Fővárosi Lapok 1883. november (256-280. szám)
1883-11-21 / 272. szám
Szerda, 1883. november 21. 272. szám Huszadik évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, barátok tere 4. sz. I. emelet. Előfizetési dij: Félévre ....... 8 frt, negyedévre ..... á frt. Megjelenik a ünnep utáni napokat kivéve mindennap. FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Hirdetések ,Mintugy mint előfizetések (Budapest, barátok tere, Athenaeum-épület) a kiadóhivatalba küldendők. Alkonyatkor. Nagy tűz, nagy füst, aztán semmi! — Ennyiből áll az egész. Az egyiknek sok a jóból, A másiknak meg kevés. Vásár, hol az adás-vevés Érdekre, önzésre vall, S nem ritkán az nyer legtöbbet, A ki ügyesebben csal. Tér, ahol versenyre kelnek Erény és bűn a díjért, S megesik, hogy a futásban, A gaz előbb célhoz ér. Oly örök harc a fölött, hogy Ki kapja a jobb helyet, Melyben gyakran sebet kapnak Igazság és becsület. Oh, de azért ne kívánjuk, Mi az ilyen életet, Hol a lelki nyugtalanság Még álmunkban is követ. Úgyis minden oly múlandó, Öröm, bánat véget ér : Kár van jobb részünk odadni Ezért a sok semmiért. Lauka Gusztáv. •----**¦&ο&■----- Cora. (Francia elbeszélés.) Írta Alfred Assolant. (Folytatás.) A két jó barát megvált egymástól. Három nap múlva Roquebrune New-Yorkban a »Lövészek Jlubjá«ban bemutattatá magát. Éppen Aberfoil lord következett a céllövésnél, ki mindenütt ott volt, ahol erő és ügyesség kifejtéséről volt szó. Amint rroquebrunet megpillantotta, sietett lőni s elhibázta a célpontot. A canadai gúnyosan mosolygott. — Milord, — mondá neki, — ön ma nem tudja ügyességét kellően érvényesíteni. — Nem tudom kellően érvényesíteni! — ismétlé az angol boszosan. — Ön, uram, elégtételt ad nekem e szavakért. — Nagyon szívesen, milord, de minő fegyverrel ? Ugyanakkor fölvette a kurtályt, melyet az angol letett, célba vette a táblát s százötven lépésnyiről pontot talált. — Láthatja ön, milord, — mondá aztán, — hogy a kurtályt mellőznünk kell. — Megint kudarcot vallottam, — viszonzá Aberfoil lord, — de néhány nap alatt visszaadom a kölcsönt. Ma este lakomát adok a »Lövészklub« tagjainak. Jöjjön velünk ön is. E lakoma, mint Roquebrune előre gyanította, háló volt, melyet neki vetett ki az angol. A lord, dühös lévén két kudarca miatt, a canadait asztal alá akarta itatni, ám ez óvatos volt, nem fogadta el a fogadást s beszélgetés közben iparkodott Butterfly Corát szóba hozni. E névnél rögtön abba hagyták a politikát s megtöltötték a poharakat csordultig. — New-York gyöngyére, a szépek legszebbikére, Butterfly Cora kisasszony egésségéért ürítem poharamat ! — kiált föl a jelen voltak egyike. E toasztot egyhangú éljenzés követte. Mindenki föl volt hevülve s nem győzték eléggé dicsőíteni a bájos hölgyet. Egyik a szépségét, másik a szeretetreméltóságát emelte ki, a harmadik a szellemességét, a negyedik szép táncát, az ötödik pedig az öreg Sámuel gazdagságát. E lelkesültség közepett Roquebrune tiszta, csengő hangján így szólt: — Mily kár, hogy ily ritka és tökéletes szépség már rövid idő alatt férjhez megy ! Jövőre már csak úgy távolból imádhatjuk őt. — Ejh! — szólt Aberfoil lord hetykén, — ha én némi fáradságra szánnám magamat . . . — Hiába szánná rá magát, milord, akár ön, akár másvalaki. Ő egyik franciaországi barátomnak a jegyese. — Nos, — kiáltott fel a lord, — ha ez a francia nem maga a sátánok fejedelme, fogadok rá, hogy két hét alatt fölbontom azt a viszonyt. — Mylord, — szólt gúnyosan a canadai, — emlékezzék vissza ön a Niagara zuhatagra. Franciaország újra legyőzi Angliát. — Ezer dollárba fogadok, hogy fölbontom azt a viszonyt, — rikácsolt Aberfoil, — s nem telik három hét belé, mikor már az én feleségem lesz. — Tartom a fogadást, — viszonzá Roquebrune. Másnap, midőn a bor szesze elgőzölgött a lord agyából, már alig emlékezett fogadására, azonban Roquebrunenek volt rá gondja, hogy meg ne feledkezhessék arról. Aberfoil lord, kilkenny-i gróf, skót és ír főúr, a legnagyobb bolond volt a három királyságban. Utazásai és fogadásai nagyon megzilálták vagyoni helyzetét s kénytelen volt Londont és hitelezőit kerülni. A Cora szépségét illető dicséretek nem igen hatottak rá; ő csak a rókavadászatot, az ökölviadalt és a lakomákat szerette ; azonban mosolygott ama gondolatra, hogy az öreg Butterflynek örökösévé válhatik. A fölött teljességgel nem kételkedett, hogy rangja és rendkívüli érdemei által könnyen célt ne érhetne egy amerikai hölgyecskénél. Úgy vélekedett, hogy neki csak az első lépést kell megtenni Coránál s rögtön diadalt arathat. Mind a mellett nagyon tartózkodónak színlelte magát. — Nem kell ezeket az apró embereket elkényeztetni, — mondá magában, — túlságos bizalmaskodással. Ez a boltos nép nagyon boldog, ha hajlékában egy Strongbow Rikhárd ivakékát, Kilkenny első grófját fogadhatja. Azt akarom, hogy Cora előbb tiszteljen engem, mielőtt imádna. Figyelemreméltó, hogy a demokrata körök anynyira sóvárognak a főbb rangok és címek után. Mindenki a nálánál magasabb állásával szeretne egyenrangú lenni, nem pedig az alább rendeltekkel. Nincs oly amerikai, ki Európából visszatérve, ne volna büszkébb arra, hogy egy hercegnek avagy diplomatának volt a vendége, semmint barátja egy Humboldtnak vagy Geoffroy Saint-Hilairenek. Ha a születési arisztokráciának nem lesz többé hitele Európában, hazára talál az az Egyesült Államok büszke köztársaságában. Az angol nevelés és előítéletesség maradványa ez, mely iránt elfogultak voltak a szövetség alapitói gyermekkoruktól fogva. Még mai napság is a Dél ültetvényesei sokkal előkelőbbeknek tartják magukat Észak gyárosainál s örömest használják a »chilvarous« melléknevet, mely annyit tesz, hogy lovagok és nemesek ivadékai. De hát olyan szép dolog főhatalmat gyakorolni, még a négerek fölött is! Elképzelhetjük, hogy Butterfly Cora kisasszony, kit olyan könnyen elbájolt az a gondolat, hogy egy gazdag franciához mehet nőül s kifejtheti kellemeit Páris szalonjaiban, nagyon kellemesen volt meglepetve, midőn arról értesült, hogy New-Yorkba egy fiatal lord érkezett, ki, mint beszélték, az indiai utóbbi főkormányzónak unokaöcscse s ő maga is a legmagasabb állás betöltésére van hivatva. Csodálatos dolgokat beszéltek dúsgazdagságáról s ama tekintélyről, melynek ő az angol udvarnál örvend. Néhány nap múlva, hála amaz ügyesen terjesztett híreknek, amelyeknek szerzője maga Roquebrune volt, a lord nem kevesebb lett, mint Angliának Észak- Amerikában fekvő birtokai főkormányzója. Biztos forrásból vélték tudni, hogy az előbbi kormányzó már elküldte lemondási levelét Londonba s utóda éppen alkudozásban van Washingtonban,az amerikai köztársaság elnökével, bizonyos szövetségi szerződésekre nézve. Nagy városokban sok kényén élő naplopó van. A new-yorkiak, bármennyire el vannak is foglalva saját dolgaikkal, még mindig ráérnek arra, hogy a mások ügyeiről is beszélgessenek. Képzelhetni, hogy ama hírek mily hatással voltak Gorának a kalandos lelkére. Még aznap, mikor ő egy canadai kormányzónak a meghódításáról ábrándozott, két levelet kapott, egyiket atyjától,"a másikat Bussytól. Az öreg Butterfly eszébe juttatta az általa kötött ügylet feltételeit és sürgette, hogy térjen vissza Scioto-Townba. Bussy pedig a legszenvedélyesebb szerelmi ömlengésben gyakorolta magát s fenyegette misszorát,hogy New-Yorkba utazik, látogatására. — Isten őrizzen ! — gondolá Cora. — Egyébiránt ki tudja, mit határoz a sors ? Sámuelnek ezt írta: »Kedves apám. Egy hét múlva Scioto-Townban leszek. Addig csak legyen türelemmel. Sajnos, hogy ön oly nagyon sietett ügyletet kötni, mielőtt velem értekezett volna. Fogadja ön Bussy urat folyvást mint jövendőbeli vejét; úgy segítsünk magunkon, a mint lehet. Addig is, édes papa, fogadja legőszintébb tisztelete és szeretete kifejezését engedelmes leányának Corának.« Ugyanaznap Bussynak a következő sorokat irta:»New-York, 18 . . augusztus 14-én. Köszönöm, uram, hogy ön szives volt, engem ne keül kiszemelni. Megvalljam-e önnek ? Az én szivem talán megelőzte az önét s ha eleinte némi hidegséget mutattam, hiszi-e, hogy azt egyébnek nem tulajdoníthatni, mint ama tartózkodó magaviseletnek, mely nememnek természetes fegyvere? Én próbára akartam tenni önnek az állhatatosságát. Most már tudom és érzem, mennyire szeret ön engem é s én is szeretem önt. Atyám sürgősen kér, utazzam Sciptóba, de atyám üzleti ember, ki csak a szerződések kötéséhez ért s azok lejárati idejét nagyon tudja; ám a gyöngéd szerelem teljesen ismeretlen előtte. Ugyan, uram, várjon a házasság olyan fizetsége, melynek szigorúan meghatározott napja van, s nem inkább időt kell-e adni a nőnek gyöngéd szemérme leküzdésére, semmint nyakra-főre siettetni oly ünnepies körülmények közt ? Legyen szives, atyámmal megértetni, hogy egy menyaszszonyt nem szoktak úgy] szállítani tovaa vasúton, mint valamely egyszerű málhát s hogy a világ iránt is kell némi tekintettel lennünk. Ez az első szívesség, a melyre kérem önt s ha ön annyira szeret engem mint állítja s mit el is hiszek, néhány napi késedelmet nem fog ön tőlem rossz néven venni. Akarja-e ön tudni e késlekedés titkát? Öltözék nélkül nem szoktunk férjhez menni s én oly ruhát várok Franciaországból, mely igazi remekmű lesz ss a rajta levő csipkéket valamennyi newyorki szépség megirigyli tőlem. Akarja-e ön, hogy neje oly öltözéket viseljen menyegzője napján, mint bármelyik közönséges nő ? Legyen elnéző eme léhaságomért s bizzék bennem, kedves Bussy, a ki vagyok önnek őszintén szerető Corája.« Midőn Sámuel megkapta leányának a levelét, mérgesen tépte azt szét. — Ismét mily bohóság! — kiáltott föl. — Íme, találtam neki férjet, ki gazdag, fiatal, szép és derék fickó s ő visszautasítja! Megveti a zsákmányt az árnyékért ! Ördög vigye azt a balga leányt! Nem is akartok többé ügyeibe avatkozni. (Vége köv.)