből kijut a maga része a magyar nemzetiségnek is! Mielőtt befejezném nyilatkozatomat, határozottan kijelentem, hogy eszem ágában sem volt a mostani igazgatóság működését szembe állítani az 1873/5-iki igazgatóságéval. — Szigligeti színházi működését senki sem méltányolja jobban, mint én, mert nemcsak eredményeit, hanem indokait is egytől egyig ismerem. Még a drámabirálás ellen emelt vádakra van néhány megjegyzésem. Mikor én cikkírónak olyan »véleményt« mondtam, melynek az volt »a veleje«, hogy »darabja semmit sem ér«, ő az akadémia bírálatára hivatkozott. Én azt igyekeztem neki bebizonyítani, hogy annak az ő darabjára vonatkozó akadémiai bírálatnak nincs ám olyan elismerő értelme, mint amilyet ő annak tulajdonít! Ekkor előadta, hogy ő soha sem foglalkozott drámával, még színházba sem járt — erre én tanácsoltam neki, hogy ép azért adja be a drámabíráló bizottságnak darabját, hogy aztán meghallgatván a különböző véleményeket, ha nem is ennél, majd egy később írandó darabjánál hasznát vegye. Kár is volt annak a színészbírálónak a szavait jobban fel nem fognia, aki jeles színész és nagyon érdemes író létére, igen okosan és sok jó akarattal fejtegette előtte darabja jellemeinek hiányzó komikumát. Egy kis gondolkozással rájöhetett volna, hogy aki komoly dolgok ürügye alatt saját tehetetlenségét és sértett hiúságát hurcolja piacra, az nem akarva bár, komikussá válik! Hanem azért, ha jó darabja lesz, csak tessék elhozni, szívesen látom. Paulay Ede, a nemzeti színház drámai igazgatója. 1241 Fővárosi hírek. * Országgyűlés. A képviselőház tegnapi ülésében érdekes nyilatkozatokat vártak a kormánypádról, válaszkép több interpellációra, de a kérvények tárgyalásával s új interpellációk benyújtásával sat., annyira eltelt az idő, hogy a miniszterek válasza máskorra maradt. Szlávy elnök bemutatta Várady Gábornak, mint a técsői kerületben újra megválasztott képviselőnek megbízólevelét, egyúttal azonban egy az elnökhöz intézett levelét is, melyben Várady ugyanabból az okból, mint első ízben, most is lemond képviselői mandátumáról. A ház ezt tudomásul vette. — A főrendiház tegnap szintén tartott ülést s a kir. udvartartásról szóló törvényjavaslatot tárgyalván, azt változatlanul elfogadta. * Az akadémiában holnap (hétfőn) a második osztály ülése lesz. Tárgyai: Kricskó Pál értekezése a »selmeci bányagrófokról«,melyet Szilágyi Sándor olvas fel) s a Deák Farkasé »Magyar hölgyek leveleiről«. — Az osztályülést rendkívüli összes ülés előzi meg, melyben a Széchenyi-szobor leleplezési ünnepe tárgyában kiküldött bizottság adja be jelentését. * Színházi játékrend. A nemzeti színházban holnap, hétfőn »A nagyralátó« kerül szinte másodszor; 11-én Giovannoni Zacchi assszony vendégjátékául »Lohengrin«; 12-én »A szikra« és »Idegesek« ; 13-án »Piccolino« ; 14-én »Corielan«, új betanulásai először; 15-én »Hunyady László« ; 16-án harmadszor »A nagyralátó.« — A várszínházban csütörtökön »A klub,« szombaton »Marénya« (először) és jövő vasárnap »Piccolino« kerül szinre. * A gr. Szapáry-Pázmándy-ügy tegnap, kölcsönös nyilatkozatok által, békés elintézést nyert. Az egyik nyilatkozatban gr. Apponyi Albert, Beniczky Ferenc, b. Mesznil Viktor és b. Podmaniczky Frigyes kijelentik, hogy a gr. Szapáry Gyula és Pázmándy Dénes között fenforgott ügy a »becsület és lovagiasság szabályai szerint elintéztetett.« A másik nyilatkozatban Pázmándy Dénes, miután gr. Szapáry Gyula elismerte, hogy a Waitzenkornnál eszközölt papíreladás októberben történt, másrészt ő, Pázmándy, meggyőződött, hogy a miniszter több értékpapírt el nem adott, nem habozik kijelenteni, hogy meggyőződése szerint, a miniszter vissza nem élt hivatalos állásával. Egyébiránt annak bizonyságául, mily alaptalanul vádolták gr. Szapáry Gyulát spekulációval, most még fölemlítik azt a körülményt is, hogy a kezelése alatt álló családi hitbizományi pénztárban több mint százezer forint értékű földtehermentesítési kötvény van ma is érintetlenül. * A „Tannhäuser“ tegnapi előadásán Giovannoni Zacchi asszony énekelte Erzsébet szerepét, még pedig jó sikerrel. Lényében nincs ugyan meg az eszményies szentimentalizmus, de a hullámzó dallamokban s kifejező recatativekben igen jól érvényesítő hangját. Többször meg is tapsolták A stil rovására eső modorosság bizonyára van előadásában, de nem több, mint a Perotti »Tannhäuser«-ében. Vénust, e hálátlan szerepet, Dévay Janka kisasszony sikeresebben énekelte, mint bármelyik elődje. Kordin Mariska kisasszony is kitűnt a pásztorfiú fris vokálénekében. Maleckyné hangja ellenben kemény a Wolfram dallamaihoz s midőn dicséretesen mérsékelte magát, mint a dalverseny első énekében, előadása vontatott lett. Legnagyobb hatágú volt a zenekar által bravourral játszott nyitány s a zarándokok magasztos karéneke. Közönség nagy számmal volt a nézőtéren. * Személyi hírek. Király ő felsége néhány napra Bécsbe megy, miután a dán király bejelentette látogatását; de ő felsége aztán visszatér és Gödöllőn marad a királyné nevenapja utánig. — A gödi udvari vadászatban a király nem vett részt, csak a királyné. — Péchy Tamás közlekedési miniszterről tévesen hirlett, hogy beteg, mert már egy hete fölépült s részt vesz az országgyűlési tárgyalásokban. — Dr. Hanken Miksát a kormány kiküldte a délmagyarországi földrengések kárainak megvizsgálására s ő visszatérve, azt a jelentést tette, hogy a Babagajnál vannak talajrepedések, de barlangbeomlásokról sgeyserekről szóló hírek csak mesék.Moldován és környékén pedig vagy ezer ház szenvedett sérülést, de az összes kár nem több tízezer forintnál. — Gróf Szapáry Gyula lemondásáról beszél a hir, sőt már lehető utódját, Kautz Gyulát is emlegetik, a mi persze nem azt jelenti, hogy e találgatás ténynyé is válik. — Gróf Zichy Nándor lett a gr. Zichy Domokos végrendeleti végrehajtója, a ki egyházi s más jótékonysági célokra is hagyott negyvenezer forintot. — Dr.Lenhossék Józsefet a tiszafüredi régészeti egylet tiszteleti tagnak választotta. * Liszt Ferenc összes iratai, hírlapokban megjelent cikkeivel együtt, nem sokára napvilágot fognak látni— persze nem nálunk, ahol ily kiadásra sem igen akad vállalkozó, hanem német nyelven a lipcsei Breitkopf és Härtel cégnél. Ekkép ez a hír sajátlag külföldi rovatba tartoznék, ha a híresmesterinek itt lakó tollforgató tisztviselőihez nem óhajtanák intézni a kérdést: ha vájjon egyikök-másikok nem gondolná-e hálásnak Liszt szellemes műveiből szintén rendezni magyar kiadást, ha nem is teljeset, legalább rövidebb irataiból s a nagyobbak töredékeiből egy válogatott bokrétát, például egy kötetet ? Annyi személyes ismerőse s annyi ezernyi tisztelője van nálunk Lisztnek, hogy egy ily könyv talán mégis csak számíthatna keletre. A mester, amit irt, nagyobbára