Fővárosi Lapok, 1887. március (24. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-24 / 82. szám

adás úgy ment, mint a karikacsapás és kicsiben egész nemzeti színházat varázsolt a közönség elé. A három főszereplő ugyanis budapesti előképeket másolt. Makó (Góth) csalódásig hű Szigeti József, Czanyuga Emma k. a. (Mártha) szakasztott P. Márkus Emilia asszony, Somló (címszerep) meg Náday volt. Az aradiaknak tetszett a dolog s volt taps elég. * „Káprázatok.“ Ily címmel a jövő hóban egy kötet beszély fog megjelenni, mely — meg vagyunk róla győződve — figyelmet fog ébreszteni az olvasó közönség körében. A ki e kötet beszélyt írta, olyan fiatal író, ki nemcsak jeles tehetséggel, hanem egy­szersmind képzett ízléssel, szép tanulmányokkal lépett a szépírói pályára. Justh Zsigmond ez, kinek »K e r e s z t u t­a k« című elbeszélését most közli la­punk. Ez az elbeszélés mindenkit meg fog győzni ar­ról, hogy e fiatal írónak sok jó és szép mondanivalója lesz a közönséghez, mert már is látott, tapasztalt so­kat, meg tudja figyelni az embereket és életet, vannak eszméi és érzései s nem hiába forgott a világ oly ér­dekes pontjain, mint Páris és Zürich. A »Keresztutak« színhelye szintén Zürich, e nevezetes pont, hol a kü­lönféle nemzetközi eszmék áramlatai sajátosa talál­koznak és élénken hatnak az ottani főiskolák külön­féle nemzetiségű ifjaira. A beszély érdekes ellentétként fest egy lobbanékony francia és egy tépelődő dán ifjút; fest továbbá egy orosz nihilistanőt oly eleven és éles vonásokkal, hogy e rajz maga is becsületére vá­lik tollának. Azt hisszük, hogy e beszélyt, mely tar­talmánál és stíljénél fogva egyaránt érdekelhet min­denkit, örömmel fogják olvasni a szépirodalom barátai, mert szerzőjében olyan tehetséget üdvözölhetnek, ki rövid idő alatt szép hírnevet fog szerezni magának a hazai elbeszélés terén. Kötete már sajtó alatt van. * A Heckmann-féle quartett vidéki körútját inkább erkölcsi, mint anyagi siker koronázza. M­i­s­­k­o­l­c­o­n kevés számú, de intelligens közönség gyűlt meghallgatásukra, sokat tapsolva művészi összjáté­­kuknak. Esztergomban már egészen megtelt a »Fürdő« vendéglő terme, az esztergomiak tudvalevő­leg nagy zenekedvelők lévén. Három vonós­négyest nagy élvezettel hallgattak meg, mire a kölniek ráadá­sul Haydn »Gott erhalte«-változataival szolgáltak. Csakhogy ekkor a terem egyik részében tüntető köhö­gések hallatszottak. A művészek nem tudták mire vélni a dolgot, de azért végig játszották a számot. Ez még nem történt meg velük, mert formálisan kikö­högték őket. A nem tetszésnyilvánítás ily udvarias módjának feltalálása kétségkívül Esztergom városát illeti meg. * A színész-iskola növendékei a várszínház­ban márc. 29-én és ápril 1-én tartják bemutató elő­adásukat. Bercsényi Béla növendékeinek drámai es­­t­é­l­y­é­n a »Vasgyáros« 2-ik felvonása; a »Mizantróp« 2-ik felvonása; »Romeo és Julia« erkélyjelenete és 4-ik felvonása , a »Szegény ifjú története« romjele­nete kerül szilire. Az operai estély műsora ez: »Lalla Roukh«-ból duett, éneklik Heller Janka és Mechlovits Emma kisasszonyok ; »Zsidónő«-ből duett, éneklik Juhász Ilon és Boross Vilma kisasszonyok; ujján a gyűrű, a­mit Szalamon adott neki a hatodik égben. Pedig ott érzék őt az imámok éjjel és nappal. A bölcs uléma úgy tűn, a­hogy parancsoltatott neki. Elment a Hóreb hegyére, a Sztambulból vitt haranggal lezárta a mély kutat, midőn legjobban zúg­tak abban az összeszorult dzsinek, s akkor lepecsé­tele őket mind a négy oldalról feltörhetlen erejű pecséttel. Ismét visszajött azután, ismét eltemetteté ma­gát, hogy Szalamonnak vissza vigye a szent gyűrűt. Öt nap újra virrasztottak sírja mellett, s midőn má­sodszor felbonták az üreget, melyben feküdt, újra életre tért az uléma. Csak a gyűrű hiányzott ujjáról, mely az alatt tűnt el onnan, mig ő a sírban feküvék. És azután még elélt Al Faraby húsz évig esket hónapig. (Aldassék az, a ki örökkön él!) Akkor halt meg és bizonyosan átment az Al Siráth hidján, mert vissza nem tért többet. Azóta pedig sok száz esztendő lejárt. Avagy hány birodalom van a gyaurok földén, mely meg ne bomlott volna az alatt ? Azt csak azok tudnák meg­mondani, kiknek ily hasztalanságokra is van gondjuk. Sztambulban nem volt harangszó mind ez ideig. Az ulémák, a kalifák megőrzők jól a hagyo­mányt, s nem engedték ez érceket megszólalni fejük fölött. Közeledik pedig az idők teljessége reánk. Íme születik az omárok vánkosain egy padisah, a ki hasonló akar lenni a gyaurok fejedelmeihez, a ki velük enyeleg, hozzájuk folyamodik, velük öltözködik, nyelvüket beszéli és elfordul atyái sírjától. A padisah megengedő, hogy a hitlenek építse­nek tornyokat maguknak Sztambul városában és ha­rangokat húzzanak fel azokba. Hallgassátok, mit beszélnek e harangok! »Romlik bomlik ozmán ország­­ hüllőiig, ödöng rendje rangja. Hajdan féltek, mostan szánják. Omár harca bolond kaland. A múltak hire balga hang!.. . Bilim, halam!!...« A dzsinek elszabadultak! »Luciá«-ból duett, éneklik Asztaliés­ Irma k. a. és Takács Mihály operai tag; »Ezred leányá«-ból duett, éneklik Csendes Emilia k. a. és Eckstein Gyula; »Varázsfuvolá«-ból ária, énekli Mandy Lipót; »Sevil­lai borbély«-ból ária és duett, éneklik Vaszilievits Adél k. a. és Takács Mihály; »Troubadour«-ból duett, éneklik Lohrböck Anna k. a. és Vass operai tag; »Aidá«-ból ária és duett, éneklik Siff Etel k. a. és Eckstein Gyula; »Dinorah«-ból árnyéktánc, énekli Bonomy Lujza k. a., »Márthá«-ból duett és tercett, éneklik Kopácsi Julia, Füredi Eszter kisasszonyok és Eckstein Gyula. * Apróbb hírek. Blaha Lujza asszony a népszínház legközelebbi újdonságában a »Bársony uram«-ban a Hódmező-Vásárhely környékén divó fél­­urias, félparasztos viseletét fogja bemutatni; urias ruhában, kesztyűs kézzel és lelóggó hajjal jelenik meg. — Helvey Laura asszony holnap kezdi meg több estére terjedő vendégjátékát Sza­badkán, honnan négy estére Selmecbányára megy. — A Teleki-pályázaton megdicsért »Gorgo« című tragédiát Somló Sándor aradi színész írta. — Kolozsvárit a jövő héten Wilhelmi Ágost és Hu­­bay Jenő fognak hangversenyezni. * „Népfelkelők dalai“ cím alatt egy versfüzért szer­kesztek, melynek javára felkérem a »F. L.« összes munka­társait, kik hajlandók efféle nótákat szerezni, hogy szíves­kedjenek azokat legrövidebb idő alatt hozzám eljuttatni. E dalfüzér Nagy-Kanizsán­­ Vajd­its József kiadásában fog megjelenni csinos kiállításban. Temes-Lippán Városy Mihály, tanár. M 596 K­i­r­ál­­­y­i látogat­á­s. ( A gépgyárban.) A király ő felsége érdeklődését közgazdasági haladásunk iránt mi sem bizonyítja inkább, mint teg­napi látogatása a magyar államvasutak kőbányai­ úti gépgyárában. Ő felségének a nagyszerű gyártelepen alkalma volt meggyőződnie, hogy a nagymérvű anyagi áldozatok, melyeket néhány év óta az állam a vasút­­ügynek hozott, igazi gyümölcsöző tőkebefektetést képeznek. A király érkezése délelőtt tíz órára volt jelezve, de a gépgyárban már jóval előbb a notabilitások egész sora gyűlt egybe fogadására. A nemzeti lobogókkal és a magyar állam címerével ékített főkapunál, közvetlen az igazgatósági épület előtt foglaltak helyet. Ott voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Baross Gábor közlekedésügyi, gróf Széchenyi Pál kereskedelmi, báró Orczy Béla ő felsége személye körüli és Bedekovich Kálmán horvát miniszterek, Lukács Béla államtitkár, Lud­vigh Gyula min. tanácsos s a magyar államvas­utak igazgatósági­ elnöke, Lovetzky Adolf min. tanácsos és az állami gépgyárak felügyelő bizottsá­gának elnöke, továbbá a felügyelő bizottság tagjai, Zimmermann Frigyes gépgyári igazgató sai. A király pontban tíz órakor zárt udvari hintón érkezett meg. Báró Papp Leonidás altábornagy főhadsegéd és Freund őrnagy szárnysegéd kisérték. A hosszú stáció-utcán, a merre ő felsége elhajtatott, a közönség lelkesen éljenezte. A gépgyár főkapujánál Baross Gábor miniszter üdvözölte rövid beszéddel ő felségét, ki szívélyesen fogott vele kezet, majd Tisza Kálmán kormányelnök­höz fordult s hosszabb megszólítással tisztelte őt meg. Baross Gábor miniszter még a bejáratnál bemutatta ő felségének a felügyelő bizottság és az igazgatóság tagjait, aztán Zimmermann Frigyes gépgyári igaz­gató vezetése mellett nyomban megkezdődött a szemle. A király először az igazgatósági épület elnöki iro­dájában megnézte a gyár és a diósgyőri telep rajzát, élénken kérdezősködve a berendezés felől. Az igaz­gató elmondta, hogy a gyár 1.500 munkás számára van berendezve, jelenleg azonban csak 956 munkás dolgozik benne s a munkás­telepen mintegy 150 csa­lád lakik. A király ezután a hadászati szempontból oly fontos munkács-beszkidi vasútvonal 8 nagy és 30 kisebb hídjának fény­képi felvételeit nézte nagy ér­deklődéssel. A hidak mind az államvasutak gépgyá­rában készültek. A diósgyőri vas és acélgyár te­leprajza szintén bemutatóba került. Ő felsége majd a gépszerkesztési és hídépítészeti rajztermekbe ment, hol tizenkét mérnök épen műszaki rajzokon dol­gozott. Az igazgatósági épületből a lokomotiv­­gyártási osztály nagy műhely­csarnokába vonult a menet. Itt valóban meglepő látvány tárult a belé­pők elé. A gépek teljes működésben voltak s mintegy hatszáz munkás kék munkás blouse-ban serényen dol­gozott. Géprészeken, vas- és rézesztergákon, szivaty­­tyúgolyókon, vízállomási gépberendezéseken, vasgya­­luk előtt. Minden gép elé fel volt függesztve a megfe­lelő műszaki rajz is. A király látható érdeklődéssel haladt végig a zakatoló gépek közt, miközben Zim­mermann igazgató szolgált szakszerű magyarázatok­kal. Érdekkel nézte ő­felsége a csavarkészítést speciá­lis műgépekkel, valamint a próbául készített új köz­úti vasúti kis mozdonyt és a munkában levő szerko­csikat. Innen a kovácsműhelybe ment, hol rengett a föld, a­mint ötven méter mázsás gőzkalapácsokkal ver­­ték-kalapálták a hatalmas izzó vasdarabokat. A kö­vetkező terem a kazánkovács-műhely volt, melyben a vasvágó és lyukasztó készülék s a hydraulikus sze­gecselő gép kötötte le a felség figyelmét. Innen a menet az öntő­mű­helybe tért. Itt meg­lepetésül ováció várta ő felségét. A­mint a király be­lépett, a bejárat előtt készített homokformába három munkás beleöntötte a készen tartott folyó ércet s a fekete alapon izzóvörös betűkből ez volt olvasható: »Éljen a király«.. Az Írást pedig babérkoszorú övezte. Amint a folyó érc a formát alig egy perc alatt befu­totta, abban a pillanatban egy munkás sapkáját ma­gasra emelve, fölkiáltott: »Éljen a király«, —­ a­mit több száz munkás ismételt. A király ő felsége kato­nás üdvözléssel, szívesen köszönte meg a lelkesült ovációt. Ezután ő felsége a kohókat s olvasztókat szem­lélte meg, melyekből csapokon, mint a viz folyt a szikrázó olvasztott vas. Megtekintette azután a for­málógépet működésben, melyen tengelyágyakat készí­tenek, naponta 50 darabot. A sorban következő dísz­­öntvényeket is megtekintette a király: Schiller, Gothe, Mozart, Wagner domborműképeit. Tovább haladva ő­felsége megtekintette a mintatermet, a­melyben a gyárban előállított különböző gépek ezernyi mintái vannak felállítva, s innen az új gyártelepre ment, a­hol kizárólagosan locomobileket és gőz-cséplőgépeket állítnak elő. Ő­felsége megtekintő mindenekelőtt a keréktalp­­húzó készüléket. Az egész eljárást elm­agyaráztatá magának, addig míg az egész készülék egyszerre el­­sülyesztetett s így viz alá került. Hosszabban érdek­lődött még ő felsége az esőkalapács-szerkezet iránt. A társaság ezután átment a gép- és kazánházba, a­melyben egy új szerkezetű Zimmermann-Waldmann­­féle, szintén ezen gyárban előállított 200 lóerejű gőz­gép áll működésben, az egész gyár felemunkájának ellátására. Mellette a nagy gőzkazánok, melyeknél kiváló érdeket keltett azon körülmény, hogy a gyári fahulladékokkal füttetnek. Ugyanitt helyezték el az egész gyárat világító villamos készülékek is. Átha­ladva a fa-megmunkáló műhelyekbe, ő felsége huza­mosabb ideig tartózkodott az egyes ügyes szerkezetű gépeknél. Nagy feltűnést okozott itt a rendkívüli tisztaság; dacára annak, hogy minden gép működés­ben volt, nem lehetett látni még a nagy szalag­fűré­szeknél sem nyomát a forgácsnak vagy fürészpornak. A gépeken közvetlenül alkalmazott külön léghuzam­­készülék magával ragad minden hulladékot s egy gyűjtőcsatornán át egyenesen a fű­tőházba szállítja. A társaság folytatólag átment a cséplőgép-felszerelő műhelyekbe. Ő­felsége behatóan tudakozódott e gyártási ág körülményei és terjedelme felől s nagy megelégedésének adott kifejezést a fölött, hogy ezen cséplőgépszerkezetek belföldön mindinkább tért fog­lalnak s hogy azok hasznavehetősége tekintetében nemcsak hogy nincs panasz, hanem ellenkezőleg áta­­lános elismerés nyilvánul. Néhány gép épen kipró­bálás alatt volt. Végül a gazdasági raktár került sorra, hol 80 lokomobil és 60 cséplőgép van elhelyezve. Ezzel a rendkívül tanulságos és élvezetes szemle, mely teljes öt negyedóráig tartott, véget ért. A király úgy Baross miniszter, mint az igaz­gató előtt több ízben kifejezte legteljesebb elismerését. Távoztakor pedig igy szólt: »Igen örvendek, hogy a mintaszerű gyárat megláttam, s berendezésével meg­ismerkedhettem.« Aztán kezet fogott a miniszterekkel és az igazgatóval, a közönség zajos éljenzése közt kocsira ült s a stáció-utcán át a budai várba haj­tatott. Fővárosi hire­k. * A tiszti főorvosi állás már be van töltve. Dr. Gebhardt Lajos, az egyetlen jelölt válasz­tatott meg. Mint a főváros tegnapi közgyűlésén jelen­tek, összesen 204 szavazatot adtak be; egy lap üres volt, a többi szavazat mind Gebhardtra esett. Az új főorvos nyomban le is tette az esküt, mire a főpolgár­mester üdvözlő beszédet s Gebhardt hosszabb választ mondott. A közgyűlés ezen kívül több kisebb jelen­tőségű ügy mellett néhány fontos kérdésben is hatá­rozott. A napirendre nem is térhettek rá hamarosan. Előbb az elnöklő főpolgármester jelenté, hogy a Kövér János hagyatékából ötszáz forintot küldtek be a szegények javára, majd a főjegyző olvasott föl több miniszteri leiratot, aztán Máttyus Arisztid interpel­lációja következett a közélelmezés és főként az áru­csarnok kérdésében. Hosszú beszédet mondott s mint­hogy eleinte olvasta, az elnök figyelmeztette is, hogy a közgyűlésen beszédet olvasni nem szabad. Máttyus aztán élőszóval folytatta s a polgármester kijelenté, hogy csak a jövő közgyűlésen fog válaszolni. Erre aztán a napirendre tértek. Az első fontosabb tárgy a tűzoltói kiadások fedezése volt. Többek fölszólalása után elfogadták a tanácsi javaslatot s eszerint hozzá­járulásra fogják fölszólítani a biztosító társulatokat. A gyűlés további folyamán többi közt a bizottsági javaslat értelmében szabályozták az omnibuszok nyári menetrendjét; a budai ev. egyháznak 800 frt rendkí­vüli segélyt adtak; kövezésekre 40,000 frtot, a budai

Next