Fővárosi Lapok 1883. szeptember (204-229. szám)

1883-09-01 / 204. szám

aránt szeretetreméltó a vígjáték személyei és a néző­tér hallgatói előtt. * Az Ischia-ü­nnepen a villamos világítás fé­nyes előállítására a Ganz-gyár ajánlkozott. Lesz tűzi­játék és több transparent is. A Holzmann és Mu­­sitsky­ cég száz üveg pezsgőt és ugyanannyi gazeuse-t ajánlott föl díjtalanul, a­minek hasznát fogják venni az »Osteria«-ban, hol Márkus Emilia és Csillag Te­réz úrnők, Helvey Laura és Fáy Szeréna k. a., a jó­tékony cél iránti tekintetből, különféle tisztségek vég­zésére voltak szívesek vállalkozni. Az olasz csecsebe­cséket (Türr tábornok ajándékait), Hegyi Aranka és Beermann Stefánia kisasszonyok s Pálmai Ilka asz­­szony fogják árulni sátraikban. A rendező bizottság minden délben ülést tart az irói körben s szívesen szolgál felvilágosításokkal s elfogad minden ajánlatot. * A háztűznézés hírével, melyet a fiatal portu­gál királyfi ittjártához kötöttek, nem igen akarnak felhagyni. Először Mária Valéria főhercegnő volt szóban. Most már József főherceg nagyobb leányát emlegetik, a 17 éves Mária Dorottya főhercegnőt, ki unokahuga a belga királynénak s unokatestvére a spanyol királynénak. * Az emlékkönyvet, melyet Bécsben a Han­­sen-ünnepélyen kiadtak, megkapták a híres építész-tanár itteni tanítványai is, kik az ünnepélyen jelen voltak. E könyv tartalmát az ünnepi beszédek s a Hansen voll­ tanítványainak teljes névsora képezi. Ki van mutatva a tanítványok jelenlegi állása és lakhelye is. Budapesten hatvannál több tanítványa él. A többiek szerteszét működnek európai és északame­rikai városokban, sőt Bombayban és Santaigoban is. A Pest megye virilistáinak legújabb névjegy­zékét elkészítették. Legelső köztük Haynald kalocsai érsek, mint legnagyobb adófizető, 60,287 ft 97­11a kr­­ral. A második: herceg Coburg Fü­löp 28,879 frt 99 krral. A harmadik: Vigyázó Sándor 20,861 ft 951/s krral. A negyedik: báró Prónay Dezső 18,331 ft 15 krral. Az ötödik: báró Orczy Andor 15,924 ft ll10 krral. A hatodik: tornyai Schossberger Zsigmond 14,123 ft 96 krral. A legutolsó virilista 484 ft 14 kr adót fizet. * Személyi hírek. Gróf Széchenyi Pál miniszter ismét, elutazott a fővárosból. — Jókai Mór ma Balaton-Füredről Budapestre érkezik. — Dr. Krenner József, a muzeum ásványtani őre, hazatért Erdélyből, hol a radnai havasokban ásványtani tanulmányokat végzett. — Barabás Miklós ve­terán képírónk, ki a múlt napokban a legjobb egés­­ségben hagyta el a dr. Bakodi Tivadar visegrádi »Sanatorium«-át, az Ischia-ünnepre egy szép olajfes­­vényt ajándékozott nyereménytárgyat, Ischia sziget kilátását s háttérben a Vezuvöt ábrázolja. — Cal­­ttier belga szobrász itt járván, nagyon megtetszet­tek neki a Lotz Károly dalszinházi kartonjai, vala­mint a Petőfi-szobor is, melynek művésze, Huszár Adolf műtermét meg is látogatta. — Lampl Hugó, a főszámvevő egésségi állapotában javulás állt be. — Benczúr Gyula már elküldte ide málháit Mün­chenből s maga e hó közepén érkezik meg; mig az ep­reskerti Mesteriskola fölépül, tanító műterme az aka­démiában lesz. — Stoll Jenő lovag, ki az északi sarkhoz ment utazni, hét éjszaka élvezte az éjszakai nap látványát, aztán két napot Novaja Szemlyán töl­tött, majd a szamojédek és lappok közt időzött s úti társaival együtt többféle halászatban és egy jeges­medvevadászatban is részt vett. — Pscherer Ka­tinka kisasszonyt a helgolandi fürdőben eljegyezte Colognati Julián Bécsből. — Dell’ Adami Rezső egyetemi magántanár a jövő tanévben kezdi meg elő­adásait a magyar magánjog rendszeréről. * Iskolai uj igazgatók. A dévai állami fő­reáliskolához Téglás Gábor ottani rendes tanár, (a »Főv. Lapok”-nak is ismert dolgozótársa,) igazga­tónak neveztetett ki. — A losonci állami főgymná­­ziuma rendes igazgatója Gr­e­s­s­i­t­s Miksa tanár lett, ki eddig helyettes igazgatója volt. — A debreceni gazdasági tanintézet igazgatójának pedig Domokos Kálmán tanárt nevezték ki. * A kisdedóvás ügyében tett körútjából P. Szathmáry Károly írótársunk megérkezett. Mindenütt sikerült neki az ügy iránti érdeklődésen lendíteni s uj barátokat szerezni. Utjának eredményéről a »Nem­zet« hasábjain adott számot s ugyanott mondott el tegnap is pár jellemző adomát, íme közülök egy. A nem rég elhunyt Montedegói Albert Ferenc heves­megyei tanfelügyelő egyszer egy palóc faluban nagyon rongyosan találta az iskolát; még az eső is bele­csur­­gott. Hivatja a bírót s ráparancsol: »Legalább a fö­delet igazittassák meg kendtek«. »Meg lesz, uram!« felelte a biró. A másik évben még rozzantabb lett az iskola s a tanfelügyelő szemére veti a bírónak a ha­nyagságot s követeli a födél megcsináltatását. »Mee lesz, uram, mee lesz!« — feleli a biró újra. »De hát mikor lesz meg?« — kérdi a tanfelügyelő. »Ma­ azt magam sem tudora!« — feleli a biró teljes nyugalom­mal. Útjában irótársunk az ecsedi láp mellett pompá­san kifejlett gyékényipart talált, melynek vezetője egykor Erdély egyik legcsinosabb fiatal gavallérja s később a szabadságharc tisztje volt, tekintélyes csa­ládból való, a neje grófnő. Jószágát átadva fiainak, legújabban árvagyám, kisdedóvó felügyelő és gyékény­gyáros lett, örömét találva a gyermekek játékaiban s jövedelmet kapva a csinos gyékényekből, melyeknek példányait elviszik genfi, sőt párisi szalonok számára, íme egy gentry, ki tudja magát védni a hanyat­lás ellen. * Víg világ lesz ma a rákospalotai parkban. A népszínház »tarka serge« viszi ki oda azt a jó kedvet és tréfás vidámságot, melyet máskor a színpad bohó­zataiból és operetteseiből szokott árasztani. Játsza­nak oda künn is, de társasjátékokat és alkalmi színda­rabot. Bizonyára b. Splényi Ödönné künn lesz, vala­mint a színház sok intimusabb barátja. A táncra sok fővárosi ifjú készül. A személyzetből csak annyi tér este­felé haza, mennyi a »Lili«, előadásához kell. * Érezhető hézag betöltésére hivatott tanügyi nagy mű fog legközelebb megindulni az Athenaeum­­társaság kiadásában: »Paedagogiai Encyklo­­pedia«, melynek szerkesztésére Verédy Károly kassai tanfelügyelő vállalkozott. Tanügyi irodalmunk eddig nem bir oly kézikönyvet, mely a neveléstudo­mány összes főbb tényezőit betűsoros rendben, röviden áttekinthetőleg adná elő, a néhai Molnár Aladár által megindított ily féle műből csak az első füzet lá­tott napvilágot, tanügyünk fejlődése pedig mindinkább érezhetővé teszi ily munka szükségét. A kiadandó enciklopédiának a szakirodalom terén ismert nevű szerkesztő mellett dolgozótársai lesznek: Gönczy Pál, György Aladár, Alexander Bernát, Gyertyánffy Ist­ván, Kiss Áron s több kiváló szakférfiú s az ötven­hatvan ívre tervezett mű mintegy huszonnégy füzet­ben fog megjelenni. Az egyes füzetek külön is lesz­nek kaphatók 20 — 30 kijával s igy még szerényebb állású tanítók is oly helyzetben lesznek, hogy megsze­rezhetik a hasznos segédkönyvet. * A tanácsnoki állomást,, mely a szomorú véggel kimúlt Barna Zsigmond halála által ürült meg, szeptember első felében be fogják tölteni. Öten pályáztak rá. Ezek a következők: Nagy Lajos fő­jegyző, Rózsa Péter, Kun Gyula és Csendics Gyula központi tanácsjegyzők s Biró Antal kerületi jegyző. * Szerencsétlenség történt tegnapelőtt este felé az ó­budai Drasche-féle gyár közelében, hol több budakeszi munkás földhányási munkálatokat végzett. Javában dolgoztak, midőn a meglehetősen aláásott part egy része tompa morajjal beomlott, maga alá te­metve az éppen ott dolgozó Fankenburger Márton negyven éves napszámost. Odasietett társai serényen hozzáláttak a szerencsétlent eltemető földtömeg elhá­­nyásához, de már csak a holttestére találhattak. A gyorsan értesített rendőrség a holttestet a Rókus­­kórház hulla­házába szállíttatta , megindította a vizs­gálatot a szerencsétlenség okának kiderítésére. * A „kanári hercegnő" ügye békés megoldást nyert. Evva Lajos igazgató, a hazafias célra való te­kintetből, melyre a Krecsányi társulata Budán szép eredménynyel törekszik, lemondott kizárólagos jogáról, melyet a törvény megvédett és elismert. Krecsányi igazgató viszont köteles minden előadásért a népszín­házi segély­egylet javára harminc forintot fizetni. Az operette tehát legközelebb ismét színre kerül a budai színkörben. * A kíváncsiság nemezise. Egy német hírlap­író ismeretlen kéztől fenyegető levelet kapott, hogy küldjön neki bizonyos jegy alatt pénzt, poste restante, különben baj lesz. A hírlapíró értesité erről a rendőr­séget s aztán a kívánt jegy alatt üres levelet tett a postára. Egyszersmind a lap kis hirdetései közt érte­sité az illetőt, hogy levele van a postán ilyen s ilyen jegy alatt. Olvasta ezt két bérkocsis, s azt gondolva, hogy szerelmes levél, elhatározták, hogy kiveszik s el­olvassák. Elmentek tehát a postára s midőn a levelet kérték, a postatiszt egyetkiálta: »Rendőr!« Előlépett a rendőr s vitte őket a főkapitánysághoz, ahol ugyan­csak kellett bizonyítni ártatlan kíváncsiságukat. * Hűség. A hatvani utcában egy kereskedő (Weisz Gyula) rájött, hogy üzletéből sok portéka vesz, valamint arra is, hogy azokat saját pénztárnoka (Löwy Sámuel) hordja és zálogosítja el. Tegnap reg­gel feleletre vonta, hogy adja elő vagy a portékát, vagy a zálogcédulákat. Tagadás és megtagadás volt a felelet. Ekkor a főnök erőszakkal akarta a zálogcé­dulákat zsebéből kivenni. A pénz­tárnok nem engedte s öklével ütté meg főnöke fejét s mint a vadállat, fog­gal is védte magát, megharapva a főnök két ujját. Rend­őrségre kellett menni, hogy tegye hűsre az üzleti hű­ség­e mákvirágát. * Uj bányabetegség kezdett újabb időben el­terjedni különösen az oly bányákban, melyeknek nedves talajuk van. A beteg gyors sorvadásnak indult s végre egészen kiaszottan halt meg. A megfigyelések kimutatták, hogy e kór okozói azon férgek, melyek petéi a szerves anyagokkal, leginkább evés alkalmával, a kézről jutnak a munkások belsejébe, hol elvonják a test tápanyagát, fölemésztik a vérnedvet. E betegség a selmeci bányákban is föllépett s az igazgatóság meghívta dr. Ürley Jánost, a nemzeti muzeum állat­­tári tisztviselőjét, hogy tegyen alapos tanulmányokat a betegség okai, természete és esetleges gyógymódja iránt. A meghívott eleget tett a fölszólitásnak s vissza­térve a fővárosba, most állítja össze kutatásainak eredményét. Rövid hírek. A belügyminisztériumnál a győri árvízkárosultak javára 69,159 forint 56 kr., a liptó-szt.-miklósi tűzkárvallottak részére pedig 550 fo­rint gyűlt be.­­ Az országos kath. legénylet kül­döttsége tisztelgett közelebb Pellet József kanonok­nál, szerencsét kívánva előléptetéséhez. — Gömöri Lajos, szegedi főkönyvvezető a dohány-utcai szr. templomban oltárhoz vezette Fürst Zsófi kisasszonyt, Fürst Ignác vállalkozó leányát. — A bölcselethall­­gatók segély­egylete kéri a közönséget, hogy nevelők­ért vagy házi tanítókért hozzá forduljanak. — El­hunyt : Zubek Bertalan kereskedő neje, szül. Gill­­ming Mária asszony 25 éves korában, egy havi házas­ság után. — A budai színkörben a »Csikós« tegnap­­előtti előadásán Németh József eredeti, tőrülmet­­szett alakítást mutatott be a címszerepben; mellette di­csérettel említendők Kiss M. (Bandi) és Halmainé assz. (Rózsi).— „Hervadt lombok" című versfüzetet ad ki Baráth Sándor (ismeretlen név a szépirodalomban,) 50 kros előfizetéssel; a tiszta jövedelem egy részét, (ha lesz,) a hírlapírók nyugdíjintézetének adja. — Az „Idézetek tára" című munkából eddig megjelent hat füzetet a kiadók egy kötetben is kiadták, mely­nek ára másfél forint. — Budapesten az augusztus 19-től 25-ig terjedő héten élve született 294 gyer­mek, meghalt 210 személy, tehát 84 a születési több­let. — A lélek­szaglási elmélet apostolának, dr. Jäger stuttgarti tanárnak képviselője, Pollack Károly ma Budapestre érkezik s a »Pannónia« vendéglőben ingyen ad felvilágosításokat, melyeknek praktikuma tudvalevőleg az, hogy gyapjúszövetből készült ruhát kell viselni; német gyárosok buzgó előmozdítói e lélek­­b­eáliának.­­ A közmunkatanács a sugárúti vitás házépítés ügyét akkér döntötte el, hogy Temesváryné asszony csak kétemeletes házat építtethet s a meny­nyiben a már megkezdett építkezésen változtatni kell, uj terveket köteles bemutatni. Vidék. ** Pozsonyban a király ő felsége a h­i­d b­e­­verés után maga köré gyűjtötte a zászlóalj tiszti­karát s igy szólt hozzájuk: »Nagyon örvendek, hogy a zászlóaljat ily jó állapotban láthattam. A hidverés­­sel teljesen meg vagyok elégedve, különösen, mert annyi tartalékos van a zászlóaljba beosztva. Teljes elismerésemet és megelégedésem jelentett ki, minthogy ismételve meggyőződtem arról, hogy ez a csapat úgy békében, mint az ellenség előtt s bármily körülmé­nyek között minden lehetőt meg fog tenni. Valóban örülök, hogy önöknek ismételhetem azt, mit társaik­nak már Pettauban mondtam. Mindig szívesen tekin­tek ez ezredre. Tartsák fönn a csapatok között ural­kodó szellemet továbbra is.« Azután magyarul hozzá­tette: »Köszönöm. Nagyon meg voltam elégedve mindennel.« Beszéde után előhivatta a zászlóalj ki­tüntetett embereit s mindenikhez külön is szólt. Midőn látta, hogy sokan vannak, e fölött szintén ki­fejezte örömét. ** Debrecenbe holnap érkezik a tiszántúli ref. egyházkerület uj főgondnoka, Vályi János. Fé­nyes fogadására készülnek. Az egyháztanács üdvöz­lése után bandériummal kisérik lakására. A beiktatás kedden történik, mikor a kerületi közgyűlés kezdődik. Ez alkalommal tartják az emlékbeszédet is az elhunyt főgondnok, gróf Degenfeld fölött. Este lakoma s a tanuló ifjúság által adandó fáklyászene lesz. ** A zágrábi német lap (Agramer Zeitung) telefonján szól a világhoz Pejacsevich Lász­ló gróf, a horvát bii. E lap szerint, tőle, egy történelmi név viselőjétől, oly valamit kívántak, a­mit egy horvát koldus sem tenne meg semmi árért. A törvény, úgy­mond, nem követelhet törvénytelen tettet. Be kellett volna a magyar kormánynak érni azzal, hogy a címer letépői büntetést kapjanak s a címerek újra kitétesse­nek, de fölirás nélkül. Ez végbe mehetett volna nyu­godtan, ünnepélyesen, de a magyar föliratokat a nép­akarat ellenére csak szuronyok oltalma alatt lehet újra kifüggeszteni. Ez az, a­mire a bán nem vállalko­zott. De azt mondják Budán, hogy igen is, vállalkozott s mikor itt volt, még sokalta is a rendelkezésére adandó csapatok számát. De lemenvén Zágrábba, elsodorta a tömeg, melyben rendet kellett volna csinálnia. Kérte tehát azonnal való elbocsáttatását, a­mit meg is kap. És bizony méltán kérdi e bécsi uj »Presse«: »mióta vannak az osztrák császár és magyar király kormá­nyában olyan tisztviselők, a­kik átveszik a megbízást s utólag alkotmányos aggodalmak ürügye alatt megtagadják a végrehajtást?« Úgy beszélik, hogy Tisza Kálmán el van határozva, vagy lemondani, vagy teljes erélylyel, ha kell, katonai kormány­zattal állítni helyre az állam tekintélyét. Kenyér­rel nem is lehet viszonozni többé a kődobáso­kat. Ilyen bibliai idő nincs most Horvátországban, a­hol a »Pozor« tegnapelőtti számát még a zágrábi ha­tóság is kénytelen volt lefoglalni, mert K. Bedekovics minisztert a horvát érdekek figyelmen kívül hagyásá­val, kötelességszegéssel vádolta. Nem csak a címere­ket mázolják be már, hanem a jó embereket is. A

Next