Fővárosi Lapok, 1887. május (24. évfolyam, 119-148. szám)
1887-05-11 / 129. szám
távirás kézikönyve” cím alatt. Kiss József táviró-főtiszt művének második kiadása ez, mely a legújabb rendeletekhez s távírói berendezésekhez alkalmazkodik. Tankönyvül szolgálhat mindazoknak, kik a táviró-tiszti vizsgálatokra készülnek, mert megtalálnak benne mindent, amire szükségük van: elméleti s gyakorlati részt is. S nagy hasznát vehetik a postahivatalnokok is, mert a táviró- és postahivatalok egyesítése kimondatván, tanulniok kell a távírói szolgálatot is. A második kiadással különös tekintettel voltak rájuk. A kötet Koller Lajos mint tanácsos táviró-főigazgató megbízásából készült. * Apróbb hírek. 01tárképet rendelt meg Trefort miniszter Benczúr Gyulánál, a festészeti mesteriskola igazgatójánál, a lipótvárosi bazilika számára. — A nemzeti színház több tagjából fürdőre készülő vendégszereplő társaság, mint a »Színház« írja, nem létesült. — Nagyváradon a szinügyi bizottság, Bölöny József kolozsvári intendáns amaz ajánlatát, hogy három évre adják neki a színkört, mint időelőttit nem fogadta el. — »A magyarországi fő- és középiskolák névkönyvé«-ből megjelent az idei, 7-dik évfolyam, Wutz Albert tanár szerkesztésében. — A protestáns irodalmi társaság tagjai közé újabban Vályi János, a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoka, ötszáz írttal, Hörk József eperjesi theol. tanár és a budapesti theol. önképző-társaság száz-száz írttal léptek be. be lelkébe mélyebben. A színésznő érdekes alak s amint beszél, azt kell hinnünk róla, hogy boldog lehet — legalább mint anya. Van e rajzban pár sor, mely kulcsot ad a kötet egyik elbeszélésének írásmódjához. A költő azt mondja egy munkában levő művéről: »bevégezetlen, de hatni fog, illetőleg mondjuk , bevégezetlen, tehát hatni fog ; ez a modern felfogás.« Impresszionisták — írók s festők — nézete ez, s szerzőnk is elfogadta »A fehér lap« című elbeszélése megírásánál. Egy széles történetet kezdett meg abban, de csak egy regény részletes expozícióját írta meg. A fehér lap egy fiatal grófkisasszony lelke, a ki most kerül haza a kolostori nevelőházból s édesanyja — ez előkelő, eszes, ábrándos és kissé elkeserült nagyvilági asszony — igyekszik bölcs életnézletekkel írni tele a tiszta fehér lapot. De amit ír, amint beszél és tesz, azzal a leányt kiforgatja gondolkozásának tisztaságából. Nem a szív nemes hajlamait, hanem a fényes élet vágyait fejti ki benne. És sikerül is neki férjhez menni egy igen gazdag majoreskóhoz, ki nemes érzésű és gondolkozású férfi, de kérdés: elégedett lesz-e oldalán, midőn a leány szivébe egy szegény rokon — az önző, számító diplomata — képe véste be magát? Férje iránt feltámad ugyan benne a szeretet s e szeretettől kér segélyt a további élet elviselhetésére, de hogy e szeretet segítette-e valóban, azt ki tudja, mikor a történet befejezetlen. Kárpótlást a szerző a nagyúri élet és emberek élénk festésében nyújt. Erre valóban hivatása van és elbeszélő irodalmunk is érzi szükségét oly beszélyírónak, ki közvetlen megfigyelés útján fesse az előkelők világát, mert most legtöbb elbeszélőnk csak képzelméből, tehát fogyatékosan, az élet igazi színei nélkül festi. Justh Zsigmond tudja a magok színében bemutatni és beszéltetni őket; tud továbbá kevéssel sokat jellemezni Mikor a fiatal grófleány először hallja anyjának életnézeteit s aztán szobájába vonul, olyan nyugtalan érzés lepi meg, úgy megijedt a világ, a jövő képétől, hogy szinte óhajtott volna visszatérni a kolostorba. De hirtelen és »nyugtalanul kapott világos szőke hajához — lenyitnák!« E pár sorban mily élénken van jellemezve Éva e fiatal lánya, ki más ruhákról álmodott, mint a daróc-ruha s ki mulatni akar. S mily igazak e leány tűnődései, midőn már »szerette az elsőt, a kivel találkozni fog.« Hát midőn nagy ebédjükön egy jó ismerősükről, egy haldokló delnő vidám múltjáról és hibáiról a nagyvilág csipős kegyeletével beszélnek semmi szive elfacsarodik »s úgy érezi, hogy annyi ember között egyedül van«, mily jellemző e sor. Mert ott vannak szülei, a ház barátai, a férfi, kit neki meghódítandó férjül szemeltek ki s ő mégis »egyedül van.« Amint Emmi grófnő átváltozik, hogy a szív érzésénél több súlyt tulajdonítson a gazdagságnak, a fényes életnek, az lélektanilag pontosan van festve, egyszersmind a stíl elevenségével, a hang előkelőségével. De mennél inkább fölkelt érdekünk e »szerencsés« nő iránt, ki nagy parthiet csinál, annál inkább szeretnők tudni, hogy »boldog asszony« nem lehetvén, mint viseli el a további életet. De ez már a regény szövevénye lenne, melynek mi csak előcsarnokát ismertük meg. A »Káprázatok«, mely a »Fővárosi Lapok«-ban jelent meg, sokkal bevégzettebb történet. Sőt egész novella. Hőse egy lobogó képzelmű francia ifjú, ki ideált lát egy csinos pincérlányban, s kész érette szakitni saját jó szüleivel, párbajban ejteni el egy férfit, ki imádottjáról sértőleg nyilatkozott, s elvenné nőül is, de mivel az ifjú előbb műveltté akarja képeztetni, a sok tanulástól az ehhez nem szokott lány megszökik. S akkor az ifjú közönséges élvhajhászatban keres vigasztalást. Ide sodorta a feneketlen idealizmus, a képzelődés. A komoly, tapasztalatlan, de józanabb eszű dán ifjú, ki a franciának barátja lett s annak természeti ellentétét képezi, a történet folyásán nem sokat lendít s mindvégig álló és nem cselekvő jellemkép marad. Mint ilyen, szintén szabatosan van festve, de nem oly érdekes, mint egy szintén Zürichben tanuló nihilista asszony, kiben úgyszólván mi sem maradt meg az érzésből, a józan észből és a nőből; de azt hiszi azért, hogy a társadalmon elvtársaival együtt segítni fog. Gazdagítja e beszély tartalmát annak festése is, hogy e svájci egyetemi városban mint találkoznak és keresztezik egymást a nemzetközi áramlatok, melyeknek a beszélyben szereplők különböző hatásai alatt állanak. Voltakép ez a személyek erkölcsi levegője, mely ép oly sajátos, mint a szintér és az alakok. Hogy a szerző már fiatalon is sokat látott és sokat jól meglátott, a kötet e terjedelmes elbeszéléset bizonyítja legjobban. Az erélyes anya és megtévedt a fiú közti párbeszéd pedig nem egy helyen drámai ele- I venségre és erőre kap. Szóval ez a kötet pályakezdetnek ép oly meglepő, mint sokat ígérő első lépés. Mivel buzdítani kívánjuk szerzőjét, szívesen emeltük ki a négy mű jó oldalait, nem hunyva szemet hibáik és hiányaik előtt sem. Justh Zsigmond mint stilista is élénk figyelmet érdemel. Nem forrhatta ugyan még ki magát e tekintetben sem, de erőt és ízlést mutat kifejezéseiben. A nyelvnek azonban teljes szabatosságára kell ügyelnie. Néha hibás szólamokat (például »tudatába jött az,«) előszeretettel ismétel; néha idegen formák szerint fejezi ki magát, sőt sokszor idegen szókat fölöslegesen használ. De hogy szépprózára törekszik, nem csak az mutatja, hogy könyvét Gyulai Pálnak, »mint a szép próza mesterének« ajánlotta, hanem igen sok lapja is, mely az előadás jellemző színeiben kap életet. Tehetség és készültség, érzelmi és értelmi erő, ízlés és benső hang adományaival bír. Látszik, hogy nem hiú műkedvelősködés, hanem mélyebb lelki szükség adta kezébe a tollat. S ez legbiztosabb záloga fejlődésének. Ettől a fiatalrótól sok szépet fogunk még olvasni. Az akadémia nagygyűlése. (Első nap, május 10-ikén.) (..) A nagygyűlés tegnap délután öt órakor kezdődött a három osztály külön üléseivel. Ez üléseken készítik el a pályadijakról szóló javaslatokat, melyeket a nagygyűlés jóvá szokott hagyni s választják meg az ajánlandó tagokat, kik természetesen csak akkor válnak akadémiai tagokká, ha a pénteki nagygyűlésen is megnyerik a szavazatok kellő többségét. Ma még csak az osztályok ajánlottjai. Az első osztályban Hunfalvy Pál elnökölt. Ez osztályra esett ezúttal a nagyjutalom és a Marczibányi-díj odaítélése, az utolsó hét évi időközben megjelent munkák közül azoknak, melyeket a jutalomra legméltóbbaknak tartanak. Egyhangúlag azt határozták el, hogy e nagyjutalom kétszáz aranya két felé osztassák s fele Lévay József, másik fele Szász Károly összes költeményeinek adassák ki. Az indokolásban ben van — eredeti költői műveik méltatása mellett, — jeles műfordításaik s egész irodalmi pályájuk értéke és hasznossága is. A Marczibányi-féle 50 arany jutalmat a Szilády Áron » Régi magyar költöktára« negyedik kötetének ítélték, az abban foglalt igen becses jegyzetekért, melyek némelyike egész nagy tanulmánynyá nőtt. E jutalom fölött szavaztak s a szavazók két harmada döntött fölötte; egy harmada Vajda János költeményeire szavazott; ezek is különben kijelenték, hogy Szilády Áron nagybecsű kiadása még sok kötetre terjedvén, lesz alkalom azt még nagyjutalommal is kitüntetni. A Bulyovszky Gyula 200 frt pályadíját a bírók többsége a beérkezett tizenhárom hazafias adat közül egynek sem javaslá kiadatni. Most tehát kétszeres, vagyis 400 forintos jutalmat fognak rá kihirdetni. A »Kazinczy Ferenc élete és munkái« című feladatra csak egy terv érkezett, de ha ez bármily jó volna is, szerzőjét (Babics Kálmán tanárt) a kidolgozással nem lehetne megbízni, mivel meghalt. Kihirdetik tehát a tervpályázatot újra. A Sámuel-díjat (15 arany) a nyelvtudományi értekezések közül »A szegedi nyelvjárásról« szólónak ítélték a bírálók. Szerzője: Négyesi László. Következett a választás. Egyes tagok nyolcat ajánlottak, de ezekközül csak kettő nyerte meg a többséget: Bérczik Árpád beszély- és színműíró s dr. Petz Vilmos tanár s a filológiai társulat buzgó titkára. E kettőt ajánlja az osztály a nagygyűlésnek. A második osztály ülése, Pulszky Ferenc elnöklete alatt, igen sokáig tartott, mert itt az egyes tagok tagajánlása ismét mértéken túli volt. Buktak is rakásra. A pályadíjak közül »Az etnikai determinizmus elméleté«-t tárgyazó hat versenymű közül a 3-dik számúnak javasolják kiadni a Gorove-féle száz arany pályadijat. A Fáy András-féle nyílt pályázatra, mezőgazdasági kérdésre, három terv érkezett. Legjobbnak a dr. Pólya Jakabot találták s ezért a kidolgozással őt fogják megbízni. A választás eredménye ez : tiszteleti tagságra többséget nyertek: Brassai Sámuel és báró Radvánszky Béla; rendes tagságra dr. Schivarcz Gyula ; levelező tagságra huszonkettő közül csak öten, u. m. dr. Acsády Ignác, dr. Medveczky Frigyes, Orbán Balázs mint a »Székelyföld« írója, Pulszky Ágoston és dr. Schnierer Aladár egyetemi tanárok. Kültagságra: dr. Bodio Lajos, az olasz kir. statisztikai hivatal igazgatója, s dr. Zakrzewski Vince krakói egyetemi tanár s történetíró. Nagyon sajnos, hogy dr. Mayer Salamon bécsi egyetemi tanár és jogtudományi író kisebbségben maradt, noha úgyszólván az egyetlen egy idegen tudós, ki jogéletünk és jogirodalmunk fejlődését folytonos figyelemmel kiséri, e végett magyarul is megtanult, sokszor tesz tanulmányi utat hazánkban s a bécsi keleti akadémiában a magyar büntetőjogot és eljárást tanítja. Viszonzásul a második osztály megbuktatta. Hiába, nincs év, melyben ez az osztály valami megfoghatatlant el ne követne. A harmadik osztály ép oly szűkmarkú volt a választásban, mint az első. Ott is csak két tudós kapott többséget az egyesek által ajánlott tíz közül, u. m. Heller Ágoston budai tanár, »A fizika történeté«-nek szerzője s Inkey Béla geológ, ki Nagy-Ag értékes monográfiáját írta meg. Ez osztályban »Az elektro-dinamométer elmélete« című pályázatra csak egy mű érkezett, de ezt a Bézsán-féle 1200 frt díjra méltónak ítélték. Továbbá a csekély esésű folyóvizek szabályozásáról szóló pályakérdés díját (a névtelen mérnök ezer forintját) három versenymű közül az első számúnak javasolják kiadatni. Ma nem lesz ülés. Holnap (csütörtökön,) d. u. az összes akadémia tart ülést, a jutalmak odaítélése, a pályázatok eldöntése, új pályakérdések kitűzése, az osztályok tagajánlatainak bemutatása s a képes teremben elhelyezendő arckép fölötti szavazás végett. 948 Képviselőház. (Május 10-dikén.) (M.) Egy órakor kezdődött az ülés, mert csak kevés és rövid tárgya volt. Az elnök bemutatta a mármaros-szigeti és nagyváradi jogakadémiák hallgatóinak kérvényeit, kik szintén azt kérik, hogy magyar ezredekben magyarul is le lehessen tenni a tiszti vizsgálatot. Hegedűs Sándor, mint a pénzügyi bizottság előadója, benyújta a közös terhek hozzájárulási arányáról, vagyis a quótáról szóló törvényjavaslatot. Majd a Dániával és Görögországgal kötött kereskedelmi egyezmények becikkelyezését szavazta meg a Ház harmadszori felolvasásban. Következett a számvizsgáló bizottság jelentése a Ház pénztárának megvizsgálásáról a múlt év második felére vonatkozólag. Tudomásul vették a pénztárnak a fölmentvényt megadják. Az elnök kijelenté, hogy szombatig nem lesz ülés. Akkor a quóta törvényjavaslata lesz napirenden . Trefort miniszter fog felelni Madarász Józsefnek, hogy mi történt a hazafiatlan nyilatkozatokkal vádolt székesfehérvári igazgató tanár ügyében. Több tárgy nem volt, de számos képviselő kivonatára zárt ülést is tartottak. A karzat kiürülvén, Péchy Tamás elnök kijelente, hogy több képviselő kifejezte amaz óhaját: a képviselőhöz mint testület szintén járuljon a leégett városok: Eperjes, Nagy Károly és Torockó segélyezéséhez. Azt az eszmét penditék meg, hogy a képviselők e célra egy napi napidíjukat ajánlják föl. Közhelyeslés. Voltak, kik többre is hajlandók lettek volna, de nem szólaltak föl, mert hisz képviselők ezenkívül is fognak még éveken adakozni a leégettek javára. Ez csupán a testületi hozzájárulás. Az öszszeget a belügyminiszter fogja a városok közt arány szerint kiosztani. A nyílt és zárt ülés együttvéve sem tartott tovább fél óránál. Fővárosi hírek. * Az erdélyi bazár a városligeti iparcsarnokban ma délután két órakor nyílik meg ünnepélyesen. Megnyitó beszédeket gróf Dessewffy Aurél és gróf Károlyi Tiborné úrnő, az E. M. K. E. budapesti férfi, illetve női osztályának elnökei tartanak. A bazár a tavaszi virágkiállítás helyiségét foglalja el s berendezését, tárgyainak érdekes csoportosítását Binder Lajos erdélyi ipari felügyelő eszközölte. A bazárban főleg az erdélyi szőnyegipar van legteljesebben képviselve, továbbá a kalotaszegi »varrottas«, Gyarmathy Zsigáné úrnő nagyszerű gyűjteményében. Nagyon szépek a gróf Bethlen Kálmánné nagy-selyki szövőterméből kikerült arany- és ezüst hímzések, valamint özv. Cseregné úrnő régi hímzései. A Kolozsvárról küldött tárgyak közül feltűnik két pár ízléses ablakfüggöny, a zso