Fővárosi Lapok 1883. december (281-305. szám)

1883-12-01 / 281. szám

des és rendkívüli kiadások megkülönböztetését, a be­ruházások csak vagyonátalakítást képeznek még ak­kor is, mikor hitellel fedeztetnek. Végül előadta, hogy a pénzügyi bizottság milyen módosításokat tett a ja­vaslaton, részint hogy világosabbá tegye, részint, hogy a kisebb jövedelmű adófizetőket kímélje, ezeknek adó­ját tetemesen le is szállította. Helfi Ignác szólt ezután, élénken megtámadva a javaslatot, a kormányt és a kormánypártot. Kiemel­te, hogy alig pár évvel ezelőtt a kormánypárt mondta, hogy az egyenes adókat többé emelni nem lehet s ez­zel nyugtatták meg lelkiismeretüket, mikor a fogyasz­tási adókat emelték fel. Országszerte komoly emberek azzal foglalkoznak, mikép lehetne a pusztuló földbirto­kot megmenteni s a pénzügyminiszter a földadó eme­lésével lép elő. Vázolta a szónok a minden téren ural­kodó nehéz viszonyokat, az elszegényedést, melynek okát aztán mindenfélében keresik s igy támadt az antiszemita mozgalom is. Az ország adóképessége ki van meritve, de a pénzügyminiszter, mint minap a takarékpénztári betétek megadóztatásáról szóló kimu­­tás beterjesztésénél említé, azt látszik hinni, hogy az adó csak akkor elviselhetetlen, ha az adózók fél esz­tendő alatt elpusztulnak bele. A többség könnyű szív­vel szavaz meg új adókat, deficitünk pedig ma is 42—45 millió, mint volt nyolc évvel ezelőtt, mikor az adósságteher sokkal kevesebb volt. A most kívánt három millió a népre roppant sok, a deficit megszün­tetésére elenyésző csekélység s ezért kéri a javaslat elvetését. A szélsőbal élénken megéljenezte Helfi beszé­dét, melyre gróf Szapáry pénzügyminiszter azonnal hosszabban felelt. Mindenek előtt fejtegette, hogy a képviselőház előre is megszavazhatja e törvényt, mint máskor megszavazott olyan törvényt, melyre a költ­ségvetésnél aztán reflektálni kellett. Aztán cáfolta Helfi számításait, kiemelve, hogy a három millió fo­rintnyi adóemelésből a földbirtokra csak 800.000 frt esik. A rendes és rendkívüli kiadások elválasztása helyes és a ház határozatán alapszik. Helfi negyven milliónak mondja a deficitet, csakhogy ebben huszon­négy millió frtnyi beruházás van ám. Ha a tíz milliónyi államjószág eladását a deficitbe számítjuk, szembe kell vele állítani a 15,600,000 h­tot, melyen vasút épül; ez vagyoncsere, még­pedig államgazdaságilag helyes csere. A nyolc év előtti és mostani deficitek közt nagy a különbség; akkor a 40 millióból csak hat-hét millió jutott befektetésekre, tavaly pedig harminc mil­lió, az idén huszonnégy millió. Ezután arra felelt a miniszter, hogy a kiadások apasztásával mért nem törekszik az egyensúlyt helyreállítani; előadta, fölso­rolta az egyes tárcákat, hogy a kiadásokat csök­kenteni nem lehet, sőt a belügyi igazgatásnál, köz­oktatásnál, közgazdaságnál elkerülhetetlen volt a kiadások szaporítása. A három milliónyi új adóbevé­tel nem olyan csekélység, ha a törvényhozás az előbbi években is ezt mondta volna, nem jutottunk volna el oda, a­hol vagyunk. 1881-ben húsz millió volt a hiány, tavaly hat millió, ez évben kilencedfél millió, esztendőre pedig el fog tűnni a rendes háztartásból. Az államadósságok kétségkívül szaporodtak s ezt okozta a boszniai okkupáció, a vasúti kamatbiztosí­­tás, mely már 134 milliót nyelt el; vasútépítésre tava­lyig 308 milliót, adósságtörlesztésre 87 milliót fordí­tottunk. Az adóemelés elkerülhetetlen, az adósságok kamatait nem fedezhetjük újabb adóssággal, mert el­végre ezt is csak meg kell fizetni. Kiemelte a minisz­ter, hogy az egyenes adók 90 millió ftnyi összegéhez képest a most kívánt emelés 3.63°/0, a földadónál pedig a ráeső 800.000 ft. 1.8°/0 emelkedést képvisel, a­mi nem valami óriási összeg. Az egyensúly helyreállítá­sának nagy célja érdekében kéri a javaslat elfogadását. A kormánypárt helyesléssel kísérte a miniszter szavait. Hárman szóltak még, mind a javaslat ellen. A mérsékelt ellenzékről Gaál Jenő fejezte ki bizalmatl­­anságát a kormány iránt, mely 1875. óta a rendes bevételeket közel száz millióval emelte s a deficit még is egyre nagyobb. A szélsőbalról Lükő Géza és Krisz­­tinkovics Ede, az ország nyomorát festve utasították el a javaslatot. Ma a vitát folytatni fogják s hir szerint gróf Ap­­ponyi Albert, Szilágyi Dezső és Eötvös Károly is fog­nak beszélni. A főrendi ház Szögyény-Marich László elnök­lete alatt tartott ülést. Az elnök tudatta a királyné köszönetét a nevenapja alkalmából nyilvánított sze­­rencsekivánatokért, aztán bemutatta Brennerberg Mór főispán és gróf Batthyány Iván királyi meghívó levelét. Ezután gróf Berchtold László letette az es­küt, mint a legfelsőbb fegyelmi bíróság tagja. Gróf Pejacsevics Tivadar képviselőházi jegyző áthozván a keresztyén-zsidó házasságról szóló törvényjavaslatot, ezt a hármas bizottsághoz utasították s az e tárgyban a főrendekhez érkezett számos kérvényt is kiadták a bizottságnak megfontolás végett. Vidék. ** December hónapja országszerte igen élénk lesz a megyei választások miatt. Számos megyében e 1797 hó 17-dikén lesz a tisztújító ülés, sok helyen pedig 28-dikán, vagy az e két nap közé eső időben. Azoktól, kik a választási készületekről lapunkba értesítéseket küldtek, ezáltal elnézést kérünk, hogy soraikat félre kellett tennünk, főleg a­melyek pártszínezettel bírtak. Szépirodalmi lap nem érezheti magát hivatva pártok érdekében irt cikkek közlésére. Mi majd csak a meg­történt választások főbb eredményeit közölhetjük. ** A fóti templomban tegnapelőtt gyászmise volt. Néhai Károlyi Erzsébet grófnőért Somhegyi József apát-plébános tartotta, teljes segédlettel. A grófi család tagjai közül többen jelentek meg gyász­ban, u. m. gróf Károlyi István özvegye, gr. Károlyi Sándor és neje, gr. Károlyi Gyuláné szül. Pálffy Ge­raldine grófnő, sat. ** Hymen. Egerben szerdán díszes esküvő volt: Mészáros Szidónia kisasszonyt, özv. Mészáros Istvánné úrnő bájos leányát, vezette oltárhoz dr. Végh Jenő egri fiatal földbirtokos. A nászasszonyi tisztet a menyasszony nővére férj, Yolf Károlyné úrnő teljesí­tette ; a nyoszolyóleány másik nővére Mészáros Kor­nélia k. a. volt. Násznagyok Póts Antal és Yolf Ká­roly ügyvédek valának, vőfély pedig Dobrányi Lajos. Az esketést Ludányi Antal apát-kanonok végezte. A menyegző szoros családi körben tartatván, csupán a vőlegény barátai közül voltak néhányan hivatalosak. Ott voltak még: özv. Matékovics Józsefné, a meny­asszony nagyanyja, Reintz Ferencné, Póts Antalné, Matékovics Mórné, özv. Matékovics Lőrincné, Végh Gerőné, Egedyné úrnők, Markovics Anna s Janka kisaszonyok. A templomból a násznép az örömanya lakására tért vissza, hol este 9 órakor lakoma volt Palócz Kálmán zenéje mellett. Ezt reggeli 3 óráig tar­tó tánc követte. — Aradon Páva Emil, a 101. sz. gyalog-ezred őrnagya, nőül vette özv. Kecskeméthy Ödönné szül. Wallfisch Aranka úrnőt, ki néhai Kecs­keméthy Aurél, e jeles tollú írónk menye volt. — Nagyváradon Kolliner Szeréna kisasszonyt elje­gyezte Löwinger Gyula, a szegedi kereskedelmi és iparbank főkönyvelője. ** Kisszállás egyik birtokosa, Deseffi Ottó kártérítési pert indított a kormány ellen, mivel a kormányrendelettel elzárt Csukásér az ő birtoka nagy részét elöntötte. A kecskeméti törvényszék helyet adott a kérelemnek, mit a kir. Ítélő tábla is megerősí­tett. De a Kúria kimondá, hogy ez ügy elbírálására a közigazgatási hivatalok az illetékesek. Ennélfogva Deseffi Ottó most Pest megye főispánjához nyújtá be panaszát. ** Maros-Szentkirályon b. Splényi Ödön és dr. Cseh Károly pisztoly-párbajt vívtak szerdán. Az elsőnek segédei Dessewffy Kálmán és Arisztid vol­tak , a másik felé pedig Tisza László és Nagy Lajos. Az ok egy a­­Székely Nemzetiben megindult polé­mia volt, melyet báró Splényi sérelmesnek talált sze­mélyére nézve. Huszonöt lépésről lőttek s egyik fél sem talált. ** Vidéki hírek. Kolozsvárit Szacsvayné Boér Emma asszony nagy tetszés közt játsza a » Fedora« címszerepét. — Székesfehérvárit tegnap­előtt hirdették ki a királyi tábla ítéletét a Wahr­mann- Istóczy-féle párbaj ügyben. Istóczy személyesen jelent meg s úgy nyilatkozott, hogy ellenfele maga­tartásához szabja a magáét, ha Wahrmann felebbez, ő is megteszi. Wahrmann helyett ügyvéde jelent meg, de a törvényszék nem fogadta el a helyettesítést s újabb határidőre személyes megjelenésre idézte meg. — Fegyverneken e hó 27-én ment végbe az ipartár­sulat zászlószentelési ünnepélye, melynél Bodó Ká­roly lelkész mondott szép alkalmi beszédet; a zászló­anyának, Lelovics Gyuláné szül. Falcsik Gizella úrnőnek szép emlékalbumot adtak át, este pedig sike­rült táncmulatság volt az olvasókör helyiségeiben. — Győrött a törvényhatósági székházat a honvédliget mellett fogják épitni; a fogház 200 személyre van ter­vezve s ha az országgyűlés megszavazza rá a kellő összeget, három év alatt fölépül; az összes költség vagy kétszázezer forint. — M.-Szigeten a kaszinó ki­­tiltá a »Közérdek« című helyi lapot, mely a megye ki­tűnőségeit sárral dobálgatta; főleg Mihálka Lászlót üldözte, kit kétségkívül újra megválasztanak alispán­nak; egy töredék Várady Gábort akarta fölléptetni ellene, de ő nem fogadta el a jelöltséget. — A tren­­cséni törvényszék megszüntette a csődöt gr. Pong­­rácz János ellen, a csődvagyon felosztása következté­ben ; e csődöt a fennállott trencsénmegyei törvényszék nyitotta a gróf ellen 1841. ápr. 2-án. — Nagyvára­don e napokban meghalt Bárthel György építész, élete 44-dik évében. — Nagy-Becskereken a Rónay Jenő megyei főjegyző által vezetett vizsgálat ered­ménye szerint, mintegy tízezer fára rúg a városi pénz­tárból elsikkasztott összeg; az öngyilkossá lett pénz­tárnok kauciója s az alpénztárnok és ellenőr vagyona fedezik a hiányt.­­ Siklóson a megyei számvevő tizenötezer ftnyispénztári hiányt konstatált, a községi pénztárban; Novák Péter biró és Deymek Frigyes pénztárnok még hivatalukban vannak. — Nagy-Kani­­zsán a börtönben Herzfeld rablógyilkos, a gelsei gyil­kosság részese, kit a kúria élethossziglani fogságra ítélt, öngyilkossági kísérletet tett, de idején észre vet­ték és megakadályozták. Ausztriai hírek. *** Egy népszerű férfiú vonult Bécsben visz­­sza hosszas tevékenysége színhelyéről: Hornbostel Tivadar, a hitelintézet igazgatója. Huszonhét évig állt ez intézet élén s épp oly befolyásos, mint népszerű férfiú volt. Népszerűsége azonban nem csak a hatal­mas banknál elfoglalt állásából eredt. A forradalom előtti időkben egyike volt a szabadelvű, felvilágosodott és mérsékelt vezérférfiaknak, ki szilárd, tiszta jellemé­vel mindenkinek becsülését megnyerte. 1848-ban a Boblhoff-kormányban kereskedelmi miniszter lett s jellemző eset volt, midőn Latour meggyilkolása után a képviselőházban így kezdte beszédét: »Szólni aka­rok, de nem mint miniszter; én is képviselő va­gyok és Bécs fia . . .« Ekkor a szélsőbali Löhner képviselő közbekiáltott: »És becsületes ember.« Nagy ovációval erősíté ezt meg az egész ház. Eredeti, hogy formailag Hornbostel még ma is kereskedelmi minisz­ter, mert az októberi napok után beadta ugyan le­mondását, de a fölmentést nem kapta meg. Mikor Windischgrätz leverte a bécsi forradalmat,Hornbostel persze éppen nem vágyott vissza a miniszterségre, ő is igyekezett megfeledkezni a múltakról, lemondott a politikáról és lett az osztrák főváros egyik legderekabb pénzembere. *** Spiritista vidék. Csehországban Traute­­nau környékén egész járványnyá lett a spiritista hó­bort. Már tavaly merültek fel olyan jelenségek, hogy a hatóság szükségesnek találta a beavatkozást és uta­sítást kért a helytartótanácstól. Nyáron át kissé szü­netelt a kór, de mióta a hosszú esték bekövetkeztek, megint mindenfelé megalakultak a spiritista körök és folyik a szellemidézés. Következménye pedig az, hogy megint egymást érik az őrülési esetek. Majdnem ki­zárólag nők esnek áldozatul s e napokban egy fiatal gyármunkásnőt szállítottak az őrültek házába. Szelle­mekről, médiumokról beszél, tombol s csak nagy baj­bal bírták megkötözni. A helytartóság most már al­kalmasint alaposan véget vet az elmezavaró szellem­­idézgetésnek. *** Ausztriai hírek. A királyné ő felsége és Mária Valéria főhercegnő tegnapelőtt meglátogat­ták herceg Auersperg Adolfnét és leányát Aglae hercegkisasszonyt, ki, mint tudva van, Mária Valéria főhercegnő kedves barátnője. — Báró Rothschild Albert, hír szerint, az osztrák urak házának tagjává fog kineveztetni. — A bécsi csillagvizsgáló intézet asszisztense, Palisa, új bolygót fedezett föl, mely a 235 dik számot nyerte; ezzel együtt Palisa már negyven bolygót fedezett föl.—Galicia városaiban teg­napelőtt mindenütt megülték a lengyel felkelés ötven­­harmadik évforduló napját, istentisztelettel, zártkörű gyűlésekkel; az ünnepélyek csöndben, tüntetés nélkül folytak le.­­ Triesztben csütörtökön este a »Tries­­ter Tagblatt« nyomdájának udvarán petárda robbant fel, de senki sem sérült meg; a tettes ismeretlen.­­ Prágában Jancsek volt­ képviselőt s a máltai rend perjelét, mikor csütörtökön miséről visszatért a kolos­torba, megtébolyodott szolgája a lépcsőn fejszével le akarta sújtani, de egy véletlenül arra ment másik szolga megakadályozta; a szolgát bekísérték az őrül­tek házába. — A derventi vasúti állomáson, Boszniá­ban, a mozdony e napokban elgázolt egy nyolc éves leányt, úgy hogy a szerencsétlennek csak egyes szét­szaggatott testrészeit szedhették össze. Külföld. *** Schliem­ann új könyve Trójáról e napok­ban került ki sajtó alól. Tíz évi fáradozásának, anyagi nagy áldzatainak végeredményét adja elő benne s műve, miként a négy évvel ezelőtt kiadott, »Ilios«, nagy mértékben foglalkoztatja a tudományos világot. Schliemann most még határozottabban állítja, hogy az őskori romok, melyeket ő Hissarliknál kiásott, a Ho­mer által megénekelt Troja maradványai s most már nevezetes tudósok sorakoztak melléje. Könyvéhez Sayce oxfordi tanár, a hírneves orientalista s a wani ékirások megfejtője írt bevezetést, egyes részletekről pedig Vírchov, Blind Károly, Mahaffy írtak értekezé­­seket, mindnyájan arra az eredményre jutva, hogy a homéri Troja nem költői képzelet szüleménye, hanem valósággal létezett és pedig azon a helyen állott, me­lyet Schliemann kiásott, az őskori történelemnek egyik mythikus részlete nyert megvilágítást. Mikor Schlie­mann első művét Trójáról kiadta, nagy tudományos harc indult meg és maga Schliemann is gondolkodóba esett egy fontos ellenvetés fölött: a­mit ő 1880-ig kiásott, az csak egy kicsike hegyi vár volt, nem kép­zelhető, hogy míg Kis-Ázsia partjain annyi nagy város létezett, az őskori néphagyomány és aztán a költő a kis fészekhez fűzte volna a nagy is hatalmas Diós városának emlékét. A kicsi vár nem is felelt meg a homéri leírásnak Trója nagyságáról. Schliemann te­hát újra munkához látott és 1882-ben keresni kezdte a vár tövében a várost. És megtalálta. Öt hónapon át tartott ásatásai bebizonyították, hogy a hissarliki dombon csak a fellegvár, az akropolis állott a temp­lomokkal, királyi palotával s még néhány középület­tel, alatta pedig keletre, délre és nyugatra nagy város

Next