Fővárosi Lapok 1880. december (276-300. szám)
1880-12-01 / 276. szám
tésre s a festő azt a pontot sem hagyta figyelmen kivl, mely »a kor jellemét, viseletét híven visszatükröztető alakítás«-át követeli; ellenben »a tárgynak s alakoknak megfelelő, erősen jellemző és kifejezett előállításáét épen nem találjuk e szertartásos, kimért csoportokban. — Egészen kezdetleges és akaratlanul nevettető hatású a Brezina Sámuel vázlata, mely »Mária királyné menekülését a mohácsi csata után« akarja ábrázolni, de a képírás legelemibb szabályainak sem felel meg; azért nem is vesztegethetünk rá sok szót. A díjért legkomolyabban küzdenek Lotz Károly és Aggházy Gyula. A szerény fiatal művész tán akaratán kívül versenyez legkiválóbb történeti festőnkkel. Amaz most először lépett a históriai térre; az utóbbi ennek igazi mestere. A véletlen úgy akarta, hogy Lotz Károly ne olvassa el figyelemmel a már többször idézett pályázati föltételt, mely színvázlatot követel, s igy történt az, hogy a művész szürkébe festett vázlatot küldött, mely »Hunyadi János halálá«-t tünteti föl; ellenben Aggházy Gyula híven ragaszkodott az előírt szabályokhoz s arra törekedett, hogy a kijelölt jelenetet »mennél világosabban, egyszerűbben« érzékítse s a korfestésre is kiváló gondja volt. »Tinódy Sebestyén«-je általában figyelemreméltó mű, sőt mint első ilynemű kísérlet, dicséretet érdemel. A lantos lovag főúri társaság előtt egy verses krónikáját adja elő. Valamelyik műkritikus megjegyzi, hogy a jelenet hangulata nagyon nyomott, amire aztán a festő személyesen fölvilágosító őt, hogy amit Tinódi Sebestyén énekel, az felette szomorú, mert »Drégely vesztét« siratja lantján. Való, hogy az előadás hangulatának és hatásának a hallgatóság arcán s az egész környezeten vissza kell tükröződnie, csak igy hozhat a művész igaz életet képébe s a főalaknak a közönséget képező csoporthoz való viszonyát máskép nem is tüntetheti föl. Ez azonban nem sikerült eléggé Aggházy Gyulának. Képe nemcsak »nyomott hangulatú,« hanem határozottan egyhangú, sőt kissé unalmas is. Maga a hős épen nem eszményi, rokonszenves, hanem vaskos, díszruhás nyárspolgár; az asztal körül ülő főúri hallgatók, férfiak, nők kissé merevek s együtt véve igen hálátlan közönséget képviselnek, melyet a nem is nagyon buzgó lantos eddigelé nem indított meg. Arcuk azt mutatja, hogy Drégel elestének története kevéssé megható. Lotz Károly vázlata a mester biztosságát, erejét képviseli. A haldokló Hunyady János nyugágyon pihen, előtte az utolsó vigaszt nyújtó Kapisztrán, körülötte siránkozó neje és fiai. A színhely templom csarnoka. Különösen meglepő amaz ügyesség, melylyel a művész e kis téren a hatásos, életteljes, nemes egyszerűségében nagyszabású jelenetet elrendezte s a szűk keretbe belekomponálta. Úgy hiszszük, ha színes volna e vázlat, nem sokáig kellene haboznia a bírálóbizottságnak, melyik művet tüntesse ki a jutalommal, így magyarázatra, vitára és tiltakozásra adhat okot. Mert ha Lotz Károly nem pályázhatik, igazán zavarban lehetnek a bírálók, s e művek előtt valóban ama szomorú öröm szállja meg a kritikust, melyet akkor érez, midőn nem kell a jutalom Páris-almáját átnyújtania. Dr. Prém József: Fővárosi hírek. * A régészeti társulat tegnapi felolvasó ülésén, mint rendesen, igen nagy számú hallgatóság volt jelen, főleg hölgyek, kik mindvégig érdeklődéssel hallgatták is a napirenden volt két főbb előterjesztést: Keleti Károlyét a kék és fekete szemekről, szőke és barna hajról s a Pulszky Károlyét az esztergomi székesegyház műkincseiről. Keleti Károly, érdemes statisztikai tudósunk s az országos statisztikai hivatal komoly igazgatója valóban kék és fekete szemekről értekezett, de bár bevezetőleg költői idézetekkel szolgált, csakhamar elhagyta a lyrai poéták mezejét s kifejté, hogy a bogárszemek, hollófürtök mikép érdekelhetik a komoly tudósokat is. Német tudósok jutottak arra az ötletre, hogy az embertani kutatásoknál a koponyaméretek, a termet vizsgálata sat., mellett figyelmet kell fordítani a szem és haj színére is. Azt észlelték, hogy az ősi germán jelleg: kék szem, szőke haj a nagy folyamok mentétől félreeső helyeken tisztábban megmaradt; ez alapon ők a német fajra vonatkozó adatokat kezdték kutatni. Az 1872-ki anthropológiai kongresszuson mondták ki a határozatot s néhány évvel később Virchov már bemutatta az eredményt; a megfigyelés csak az iskolába járó gyermeknél és a besorozott katonáknál lehet pontos, másfelé alig lehet tömeges statisztikai adatokat szerezni. Bajorországban Mayer György közel nyolcszázezer gyermekről állíta össze a szem- és haj színeire vonatkozó adatokat. Most már kutatnak Svájcban és Tirolban is, legújabban pedig gr. Wurmbrand osztrák delegátus, Budapesten időzése alatt felszólította az értekezőt, hogy a magyar régészeti és embertani társulat és a statisztikai hivatal szintén állítsák össze ez adatokat. Ezt oly módon lehetne eszközölni, ha a társulat fölkérné a közoktatásügyi minisztériumot, hogy ez utasítsa a néptanítókat az illető adatok beküldésére; a feldolgozást az értekező magára vállalja. A gyűlés ez indítványt elfogadta. Ezután Pulszky Károly mutatta be a díszművet, melyet Simor János bíbornok-primás adatott ki az esztergomi székesegyház műkincseiről s melyhez Dankó József kanonok írt szöveget. A mű,legalább az itt bemutatott példány) nem valami bekötött könyv, hanem mintegy ötven nagy fénykép, külön lapokon, s ezektől külön álló szöveggel. A fényképek kézről kézre jártak, mialatt a bemutató elmondta észrevételeit egyes nevezetes műkincsekről, melyek közt vannak hímzetek, infulák, misemondó ruhák, kelyhek, keresztek, olaj tartók sat. A legtöbbnek eredete, készítője ki nem mutatható, bár némely darabok, mint például egy kálvária-feszület, igazi műremekek s flórenci mesterre vallanak a tizenötödik századból. Van egy olaj tartó Mátyás király korából, más tárgyak ismét bizánci stilt mutatnak. A bibornokprimás a nevezetes műkincsek ily megismertetése által nagy szolgálatot tett az iparművészet történetének. Végül még a Békésmegyében, továbbá Domahidán, Salamonban, Belcsuthon, Budaújlakon, újabban talált régiségeket mutatták be, aztán a titkár adta elő jelentését, egyebek közt, hogy gróf Wurmbrand a társulat tagjai közé lépett. A felolvasásokra választmányi zárt ülés következett. * A képviselőházban tegnap először is Herman Ottó amaz indítványát, hogy a földtani intézetnek, geológiai térképek készítésére, adjanak 28.000 ft helyett harmincezret, elvetették a pénzügyi bizottság előterjesztése alapján, melyet Wahrmann Mór adott elő. Aztán a honvédelmi tárca költségvetését tárgyalták. Legelőször is Tischler Vince szólalt fel, ki elfogadta ugyan a költségvetést, de több kifogást tett, többi közt, hogy sok a nyugdíjas tiszt, továbbá ezredek szerinti szervezést ajánlott. Ivánka Imre azt felelte, hogy azért sok a nyugdíjas tiszt, mert a tiszti kar nagy részét régi honvédekből állíták össze, akik pedig ma már öreg legények, továbbá az ezredrendszernél jobb a zászlóalji, mert kevesebb költségbe kerül s könnyebben összpontosítható; ő a maga részéről azt kívánja, hogy a lövészetre kell az eddiginél nagyobb súlyt fektetni. Szende Béla miniszter, aki hosszabban beszélt, szintén nem pártoló az ezredrendszert. Degré Alajos azt állítá, hogy a honvédség hazafiság dolgában hanyatlik s kárhoztatja, hogy a Bemünnepben honvédtisztek nem jelenhettek meg. Ugron Gábor ezt Graef altábornagynak rótta fel, az adlátusságot úgy említve, mint a honvédség megrontóját. Ernuszt Kelemen a tisztek hiányán egy hadapródi iskola által is kívánna segíteni. Pulszky Ágost ellenzi a virement megadását, mert e mellett az alkotmányos ellenőrzés nem lehet. Kovák Gusztáv a menedékházat emlegette, melynek állami kezelés alá vétele iránt Ivánka határzati javaslatot nyújta be. Almássy Sándor a kormány gyöngeségének tulajdonítja, hogy a menedékház ügyét nem oldotta meg. Tisza Kálmán felszólalt, hogy a menedékház igazgatósága szegült ellen az állami kezelés alá vételnek. Ivánka határzati javaslatát a ház nagy többséggel elfogadta. A virement-t 92 szóval adták meg, 62 szó ellenében. * Tompa Mihály özvegyének halálhíréről egy pár politikai lap is kapott tudósítást. E derék nő, ki a runyai előkelő Zsoldos-családból eredt, a hanvai lelkészlak költőjének boldogító élettársa s fájdalmai közepett nemes vigasztalója volt. A végzet már életükben lefujta őket két gyermekük halála által. A költő szívbajban tört meg tizenkét év előtt. Most már özvegye is követé a sírba s a még húsz év előtt boldog családnak egy tagja sem él többé! Úgy tudjuk, hogy az özvegy egy lepecsételt csomagot hagyott hátra Lévay József költőnk számára, azzal bízva meg őt, hogy a levélben megírtakat teljesítse, ha már ő nem lesz. A zeneakadémia növendékei tegnap délben adták át Erkel Ferencnek a szép albumot, az idei növendékek arcképeivel s a díszes dohányzó-készletet. Az intézet két szép fiatal hölgye: Kohl Irén és Voigt Gizela kisasszonyok nyújtották át. Beszédet Rausch Károly, az intézeti segélyegyleti elnök tartott, mit meghatva köszönt meg az agg mester, kinek tegnap hetvenéves voltát s nyolcadik dalművének első előadását ünneplék. * A magyar írók segélyegylete részére tegnap tíz forintot kaptunk. Gardos Károly és dr. Löw Tivadar küldték be, mint egy nyert fogadás összegét. * Természettudományi estély lesz holnapután (pénteken) este hat órakor a vegytani intézetben. Schulek Vilmos tart népszerű előadást ,a nézésről munkálkodás közben.« * Személyi hírek. Király ő felsége a vajai román templom belső fölszerelésére szintén száz forint segélyt adott magánpénztárából. — Türr tábornok e hét végén Párisba utazik, ott tölti a telet s csak februárban tér vissza. — Zichy Mihály elvállalta, hogy a főváros nászünnepi hódolati felirata számára a címlap allegóriás képét megrajzolja. — Menyhárt István sügesdi és Kolossváry Ferenc vaszari plébánosok a veszprémi káptalan tiszteletbeli kanonokjaivá lettek. — Csillag Lajos festész a lugosi kaszinótól megbízást kapott, hogy terme számára készítse el a volt elnök s alispán, néhai Gyika Szilárd arcképét. — Makkayitka úrnő a műtárlatból háromszáz forintért megvette Roskovits »Tud-e váltani« című életképét. — Szathmáry György hírlapírót a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond-társaság megválasztotta tagnak. * Aranybánya vízből. A Saxlehner András budai keserűvíz-forrásáért egy külföldi dúsgazdag vállalkozó három millió forintot ígért. De ő hat millión alól nem akarja adni. Tavaly e forrásnak kétszázhetvenezer forint tiszta jövedelme volt. * A zágrábiak javára e hó 16-án hangverseny és táncestély lesz az »Európa« termében. Budapesten lakó horvátok rendezik, kiknek élén dr. Herich Károly osztálytanácsos áll. Közreműködik benne Psikril Marica k. a., a zágrábi színház koloraturénekesnője is. Az ottani opera igazgatója, Zajc Iván pedig »O potresu« (a földrengésről) című alkalmi kardalt írt, melyet horvát ifjak fognak előadni. * Egyletek. A budai tornaegylet jövő hétfőn este hét órakor dísztornázást tart az atilla utcai csarnokban. — A magyar kereskedelmi csarnok első társas estélyén, tegnapelőtt, szépszámú közönség gyűlt össze, mely Fáy Szeréna k. a. szavalatát, Key Dávid és Spányik Irma k. a. énekét nagy tetszéssel fogadta; a társas lakoma pedig folyt s Keuwelt elnök az első toasztban ily estély mielőbbi ismétlését hangoztatta. — A nemzeti kör közgyűlése múlt vasárnapi választásának eredményét jövő vasárnap hirdetik ki; e distingvált társaskör lefolyt évi bevétele 10,075 ft 76 kr, kiadása pedig 9377 ft 12 kr. volt. — A magyarországi Frőbel-nő egy-et közelebb több szegény gyermeket díj nélkül vett föl gyermekkertjeibe. — A fővárosi iparoskörben tegnap este Tenczer Pál tartott felolvasást »Az adók és jótékonyság« címmel.— A francia kör könyvtára javára Saissy Amadé tanár jövő vasárnap este hét órakor kezdi meg francia irodalmi előadását Hugo Viktor ifjúkori költeményeiről; összesen tíz ily előadást fog tartani. — A magyar gyorsíró egylet múlt szombaton közgyűlést tartott, élénk részvétel mellett s Markovics Iván elnöklete alatt, ki szakbeli előadást is tartott; az elnöki jelentés szerint: az egylet által terjesztett gyorsírásnak ma már 95 okleveles tanára van s az egyletbe újabban tizenhat tag lépett. Bódogh János szegedi távíró tiszt rendkívüli buzgalmát arany tollal tüntette ki az egylet; a gyűlés után a tagok kedélyes vacsorára gyűltek össze. A király utcai kaszinóban holnap (csütörtökön) hölgyestély lesz, melyen több zenekedvelő fog közreműködni. — Az írók és művészek társasága 5-dikén, a módosított alapszabályok megerősítést nyervén, közgyűlést tart; választás is lesz, mivel Szana Tamás lemondott a titkári állásról. * A hír trombitája ismét harsog Somosheőy úrról, ki a »Fortuná«-ból a »Frohner-fogadóba« került, külföldi szivarokkal kínálja meg vendégeit, e hóban felolvasást óhajt tartani a szegények javára s mihelyt teheti, megy Rizzába és Kairóba, mivel az itteni időjárás zord neki. Ha elutazik, megírjuk. * Rövid hírek. Az udvar, hir szerint, e hó 15-én Budára jő be Gödöllőről, hol csak Valeria főhercegnő marad. — A magyar államvasutak kolozsvári fiók-igazgatóságánál, mely e hó 5-én kezdi meg működését, Blaskovich lesz az igazgató, Éjszaky Károly pedig a helyettes-igazgató. — Rákos-Palotánál tegnap is lovasvadászat volt, mint halljuk, a király részvételével. — A főváros legtöbb adót fizető három virilistája ezek: Kaszelik Ferenc 23,789 fttal, gr. Pálffy János 14,843 s Hagenmacher Henrik 18,391 forinttal. — A másodfokú biróság a Müller Róbert színigazgatóra, engedély nélküli előadásért rótt száz forint bírságot huszonöt forintra szállítá le. 1371 + „A névtelen hősök." A nemzeti színház nézőtere tegnap este a szorongásig megtelt. A páholyokat igen díszes közönség foglalta el. Ott volt herceg Coburg Fülöpné, Miksa bajor herceg nejével. Láttuk Volkmannt is egy páholyban. Kit is ne érdekelne egy új mű a »Bánk bán« zeneköltőjétől, habár egy »Bánk bán« tőle sem telhetik mindig. Bírálatot első hallásra nem írhatunk, mert kinek lehetne oly bámulatos figyelőtehetsége, hogy egyszerre latba tudjon vetni mindent: szöveget és zenét, ábrázolást és éneket. Csak egyes benyomásokat vethetünk ezúttal papírra. A szöveg hálás annyiban, hogy sokféle csoportot nyújt s első vezette a nemzeti színház színpadára a harcoló, piros zsinóros honvédeket. Eddig ott csak az »üldözöttet« láttuk, fegyver és atilla nélkül. De másfelől a szövegben nagy hiba a mellékes alakok túlságos szerepeltetése. A fiatal lány után bolonduló vén szerelmes pedig nagyon elkopott alak. Általában Erkel, a hősi pathosz költője, s Tóth Ede, a népi genre virtuóza, nem forhattak úgy össze, mint testtel a lélek. A közönség nagy része tapssal fogadta a honvédvilág képét, a tábori élénkséget, a tánckar honvéd-gyakorlatát, a harcba indulást, de nem egy hosszas jelenésen a nagyérdemű zeneköltő iránti tisztelettel unatkozott. A zene poliphoniai virtuózitással van szőve és hangszerelve , de az énekben nincs elég fris lelemény, sajátos, megkapó dallam. Szép az első felvonás kettőse Elek (Porotti) és Ilonka (Nádainé) közt, élénkek a honvéddalok. *