Fővárosi Lapok 1888. március (61-91. szám)

1888-03-22 / 82. szám

levő seb csak külső karcolás és semmi agyvelőrázkódás­­tól nem lehet félni. Másnap sietve kerestem föl Armandot, ki szo­morú arckifejezésemen megütközve, igy szólt: — Legyen meggyőződve, hogy a sebeim köny­­nyebben hegednek be, mint az a folyvást vérző seb, mely szivemet zúzta össze ama nap, midőn ön tudatta velem, hogy Aizieu báró engem kitiltott a hajlékából. Hogy feledtessem vele e kínos emlékű napot s meggyőzzem őt már megszilárdult barátságom felöl, melyet a közös veszély még szorosabbra fűzött, igy válaszoltam neki: — Édes bajtársam, én mindent elkövetek, hogy önnel az Aizieu-családot kibékítsem azon alkalomkor, midőn Marie kisasszonynyal menyegzőmet ünneplem, kit atyja nekem ígért feleségül, ha isten megtart s visszatérek. Az én jövőbeli ipámnak a szava pedig ép oly értékkel bir, mint valami írott kötelezvény. Alig végeztem utolsó szavamat, midőn Armand, mintha villám sújtotta volna, visszahanyatlott ágyába. Azt lehetett hinni, hogy valamelyik sebe nyílt föl s e miatt lett rosszul; azonban mint nem sokára tapasz­taltuk, elméje homályosult el. Armand megtébolyo­­dott. Az őrnagy ama véleményben volt, hogy ama vágás, melyet Armand a homlokára kapott, nem idéz­hetett elő elmebajt, következéskép megháborodását öröklött csapásnak tulajdonította. Deluc Armandot, az őrnagy rendeletére Orleansba szállították s családja e városban veheti őt át. Kérem mindezt a lehető elővigyázattal közölje az ifjú atyjával. Midőn e szomorú esetet kérem Deluc orvossal tudatni, legyen ön egyszersmind meggyőződve, báró ön iránt való mély tiszteletemről s legyen szives a báróné és Marie kisasszony előtt legőszintébb hódo­latomat tolmácsolni. Vígan Raymond.­ Ugyancsak az 1870-dik évben, november 28-án, Vigan Raymond vitézül esett el, a bernie-lavolandei csatában. Mikor levele Aizieu báróhoz megérkezett, ez ágyban fekvő beteg lévén, nem tudta azt maga elol­vasni. Nejét kérte, hogy azt előtte felolvassa. Aizieu báróné nem olvashatta azt végig, mert leánya, ki a mellékteremben volt, lefordult székéről s a szőnyegen ájultan terült el. Mind a szülők, mind az orvosok nagy aggodalomban voltak; amazok az életét féltették, emezek pedig elméjét. Egyik résznek sem teljesült a sejtelme; azonban ama naptól fogva Ma­rien gyógyithatatlan levertség és bágyadtság vett erőt. Arieu báró, nehogy a megtébolyult Armanddal Montaner utcáin találkozzék, elhatározta, hogy napa­adott a kezelő orvosoknak s aztán a fővárosba vissza­térve, dr. Markusovszky Lajost küldte Görgeyhez s ez maradt aztán állandóan mellette. Görgey nem tudta, hogy mig ő a sebében szen­ved, a kormányzó elmozdu­á a vezérlettől s a jó öreg Mészáros Lázárt nevezte ki helyére, hogy ez a sereget vezesse le a fővárosba. Mészáros azonban csak Almá­sig ment a gőzhajón ; Komáromba bejutni nehéznek találta s visszafordult. Klapkára maradt volna tehát a sereg levezetése, de ő is Komáromban kívánt ma­radni, s azon volt, hogy Nagy Sándor vigye le a há­rom hadtestet, de a hadtestek főtisztjei: Pöltenberg, Leiningen, Kászonyi ezredes, Asserman várparancs­nok felháborodtak, hogy míg a kemény katona min­taképe , Görgey sebben szenved, a sereg sorsát a Mé­száros és Dembinszky tehetetlen kezére akarják bízni. Hadi­tanácsba gyűlve kimondták, hogy csak Görgey­­ben van bizodalmuk, hagyják meg hát őt a sereg élén! Mindezt Görgey csak később tudta meg. Klapka ez időben Nagy Sándorral a fővárosban járt, hol már akkor nagy volt az ingadozás. A kormányzó sem bízni nem tudott Görgeyben, sem teljes erélylyel nem lépett föl ellene. Klapka tábornok sem mutatott nagy elhatározottságot. Megindítá a­ Nagy Sándor hadtestét, meg visszarendelő. Görgey Ármin és Hor­váth János ezredes szárnyaló csapatai is az orosz elől bevonultak Komáromba s el­len határozva a Haynau seregének megtámadása Klapka vezérlete alatt. Ez Julius 11-dikén történt a végett, hogy ha lehet, áttö­rik az ellenséges sereget s a Dunántúl működnek; ha pedig a keresztül törés nem sikerül, akkor Görgey az alföldre levezeti a három hadtestet. Fájdalom, Hay­nau megverése nem sikerült, a támadó honvédsereg minden ponton visszavonult. A könyvben részletesen el vannak mondva az okok, melyek a reménynyel biz­tató tervet meghiusiták. Vitézi mozzanatokban nem volt hiány. Leiningen gróf, ki kétszer vette be roham­hoz költözik Párisba azon ürügy alatt, hogy ott a legkitűnőbb orvosokkal értekezzék egésségi álla­pota felől. (Vége köv.) Hazai irodalom, művészet. * A drámabiráló bizottság tegnap délután a nemzeti színháznál ülést tartott s a tárgyalás alá vett öt eredeti színmű közül h­á­r­m­a­t ajánlott előadásra részint egyhangúlag, részint szótöbbséggel. Az aján­lott színművek ezek: »A s villák­ok«, vígjáték há­rom felvonásban, Bérezik Árpádtól; »Falusi délutánok«, vígjáték három felvonásban, Mérai Horváth Károlytól; (ekkor alaptalan volt egyik lap ama múltkori panasza, hogy e tehetséggel irt mű elől a bizottság elzárta az intézet kapuját); végül »A komikus« monológ, mely a Kisfaludy-Társaság pályázatán a bírálók dicséretében részesült, s szerzője Kürthy Emil. * »Művész-szerelem.« Justh Zsigmond­nél új regény került a könyvpiacra. A művész-világ­ban játszik, szereplői: egy regényíró, Gilády Arzén, a­kinek legnagyobb baja, hogy nem tudja megtalálni az igazi boldogságot a nő oldalán. Kedvese, egy színésznő, kit féltékenységgel gyötör, ott hagyja; barátjának, Kálmán Ernő festőnek húgát, Elzát, ki vonzódik hozzá, nem veszi észre; Valter Paulát, barátja excen­trikus menyasszonyát elhódítja. Kezdődik a frigy nagy mámorral, folytatódik sok gyötréssel és végződik sza­kítással. A művész-szerelem nem teremthet boldogsá­got: ez a konklúzió. Egy mérnök nagybácsi, kire a re­gényíró menyasszonyánál féltékeny, szintén játszik némi szerepet. A főváros művész­telepeinek élete, ki­ránduló helyeinek jellemzése éles megfigyelést árul­nak el. A közbeszőtt művészeti és élettani megjegyzé­sek a legújabb kérdéseket diskutálják. A főalakok érdekes színekkel jellemezték, de kár hogy legtöbbje olyan ideges. Az előadás élénk. Ama regények közt, melyek Zola »L’ oeuvre«-jének visszhangja gyanánt keletkeztek, Justh Zsigmondé is megállja helyét. A «Pallas« társulat adta ki. * A »Két pisztoly« rendkívüli előadásának tegnapi ismétlése is minden zugában megtörte a nép­színház nézőterét. A nemzeti, opera és népszínház elsőrendű tagjainak együttes szereplése ép oly hatást tett, mint első ízben. Az operaház tagjainak hangver­senyét nem győzték tapsolni. Blaha Lujza asszonyt hasonló riadó tapsok fogadták, dalát meg is újráztat­­ták. A balletkar és Müller Kati­k­­a. magántánca, e ropogós csárdás sem maradt ismétlés nélkül .Két sze­repváltozás történt: báró Várhidit Szacsvay helyett Bercsényi és az öreg betyárt Gabányi helyett Újvári játszta. Az előadás a három színház és a hírlapírók nyugdíjalapjának jövedelmezett. * Egy jeles püspök életrajza megírásának ügyét eleveníté fel újra Trefort Ágoston miniszter. Kö­­zelebb ugyanis a következő levelet intézte Samassa Jó­zsef egri érsekhez: »Nagyméltóságú Érsek Úr ! Igen sajátságos, hogy az élet mindennapi apró eseményeivel és követelményeivel igen gyakran a legjobb törekvése­ket, javaslatokat és szándékokat észrevétlenül akként háttérbe szorítja, hogy véglegesen elejtetteknek létszá­mai Csémet, úgy küzdött mint az oroszlán . Pölten­berg és Asserman osztályai háromszor dobták ki az ellenséget az ácsi erdőből, de a vezetésre Klapka nem , tette egész lelkét. Görgey a csillagvár fokáról látcsőn nézte a harcot. Ekkor használta másodszor az »ország hintójá«-t, melyet Kossuth küldött; aztán a sok al­kalmatlanság némi kárpótlásául oda ajándékozta azt szives házi­gazdája, az öreg Száky lányának, dr. Resziemének, mert arra a bizonytalan útra, melyre Görgey indult, nem ily kényelmes hintó kellett. A hosszú veszélyes után a gr. Starhemberg Pista fel­ajánlott kis kocsiját használta. Július 12-dikén kezdődött a híres három had­test indulása. A cél volt: Vácon, Gödöllőn át Cegléd felé keresni az egyesülést. A vezért nem lelkesítheté többé a győzelem hite. Hisz az ő vágya, terve az volt, hogy mentül több haderőt vonjanak össze Komárom­nál s úgy mérjenek lehető nagyobb csapásokat az osztrák főseregre. Erről le kellett most mondania s menni a veszélyek elé, az orosz és osztrák hadak túl­ereje ellen. S menni nehéz sebbel fején, midőn volta­­kép ágyban kellett volna feküdnie. Bámulatos lélek- és akarat­erő kellett ily helyzetben intézkedni, vezé­nyelni, ütközeteket vívni s kijátszani az orosz sereg cselvetéseit. Rendkívül érdekes a három hadtest levonulá­sának rajza. A Duna balpartján mentek óvatosan. Görgey hol lovon, hol kocsin. Nehéz, meredek utakon is jártak. Görgey Ármin előhada 15-dikén Nagy-Ma­rosnál összeütközött a Behutoff herceg muzulmán lo­vasságával. Dél tájban Nagy Sándor hadteste Vác városából szob­ta ki az oroszokat s rendes ütközet kezdődött, tüzérségi s lovassági harc ; az oroszok meg­hátráltak s éjfél felé a honvédek kimerülve dőltek a tarlóra. A vezér a püspöki palotában hált. Reggel dr. Markusovszky ismét szükségesnek találta felvágni a fejsebét, s ennek kiállása után a vezér előkérte vó­nük.Igy jártam én gr. Esterházy Károly,utolsó egri püs­pök emlékezetével. Excellenciád bizonyosan nem felej­tette el azon levelem tartalmát, melyet egri látogatásom után 1875-ben, julius hó 6-án (kérelem az Esterházy Károly püspök életére vonatkozó adatok iránt életrajz, megírása céljából) írtam ; én előttem azonban, meg­vallom, ezen ügy, mely iránt a legmelegebb érdekkel akkor és most is viseltetem, annyira eltűnt, hogy ha véletlenül a fent említett levelet nem olvasom most újra, az ügyet életbe léptetése felé mozgatni tovább is elfelejtettem volna. Azon szeretetnél fogva, melylyel nemcsak én, hanem a mint hiszem, Excellenciád is azon kitűnő férfiú emlékezete iránt viseltetik, ki a 18-dik — Magyarországra nézve meglehetősen sötét — században politikai és kulturális tekintetben fényes állást foglalt el, van szerencsém Excellenciádat fel­kérni, méltóztassék velem tudatni, hogy gr. Ester­házy élete leírására nézve fentebbi levelem értelmé­ben történt-e valami, és hol és miként ? Mert miután felfogásom szerint a történetírás egyik feladata, meg nem engedni, hogy a nagy és kitűnő férfiak emléke­zete megsemmisíttessék, én mindenesetre törekedni fogok, és hiszem, hogy e tekintetben egyértelműen fogunk eljárhatni, hogy ezen férfiú életrajza valamely kitűnő irodalmi tehetség által fentartassék. Fogadja sat. Trefort s. k.« * Hangverseny. A józsefvárosi nőegy­let szombati hangversenyének, melyet Paulay Ede ren­dez, következő a műsora: Népdalok, cimbalmon elő­adja Fischl Margit kisasszony, Állaga Géza tanítvá­nya ; »A távollevő kedveshez,« Beethoventől, énekli Takáts Mihály operaházi tag ; »Az életkorhoz« és »A szerelem iskolája,« költemények Temérdek­ től, elő­adja Vízvári Gyula; »L’estasi,« keringő Ardititől, zongorakisérettel előadja Vaszilievits Adél kisasszony; »Egy baleset,« mono-dialog, ez alkalomra írta Gabá­nyi Árpád, előadják G. Csillag Teréz asszony és Be­nedek Lajos; kettős a »Sevillai borbély« dalműből, éneklik Vaszilievics Adél kisasszony és Takáts Mi­hály. A zongorakíséretet Sárosi Ferenc nemzeti szín­házi karnagy vállalta el. A katonazenekar Nádor Gyula egy új keringőjét fogja bemutatni. * Jutalomjáték. A kolozsvári színházban za­jos est volt e hét elején. Németh József a még Budapesten sem feledett kedvelt komikus tartotta ju­talomjátékát. Mint az már ilyenkor hagyományos, ócska darabot választott: Benedixnek »Kicsapott di­ákok« című izetlen vígjátékát. Hanem a nézőtér meg­telt egészen, még a zenekar helyét is ki kellett üríteni. Némethnek kis szerepe volt s nagy tapssal és három babérkoszorúval fogadták, minden felvonás után zajo­san hívták. Az előadás jó volt s nem a szereplőkön múlt, hogy csak a kicsapott diákok jelenetén tudtak jól mulatni. Itt Fenyvesi, Ivánfi és Megyeri valóban kitettek magukért. * Ruthen hátrahagyott költeményeire hirdet előfizetést Gyurinka Antal nagykőrösi esperes-plébá­nos, kit a vácmegyei egyházi hatóság bízott meg az 1875-ben elhunyt egyházi költő műveinek sajtó alá rendezésével. Kuthen (Barina Vendel) nővére intézi a kiadást. Kuthen arcképe és Lévay Mihály által írt életrajza is a kiadáshoz csatoltatnak. A kötet előfize­tési ára 1 írt 50 kr. rés zekéjét, jeléül, hogy eznap a harcot maga akarja­­ vezérleni. Dél felé lovagolt ki a váci harctérre, s a­­ vezérről és nagy kíséretéről akkor Than Mór aquarel képet is készített, mely most gr. Károlyi Sándor bir­tokában van. Délután az előre nyomulás­ azzal a céllal történt, hogy Gödöllő felé keresztül törjék az orosz hadvonalat. De hírül jött, hogy Aszódról közelit a Paskievics herceg főserege s igy arra felé az áttörés nem sikerülhetne, hanem kerülő után Nógrád, Gö­­mör és Borsod hegyi vidékein kell át­vinni a sereget a Tiszához, így határozták el Sződ mellett a vasúti őrházban tartott haditanácsban. Nyílhúzással Leinin­­genre esett az utóvédi szolgálat. Akkor az este Görgey kétkedett abban, hogy a jövő napot túl­éli. Valóban a 17-diki visszavonuló ütközet ke­mény munka volt. Paskievics zömével huszon­két ezernyi magyar állt szemben. A sereghez csat­lakozott polgáriak nagy kocsitábora pedig akadá­lyozta a mozgást. A Naszál alatti hídon össze­­szorult minden. Reggel korán kitört a harc. A városba berontó oroszok elfoglaltak négy ágyút, melyből hár­mat a honvédek hamar visszavettek. Magát az oroszt is kiverték a városból. Sok ellenséges lovas hullt el és esett fogságba. Leiningen a síkon nyomta vissza az ellenséget. S megkezdték az elvonulást az egyetlenegy hídon, ágyútűzben, az oroszok rohamait vissza-vissza­­verve. Aztán Görgey, ellenséges ágyúk kereszttüzében, bontatta szét a hidat. Sok ember esett el mellette, de az ő vasakarata lelket öntött mindenkibe. A híd le­bontásával az ellenség üldözése egy időre legalább akadályozva volt. A vezér, ki majdnem huszonnégy óráig ült már nyeregben, fogyni érzé erejét és átadta a vezényletet Leiningennek s kocsin ment tovább, hogy kipihenjen. De Vadkertnél megállittatá kocsiját, hogy újra ő vezéreljen. Az országút mellett leült egy búzakereszt kévéb­e. Láz gyötré­s tisztjei aggódva álltak körül. A beteg vizet kért s tüzetes parancsokat 597 *

Next