Fővárosi Lapok 1888. március (61-91. szám)
1888-03-01 / 61. szám
is a nyakamba szakad, mit csináljak a kis gyermekemmel ? Annak is gyászt csináltassak ? Egyik azt mondja, hogy igen, a másik meg, hogy nem, az illem ellen pedig nem akarok véteni. Az is igaz, hogy gyermekem szőke, szőkének meg jól áll a gyász és ezért a férjemmel is örökös perben állok. Az ám, örökös civódás, akár csak a kutya meg a macska, csupa szeretetből, a miatt a kis gyermek miatt. Csak a napokban is milyen jelenet volt! Ép az asztalnál ültünk és úgy fordult a szó, hogy mi legyen a gyermekünkből. Én nem tudom, hogy kegyed mit mond hozzá, de én csak abban vagyok, hogy orvos legyen belőle, az meg, a férjem, csak azért is, hogy ügyvéd legyen belőle. És amint így kardoskodik, a fiatal asszonyka nem veszi észre, hogy Lorettiné asszonyság már egy idő óta szimatol és szuszog az orrával, mintha valami csípőset érezne a levegőben és szeretné tudni, hogy mi. Egyszerre csak vizsgálódó tekintetet vet a jövendőbeli ügyvédre és látja, hogy az ide-oda forgolódik a széken, mire hirtelen odafordul vendégéhez és egész szakértőén kérdi: — Nem találja, kedves barátnőm, hogy a kicsike. .. — De igen! Édes istenem ! — kiáltja erre az anya és emeli föl a kis baba ruhácskáját. — Csakugyan ! oh! beh sajnálom! És a Rózsika kedves által sajátkezűleg hímzett párna tanúságot tett róla, hogy volt is mit sajnálni. Lorettinénak csak úgy szikrázott a szeme a visszafojtott méregtől és sátáni örömmel gondolt Heródes öldöklő parancsára, azért mégis mosolygott. Csakhogy az úton köszörült kés nem élesebb, mint az a mosolygás volt; fogai közt meg e szavakat morzsolta össze: — Nem tesz semmit.. .jó a posztó szövete és nem hagyja a színét. Behívták a pesztrát és a kiskherub a konyhába vándorolt, míg a párna Magda gondjaira bizatott. Nem sokára aztán a fiatal asszonyka elment, újra meg újra ezer bocsánatot kérve a történtekért. — És legyen újra szerencsém, mentős előbb! •— viszonzá Lorettiné, nyájasan, szívesen, mialatt kikísérte vendégét. De alig záródott be utána az ajtó, úgy vágta összeszorított öklét a levegőben, mintha azt akarná mondani: vigyen el az ördög porontyoddal együtt. Rózsika kedves ezalatt szintén készen lett a franciával, bejött tehát a szalonba. — Elment már Amália ? — Most viszi le a lépcsőn az ördög. — Úgy sajnálom, hogy nem láttam a kis gyermeket , hogy néhány évvel ezelőtt a francia akadémia halhatatlanjai közé választották. Egy nagyravágyó leány történetét beszéli el, ki egy milliomossal akarja feleségül vétetni magát, melesleg azonban egy festővel is kacérkodik s végül hoppon marad. Egyszerűnek látszó történetbe, de szerfölött szellemesen s érdekfeszítően bonyolítva. Emeli az olvasmány értékét Ambrus Zoltán jó fordítása is. Az angol regények közül különösen Hugh Cornway (F. J. Fargus) két regényét kell kiemelnünk: »Beatrice házasságáét és az »Élő halott«-at. Mikor az első megjelent, sokan bizalmatlansággal vették kezökbe, mert teljesen ismeretlen volt előttük nemcsak az író, hanem még a neve is, de a másodiknak megjelenését mindenki örömmel üdvözli, ha olvasta az elsőt. Hugh Comnway e két műve a legújabb angol regényirodalom jobb termékeihez tartozik. Collins-nak, kitől már több mű jelent meg magyar fordításban, »Nem!« című regénye van a vállalatban. Ott van továbbá még Hamilton Ride, »Az író körökben« című regényével, mely élénk színekkel festi az angol felsőbb körök életmódját és erkölcseit egy érdekes elbeszélés folyamában. A német belletrisztikát három író képviseli, de a javából, és pedig Eckstein Ernő »Violanta«, Lindau Pál »Jung fielen« és Carmen Sylva (Erzsébet román királyné) »Tábori posta« című regényével. Mindhárman az elegáns előadási modorú, német elbeszélők közé tartoznak, kiket egyszersmind megkapó lélektani alakítások s meleg költőiség jellemeznek. A »Főv. Lapok« tüzetes tárcában ismertete a Carmen Sylva »Tábori postá«-ját, mely a francia és német háború alatt játszik s az újkor legnagyobb történelmi eseménye szolgál komoly hátteréül. A fordítót dicséret illeti meg, hogy az irály finomságainak visszatükrözésére is gondot fordított. Becses kötetét teszi a vállalatnak az, mely az oro— Ne busulj — mondja rá boszosan az anya — a kis gyermek a párnádon hagyott neked emléket, nem is felejted el egyhamar. — De hát miért tetted alája? — förmedt rá a leány és egész halvány lett a méregtől. — Hogy gondoltam volna ? Mikor az a tücsök úgy tele zajgatta a fejemet! Ki is látta azt, látogatóba menni olyan kölyökkel ... mind csak mert mutatni akarja, milyen cifra pesztrája van ... a bolond, mintha nem az egész világ tudná, hogy annak a pesztjának több dolgot ad a férje, mint a gyermeke. Rózsika kedves el nem fojthatta sírását. Mama és leánya csupa harag és bosszúságból egy szót sem szólnak egymáshoz, úgy ülnek, csak a nagy fali óra ketyegése Lakik a szobában. Egyszerre kinyílik a konyhába szolgáló ajtó és Loretti úr toppan be, nagy kiabálással: — Hol van megint az a Magda ? — A kútnál van, dolga akadt. — Nagyon jól van! És sohasem lesz már meg az én levesem ? Persze, volt kivel fecsegni, bánjátok is ti akkor az én levesemet, ha még úgy iszom is a citromost! Azzal szomorúan hátat fordít a nőknek és tündökletes kopasz fejével visszaindul az irodába. Rózsika kedves a zongorához szaladt, Lorettiné asszonyság még egy mérges tekintetet vet arra a szegény ördögre, aki ma is csak az ő levesére tud gondolni, azután gyorsan lehányja felső ruháját, valami ócska ujjast ránt magára, elmázolt kötényt is hozzá dereka körül, azzal siet a konyhába és kezdi szítani a tüzet a fazék alatt, olyan hév buzgósággal, hogy csak úgy röpül szerveszélylyel, ami a keze ügyébe esik. És mikor épen égni kezd a tűz, újra megszólal künn a csengetyü, sodronyszakadtából! — Lorettiné asszonyság fölkapja a fejét; ijedtség, félelem váltakoznak arcára, minden idege föllázad a csengetyü sivitására, hogy az isten akárhová tegye sziszegi, azután oda megy az ajtóhoz, kikukucskál a kandikán, azután szalad be a lánya szobájába. — Hamar, — súgja lihegve — az a csúf Gherulfiné van itt a leányával! szaladj hát Rózsika, nyiss ajtót és fogadd őket! Azzal rohan a szobájába és kezdi újra magára szedni fogadó öltözékét; csupa harag és sietség és minél jobban haragszik, annál inkább nem tud elkészülni. — Még csak az kellett! — doholódik. — Most jönnek, mikor csaknem este van már , valósággal megbolondultak ! Nem is jár máson az eszék, minthogy halálra kínozzák az embert! Mintha nekem más dolgom nem volna! Könnyű neki, elég pénze van a férjének, háromszor mondott csődött... az tudta a módszek nagy elbeszélőjének Turgenyewnek »Első szerelem« című gyönyörű novelláját közli. Hányadik »első szerelem« története már ez ? Hány író dolgozta fel s hány költő énekelte meg e tárgyat, s mégis Turgenyew mily újjá, frissé teszi költőisége által. E mű remek lélektani alkotás, s az igazi érzelmek festésében valódi mestermű. A külföldi regényírók sorát a spanyol Gonzales nevével fejezem be, kinek az »Egy csontváz elbeszélése« című regénye jelent meg e vállalatban. Megvallom, hogy e művet, különös tartalmánál fogva, nem nagyon kedvelem, de közlése nem szállítja alább a gyűjtemény becsét, mert végre is Gonzales századunkban a spanyolok egyik kedvelt írója, akivel szintén csak meg kell ismerkedni. Az »Egy csontváz elbeszélése« fantasztikus, borzalmas tartalmú, olyan, mint a Poe Edgard elbeszélései. Gondolom, eredetibb elbeszélést is lehetett volna választani a spanyol írótól. Szántszándékkal hagytam utójára a vállalat eredeti elbeszéléseit, melyek közül nem egy igazi nyeresége regényirodalmunknak. Ilyen az Abonyi Lajos »Magduska öröksége«, mely költői és naiv szépségben festi a magyar népéletet, s melyet a »Főv. Lapok« külön tárcában ismertetett. Beniczkyné Bajza Lenkének két regénye: »Saját kezébe« és »Ő az« jelent meg e vállalatban, érdekes szövésű mesék az úri világ köréből. Ezeket németre is lefordították s az idegen közönség körében is méltánylatban részesültek. P. Szathmáry Károly »Balassa Bálint« című elbeszélést írta vállalatba, rajzolva a magyar irodalom egyik legrokonszenvesebb, legtőzsgyökeresebb lantosának szerelmeit. Nem a régi jó költő van itt bemutatva, hanem a gyarló ember, ki nem képes szenvedélyeivel megküzdeni. Sok érdekes részlet, epizód teszi ez olvasmányt élvezetessé. Petelei Istvánnak, »A fülemile« című munkáját... nem minden asszonynak van olyan ostoba férje, mint nekem! Ez alatt mégis csak felöltözködött. Fölrántja az ajtót, rohan a terembe, nevetve, ragyogva, mint akinek egyetlen egy testvére Ausztráliából érkezett meg és csupa örömmel, szeretettel kiáltja: — Oh, drága, kedves Gheralfiné! És gyönyörűség nézni, ahogy a két hű barátnő egymást öleli, csókolja — szegény Loretti meg csakugyan nem jut ma az ő kis leveskéjéhez. (Folyt. köv.) — 441 — Hazai irodalom, művészet. * A Kisfaludy-Társaság tegnap Gyulai Pál elnöklete alatt tartotta meg rendes havi ülését. Mindenekelőtt Beöthy Zsolt titkár tett jelentést a folyó ügyekről. A pesti hazai első takarékpénztár egyesület ez idén is 200 frttal gyarapította a társaság tőkéjét, köszönettel vették tudomásul. A társaság legutóbbi közgyűlésének határozata értelmében újabban 3000 frtot tőkésítettek. Beniczky Ferenc színházi kormánybiztos köszönetet mondott a társaságnak a közgyűlésre szóló meghívásért, Bayer József rendes tag pedig megválasztásáért. Végül a társaság könyvtára számára érkezett ajándékokról tett jelentést. Ezután Szász Károly olvasta fel a Longfellow drámai költeményének a »Judás Makkabeus«-nak sikerült műfordítását Szász Béla rendes tagtól. A drámai költemény öt felvonásban írja le a zsarnok Antiochus legyőzetését Judás Makkabeus által. A jeles fordítást zajosan megéljenezték.Ezután Bőthy Zsolt rendes tag a Greguss Ágost »Rendszeres széptan«-át ismertette. E munka épen most került ki a sajtó alól, Beöthy a legelső példányt mutatta be a társaságnak. Greguss Ágost nem fejezhette be művét s a most megjelent kötet Greguss volt tanítványainak jegyzetei segélyével lett teljessé. A mű rendezése és összeállítása körül főkép Liszka Béla az elhunyt tudós volt tanítványa fáradozott, ki legközelebb tüzetesebben fogja lapunkban ismertetni a művet, Beöthy Zsolt bevezetést irt a kötethez s azt tegnap élénk tetszés közt fel is olvasta. * Hangverseny. A Francsevics-féle vonósnégyes társulat tegnap szép számu közönség előtt tartotta második böjti hangversenyét. A műsor a kamarazene legszebb termékeiből volt összeállítva. Kezdődött Mendelssohn a-moll négyesével (13. mű), melynek kecses scherzóját majd hogy megismételtették. Derék zenészeink híven tükröztették vissza a mű hangulatát. A 2-ik számban, Schumann d-dúr zongorahármasában, Goldstein Vilma k. a. is közreműködött. Nem könnyű feladat jutott osztályrészül s úgy az előadásban, mint a játékban teljesen rátermettnek bizonyult. Erő és lágyság szépen összeolvadnak zongorázásában. Megérdemelte a hallgatóság sürű tetszésnyilatkozatait. Nem dominált hangszerével, hanem alkalmazkodott Krancsevics vezető hegedűjéhez és Burger tömör gordonkájához. A befejezés, Cherubinies-dur négyese, a vonósnégyes fejlett összjátékának adta örvendetes jelét. Mindegyik tétel újabb szépségeket látszott feltárni s főleg az intermezzo után hosszantjában igazi kitűnő elbeszélői tehetség nyilvánul. Tolnai Lajostól »A jubilánsok« című elbeszélés jelent meg, szintén sok erővel írva, mint ez Írónk számos elbeszélő műve. Kazár Emilnek két kisebb regénye látott napvilágot az »Egyetemes Regénytár«-ban: a »Lég és föld« és a »Kitörült évek«. Előbbi egy ifjú és egy leány történetét beszéli el, kik bár szeretik egymást, mégis az egymás boldogulásának lesznek akadályaivá. Drámai helyzetekben változatos elbeszélés. A »Kitörült évek« folyton bonyolódó meséjével egy titokzatos eset körül fonódik. A olvasó mindig azt hiszi, hogy a rejtélyt eltalálta, s ha végig olvasta veszi csak észre, hogy kellemesen csalódott. A szerző a megfejtéssel nemcsak két jóbarátot hoz össze, de két szívet is egyesít. . Mikszáth Kálmán szintén két kötettel gyarapította a gyűjteményt: »A lohinai fű«-vel, és »A fészek regényei«-vel, melyek e kedélygazdag elbeszélőnk tehetségének élénk és rokonszenves vonásait szintén bő mértékben csillogtatják. Még egy kötet van hátra, az »Almanach«, melyben tizenöt hazai ismert rendű elbeszélőtől van egyegy novella vagy rajz, köztük a »Fővárosi Lapok« szerkesztőjétől is: az »Örök láng«. Ezekből áll a gyűjtemény eddigi tartalma. A külföldi írók művei elég jól megválasztják, s a hazaiak jól képviselvék. Ekkér az egész vállalat elismerést érdemel. A német Engelhorn-féle »Regénytár« eddig megjelent 92 kötetében csak öt kötet eredeti német mű van, míg az »Egyetemes Regénytár« eddig megjelent 45 kötetében 14 az eredeti termék. Tehát a harmadrész. Ez jó arány, melyet ezentúl is lehetőleg fen kell tartani. A közönség pedig méltán fordulhat rokonszenvével e vállalathoz, melyben jó olvasmányokat olcsón kap.*