Fővárosi Lapok 1884. augusztus (180-204. szám)
1884-08-01 / 180. szám
— Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 180. számához. Nyári menekülések. (Zell am See.) Azokban a feledhetetlen fullasztó napokban kezdtem a menekülést Budapestről, az aszfaltok gőzkörétől. Ausztria hegyi vidékeire szaladtam üdülést keresni. De az időjárás szeszélyeivel bajos a gyarló halandónak megküzdeni. Gleichenberg gyönyörű parkját és sétányait a nap sugarai oly hévvel keresték fel heteken át, hogy e forró völgykatlanban sem lehetett maradásom. A kellemes Grác vidékén sem kaptam enyhülést, mert idegenek és a jó stájerek egyaránt sóhajtozva nézték a hőmérő higanyoszlopát, mely 28 Reaumur foknál nem mutatott kevesebbet. Gyorsan tovább! Gastein magas fekvésébe bízva, tűrtem az utasokkal megtelt vasúti coupé hőségét s epedve láttam a Dachstein és Hochkönig hőtetőit már messziről. Késő délután megkönnyebbülve sóhajtottunk fel a meleg vasúti kocsiban, hogy nehéz utunk mielőbb véget fog már érni, midőn pár perc alatt három fekete felhők borították el a láthatárt és sűrű villámlás, mennydörgés közt irtózatos felhőszakadás zuhogott alá. A bischofshofeni pályaházban bőrig ázva alig hagyhattuk el a vonatot. A Salzburg felől várt vonat a zivatarban csak nagy késés után érkezett meg, hogy Lendbe vigyen. Mialatt berobogtunk a lend-gasteini állomásra, a foszladozó felhők közül előtűnt ismét a kék ég is és mi gyönyörködhettünk a táj szépségében. A Gasteinban időző német császár külön vonata ott állt, hogy majd a gyógyfürdők használata után a Spree partjai felé röpíthesse vissza az agg uralkodót. Lendtől Gastein 24 kilométernyire fekszik s az idő már este felé járván, célszerűbbnek találták ezt az utat másnapra halasztani, míg a nagy számú és szintén Gastein felé törekvő utasok hamr felfogadták a készen álló kocsikat s hajtattak el, hogy a netalán idő közben megürült szállásokat elfoglalhassák. Mert volt alkalmunk még Lendben meggyőződni arról, hogy Gasteinban nem igen várakozik ránk hajlék. Az itteni vasúti állomásokon ugyanis azt a jó szokást léptették életbe, hogy a Gasteinban rendelkezésre álló üres szállások számát egy táblára írják ki a közönség tájékozására. A rendi állomáson meglevő táblán egy szám sem volt, a postahivatalban pedig már várt ránk egy levél, mely igen udvarias kifejezésekben tudatta velünk hogy az előre megrendelt szobákkal minden jó akarat mellett sem szolgálhatnak, a fürdőhely annyira túl van tömve. Késő órákban egy más meglepetés is ért. A Gasteinba indult kocsik mind visszatértek és hírül hozták, hogy a zivatar, mely egyidejűleg Hallstadtban okozott nagy pusztulást s mely minket, úgy látszik, nem teljes mivoltában talált elő, Dorf-Gastein és Hof-Gastein között elrombolta az utat, elvitte a hidakat s a közlekedés egy pár napra megszakadt. E hírek kissé megzavarták nyugalmunkat s tervezett utunk is kétségessé vált. A Lendben megszorult vendégek egy része jobbnak látta testi épségüket nem igen kockáztatni s a legelső vonaton tovább utaztak; a visszamaradtak tanakodva várták az első postaküldemény megérkezését, mely azonban mindeddig késett. Végre kocsisunk sokszoros biztatására, hogy a veszélyesebb helyeken ő majd kiszáll s kocsiját átvontatja, megindultunk. Lend fölött nagy magasságban emelkedik az út a gasteini Ache által vájt hegyszoros tetejéig s a komor sziklafalak közt félelmes mélységbe ontja a folyó tajtékzó habjait. Az Ache most roppantul meg volt áradva s a lemosott földtől sötét piszkos színűvé vált viztömege nagy mennyiségű fát és egyéb törmeléket ragadt magával, első jeleit pusztításainak. A hegyszorosból kiérve, a magas gasteini völgyben mindinkább több nyoma volt a zivatarnak, mentül közelebb értünk Dorf-Gasteinhoz. A földeket helyenkint víz borította, az utat iszap födte, kerítések és fák ki voltak döntve s mindenfelé apró vizerek megdagadva öntötték tartalmukat a kocsi-úton át az Acheba. A szemközt jövő kocsiról a postamester aggódva kiáltott át hozzánk, hogy az út folytatása életveszélylyel jár. Dorf-Gasteinban már az okozott károk nagyon is szembe ötlöttek. A falun átfolyó patak elszakította a hidakat s eltöntötte az utat, melyen a lovak csak ügyes-bajjal vonszolták keresztül kocsinkat. A pusztulás legkiáltóbb képét nyújtotta a közeli Harrbach. A vögyben elnyúló, azelőtt bársony zöldrétekre és kaszálókra több lábnyi iszapréteget vont a hegyi patakok árja, óriási fenyőszálakat és több mázsányi szikladarabokat sodorva magával. A kocsiutat járhatatlanná tette a vízomlás, mely több mint két méternyi magasságban rohant el fölötte. Tovább az után itt nem lehetett jutni, pedig nem volt senki a közelben, hogy segítséget nyújtott volna. Le kellett térni az elöntött földekre, de ez a vállalkozás majdnem végzetessé vált s a balesettől csak jól megtermett kocsisunk ügyessége mentett meg, ki mint önérzettel vallotta be, saját két mázsányi súlyával ellensúlyozta a már dűlésnek indult nehéz utikocsi fölfordulását. Elszorult szivünk az utóbb látottaktól. Itt még nagyobb volt a pusztulás : szétrombolt házak maradványai hevertek szerte szét s az épületek elől, melyeket megkímélt a víz, nagy erőfeszítéssel igyekeztek munkások elhordani a felhalmozódott törmeléket. A szegény lakosok kéztördelve állottak ajtóikban. Szobáikba víz hatolt be, marháikat elsodorta az ár, mely földjeiket is hasznavehetetlenekké tette. A bajt okozó hegyi patak medrén még több ember segélyével is nehezen juthattunk át a túlsó partra. Mi voltunk az elsők, kik Lendből a felhőszakadás után keresztül hatoltunk a pusztulás színhelyén s Hof-Gastein polgármesterét is csak mi értesítettük részletesen az okozott károkról. A nap, mintegy gúnyolódva, szokatlanul égető sugaraival igyekezett megvilágítani a most szomorú vidéket, figyelmeztetve egyszersmind újabb zivatar bekövetkezésére, mely csakugyan nem váratott magára. Zápor és égi háború indult meg újra, s ezek kíséretében értünk föl a német császár fogadtatására emelt diadalíven át Gastein fürdőhelyre, anélkül, hogy egész után a tájék szépségeit láthattuk volna. Akinek volt alkalma élvezni a salzkammerguti »Schnürlregen« gyönyöreit és ismerni állhatatos természetét, az gondolhatja, mily örömmel kecsegtetett az idő gasteini tartózkodásunk idejére, kivált midőn a »Curcomission« nagy kegyesen a központtól jó távol eső helyre utasított szállásra. Eső zúgása szolgált altató dal gyanánt, de az álom nyugodalmából föl-fölriasztgatott a hegyek közt egész éjen át rémesen visszhangzó mennydörgés. Reggel kíváncsian vontam fel az ablakfüggönyöket, de alig bírtam hinni szemeimnek, amint a szokatlan látványt megpillantom. Az idő tehát csakugyan megadta az addig oly hőn óhajtott üdülést, nagy hópelyhek hullottak sűrűn és oly mennyiségben, mint nálunk decemberi hófúvások alkalmával, a hőmérő a fagyponton állott és volt szerencsém a legkifogástalanabb téli tájképben gyönyörködhetni. A gasteini völgy, a hegyek, háztetők, az utak és fák vakító fehér hótakaróval voltak fedve. Reggelim mellett, önkénytelenül karácsony ünnepére gondoltam s csak a jó fütött kályha hiánya emlékeztetett a hideg júliusi jelenre. Szomszédom, egy észak-német öreg ur, sokáig nyugtalankodott helyén s végre méltatlankodva kiáltott fel, hogy huszonnégy éve jár e fürdőhelyre, de ily kegyetlen időjárásra még itt nem talált. Csinos szőke leánya (Else kisasszony), ki pár év óta rendesen elkíséri gyógyulást kereső papáját, nem a rossz időről beszélt, hanem itt levő ősz uralkodójokról, kit minden alkalommal igyekszik megpillantani sétáin, s ha ez sikerül, már mesés szerencséjének nevezi. Fabelhaftes Glück! Egy baját azonban Gasteinnak mégis tapasztalja: a társas életi szórakozás és mulatság teljes hiányát. Hja bizony, Gastein leginkább öreg urak fürdője, kik életök meghosszabbításán fáradozva a Straubinger-téren vagy a Wandelbahnban meghallgatott zenén kívül csak a »Kaiserweg« sétáit keresik fel. Táncmulatságot, színházat, tombolát s egyéb társas összejövetelt a fürdővendégek Gasteinban nem ismernek, a természet szépségei pedig önmagukban, úgy látszik, az ifjú kedélyeket nem elégítik ki, s e mellett a mi szintén nagy hiba, udvarlók sem igen akadnak, noha több szép leányarccal találkozhatni a napi sétákon. Gasteinnak Vilmos császár ott időzése saját jelleget ad s a külföldre röpített táviratok minden lapban pontosan elmondják, bármit tett, vagy nem tett. Szép időben a még jó erőben levő aggastyánt a rólanevezett »Kaiserweg« sétányon láthatni. A »Hotel Badeschlossban« levő lakásának ablakánál állva, igen gyakran mutatja magát a közönségnek vagy az erkélyről nézi érdeklődve a terraszon étkezőket s a zene hangjai mellett föl s alá járókat. Többször adott már ebédet, melyekre a gyógyfürdőt használó főurak is hivatalosak voltak, s dr. Lehndorff villájában, a »Solitude«-ben, szintén tartottak az uralkodó tiszteletére néhány estélyt. Császárja példáján indulva, számtalan porosz látogat Gasteinba s ha Vilmos császárt nem láthatták is, áhítattal pillantgatnak fel a Badeschloss babérfenyőlombokkal földíszített erkélyére. A hótakaró több nap után végre eltűnt a közeli hegyekről és volt alkalmunk a gyönyörű táj szépségeit kirándulásokon és sétákon élvezni. Különösen a jégmezőkkel körülvett és bársony sima gyeppel díszlő Nassfeld sok idegent vonz vagy vonzott, mert időközben ismét beállt az esőzés s hacsak felhőktől és ködtől körülvéve az Ache vízesésének folytonos süketítő morajában, vagy a Gasteinban otthonos drágaságban valaki kedvét nem találja s a gyógyfürdő használata által helyhez kötve nem volt, sietett el, hogy más, talán szerencsésebbnek adjon helyet. Én a szép fekvésű Zell am Seeben gondoltam a jobbat feltalálni, de úgy látszik, reményemben egyelőre csalatkoztam : a kék eget itt is irigyen rejtik el a felhők s a hegyeket köröskörű, ismét frisen esett hó födi. Ez már sok a jóból! Dr. Morlin Emil. 1167 — Fővárosi hírek. * Az akadémia »classica philologia«-i bizottsága őszszel indíttatja meg a hajdankori remekírók magyar kiadásait. Első munkák lesznek »A n a kr e o n« és a Virgilius »A e neis«-e, amaz P. Thewrewk Emil lemez dr. Barna Ignác fordításában. A fordítók előszót, az illető klasszikusról életrajzot s irodalmi méltatást, az előbbi magyar fordításokról pontos kimutatást és a művet magyarázó jegyzeteket írnak könyveikhez. * Egyházi zene. A kapucinusok budai templomában holnap (szombaton) d. e. tíz órakor zenés mise lesz, a templom védszentjének, Porciunkulának tiszteletére. Előadják Szautner Zsiga zeneakadémiai igazgató új miséjét, melyet ő magánszólamokra, vegyes ének- és zenekarra írt s Nagy Ágost egyleti elnöknek ajánlott. A misét maga fogja igazgatni s a magánszólamokat Stegmann Hermin k. a., Vitits László, Schmidt Ferenc, Jahl Nándor éneklik, a hegedű magánrészét pedig Sigmund Sándor adja elő. Betétek lesznek : Lohr »Salve regina« férfi-négyese s Engesser Mátyás »Pater noster«-e. * A földrajzi társaság közlönyének, a Berecz Antal által szerkesztett »Földrajzi Közlemények«-nek júliusi füzete megjelent. Ez a tizenkettedik kötet hatodik füzete. Dr. Thirring Gusztáv közöl benne hoszszabb ismertető cikket »A Rozália-hegység«-ről. Nem csak arra nézve nyújt fölvilágosítást, hogy mily után érhetjük el az ország e szép helyét, hanem a természeti szépségek leírása után érdekes dolgokat mond el a vidék gazdasági, ipari, közoktatásügyi és társadalmi viszonyairól is. Adatai közül megemlítjük, hogy a négy magyar helység (Liptó Szentmiklós, Rétfalu, Fraknóváralja és Újtelek) lakossága az utolsó ötven év alatt több mint egy harmadrészszel szaporodott. »Pecsenyédi Savanyúkút« fürdőnek leírását kapjuk, melynek forrásvize száz részben 2975 rész szénsavat tartalmaz. A füzet továbbá röviden ismerteti tizenhat külföldi földrajzi társaság közgyűlését s az azokon tett nevezetesebb felolvasásokat. A »Könyvészet« rovatában Hunfalvy János szól elismerőleg a Csepey László fordításáról, a »Przseválszki ezredes harmadik útja Közép-Ázsiába« című kötetről. Ugyane rovatban kapjuk még több külföldi földrajzi folyóirat és munka tartalmi ismertetését is. Rövid közlemények különféle expedíciókról és vegyesek zárják be a tartalmas füzetet. Ezekből megemlítjük, hogy a mexikói öbölben a gyöngyhalászat foly meglepően jó eredménynyel, Alsó- Kaliforniában pedig gazdag aranytelepekre akadtak. A jó hírre eddig hétezer amerikai költözött oda. Da- Skota állam új községének pedig,mely Bismark nevet kapott, nagy jövőt jósolnak. A város közvetlen a Missouri folyó s a Pacifik-vasut keresztezésénél fekszik s igy közlekedés szempontjából gócpontot képez. Nagyban is építik már. Függelékül a folyóirat francia nyelvű kivonatban is közli a dr. Thirring és Hunfalvy cikkeit, továbbá néhány más adatot. * Napszúrás s nem mélakór a baja, mint értesülünk, gr. Berchtold László nyitrai főispánnak. A múltkori rekkenő napokban kapta. Családja és orvosai okkal remélhetik, hogy teljesen ki fog gyógyulni s vissza lesz adva köztevékenységének is. * »A jegyző kisasszony« című nagyobb elbeszélés jelent meg Vértesi Arnoldtól. A csinos füzetet az ő saját debreceni nyomdája állította ki s egy forintért kapható. Érdekes meséjü, eleven előadásu elbeszélés, mely sok évvel ezelőtt először a »Fővárosi Lapok«-ban volt olvasható. * Lewin Jakabot ma d. u. öt órakor temették el a kerepesuti temető halottas házából. Requieme pedig holnap d. e. 9-kor lesz a szerviták templomából. A boldogult igazgató 56 éves volt s leírta a Ferenc József lovagrendjét. Gyászjelentés három jelent meg róla. Egyiket leánya, Sarolta k. a. adta ki, másikat a budapesti kereskeelmi akadémia, harmadikat a tanári kar. A kereskedelmi testület s a vasárnapi iskolák bizottságot, koszorúkat küldtek koporsójára. * Személyi hírek. Tisza Kálmán kormányelnök estendei útja kérdésessé vált: menne örömest, de sok a fontos ügy, mely meglehet, el sem ereszti. — Báró Mayr bukaresti osztrák-magyar követ több heti kúrára Trencsén-Teplitzbe érkezett. — Bárczy István honvédelmi osztálytanácsos harmadosztályú vaskorona-renddel díszittetett föl, Biró Pá min. titkár pedig a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével. — Ebner Lajos, Párisban lakó képiró, közelébb haza jő s Szolnokra megy tanulmányokat tenni s vázlatokat készíteni. * A népszínházban a tegnapi előadás egyik érdekessége a szingálok látogatása volt. A színpadon még mindig az »Utazás a föld körül« című látványos darab járja s nem is sokan nézték. Úgy látszik, a színészek is megunták már, mert dacára, hogy egyes szerepekben többször fölváltva játszanak, mégsem valami nagy kedvet tanúsítanak. Már nem is sokáig, csak még pár napig fogják játszani. Akik tegnap ott voltak az előadáson, azok legalább is annyi figyelemben részesítették a szingálokat, mint az előadó színészeket A Kerepesi-úton is sokan várták, hét és nyolc óra közt, a barna vendégeket.