Fővárosi Lapok, 1887. május (24. évfolyam, 119-148. szám)

1887-05-11 / 129. szám

távirás kézikönyve” cím alatt. Kiss József táviró-főtiszt művének második kiadása ez, mely a legújabb rendeletekhez s távírói berendezésekhez al­kalmazkodik. Tankönyvül szolgálhat mindazoknak, kik a táviró-tiszti vizsgálatokra készülnek, mert megtalálnak benne mindent, a­mire szükségük van: elméleti s gyakorlati részt is. S nagy hasznát vehetik a postahivatalnokok is, mert a táviró- és postahivata­lok egyesítése kimondatván, tanulniok kell a távírói szolgálatot is. A második kiadással különös tekintet­tel voltak rájuk. A kötet Koller Lajos mint tanácsos táviró-főigazgató megbízásából készült. * Apróbb hírek. 01tárkép­et rendelt meg Trefort miniszter Benczúr Gyulánál, a festészeti mes­teriskola igazgatójánál, a lipótvárosi bazilika számára. — A nemzeti színház több tagjából fürdőre készülő vendégszereplő társaság, mint a »Színház« írja, nem létesült. — Nagyváradon a szinügyi bizottság, Bölöny József kolozsvári intendáns amaz ajánlatát, hogy három évre adják neki a színkört, mint időelőttit nem fogadta el. — »A magyarországi fő- és középiskolák n­é­v­k­ö­n­y­v­é«-ből meg­jelent az idei, 7-dik évfolyam, Wutz Albert tanár szerkesztésében. — A protestáns irodalmi társaság tagjai közé újabban Vályi János, a ti­szántúli ref. egyházkerület főgondnoka, ötszáz írttal, Hörk József eperjesi theol. tanár és a budapesti theol. önképző-társaság száz-száz írttal léptek be.­ ­ be lelkébe mélyebben. A színésznő érdekes­ alak s a­mint beszél, azt kell hinnünk róla, hogy boldog lehet — legalább mint anya. Van e rajzban pár sor, mely kulcsot ad a kötet egyik elbeszélésének írásmódjához. A költő azt mondja egy munkában levő művéről: »bevégezetlen, de hatni fog, illetőleg mondjuk , bevégezetlen, tehát hatni fog ; ez a modern felfogás.« Impresszionisták — írók s festők — nézete ez, s szerzőnk is elfogadta »A fehér lap« című elbeszé­lése megírásánál. Egy széles történetet kezdett meg abban, de csak egy regény részletes expozícióját írta meg. A fehér lap egy fiatal grófkisasszony lelke, a ki most kerül haza a kolostori nevelőházból s édes­anyja — ez előkelő, eszes, ábrándos és kissé elkese­­rült nagyvilági asszony — igyekszik bölcs életnézle­­tekkel írni tele a tiszta fehér lapot. De a­mit ír, a­mint beszél és tesz, azzal a leányt kiforgatja gondol­kozásának tisztaságából. Nem a szív nemes hajlamait, hanem a fényes élet vágyait fejti ki benne. És sikerül is neki férjhez menni egy igen gazdag majoreskóhoz, ki nemes érzésű és gondolkozású férfi, de kérdés: elégedett lesz-e oldalán, midőn a leány szivébe egy szegény rokon — az önző, számító diplomata — képe véste be magát? Férje iránt feltámad ugyan benne a szeretet s e szeretettől kér segélyt a további élet el­­viselhetésére, de hogy e szeretet segítette-e valóban, azt ki tudja, mikor a történet befejezetlen. Kárpótlást a szerző a nagyúri élet és emberek élénk festésében nyújt. Erre valóban hivatása van és elbeszélő irodalmunk is érzi szükségét oly beszélyíró­­nak, ki közvetlen megfigyelés útján fesse az előkelők világát, mert most legtöbb elbeszélőnk csak képzel­­méből, tehát fogyatékosan, az élet igazi színei nélkül festi. Justh Zsigmond tudja a magok színében bemu­tatni és beszéltetni őket; tud továbbá kevéssel sokat jellemezni Mikor a fiatal grófleány először hallja anyjának életnézeteit s aztán szobájába vonul, olyan nyugtalan érzés lepi meg, úgy megijedt a világ, a jövő képétől, hogy szinte óhajtott volna visszatérni a ko­lostorba. De hirtelen és »nyugtalanul kapott világos szőke hajához — lenyitnák!« E pár sorban mily élénken van jellemezve Éva e fiatal lánya, ki más ru­hákról álmodott, mint a daróc-ruha s ki mulatni akar. S mily igazak e leány tűnődései, midőn már »szerette az elsőt, a kivel találkozni fog.« Hát midőn nagy ebédjükön egy jó ismerősükről, egy haldokló delnő vidám múltjáról és hibáiról a nagyvilág csipős kegye­letével beszélnek s­emmi szive elfacsarodik »s úgy érezi, hogy annyi ember között egyedül van«, mily jel­lemző e sor. Mert ott vannak szülei, a ház barátai, a férfi, kit neki meghódítandó férjül szemeltek ki s ő mégis »egyedül van.« Amint Emmi grófnő átváltozik, hogy a szív érzésénél több súlyt tulajdonítson a gaz­dagságnak, a fényes életnek, az lélektanilag pontosan van festve, egyszersmind a stíl elevenségével, a hang előkelőségével. De mennél inkább fölkelt érdekünk e »szerencsés« nő iránt, ki nagy parthiet csinál, annál inkább szeretnők tudni, hogy »boldog asszony« nem lehetvén, mint viseli el a további életet. De ez már a regény szövevénye lenne, melynek mi csak előcsarnokát ismertük meg. A »Káprázatok«, mely a »Fővárosi Lapok«-ban jelent meg, sokkal bevégzettebb történet. Sőt egész novella. Hőse egy lobogó képzelmű francia ifjú, ki ideált lát egy csinos pincérlányban, s kész érette sza­­kitni saját jó szüleivel, párbajban ejteni el egy férfit, ki imádottjáról sértőleg nyilatkozott, s elvenné nőül is, de mivel az ifjú előbb műveltté akarja képeztetni, a sok tanulástól az ehhez nem szokott lány megszö­kik. S akkor az ifjú közönséges élvhajhászatban ke­res vigasztalást. Ide sodorta a feneketlen idealizmus, a képzelődés. A komoly, tapasztalatlan, de józanabb eszű dán ifjú, ki a franciának barátja lett s annak természeti ellentétét képezi, a történet folyásán nem sokat lendít s mindvégig álló és nem cselekvő jellem­kép marad. Mint ilyen, szintén szabatosan van festve, de nem oly érdekes, mint egy szintén Zürichben ta­nuló nihilista asszony, kiben úgy­szólván mi sem maradt meg az érzésből, a józan észből és a nőből; de azt hiszi azért, hogy a társadalmon elvtársaival együtt­­ segítni fog. Gazdagítja e beszély tartalmát annak­­ festése is, hogy e svájci egyetemi városban mint ta­­lálkoznak és keresztezik egymást a nemzetközi áram­­­­latok, melyeknek a beszélyben szereplők különböző­­ hatásai alatt állanak. Voltakép ez a személyek erkölcsi­­ levegője, mely ép oly sajátos, mint a szintér és az­­ alakok. Hogy a szerző már fiatalon is sokat látott és­­ sokat jól meglátott, a kötet e terjedelmes elbeszélése­t bizonyítja legjobban. Az erélyes anya és megtévedt a fiú közti párbeszéd pedig nem egy helyen drámai ele- I venségre és erőre kap. Szóval ez a kötet pályakezdetnek ép oly meg­­­­lepő, mint sokat ígérő első lépés. Mivel buzdítani kí­vánjuk szerzőjét, szívesen emeltük ki a négy mű jó oldalait, nem hunyva szemet hibáik és hiányaik előtt sem. Justh Zsigmond mint stilista is élénk figyelmet érdemel. Nem forrhatta ugyan még ki magát e tekin­­­­tetben sem, de erőt és ízlést mutat kifejezéseiben. A nyelvnek azonban teljes­ szabatosságára kell ügyel­nie. Néha hibás szólamokat (például »tudatába jött az,«) előszeretettel ismétel; néha idegen formák szerint fe­jezi ki magát, sőt sokszor idegen szókat fölöslegesen használ. De hogy szépprózára törekszik, nem csak az mutatja, hogy könyvét Gyulai Pálnak, »mint a szép­­­ próza mesterének« ajánlotta, hanem igen sok lapja is, mely az előadás jellemző színeiben kap életet. Tehet­ség és készültség, érzelmi és értelmi erő, ízlés és benső hang adományaival bír. Látszik, hogy nem hiú mű­­kedvelősködés, hanem mélyebb lelki szükség adta ke­zébe a tollat. S ez legbiztosabb záloga fejlődésének. Ettől a fiatal­­rótól sok szépet fogunk még olvasni. Az akadémia nagygyűlése. (Első nap, május 10-ikén.) (..) A nagygyűlés tegnap délután öt órakor kezdődött a három osztály külön üléseivel. Ez ülése­ken készítik el a pályadijakról szóló javaslatokat, me­lyeket a nagygyűlés jóvá szokott hagyni s választják meg az ajánlandó tagokat, kik természetesen csak ak­kor válnak akadémiai tagokká, ha a pénteki nagy­gyűlésen is megnyerik a szavazatok kellő többségét. Ma még csak az osztályok ajánlottjai. Az első osztályban Hunfalvy Pál elnökölt. Ez osztályra esett ezúttal a nagyjutalom és a Marczi­­bányi-díj oda­ítélése, az utolsó hét évi időközben megjelent munkák közül azoknak, melyeket a juta­lomra legméltóbbaknak tartanak. Egyhangúlag azt határozták el, hogy e nagyjutalom kétszáz aranya két felé osztassák s fele Lévay József, másik fele Szász Károly összes költeményeinek adassák ki. Az indo­kolásban ben van — eredeti költői műveik mél­tatása mellett, — jeles műfordításaik s egész iro­dalmi pályájuk értéke és hasznossága is. A Marczi­­bányi-féle 50 arany jutalmat a Szilády Áron » Régi magyar költöktára« negyedik kötetének ítélték, az abban foglalt igen becses jegyzetekért, melyek néme­lyike egész nagy tanulmánynyá nőtt. E jutalom fölött szavaztak s a szavazók két harmada döntött fölötte; egy harmad­a Vajda János költeményeire szavazott; ezek is különben kijelenték, hogy Szilády Áron nagy­becsű kiadása még sok kötetre terjedvén, lesz alka­lom azt még nagyjutalommal is kitüntetni. A Bulyovszky Gyula 200 frt pályadíját a bír­­­ók többsége a beérkezett tizenhárom hazafias ada­t­­ közül egynek sem javaslá kiadatni. Most tehát két­szeres, vagyis 400 forintos jutalmat fognak rá ki­hirdetni. A »Kazinczy Ferenc élete és munkái« című fel­adatra csak egy terv érkezett, de ha ez bármily jó volna is, szerzőjét (Babics Kálmán tanárt) a kidolgo­zással nem lehetne megbízni, mivel meghalt. Kihir­detik tehát a tervpályázatot újra. A Sámuel-díjat (15 arany) a nyelvtudományi értekezések közül »A szegedi nyelvjárásról« szólónak ítélték a bírálók. Szerzője: Négyesi László. Következett a választás. Egyes tagok nyolcat ajánlottak, de ezek­­közül csak kettő nyerte meg a többséget: Bérczik Árpád beszély- és színműíró s dr. Petz Vilmos tanár s a filológiai társulat buzgó tit­kára. E kettőt ajánlja az osztály a nagygyűlésnek. A második osztály ülése, Pulszky Ferenc elnök­lete alatt, igen sokáig tartott, mert itt az egyes tagok tagajánlása ismét mértéken túli volt. Buktak is rakásra. A pályadíjak közül »Az etnikai determinizmus elméleté«-t tárgyazó hat versenymű közül a 3-dik számúnak javasolják kiadni a Gorove-féle száz arany pályadijat. A Fáy András-féle nyílt pályázatra, mezőgazda­­sági kérdésre, három terv érkezett. Legjobbnak a dr. Pólya Jakabot találták s ezért a kidolgozással őt fog­ják megbízni. A választás eredménye ez : tiszteleti tagságra többséget nyertek: Brassai Sámuel és báró Rad­­vánszky Béla; rendes tagságra dr. Schivarcz Gyula ; levelező tagságra huszonkettő közül csak öten, u. m. dr. Acsády Ignác, dr. Medveczky Frigyes, Orbán Ba­lázs mint a »Székelyföld« írója, Pulszky Ágoston és dr. Schnierer Aladár egyetemi tanárok. Kültagságra: dr. Bodio Lajos, az olasz kir. statisztikai hivatal igazgatója, s dr. Zakrzewski Vince krakói egye­temi tanár s történetíró. Nagyon sajnos, hogy dr. Mayer Salamon bécsi egyetemi tanár és jogtudo­mányi író kisebbségben maradt, noha úgy­szólván az egyetlen egy idegen tudós, ki jogéletünk és jogiro­dalmunk fejlődését folytonos figyelemmel kiséri, e vé­gett magyarul is megtanult, sokszor tesz tanulmányi utat hazánkban s a bécsi keleti akadémiában a ma­gyar büntetőjogot és eljárást tanítja. Viszonzásul a második osztály megbuktatta. Hiába, nincs év, mely­ben ez az osztály valami megfoghatatlant el ne kö­vetne. A harmadik osztály ép oly szűkmarkú volt a választásban, mint az első. Ott is csak két tudós ka­pott többséget­ az egyesek által ajánlott tíz közül, u. m. Heller Ágoston budai tanár, »A fizika történe­­té«-nek szerzője s Inkey Béla geológ, ki Nagy-Ag ér­tékes monográfiáját írta meg. Ez osztályban »Az elektro-dinamométer elmé­lete« című pályázatra csak egy mű érkezett, de ezt a Bézsán-féle 1200 frt díjra méltónak ítélték. Továbbá a csekély esésű folyóvizek szabályozásáról szóló pálya­kérdés díját (a névtelen mérnök ezer forintját) három­­ versenymű közül az első számúnak javasolják kiadatni. Ma nem lesz ülés. Holnap (csütörtökön,) d. u. az­­ összes akadémia tart ülést, a jutalmak odaítélése, a pályázatok eldöntése, új pályakérdések kitűzése, az osztályok tagajánlatainak bemutatása s a képes terem­ben elhelyezendő arckép fölötti szavazás végett. 948 Képv­iselőh­áz. (Május 10-dikén.) (M.) Egy órakor kezdődött az ülés, mert csak kevés és rövid tárgya volt. Az elnök bemutatta a mármaros-szigeti és nagy­váradi jogakadémiák hallgatóinak kérvényeit, kik szintén azt kérik, hogy magyar ezredekben magyarul is le lehessen tenni a tiszti vizsgálatot. Hegedűs Sándor, mint a pénzügyi bizottság elő­adója, benyújta a közös terhek hozzájárulási arányá­ról, vagyis a quótáról szóló törvényjavaslatot. Majd a Dániával és Görögországgal kötött ke­reskedelmi egyezmények becikkelyezését szavazta meg a Ház harmadszori felolvasásban. Következett a számvizsgáló bizottság jelentése a Ház pénztárának megvizsgálásáról a múlt év máso­dik felére vonatkozólag. Tudomásul vették­­ a pénz­tárnak a fölmentvényt megadják. Az elnök kijelenté, hogy szombatig nem lesz ülés. Akkor a quóta törvényjavaslata lesz napi­renden . Trefort miniszter fog felelni Madarász Józsefnek, hogy mi történt a hazafiatlan nyilatkozatokkal vádolt székesfehérvári igazgató tanár ügyében. Több tárgy nem volt, de számos képviselő kivo­­natára zárt ülést is tartottak. A karzat kiürülvén, Péchy Tamás elnök kije­lente, hogy több képviselő kifejezte amaz óhaját: a képviselőhöz mint testület szintén járuljon a leégett városok: Eperjes, Nagy­ Károly és Torockó segélyezé­séhez. Azt az eszmét penditék meg, hogy a képviselők e célra egy napi napidíjukat ajánlják föl. Közhelyeslés. Voltak, kik többre is hajlandók lettek volna, de nem szólaltak föl, mert hisz képvise­lők ezenkívül is fognak még éveken adakozni a leéget­tek javára. Ez csupán a testületi hozzájárulás. Az ösz­­szeget a belügyminiszter fogja a városok közt arány szerint kiosztani. A nyílt és zárt ülés együttvéve sem tartott tovább fél óránál. Fővárosi hírek. * Az erdélyi bazár a városligeti iparcsarnokban ma délután két órakor nyílik meg ünnepélyesen. Meg­nyitó beszédeket gróf Dessewffy Aurél és gróf Károlyi Tiborné úrnő, az E. M. K. E. budapesti férfi, illetve női osztályának elnökei tartanak. A bazár a tavaszi virágkiállítás helyiségét foglalja el s berendezését, tárgyainak érdekes csoportosítását Binder Lajos erdélyi ipari felügyelő eszközölte. A bazárban főleg az erdélyi szőnyegipar van legteljesebben képviselve, továbbá a kalotaszegi »varrottas«, Gyarmathy Zsigáné úrnő nagyszerű gyűjteményében. Nagyon szépek a gróf Bethlen Kálmánné nagy-selyki szövőterméből kikerült arany- és ezüst­ hímzések, valamint özv. Cseregné úrnő régi hímzései. A Kolozsvárról küldött tárgyak közül feltűnik két pár ízléses ablakfüggöny, a zso­

Next