Fővárosi Lapok 1884. március (52-77. szám)

1884-03-01 / 52. szám

Stefánia, Altmann Róza és Irén, Follmann Irma, Garlathy­ Olga, Hauszmann Nina, Szőke Mariska és Anna, Hatsek Józsa, Schmitt Mariska kisasszonyok; továbbá: Békey Istvánná, Raischl Károlyné, Hausz­mann Károlyné, Telkessyné, Altmanné, Huberné, Garlathyné, dr. Doktorné asszonyok, sat. * Hang­verseny lesz e bő 12-dikén a redoute kistermében, a józsefvárosi második tankerület sze­gény tanulóit segítő egylet javára. A rendező bizottság élén Cserhalmay Ferencné úrnő és Hegedűs Sándor képviselő állanak. Közre fognak működni: báró Splé­­nyi Ödönné, Helvey Laura k. a., Zerdahelyi Olga k. a., Bignio és Siposs Antal. * A csángó-magyar egyesület igazgatósága tegnap délután Somssich Pál elnöklete alatt tartott ülést. Több csángó családnak, utólag beszállított csa­ládtagok útiköltségére, száz forintot szavaztak meg. Negyven család, mely a maga jószántából s az egylet intése ellenére vándorolt be s családonként száz frtot kért az útiköltség megtérítésére, ezt nem kapta ugyan meg, de segélykép az egylet 1140 forintot ad nekik. Ez után az egylet jövőbeli működésére vonatkozó ter­vet tárgyalták és fogadták el. E szerint, az egylet mű­ködése attól függ, hogy a nemzet áldozatkészsége mily eszközöket bocsát rendelkezésére. Ha a nemzet ele­gendő összeget áldoz, akkor az egylet nagyobb mérvű betelepítést indít meg állami vagy társulati és magán­birtokon , ha azonban az adakozások ezt nem tennék lehetővé, akkor az egylet arra fog szorítkozni, hogy a hazánkon kívül élő véreinket támogassa magyar vol­tuk megőrzésében és lehetőleg segélyezze a maguk erejéből haza költözőket. Az igazgatóság megbízta a bizottságot, hogy az elv kivitelének módjairól készít­sen javaslatot. A programmot elő fogják terjeszteni a közgyűlésnek, melyet március 29-én tartanak meg az új városháza termében. * A villamos vasút tervét, melyet az Egger és Kem­enczky-féle cég nyújtott be, a főváros középítési bizottsága elvben elfogadta. A vasút az országos kiál­lítás idejére épülne s a sugárút végétől a kiállítás helyéig vezetne, ezerkétszáz méter hosszúságban. A huszonöt személyre való kocsik három perc alatt te­hetik meg az utat s kettős vágányon óránként ezer ember lesz ide-oda szállítható. * Szomorú jelentések. Budán nagy részvéttel temették el Sauer Annát, Sauer Jenő déli vasúti felügyelő 17 éves, szép, kedves leányát, kinek kopor­sójára az ismerősök igen sok koszorút küldtek, mély részvétük jeleüt.­­ A helyőrségi kórházban pedig Geduly János honvédhadnagy hunyt el, az a szerencsétlen ifjú, ki huzamos idő előtt tévedésnek, becsületi érzékenységnek esett áldozatul. Ezer forint közpénzt nem talált a fiókjában s azt hitte: ellopták s őt fogják gyanúsítani. Ez aggodalmában mellbe lőtte magát. Pár nap múlva az ezer forintot megtalálták fiókjában. De akkor már késő volt. Életereje sokáig ellenállt a halálos seb elpusztító hatásának, de végre is meg kellett halnia, oly fájdalmak közt, melyeket nézni is alig bírtak. * Temetés. Néhai Szigligeti Ede Arad megyé­­ben elhunyt fiát, Szigligeti Mórt tegnap délelőtt temették el a Kerepes úti temető halottas házából. Az egyházi szertartást Dégen Titusz plébános végzi. Hogy a korán elhunyt ifjút mennyire szerették a József főherceg uradalmi tisztjei, kiknek körében működött, bizonyitá a sok koszorú, melyet koporsójára helyeztek. Az uradalmi igazgatóság a margitszigeti virágházak­­ból köttető fehér atlasz szalagos nagy koszorúját. A kisjenői uradalom tisztjei, kisjenői barátai, közvetlen főnöke Szkalla Antal tiszttartó is küldtek koszorúkat. A fővárosból szintén többen, köztük Jókainé asszony s Tóth József tanfelügyelő, ki első tanítója volt. A csa­lád ismerősei közül sokan jelentek meg a végtisztes­ségen, nők is számosan, a nemzeti színházból Feleki, az irodalom köréből Szilágyi Sándor, a képviselők kö­zül Lukács Béla, nejével, sat. * Nyilatkozatot adott ki Feleki Miklós, s né­mely álhír megcáfolása mellett kijelenti, hogy igazga­tása alatt a budavári színház műsora magyar jellegű lesz s az operette csak mellékesen fog helyet foglalni benne. Azt hibásan írták, hogy Felekiné asszony tagja lesz a budavári színháznak, minélfogva a jövő év őszén már a nemzeti színháznál nyugdíjba lép. Ez nem szán­­déka. Csak maga Feleki vál meg a nemzeti színház­tól, ez évi szeptember végén. * Szerencsétlen aggastyán hunyt el e napok­ban a Rókus-kórházban. Wehlmann Frigyes volt a neve, egykor Brassó városa polgármestere volt s mint szász képviselő az erdélyi országgyűlésen is szerepelt. A forradalomban elvesztette vagyonát, nyomorba ju­tott s még csekély nyugdiját is lefoglalták hitelezői. A boldogtalan öreg folyvást küldötte kérvényeit a kü­lönböző hatóságokhoz, hogy pénzét újra megkapja, rögeszméjévé vált, hogy nagy összeget fog kapni a postán s huszonöt év óta minden reggel megjelent a postán, várva pénzes levelét. Sokan ismerték a főposta szegény öreg törzsvendégét, kit most végre a halál megszabadított ínségéből. * Zsarolók garázdálkodnak egy idő óta Buda­pesten is. Egy ízben herceg Eszterházy Pált fenyeget­ték névtelen levélben halállal, ha tízezer fiót nem tesz­ le egy bizonyos helyen. Aztán gróf Andrássy Ma­nónál próbáltak szerencsét, ki a levelet átadta a rend­őrségnek, de a névtelen zsarolót kinyomozni nem si­került. E napokban gróf Andrássy Manó újabb leve­let kapott, melyben a névtelen zsaroló 1900 ftot követelt s azzal fenyegetőzik, hogy vitriolt önt a gróf leányai­nak arcába, plakátokon mint gyilkost, rablót, sat. fog­ja a grófot leleplezni, ha ez nem teszi a pénzt a kije­lölt helyre. A rendőrség egyelőre még nem bírta ki­kutatni e jó madarakat. * Rövid hírek. A király ő felsége a buda­pest-tabáni kisdedóvó egylet részére, száz forintot adott magánpénztárából. — A közoktatásügyi mi­niszter köszönetét nyilvánította Ehrlich Mózes nagy­­birtokosnak, ki a kenderesi ev. iskola alapjának 100 forintot ajándékozott. — A nemzeti lovardában teg­napelőtt, mint minden csütörtökön, nagy úri carous­­sel volt. — Unitárius istentisztelet lesz vasárnap délelőtt 11 órakor, az evangélikusok Deák-téri ima­termében. — A budai állami tanítónő­képző-inté­­zetben a bentlakó növendékek hangversenynyel egy­bekötött táncpróbát rendeztek, melyet vacsora köve­tett ; jelen voltak Trefort miniszter, több miniszteri hivatalnok és tanügy-bar­át is.­­ Az iparos-körben tegnapelőtt P. Szathmáry Károly »A legkisebb ipa­rosokéról, azaz a kisdedóvókba járó gyermekekről s a gyermekkertről tartott tetszéssel fogadott felolva­sást.. . Nyilatkozatot tett közzé Pázmándy Dénes, kiről egy lap azt állította, hogy a reáliskola­ utcai szétugrasztott játékbanknál pointeur volt. Pázmándy épp ama napon, melyen a rendőrség beavatkozott, Szombathelyen beszédet tartott választóihoz s igy nem lehetett azok között, kik az ablakon kiugráltak. — A budapesti kereskedelmi és iparkamara teg­nap tárgyalta az ipartörvényjavaslatot és a képesítési kényszer mellett nyilatkozott. — A tanítói árva­ház bizottsága holnap, vasárnap délelőtt tiz órakor a su­gárúti tanítónőképző intézetben közgyűlést tart. — A vízvezetéki bajok fölött tegnap ismét hosszas és keserű vita folyt a középítési bizottságban, de most sem határoztak semmit.— Fővárosi fodrászok érte­kezletet tartottak és Mezey Péter elnök buzdítására elhatározták, hogy számosabban fognak részt venni az országos kiállításban. — Tiszta nyereménye az első magyar sertéshizlaló társulatnak, a múlt évben 100,996 ft 68 kr volt; egy részvényre 30 ft osztalék esik. — Táncestélyt tart márc. 15-én a gabnaüzleti megbízottak segély­egylete, a régi lövőház termében, Horváth Marci zenéje mellett. — Tetter tábornok örökösei a múzeumnak ajándékozták a díszoklevelet, mely a tábornok pozsonyi díszpolgárságáról szól. — Baromfi - tenyésztő szövetkezet alakítását tervezi Vékey Zsigmond, e sokáig külföldön élt hazánkfia. — A szeretetház választmánya hétfőn d. u. 4 órakor lesz, az uj városház társalgó termében, gr. Andrássy Gyuláné elnöklete alatt, fontos ügyekben ülést tart. — A Ferencváros függetlenségi pártja dr. Halász Gézát készül fölléptetni képviselő-jelöltnek. — A fővárosi egylet tagjai a közgyűlés után az »Angol királynő«-ben kedélyes lakomára gyűltek össze, melynél Rác Pál zenéje mellett éjfélig marad­tak; az első felköszöntőt Weisz B. F. mondta az egyesület elnökére, Kamermayer Károlyra.­­ Vizs­gálatot indított Böck államügyész azok ellen, kik a Majláth György gyilkosainak kivégzéséhez, hamisított névaláírásával ellátott belépti jegyeket árusítottak el. — Az operától nem válik meg Spányi Irma k. a., mint hírlett. — Ab. Majth­ényi főispán és Ivánka Oszkár között fölmerült ügyben tévedés forgott fenn s Itz ügy békés elintézést nyert, miről a segédek: Gyürky Ábrahám, Üchtritz Zsigmond, Bánffy Béla és Elek Gusztáv tegnap nyilatkozatott tettek közzé. — Az „Egyetértés“ dalegylet ma hangversenynyel egy­bekötött táncvigalmat rendez, a régi lövőházban. — Bohóc-estélyt rendeztek tegnapelőtt a hor­dárok a hajós-utcai Danzinger-vendéglőben s reggelig mulattak vígan. — A budai protestáns bál az iskola­alap javára 101 forint 70 krajcárt jövedelmezett; a rendező bizottság hálás köszönetét nyilvánítja azok­nak, kik ez összeghez felülfizetésekkel járultak. — A toloncnőt Ercsinél kiszabadító másik bérkocsist is (Szluka István nevűt) befogta a rendőrség. — A köz­ponti személypályaudvarban tegnapelőtt este egy homokvivő vonat három hátsó kocsija kisiklott s egy leugró napszámos (Török István) egyik lábát a felfor­­dúlt kocsi összezúzta, egyben sok minden. Legjobb e munkákat »rhapszódiák«-nak nevezni, a­mint Liszt is nevezte az ő magyar dalokból írt remek átiratait, melyeknek nincs ismert formájuk, mert arra nincs is szükségük. Hatnak tartalmukkal, geniális ötleteikkel, eredeti vonásaikkal, így fognak hatni ezek a kisebb nagyobb betü­rhapszó­­diák is, melyek találó elmésség, tö­rülmetszett eredetiség, me­leg kedély s valami örök-fiatal jó kedv röpke, kedves termékei. A »Várady bácsi viselt dolgá«-ban egy érmelléki fukar belső és külső portrait-je van plasztikus, egymásba kunko­­rodó, eleven szinti vonásokkal leteremtve. Az »Ég és föld között« Szevilláról egy kis kép nehány vonásban s egy kaland léghajón. »Az orozva maró kutya« azért van írva, hogy meg­bélyegezze az anonym levelek íróit. A »Csepü-bankot Kendi- Lénán« igaz szeretettel irt idyll a gr. Teleki Miksa özvegyé­ről és leányairól, kik most is fentartják a népmulatságot, midőn a falusiak beszolgáltatják nekik a fonalat. A »Kérd meg a Feruccio lányát vigyen át« emlékirati részlet Gari­baldi tábornokról és Capreráról. »Nagy Pista, a róka« igen élénk jellemrajza egy volt­ honvéd és szinésznek, kit a nyomor ölt meg. A »Hogyan terjed a babona«, a »Hogyan voltam én száraz dajka«, »Egy nobel finánc«, »Macska a nagy dobban«, »Az én bőröndöm története«, jóizű elmességgel, életteljesen megirt élmények, adomák. A »Szent Márton ludjai« nagyobb elbeszélés, melyben zsidó-kocsmárosi furfangok, vén asszony kocsmázása s a vásárra járó, életrevaló özvegy élénk festése mellett egy jellemző történet humorral van előadva. A »Pantheon-gyufák« (mely a »Főv. Lapok«-ban jelent meg először) eredeti képecskékben festi, hogy hol mindenütt van gyufa, a­hol az ember nem is gondolná. »A kis tekergő« képecske az életből egy csavargó árva fiúról, a­kit nem lehet rendes élethez szoktatni. Valamennyit szívesen olvassuk el újra is, mert egytől egyig mind jóizűen van írva.­ ­ „Tok­ucsics­illán“. Ez a címe egy 245 oldalra terjedő csinos kötetnek, melyet gróf Teleki Sándortól a Petőfi-társaság (illetőleg a Révai testvérek cége,) adott ki s másfél forinton kapható. A könyvet szerzője gr. Zichy Gézának ajánlotta, írván : »Mindenki olyan kalappal köszön, mint a milyenje van; én nem tudom irántad való nagyrabecsülésemet, bámu­latomat s szeretetemet másképen nyilvánitani, mint hogy ezen igénytelen csekélységet neked ajánlom ; fogadd szokott jó­ságoddal«. A kötetben, melynek találó címe a »Természet után«, tizennégy cikk van, melyeknek válfajára bajos volna közös nevet találni, mert van bennök genrekép, sok subjectivitás, alkalmi cikk, scéna-rajz, adoma, jellemzés, tréfa, gúny, néha­ i Claire jelmezei. Elvünk ellen van, valamely színdarab bírálatában a művésznők öltözékeiről hosszasabban szólni, mert ábrázo­lás teszi a művésznőt, nem ruha. Ha most mégis helyt adunk a »Vasgyáros« Clair-je, Pulszkyné Márkus Emilia asszony tegnapi ruhái leírásának, oka az, hogy e színpadi ruhák egyszersmind megismertetik olvasónőinket a legfrisebb divat-újdonságokkal. Páné Márkus Emilia asszony Ohnet drámájában négyszer változtatja toilettejét. Mint leány, mint menyasszony, »en full dress« és pongyolában jelenik meg s valamennyi öltö­zéke a legfinomabb ízléssel van kiállítva és elrendezve. Mint gazdag emberek gyermeke, az első felvonásban gyöngyszin sarah-ruhát visel, sötétebb szinti bársony bande­­okkal ékitve. Ez öltözék épp oly egyszerű, mint ízléses. A második felvonásban viselt menyasszonyi ruhája nehéz fehér atlaszból való s egészen be van vonva csipke­­kelmével, az alján pedig több helyen feltűzve narancsvirág­­bokrétácskákkal. A »piece de resistance« az estélyi öltözék a harmadik felvonásban. E ruha turquoise-féle bársonyból készült. A derék elől szivalakban mélyen ki van vágva s a vállon kes­keny szalagok húzódnak át; a kivágáshoz világos kék atlasz­­szal aláhúzott himezés simul. A félhosszu átlátszó ujjak brüsszeli csipke­szövetből valók, hímzéssel. A bársony­ uszály szép szabású; felül két mély ráncba van rakva és meg nem tört vonalban omlik alá, lent szétterjeszkedve, sarokban vég­ződik. A ruha előrészét kötényszerű tablier foglalja el brü­sz­­szeli alapon chenille- és gyöngy­hímezéssel,közben nagy selyem rózsákkal antik szinekben s aláhúzva világos kék atlaszszal, lent pedig hosszú gyöngyös grelots-kkal beszegve. A jobb olda­lon fehér és kék struc­ tollak vannak végig, a baloldalon pedig csipke-arangement lebegő szalagokkal. Az aszályos pongyola-ruha, a negyedik felvonásban, chair­azina failltin-selyemből készült. Princesse-szabású elő­­része fekete csipke­szövettől van bevonva, melybe festett virá­gok vannak alkalmazva; a két oldalon bordűré vonul végig, alól plissével és fodrokkal díszítve. Mind a négy ruha »Monaszterly és Kuzmik utódai« udvari szállítók készítménye, épp úgy mint Helvey Laura k. a. pompás ruhái is. Mindannyi tanúskodik e divatcég ízléséről. Vidé­k. ** Hon­tmegyének oly gyásza van, melyben or­szágszerte mindenütt igen sokan osztoznak: P­a­c­o-­l­a­y János, a hazai közélet egyik ismert, tisztelt, erős eszű, tiszta jellemű veteránja meghalt demén­­d­i birtokán, hol szélhűdéstől megbénítva, már csak­nem élő­halottként feküdt. Ugyan a faluban született, 1818-ban s így 66 éves volt. Régi szabású nemes em­ber, fogas ügyvéd és konzervatív politikus volt, egy­szersmind nagy katholikus, kit a megye már a negy­venes években Pozsonyba küldött követnek. Erős, iz­mos, kardforgatásban és szónoklatban jártas fiatal követ volt, ki a konzervatív nézeteket őszintén, hév­vel védelmezte. Szembe szállt a diétán a népszerű Kossuthtal is. A szabadságharcban nem vett részt, csak otthon lett falusi bíró, arra ügyelve, hogy De­­méndet ne rabolja ki se német, se magyar, se muszka. Mivel a váci ütközet után előnyomuló honvédsereg jöttével a Deménden lévő néhány szál osztrákot arra figyelmeztető, hogy jó lesz loholni : Kutassy Ignác hu­szár­kapitány elfogatta. A nyakas ember előtt sem ijedt meg. Átalában senkitől sem félt. A szomorú évtized-

Next