Fővárosi Lapok 1888. március (61-91. szám)
1888-03-22 / 82. szám
levő seb csak külső karcolás és semmi agyvelőrázkódástól nem lehet félni. Másnap sietve kerestem föl Armandot, ki szomorú arckifejezésemen megütközve, igy szólt: — Legyen meggyőződve, hogy a sebeim könynyebben hegednek be, mint az a folyvást vérző seb, mely szivemet zúzta össze ama nap, midőn ön tudatta velem, hogy Aizieu báró engem kitiltott a hajlékából. Hogy feledtessem vele e kínos emlékű napot s meggyőzzem őt már megszilárdult barátságom felöl, melyet a közös veszély még szorosabbra fűzött, igy válaszoltam neki: — Édes bajtársam, én mindent elkövetek, hogy önnel az Aizieu-családot kibékítsem azon alkalomkor, midőn Marie kisasszonynyal menyegzőmet ünneplem, kit atyja nekem ígért feleségül, ha isten megtart s visszatérek. Az én jövőbeli ipámnak a szava pedig ép oly értékkel bir, mint valami írott kötelezvény. Alig végeztem utolsó szavamat, midőn Armand, mintha villám sújtotta volna, visszahanyatlott ágyába. Azt lehetett hinni, hogy valamelyik sebe nyílt föl s e miatt lett rosszul; azonban mint nem sokára tapasztaltuk, elméje homályosult el. Armand megtébolyodott. Az őrnagy ama véleményben volt, hogy ama vágás, melyet Armand a homlokára kapott, nem idézhetett elő elmebajt, következéskép megháborodását öröklött csapásnak tulajdonította. Deluc Armandot, az őrnagy rendeletére Orleansba szállították s családja e városban veheti őt át. Kérem mindezt a lehető elővigyázattal közölje az ifjú atyjával. Midőn e szomorú esetet kérem Deluc orvossal tudatni, legyen ön egyszersmind meggyőződve, báró ön iránt való mély tiszteletemről s legyen szives a báróné és Marie kisasszony előtt legőszintébb hódolatomat tolmácsolni. Vígan Raymond. Ugyancsak az 1870-dik évben, november 28-án, Vigan Raymond vitézül esett el, a bernie-lavolandei csatában. Mikor levele Aizieu báróhoz megérkezett, ez ágyban fekvő beteg lévén, nem tudta azt maga elolvasni. Nejét kérte, hogy azt előtte felolvassa. Aizieu báróné nem olvashatta azt végig, mert leánya, ki a mellékteremben volt, lefordult székéről s a szőnyegen ájultan terült el. Mind a szülők, mind az orvosok nagy aggodalomban voltak; amazok az életét féltették, emezek pedig elméjét. Egyik résznek sem teljesült a sejtelme; azonban ama naptól fogva Marien gyógyithatatlan levertség és bágyadtság vett erőt. Arieu báró, nehogy a megtébolyult Armanddal Montaner utcáin találkozzék, elhatározta, hogy napaadott a kezelő orvosoknak s aztán a fővárosba visszatérve, dr. Markusovszky Lajost küldte Görgeyhez s ez maradt aztán állandóan mellette. Görgey nem tudta, hogy mig ő a sebében szenved, a kormányzó elmozduá a vezérlettől s a jó öreg Mészáros Lázárt nevezte ki helyére, hogy ez a sereget vezesse le a fővárosba. Mészáros azonban csak Almásig ment a gőzhajón ; Komáromba bejutni nehéznek találta s visszafordult. Klapkára maradt volna tehát a sereg levezetése, de ő is Komáromban kívánt maradni, s azon volt, hogy Nagy Sándor vigye le a három hadtestet, de a hadtestek főtisztjei: Pöltenberg, Leiningen, Kászonyi ezredes, Asserman várparancsnok felháborodtak, hogy míg a kemény katona mintaképe , Görgey sebben szenved, a sereg sorsát a Mészáros és Dembinszky tehetetlen kezére akarják bízni. Haditanácsba gyűlve kimondták, hogy csak Görgeyben van bizodalmuk, hagyják meg hát őt a sereg élén! Mindezt Görgey csak később tudta meg. Klapka ez időben Nagy Sándorral a fővárosban járt, hol már akkor nagy volt az ingadozás. A kormányzó sem bízni nem tudott Görgeyben, sem teljes erélylyel nem lépett föl ellene. Klapka tábornok sem mutatott nagy elhatározottságot. Megindítá a Nagy Sándor hadtestét, meg visszarendelő. Görgey Ármin és Horváth János ezredes szárnyaló csapatai is az orosz elől bevonultak Komáromba s ellen határozva a Haynau seregének megtámadása Klapka vezérlete alatt. Ez Julius 11-dikén történt a végett, hogy ha lehet, áttörik az ellenséges sereget s a Dunántúl működnek; ha pedig a keresztül törés nem sikerül, akkor Görgey az alföldre levezeti a három hadtestet. Fájdalom, Haynau megverése nem sikerült, a támadó honvédsereg minden ponton visszavonult. A könyvben részletesen el vannak mondva az okok, melyek a reménynyel biztató tervet meghiusiták. Vitézi mozzanatokban nem volt hiány. Leiningen gróf, ki kétszer vette be rohamhoz költözik Párisba azon ürügy alatt, hogy ott a legkitűnőbb orvosokkal értekezzék egésségi állapota felől. (Vége köv.) Hazai irodalom, művészet. * A drámabiráló bizottság tegnap délután a nemzeti színháznál ülést tartott s a tárgyalás alá vett öt eredeti színmű közül hármat ajánlott előadásra részint egyhangúlag, részint szótöbbséggel. Az ajánlott színművek ezek: »A s villákok«, vígjáték három felvonásban, Bérezik Árpádtól; »Falusi délutánok«, vígjáték három felvonásban, Mérai Horváth Károlytól; (ekkor alaptalan volt egyik lap ama múltkori panasza, hogy e tehetséggel irt mű elől a bizottság elzárta az intézet kapuját); végül »A komikus« monológ, mely a Kisfaludy-Társaság pályázatán a bírálók dicséretében részesült, s szerzője Kürthy Emil. * »Művész-szerelem.« Justh Zsigmondnél új regény került a könyvpiacra. A művész-világban játszik, szereplői: egy regényíró, Gilády Arzén, akinek legnagyobb baja, hogy nem tudja megtalálni az igazi boldogságot a nő oldalán. Kedvese, egy színésznő, kit féltékenységgel gyötör, ott hagyja; barátjának, Kálmán Ernő festőnek húgát, Elzát, ki vonzódik hozzá, nem veszi észre; Valter Paulát, barátja excentrikus menyasszonyát elhódítja. Kezdődik a frigy nagy mámorral, folytatódik sok gyötréssel és végződik szakítással. A művész-szerelem nem teremthet boldogságot: ez a konklúzió. Egy mérnök nagybácsi, kire a regényíró menyasszonyánál féltékeny, szintén játszik némi szerepet. A főváros művésztelepeinek élete, kiránduló helyeinek jellemzése éles megfigyelést árulnak el. A közbeszőtt művészeti és élettani megjegyzések a legújabb kérdéseket diskutálják. A főalakok érdekes színekkel jellemezték, de kár hogy legtöbbje olyan ideges. Az előadás élénk. Ama regények közt, melyek Zola »L’ oeuvre«-jének visszhangja gyanánt keletkeztek, Justh Zsigmondé is megállja helyét. A «Pallas« társulat adta ki. * A »Két pisztoly« rendkívüli előadásának tegnapi ismétlése is minden zugában megtörte a népszínház nézőterét. A nemzeti, opera és népszínház elsőrendű tagjainak együttes szereplése ép oly hatást tett, mint első ízben. Az operaház tagjainak hangversenyét nem győzték tapsolni. Blaha Lujza asszonyt hasonló riadó tapsok fogadták, dalát meg is újráztatták. A balletkar és Müller Katika. magántánca, e ropogós csárdás sem maradt ismétlés nélkül .Két szerepváltozás történt: báró Várhidit Szacsvay helyett Bercsényi és az öreg betyárt Gabányi helyett Újvári játszta. Az előadás a három színház és a hírlapírók nyugdíjalapjának jövedelmezett. * Egy jeles püspök életrajza megírásának ügyét eleveníté fel újra Trefort Ágoston miniszter. Közelebb ugyanis a következő levelet intézte Samassa József egri érsekhez: »Nagyméltóságú Érsek Úr ! Igen sajátságos, hogy az élet mindennapi apró eseményeivel és követelményeivel igen gyakran a legjobb törekvéseket, javaslatokat és szándékokat észrevétlenül akként háttérbe szorítja, hogy véglegesen elejtetteknek létszámai Csémet, úgy küzdött mint az oroszlán . Pöltenberg és Asserman osztályai háromszor dobták ki az ellenséget az ácsi erdőből, de a vezetésre Klapka nem , tette egész lelkét. Görgey a csillagvár fokáról látcsőn nézte a harcot. Ekkor használta másodszor az »ország hintójá«-t, melyet Kossuth küldött; aztán a sok alkalmatlanság némi kárpótlásául oda ajándékozta azt szives házigazdája, az öreg Száky lányának, dr. Resziemének, mert arra a bizonytalan útra, melyre Görgey indult, nem ily kényelmes hintó kellett. A hosszú veszélyes után a gr. Starhemberg Pista felajánlott kis kocsiját használta. Július 12-dikén kezdődött a híres három hadtest indulása. A cél volt: Vácon, Gödöllőn át Cegléd felé keresni az egyesülést. A vezért nem lelkesítheté többé a győzelem hite. Hisz az ő vágya, terve az volt, hogy mentül több haderőt vonjanak össze Komáromnál s úgy mérjenek lehető nagyobb csapásokat az osztrák főseregre. Erről le kellett most mondania s menni a veszélyek elé, az orosz és osztrák hadak túlereje ellen. S menni nehéz sebbel fején, midőn voltakép ágyban kellett volna feküdnie. Bámulatos lélek- és akaraterő kellett ily helyzetben intézkedni, vezényelni, ütközeteket vívni s kijátszani az orosz sereg cselvetéseit. Rendkívül érdekes a három hadtest levonulásának rajza. A Duna balpartján mentek óvatosan. Görgey hol lovon, hol kocsin. Nehéz, meredek utakon is jártak. Görgey Ármin előhada 15-dikén Nagy-Marosnál összeütközött a Behutoff herceg muzulmán lovasságával. Dél tájban Nagy Sándor hadteste Vác városából szobta ki az oroszokat s rendes ütközet kezdődött, tüzérségi s lovassági harc ; az oroszok meghátráltak s éjfél felé a honvédek kimerülve dőltek a tarlóra. A vezér a püspöki palotában hált. Reggel dr. Markusovszky ismét szükségesnek találta felvágni a fejsebét, s ennek kiállása után a vezér előkérte vónük.Igy jártam én gr. Esterházy Károly,utolsó egri püspök emlékezetével. Excellenciád bizonyosan nem felejtette el azon levelem tartalmát, melyet egri látogatásom után 1875-ben, julius hó 6-án (kérelem az Esterházy Károly püspök életére vonatkozó adatok iránt életrajz, megírása céljából) írtam ; én előttem azonban, megvallom, ezen ügy, mely iránt a legmelegebb érdekkel akkor és most is viseltetem, annyira eltűnt, hogy ha véletlenül a fent említett levelet nem olvasom most újra, az ügyet életbe léptetése felé mozgatni tovább is elfelejtettem volna. Azon szeretetnél fogva, melylyel nemcsak én, hanem a mint hiszem, Excellenciád is azon kitűnő férfiú emlékezete iránt viseltetik, ki a 18-dik — Magyarországra nézve meglehetősen sötét — században politikai és kulturális tekintetben fényes állást foglalt el, van szerencsém Excellenciádat felkérni, méltóztassék velem tudatni, hogy gr. Esterházy élete leírására nézve fentebbi levelem értelmében történt-e valami, és hol és miként ? Mert miután felfogásom szerint a történetírás egyik feladata, meg nem engedni, hogy a nagy és kitűnő férfiak emlékezete megsemmisíttessék, én mindenesetre törekedni fogok, és hiszem, hogy e tekintetben egyértelműen fogunk eljárhatni, hogy ezen férfiú életrajza valamely kitűnő irodalmi tehetség által fentartassék. Fogadja sat. Trefort s. k.« * Hangverseny. A józsefvárosi nőegylet szombati hangversenyének, melyet Paulay Ede rendez, következő a műsora: Népdalok, cimbalmon előadja Fischl Margit kisasszony, Állaga Géza tanítványa ; »A távollevő kedveshez,« Beethoventől, énekli Takáts Mihály operaházi tag ; »Az életkorhoz« és »A szerelem iskolája,« költemények Temérdek től, előadja Vízvári Gyula; »L’estasi,« keringő Ardititől, zongorakisérettel előadja Vaszilievits Adél kisasszony; »Egy baleset,« mono-dialog, ez alkalomra írta Gabányi Árpád, előadják G. Csillag Teréz asszony és Benedek Lajos; kettős a »Sevillai borbély« dalműből, éneklik Vaszilievics Adél kisasszony és Takáts Mihály. A zongorakíséretet Sárosi Ferenc nemzeti színházi karnagy vállalta el. A katonazenekar Nádor Gyula egy új keringőjét fogja bemutatni. * Jutalomjáték. A kolozsvári színházban zajos est volt e hét elején. Németh József a még Budapesten sem feledett kedvelt komikus tartotta jutalomjátékát. Mint az már ilyenkor hagyományos, ócska darabot választott: Benedixnek »Kicsapott diákok« című izetlen vígjátékát. Hanem a nézőtér megtelt egészen, még a zenekar helyét is ki kellett üríteni. Némethnek kis szerepe volt s nagy tapssal és három babérkoszorúval fogadták, minden felvonás után zajosan hívták. Az előadás jó volt s nem a szereplőkön múlt, hogy csak a kicsapott diákok jelenetén tudtak jól mulatni. Itt Fenyvesi, Ivánfi és Megyeri valóban kitettek magukért. * Ruthen hátrahagyott költeményeire hirdet előfizetést Gyurinka Antal nagykőrösi esperes-plébános, kit a vácmegyei egyházi hatóság bízott meg az 1875-ben elhunyt egyházi költő műveinek sajtó alá rendezésével. Kuthen (Barina Vendel) nővére intézi a kiadást. Kuthen arcképe és Lévay Mihály által írt életrajza is a kiadáshoz csatoltatnak. A kötet előfizetési ára 1 írt 50 kr. rés zekéjét, jeléül, hogy eznap a harcot maga akarja vezérleni. Dél felé lovagolt ki a váci harctérre, s a vezérről és nagy kíséretéről akkor Than Mór aquarel képet is készített, mely most gr. Károlyi Sándor birtokában van. Délután az előre nyomulás azzal a céllal történt, hogy Gödöllő felé keresztül törjék az orosz hadvonalat. De hírül jött, hogy Aszódról közelit a Paskievics herceg főserege s igy arra felé az áttörés nem sikerülhetne, hanem kerülő után Nógrád, Gömör és Borsod hegyi vidékein kell átvinni a sereget a Tiszához, így határozták el Sződ mellett a vasúti őrházban tartott haditanácsban. Nyílhúzással Leiningenre esett az utóvédi szolgálat. Akkor az este Görgey kétkedett abban, hogy a jövő napot túléli. Valóban a 17-diki visszavonuló ütközet kemény munka volt. Paskievics zömével huszonkét ezernyi magyar állt szemben. A sereghez csatlakozott polgáriak nagy kocsitábora pedig akadályozta a mozgást. A Naszál alatti hídon összeszorult minden. Reggel korán kitört a harc. A városba berontó oroszok elfoglaltak négy ágyút, melyből hármat a honvédek hamar visszavettek. Magát az oroszt is kiverték a városból. Sok ellenséges lovas hullt el és esett fogságba. Leiningen a síkon nyomta vissza az ellenséget. S megkezdték az elvonulást az egyetlenegy hídon, ágyútűzben, az oroszok rohamait vissza-visszaverve. Aztán Görgey, ellenséges ágyúk kereszttüzében, bontatta szét a hidat. Sok ember esett el mellette, de az ő vasakarata lelket öntött mindenkibe. A híd lebontásával az ellenség üldözése egy időre legalább akadályozva volt. A vezér, ki majdnem huszonnégy óráig ült már nyeregben, fogyni érzé erejét és átadta a vezényletet Leiningennek s kocsin ment tovább, hogy kipihenjen. De Vadkertnél megállittatá kocsiját, hogy újra ő vezéreljen. Az országút mellett leült egy búzakereszt kévébe. Láz gyötrés tisztjei aggódva álltak körül. A beteg vizet kért s tüzetes parancsokat 597 *