Fővárosi Lapok 1889. január (1-31. szám)

1889-01-17 / 17. szám

Mari, Szilassi Irén, Laczkó Aranka, Somogyiné,Bod-­­roghiné, Szép Olga, a férfiak közül: Follinus, So­mogyi, Szepessy, Pintér, Komjáthy, Bónis, Kozma és Dobó. Az előadások mindig összevágóak, a repertoire jó , eddig szinre kerültek az újdonságok közül: »Vá- ' lás után«, »Nebánts virág«, a fenebb említett két da­rab, »Konstantin abbé« és Komédiás hercegnő.« De az igazgató akár mindennap újdonságot adhatna: annyi van neki, mivel már egy éve nem volt magyar színészetünk s az ez idő alatt szinre került darabokat Somogyi mind megszerezte. A bérlet nagyon jól si­került (6000 frt 70 előadásra) s mivel a jó előadások folyton hódítanak, alapos a remény, hogy az idei sop­roni magyar saison jó lesz . A délmagyarországi történelmi társulat közlönyéből, az »Értesítő«-ből megjelent a ne­gyedik évfolyam utolsó füzete. Négy cikket közöl. Dudás Gyula »A Tisza-vidék őstörténeté«-t vázolja; Gál­­fy István leírja, miként történt, hogy Temesvár városa 1790-ben fölvétetett a szabad királyi városok sorába ; Kropf József Lippa városának a hódoltság idejében való viszonyait ismerteti; végül közli a füzet a kegyesrendiek temesvári házának »História do­­mus«-ából ama naplójegyzeteket, melyeket Lapányi Alajos házfőnök irt le 1849 évi január 24-től junius 30-ig E hiteles jegyzetekben érdekes adatok foglal­­vák Temesvár újabb történetéhez. Ezek után a tár­carovat egyleti ülések lefolyását ismerteti s végül az egyleti tagok névjegyzéke következik. * Uj francia hetilap: L. Laony L'Hospital a 10 év óta fennálló »Gazette de Hongrie« című, francia nyelven megjelenő hetilap szerkesztésétől megvált. Most Justh Zsigmond társaságában együtt egy uj heti­lapot fog megindítani »La Hongrie« címmel. Az első szám már február elején megjelenik s mint olvassuk, az új vállalatot a francia kormány segélyben fogja részesíteni. * Az orsz. színész-iskola drámai előadásai e hó 21-én és 23-án fognak a budai várszínház­ban megtartatni, 21-én, hétfőn, Bercsényi Béla tanár rendezése mellett Pailleronnak »Ahol unatkoznak« című vígjátéka, 23-án, pedig Ujházy Ede rendezésében »A rablógyilkos« »Borúra derű« és »A másoló« című egyfelvonásos darabok fognak színre kerülni. * Vendégszereplés. Marosvásárhelytt vendég­szerepeit a napokban Serédi Sarolta k. a., a kolozsvári színház tagja Konti »Suhanc« operettejé­­ben. A színház szorongásig megtelt előkelő közön­séggel s a vendég majdnem mindenik jelenése után zajos tapsokban részesült s több dalát megujráztat­­ták. Tisztelői virággal lepték meg. A többi szereplők közül: Feketéné (Eliz), Komics (Bízót) és Kovács (Durmand) dicsérhetők. Serédi Sarolta k. a.,még »Lili« és az »Eleven ördög­«ben játszott Marosvásárhelytt. Mindkét előadás jegyeit már előre elkapkodta a kö­zönség. * A pozsonyi német opera­társaság február havában ismét a gyapjú-utcai német színházban fog vendégszerepelni. Velük jönnek Bécsből Materna asszony, Schläger Antonia k. a., továbbá Reichmann, Reichenberg és Winkelmann. * Apróbb h­írek. A népszínházban a »Szitakötő« pénteki első előadására ma adják ki a jegyeket. — Tószegi Andor »Titánok« cím alatt a modern társadalomból merített két drámát és hat elbeszélő költeményt bocsát ki Grill Károly ki­adásában ; előfizetési ára a kötetnek két forint. — Hegyesi Mari asszony jelenleg Zomborban vendégszerepel. — A kolozsvári színmű­pályázat eredménye az lett, hogy a bíráló bi­zottság nyolc darabot fogadott el előadásra. — Beszterc­e-N­aszód megye földrajzára pá­lyázatot hirdetett a megye tanitó-testülete s egy pályamű érkezett. — A debreceni színház­hoz szerződött Ardai Ida k. a., a kassai közönség kedvence. — Fővárosi hírek. * Farsang. A technikus-bál lesz a má­sodik nagy elite-mulatság e farsangon. Jövő szom­baton, 19-ép, tartják meg a redoute termeiben s a rendező-bizottság tegnap már megnyitotta irodáját a »Nemzeti szálloda« első emeletén, hol belépti jegyek délelőtt 10—1 és délután 3—7 óra közt kaphatók. A bál estéjén csak személyi jegyeket fognak kiadni. Jegyek kaphatók különben a műegyetem épületében is, a segélyegylet helyiségében. A bál háziasszonya, gróf Csáky Albinna úrnő, a már előbb átvett száz darab jegyen kívül újabb jegyeket kért a bizottság­tól, mely ekkép arra számit, hogy az előkelő körök­ből számosan fognak megjelenni a mulatságon. A kibocsátott ivek kezelőit a bizottság ez évek mielőbbi visszaküldésére kéri. — A pestmegyei bált február 23-ra tűzték ki. A háziasszonyi tisztségre ezúttal is gróf Szapáry Istvánná szül. Ráday Biri grófnőt kérik föl. — A kálik o­b­á­l febr. 24-én lesz, a redoute termeiben. — A központi erőbel­­nőegylet álarcosbálján, jövő vasárnap, a 32. sz. sorezred fog játszani s húsz számból álló műsort állapítottak meg.— A »Haladás« jótékonysági egylet javára február 2-án a hatodik és hetedik ke­rületi körben rendeznek táncvigalmat. A bizottság, melynek elnöke Krausz Lajos, már kiadta a meghí­vókat. Jegyek február 1-től lesznek válthatók, még­pedig személyjegy 3 írton, családjegy három sze­mélyre 7 írton.­­ Az iparoskörben február 6-án batyu-bál lesz, melynek rendezésére hölgy bizott­ság is alakult, huszonegy taggal. — Az erzsébet­városi kör jövő szombaton táncestélyt rendez saját helyiségeiben, könyvtára javára. * A budai ref. egyház tagjainak névsora megjelent egy kis füzetben. Rövid tájékoztató előzi meg a budai egyházrész viszonyairól .Közöljük belőle a következőket: Az egyházrész népességének száma körülbelül 3500 lélek. A múlt évben született 117 gyermek, meghalt 101 egyén, házasságra lépett 38 pár. A budai ref. nőegylet elnöke özv. Benárd La­­josné buzgalmából, karácsonykor 40 gyermeket ru­házott fel, 240-et ajándékozott meg. A múlt iskola­évben hét hittanitó 327 ref. tanulót tanított, ez évre 314 ref. tanuló van beírva az iskoláknál. A templom alapjára eddig 44,007 frt 51 kr folyt be, miből maga a pártfogó asszony Tisza Kálmánná szül. Degenfeld Hona grófnő 26,352 frtot gyűjtött. A templom helyéül a fazekas-tér van kiszemelve. A ref. hívek hozzájárulása a költségekhez már nem oly buzgó, a múlt évben a kivetett 2082 frt 60 kr egyházi adó­ból csak 1511 frt 70 kr folyt be. A lelkész fizetési alapra özv. Darányi Ignácné szül. Földváry Borbála úrnő 600 frtot adott. * A főváros közgyűlése tegnap jótékony ado­mány bejelentésével nyílt meg. Ráth Károly főpol­gármester jelenté, hogy gróf Zichy Nep­ János, mint minden évben, most is 200 frtot küldött a fővá­ros szegényei javára. Köszönettel fogadták: Dr. Stil­ler Mór a nagyforgalmú újpesti­ út elhanyagolt állapota miatt interpellált, mire Kamermayer Ká­roly polgármester megjegyzi, hogy a világítás javí­tásáról gondoskodni fognak, nagyobb kövezést csak a közgyűlés rendelhet el, különben pedig a vámon túl ez it az állam kezelése alatt áll. A napi­rend számos tárgyát gyorsan intézték el. A kiállítási épületek megváltására nézve elfogadták a mi­nisztereknél tartott értekezlet megállapodásait; a dob­ utcai 5. sz. házat megvették 55.000 írton hiva­tali célokra; a városi vasúti vállalatot utasították, hogy az ideiglenes villam­os-­vasutat építse ki a stá­ció­ utcáig ; a Szabó és Schönwald-féle ügyben tu­domásul vették a kereskedelmi miniszter leiratát, ellenben nem helyeslik a belügyminiszter amaz indítványát, hogy a főváros maga szervezzen mentő­egyletet a mostaninak segélyezése helyett. Némi vita volt Medrey Zsigmond amaz indítványa fölött, hogy a képzőművészeti bizottság máskép szer­­veztessék; a mostani bizottság ellen Medrey egyebek közt fölemlíté, hogy Benczúr Gyulával a Budavára bevételét ábrázoló képre nézve 12,000 írtban alkudtak meg s most mégis már 24.000 írtról beszélnek. Az indítványt a tanácsnak adták ki. Választottak tago- Képviselő­ház. (Január 16-diki ülés.) (M.) A vitát tegnap — még csak gyéren népe­sülő padok és karzatok előtt — báró Orbán Balázs kezdte meg. Lehet, hogy fülbegygyel meghallotta, a­mit egy rossznyelvű elvtársa künn a folyosón mon­dott: »a mi Balázsunk, mint a kecskeméti csizmadia, mindig egy kaptafára dolgozik«, de az bizonyos, hogy tegnap sokkal nagyobb kaptát vett elő. Máskor elég röviden dörgi ki magát, most pedig három óra­negyedig beszélt. Ezalatt erősen mosta a többséget, mely künn van a folyosón s csak szavazni jár be; kikelt a militarizmus ellen; a kormányelnököt, a közoktatási és honvédelmi minisztereket Ausztria germanizáló törekvései végrehajtóinak nevezte; el­szomorodott Tisza Istvánon, mint ki nagyon túlhig­­gadt fiatal ember, szólt Pulszky Ágost »szélkakas­­kodásá«-ról, német cégtáblákról, a hadsereg fölsze­reléséről, melynél nem veszik eléggé figyelembe a magyar ipart, s végül a szélső bal helyeslése mellett pártolta az Ugron Gábor határozati javaslatát. Vadnay Károly hosszabban beszélt, azt fejte­getve, hogy mily méltánytalan gyanúsítani azok ha­­zafiságát, kik a mai európai kényszer­helyzetben a haza sorsát egy kitörhető háborúban nem szeretnék kockáztatni azzal, hogy elodázzák a haderő szükséges fokozását. Átalában egy magyar párt hazafiságát sem kellene kétségbevonni, midőn a kérdés aggodal­mak kérdése s az dönt, ki melyik aggodalomnak tu­lajdonít nagyobb súlyt a haza sorsára nézve. Néme­lyek nagyon alacsony színvonalon látják a többség álláspontját. (Igaz! a szélsőbalról.) Dehogy igaz ! A szem néha rosszul lát például ha sárgaságban szenved sárgának látja a rózsaszint is.(Derültség jobbról.)Nem Bécs, hanem az európai helyzet parancsolja a véderő fokozását s ha ezt most a póttartalék nagy megsza­­porításával eszközük, az nem csak pénzügyileg cél­szerűbb, hanem sok tartalékos tisztre lévén szükség, a hadügyi kormányzat is kénytelen lesz teljesítni jogos kívánságainkat, hogy t. i. a magyar ifjak ma­gyarul tehessék le a tiszti vizsgát s a katonai intéze­tek egy részében magyar legyen a nevelés, különben a háborúban nem lesz elég tiszt s a póttartalékkal sokra nem fognak mehetni. Fejtegette a szóló a né­met nyelv kérdését is, kijelentve, hogy maga is ellene van, hogy e nyelvet helyén kívül alkalmazzák, vagy épen erőszakolják; de a német szótól, mint politikai fegyvertől nem fél akkor, midőn a bécsi németség maga is szláv áramlatoktól fél. A német nyelv csu­pán hasznossági tekintetből jöhet szóba s németül nem tudni, nem szégyen, de tudni sok tekintetben előny. Beszéde végén a szóló emlité, hogy midőn északról fenyegető, délről pedig aggasztó a helyzet s nem tudni, mikor fájják meg ellenünk a harci trom­bitát, akkor különösen kell érezni a felelősséget, mely igen súlyossá válhatik, ha a haderő fokozásáról ide­jében nem történnék gondoskodás. A beszédet a jobboldal gyakran helyeselte. Voltak közbeszólások is, melyekre a szóló választ adott. Végül a többség élénken éljenezte. Justh Gyula azon kezdte, hogy a bécsi sajtó örvendeni fog annak, a­mint most egy magyar író beszélt, (úgy van­, balról.) A hadsereget különben nem csupán szaporítni kellene, hanem benne a nem­zeti szellemet is fejleszteni. Elismeri a szóló, hogy van ok rá, ha több pénzt és vért kívánnak az ország­tól, de nem követelhetik kultúránkat, alkotmányos jogainkat. Hogy a hadsereg ignorálja Magyarorszá­got, utal a legújabb katonai schematizmusra, mely­ben még ő felsége címei sem a dualizmus igényei szerint sorolják föl. (Erre a jobboldalon is azt mond­ták: »Az már hiba!«) Fejtegette a szóló, hogy sok tény igazolja Kossuth Lajos mondását: a kiegyezés nem lépcső, hanem lejtő! (Tetszés a baloldalon.) Ha — mondá a szóló — a kormányelnök következetes volna, e törvényjavaslat nem feküdne a Ház asztalán. Még a külön magyar sereget, a honvédséget is ki­­vetkőztetik jellegéből. A szóló fejtegette azt is, hogy a függetlenségi eszmék nem ábrándok. (Szavait helye­selték a szélsőbalon.) Asbóth János azt mondá, hogy természetes, ha az ellenzék kiaknázza a helyzetet, de a többség nem mondhat le a felelősség érzetéről. Fejtegette tüzete­sen az önkénytesekre vonatkozó újítást s az alkot­mányjogi aggodalmaknak szerinte alaptalan voltát, s ama fényes beszéd hatására, mely a közjogi sérel­met hangoztatta, megjegyzé, hogy egyszer a híres angol színész Garrich széket dobott ki az ablakon s aztán úgy siratta, mintha az a saját gyermeke lett volna, s a közönség is sirt vele, elhive, hogy az nem szék volt. A­mit az ellenzék sirat, az sem közjogi sé­relem. (Helyeslések jobbról.) Komjáthy Béla, ki ritkán szól, most hosszasan és igen erősen beszélt a javaslat ellen. Erről a kormányról sem tette volna fel, hogy ilyet nyújtson be. Egykor Tisza Kálmán, Jókai és Ivánka Imre magyar hadsereget kívántak s most másként beszél­nek. Pedig a mai hadsereg gyaláz bennünket, a­kik táplálják. (Az elnök figyelmezteti, hogy ne használ­jon ilyen erős kifejezéseket. »Jól teszi!« kiáltják a szélső­balról. »A parlamentben rosszul teszi«, fe­lelte az elnök.) A szóló beszélt Tisza István ellen is sokat s élénk volt a szélsőbali helyeslés a kijelen­tésre, hogy a fiainkat sértő hadseregnek nem szavaz meg semmit. Gaál Jenő (pécskai) arról beszélt, hogy az al­kotmány és hadi szervezet szelleme közti összhangra nagy súlyt kell fektetni, s nagy baj, midőn a polgári és hadi szervezet közt elvi különbségek léteznek. Hogy ily esetben mily nagy válságok támadtak, a régi Róma történetéből felhozott példákkal bizonyít­­gató. Nálunk most a katonai uralom tért hódít, a törvényhozás jogköre pedig szűkül. Ez állítást a szóló tüzetesen fejtegette s többi közt kijelenté, hogy ő is megadandónak tartja a hadseregnek azt, a­mi által megfelel feladatának, de arra nincs szükség, hogy e miatt az ország alkotmányát kiforgassák sarkaiból. (Úgy van ! balról.) Szükséges, hogy a tisztikar is a kiegyezés szellemének megfelelőleg alakuljon át. Az az állam, mely nem saját fiaira bízza védelmét, törött botra támaszkodik. (Úgy van! balról.) A szóló hig­gadtan mondá el nézeteit e tárgyban, fődolognak 120 mondva, hogy katonákat kell nevelnünk itthon, olya­nokat, kiket a magyar állam szelleme buzdítson. A jelenlegi javaslat csak az alkotmány szelleme és a hadsereg szervezete közti disharmóniát nagyobbítaná s ezért nem is fogadja el. (Helyeslés balról.) A tegnapi vita ezzel véget ért. Az ülés végén Komlóssy Ferenc interpellált a­miatt, hogy a komáromi illetékkiszabási hivatal adó alá vonta a tatai kegyesrendi társház és gimnáziuma ingóságait, holott törvény szerint a közoktatási cé­lokra szolgáló ingóságok illeték­mentesek. Oly rend­del történt ez, — mondá a fölszólaló — mely 29 hazai intézetben évenként átlag nyolcezer ifjat nevel a hazának. Tisza Kálmán, mint pénzügyminiszter, azt felelte, hogy az ügyet megvizsgáltatja, de az ügy el­döntésére a pénzügyi bíróság van hivatva.

Next