Fővárosi Lapok 1889. január (1-31. szám)
1889-01-19 / 19. szám
nészi jubileuma. A »Protekció« került színre s a nézőtért a város úri közönsége tölte meg. Előadás előtt fellebbent a függöny s a színtársulat félkörben állt a színpadon. A jubilánst Pajor Emilia asszony és Medgyaszay Evelin k. a. vezették be. Hosszas éljenzés, taps fogadta. Kazaliczky Antal intézett hozzá ékes beszédet, méltatva a színészt és a pályatársat. Azután a koszorúk, emlékajándékok átnyújtása következett hosszú sorban. Bács Károly is mondott néhány köszönő szót, mire a közönség tapsa négyszer hívta őt a lámpák elé. A »Protekció« élénk előadásban folyt le. A jubiláns és neje, továbbá Medgyaszay Evelin és Havas Aranka kisasszonyok sok tapsot kaptak. Előadás után bankett volt a »Fehér kereszt «-ben. A »La Hongrie« című új lap megindulásáról volt szó egy kőnyomatú értesítőben s utána több lapban. A hír hozzátette, hogy Laony l’Hospital és Justh Zsigmond fogják együtt szerkeszteni. S a híresztelés ez a része valótlan. Midőn arról volt szó, hogy Budapesten irodalmi és társadalmi hetilapot indítsanak meg, Justh Zsigmond hajlandó volt a közreműködésre, de mivel a francia kormány segélyezése következtében politikai tartalom felvétele is bekövetkezett: ő azonnal határozottan visszavonult előbbi szándékától, amaz egyszerű, de döntő okból, hogy politikai irodalommal nem foglalkozik. * „Antonius és Kleopatra“ kolozsvári előadásáról hibás adat volt az, hogy e mű Szász Károly fordításában Kolozsvárit tizenhat évvel hamarább került színre, mint Budapesten a nemzeti színházban. A történelmi hűség kedvéért följegyezzük, hogy ama kolozsvári előadás előtt tizenhárom évvel, már 1858-ban adták elő a budapesti nemzeti színházban »Antonius és Kleopatra«-t a Szász Károly fordításában. E fordítást Szász Károly akkoriban Jókainé különös kívánságára végezte, a művésznő fel akarván lépni Kleopatra szerepében. S 1858 telén lépett föl benne. Csak évek múltán jelent meg aztán a fordítás nyomtatásban, a Kisfaludy-Társaság által Tomory Anasztáz költségén rendezett kiadásban s azután adták elő Kolozsvártt is. * Vértesi Arnold összegyűjtött munkáinak füzetes kiadása ezentúl díszesebb címlappal jelenik meg. A 18-dik füzet adatott ki belőle, melyben a »Fényes házasság« című regény foly tovább. Egyegy füzet ára 15 kr és a »Debreceni Ellenőr« kiadó hivatalában kapható. * Városi szinigazgatás Szegeden. A szegedi színház bérbeadása alkalmával Zombori tanácsnok nem szavazott egy pályázóra sem, hanem különvéleményt nyújtott be, megpendítve a városi szinigazgatás eszméjét. Ama nagy áldozatok mellett, úgymond melyeket Szeged hoz színházáért, méltán elvárhatja, hogy az előadások magas színvonalon álljanak, mi a bérbeadási rendszer mellett el nem érhető. A városi igazgatás mellett ez inkább remélhető s a színház nagy anyagi és szellemi tőkét gyűjtvén, a szinügy annyira kívánt állandósítása is elérhető volna. A Magyar könyv sikere. »Dürer Albert származása és művészeti tevékenysége« cím alatt dr. Szendrey János régész érdekes és lapunkban annak idején bőven méltatott tanulmányt irt. Az értekezés, mely közelről érdekli a német műtörténészeket, most német nyelven is megjelent. Több szép facsimile rajz díszíti a könyvet. * „Az eladó leány“ Kolozsvártt mérsékelt tetszést aratott. Gerő Károlynak száz aranynyal jutalmazott vígjátéka ósdi meséjével, vékony cselekvényével, csengő verseivel sehogy sem elégítette ki a közönséget. Nagy örömük telt benne a kolozsváriaknak, hogy szidhatták az akadémiát e darab megjutalmazásáért. Csak aztán a maguk pályázatával is úgy ne járjanak! A színészek különben mindent megtettek a darab érdekében és többször meg is tapsolták őket. A Matinéé lesz holnap, vasárnap, a Siposs Antal magán-zeneakadémiájában. A műsor tizenkét számból áll s Beethoven, Mozart, Tausig, Raff szerzeményei mellett Major Gyula, id. Ábrányi Kornél művei is kerülnek előadásra. A matinéé délelőtt tizenegy órakor kezdődik. * A „Természetrajzi Füzetek”ből, a nemzeti múzeum szakfolyóiratából, kettős füzet jelent meg. A tizenegyedik kötet harmadik s negyedik füzete, mely be is zárja a kötetet. Van hozzá címlap s tartalom-jegyzék is. A füzetbe szakcikkeket írtak: dr. Daday Jenő, Schmidt Sándor, Franzenau Ágoston, ifj. Schilberszky Károly, Simonkay Lajos és Frivaldszky János. Végül Herman Ottó északi útjának abbeli tapasztalatát közli helyreigazítás címén, hogy a nemzeti múzeum egy madárpéldánya eddig nem az igazi nevén szerepelt. Ugyane cikkek közölték a német nyelvű függelékben is. * Apróbb hírek. S m e r a 1 d i balletmester öt életképet rendez ama színházi estélyre, melyet a gyermekkert-egylet javára e hó 28-án tartanak a várszínházban. — Az országos színész-iskola várszínházi két előadásánál leszállított helyárak lesznek, mégpedig első emeleti és földszinti páholy , Országgyűlés. (Január 18-diki ülés.) (M.) A képviselőházi vitában tegnap öt szónok beszélt, két miniszter szólalt föl s közben egyszer az elnöknek is akadt egy kis dolga. Először Dárday Sándor állt föl, előadva, hogy a törvényhozás mindig megszavazta a honvédelemre szükséges eszközöket, s ha a védelem kötelessége beáll, az egész nemzet együtt fog tartani. A szóló két föltétel mellett szavazza meg a kért áldozatokat, hogy t. i. az alkotmányos jogok ne szenvedjenek csorbát s a tiszti vizsgának magyarul való letehetése törvénybe legyen iktatva. (Helyeslés.) Alkotmánysérelmet nem lát, de a jogos kívánat teljesítését sürgeti. Továbbá az önkénytesek szolgálata miatt tanügyi kedvezményeket óhajt, például joghallgatóknak elég volna három évi tanfolyam, de a jogelméletet gyakorlattal kellene összekapcsolni, mert sehol olyan praktikusan nem tanítják a jogot, mint nálunk. A német nyelv tudását követelni kell az iskolában, de nem a tiszti vizsgánál. Andrássy Gyula gróf ama megjegyzése, hogy »ha a hadseregben kötelezővé akarjuk tenni a a magyar nyelvet, akkor tegyük a diplomáciában is, mert az szintén közös,h a szóló szerint hibás, mert a diplomatiai szolgálat nem kötelező, mint a katonai. A szóló beszéde sok helyesléssel találkozott. Helfy Ignác szerint: az ellenzék nem lehet nyugodt akkor, midőn a honvédelmi miniszter nyilatkozata oly kategorikusan hangzik, mint egy napiparancs. Mikor, ha elburkoltan is, mindent el akarnak venni, természetes az, ha a nemzet meg mindenét vissza akarja venni. A honvédelmi államtitkártól még elég bátor volt a kijelentés, hogy a távol jövőben látja az önálló nemzeti sereget, de vájjon nem siettető-e ezzel nyugdíjaztatását. (Derültség.) Húsz évvel ezelőtt még jogosult lehetett az aggodalom, de ma, midőn minden párt versenyez a lojalitásban, bátran lehetne kérni a királyt: bizalomért bizalom, teljesítse a nemzet óhajtását! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A Tisza István beszédére csak azt feleli szóló: könnyű annak, aki a Rothschild fia, mert nem érezvén, nem ismeri a terheket. Nyelveket pedig önkényt kell tanulni, nem presszióra. A törvényjavaslat alkotmányt csorbít s üszköt dob a nemzet és király közt létrejött szives viszonyba. Ha e javaslat s azzal Tisza Kálmán megbukik, az ő rá magára nézve sem volna szerencsétlenség, mert miniszteri széken megbukni, parlamenti dolog, mig a nemzet becsülésében bukni meg, szégyenletes dolog. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Fehérvári Géza honvédelmi miniszter csupán a Helfy Ignác alkotmányjogi és pénzügyi aggodalmainak enyhítése végett szólalt föl, egészen tárgyiasan, közbeszólások nélkül. Tisza Lászlónak már meggyűlt a baja a közbeszólásokkal, mivel mindjárt beszéde elején ő maga a nagy divatba jött sportszerű közbeszólásokat ítélte el, melyeknek útján — úgymond — ő is ki fogja kapni a hazaárulás vádjának egy kis percentjét. (Szélről: »Arról nincs szó!«) A közbekiáltások akadályai a tisztességes tárgyalásnak. (»Ne leckéztessen !« a szélsőbalról. »Csak az elnök joga a megrovás !« Az elnök felszólal, hogy valóban sűrűn történik a közbekiáltás, de ő megteszi kötelességét s igy a kérdést nem szükséges bővebben fejtegetni! Zajos helyeslés balról. Volt egy aki azt is kiáltá: »Falstaff!«, de ennek az urnak nem jutott eszébe, hogy Tisza László harminc sebből vérzett a szabadságharc mezején.) Midőn a szóló hibáztatta Thalyt, hogy a honvédelmi minisztert csökönyösséggel vádolá, Thaly többször közbeszólt, hogy azt a szót nem használta. Fejtegette aztán a szónok a kényszerhelyzet követeléseit, kifejezve abbeli reményét, mennyire nem tudná elnézni senki, hogy megint idegen hadak lovai tapossák hazánk szent földjét. (A szélső balról: »Most is azok tapossák!«) Na ennek — mondá a szóló — hazafias öntudattal kell megadnia magát! Az értelmes ifjaknak meg kell hoznia az áldozatokat, hogy tanult tisztek legyenek, mert néha egy tudatlan vezényszó egész hadcsapatot tesz tönkre. (Helyeslés jobbról.) A szóló szerette volna, amit Vadnay Andor is fejtegetett, hogy aki első évben leteszi a tiszti vizsgálatot, annak jutalmul engednék el a második évi szolgálatot, mely esetben tán nem lehetett volna annyi fényes dikciót tartani a büntetésről. (Tetszés jobbról.) A szóló óhajtja, hogy a magyar önkényteseket jó magyar tankönyvekkel lássák el; fejtegető, hogy az uj rendszer közelebb hozza a sereget a polgársághoz s végül kifejezte reményét, hogy a kormány a tanulásban szenvedett hátramaradásért más után kárpótolni fogja az ifjakat. (Helyeslés balról.) Thaly Kálmán kijelente, hogy a miniszterre nem mondta azt, hogy csökönyös, hanem hogy makacs. (Tisza László: »Mindegy!«) Nem mindegy, az a testamentomban az áll: »csökönyös, mint a libanoni vadszamár.« Ha az ellenzék türelmetlen, nem csoda. Napóleon mondta: »vakard meg az oroszt s kibújik belőle a tatár« ; a kormány is eléggé vakarja az ellenzéket, hogy kibújjék belőle a »kuruc.« Öt percnyi szünet után Illyés Bálint beszélt. Őrszemnek mondá magát, kinek kötelessége a javaslattal szemben szintén »megállj«-t mondani. E javaslat, mint a trójai faló, tele van fegyverrel az alkotmányjog, kultúra s fiatalságunk ellen. A hadsereget ő sem tekinti barátunknak, alkotmányunk védőjének, sat. (Helyeslés balról.) Horváth Gyula következett. Nagy csöndben hallgatták, mert ő volt, ki a pártklubban leghatározottabban szólt a javaslat ellen. A Házban is elmondá pénzügyi s alkotmányjogi aggodalmait, szólt az önkénytesi intézmény szigorítása ellen, kívánva ifjaink számára a magyar nyelvű tiszti vizsgát, s mindez a baloldalon helyesléssel találkozott; de egyszersmind kijelenté azt is, hogy a védelem s biztonság érdekeinek magasb szempontjából nem mondott ellen a javaslat általánosságban való elfogadásának. Kijelenté, hogy nem fog azok közé átmenni, kik nem csak a javaslatot, hanem általában a kormányt is támadják. (Balról: »Azt nem is vártuk!«) Szóval a nagy figyelemmel hallgatott beszéd végén mindenki tisztába jött azzal, ami különben sohsem volt kétséges, hogy ha Horváth Gyula részleteiben nem is szavazza meg a javaslatot, de a párt kebelében marad. Végül Tisza Kálmán szólalt föl röviden, az aggodalmak megnyugtatására, hogy a 14-dik szakaszban ép az van, mint az 1868-diki törvény megfelelő rendelkezésében, s a kormány e nyilatkozatát, mely a következő kormányt is kötelezni fogja, jegyzőkönyvben lehet és kell iktatni. (Helyeslés jobbról.) Egynegyed háromkor volt vége az ülésnek. Tegnap d. e. 11-kor a főrendiháznak is volt ülése, mely délig tartott. Először is báró Vay Miklós elnök a Mária Valéria főhercegnő eljegyzéséről szóló kormányelnöki átirat felolvasása után, felhatalmazást kért a főrendektől, hogy érzéseiket a királyi pár színe elé juttassa. (Helyeslés.) Haynald bíbornok, mint minden ilyen esetben, megragadta az alkalmat, imaszerű óhajtásainak hosszas tolmácsolására. Az elnökségi előterjesztések közt volt a királyi engedély is, több főhercegnek a főrendiházba leendő meghívásáról. Napirenden két törvényjavaslat tárgyalás alatt állt. Egyik a rendkívüli katonai óvintézkedésekre megszavazott 47.300.000 frt hitelnek hazánkra eső födözéséről; másik a mosztár-rámatorkolati keskenyvágányu vasút Szerajevóig való folytatásáról. Megszavazták vita nélkül mind a kettőt. Gróf Zichy Nándor indítványozta, hogy a nem sokára átérkező véderő-javaslatot, melyre a főrendi háznak külön bizottsága nincs, mind a három előkészítő bizottság együttes ülése elé utasítsák. Elfogadták: 4 frt, másodemeleti páholy 3 frt, erkélyszék és a földszinten 1—11 sorbeli zártszék 80 kr., a többi sorokban 60 és 40 kr. — Schweighofer Felix komikus holnap, vasárnap lép fel utoljára a gyapjúutcai színházban, aztán ott is előszedik a »Válás után« című bohózatot. A földrajzi társaság csütörtökön (e hó 24-én) délután öt órakor, az akadémia kistermében tartja közgyűlését, melyen Vámbéry Ármin alelnök megnyitó beszéde után az évi jelentések lesznek napirenden, végül pedig a Hunfalvy János halála által megürült elnöki széket töltik be. Fővárosi hírek. * A királyi család nemsokára ismét körünkben lesz. A királyné és Mária Valéria főhercegnő már e hó 31 én jönnek a budai kir. palotába. A király csak február 6-ikán követheti őket. Az udvartartás egy része már e hó 26-án költözik Bécsből Budapestre. A királyi család, mint minden évben, az idén is hosszabb ideig tartózkodik majd a fővárosban. * Zenés mise. A belvárosi plébániatemplomban holnap, vasárnap a Lux Fr. ünnepi miséjét adják elő. Betétek lesznek: graduatera »Jesu dulcis memoria«, kar Lórencztól, offertoriumra »Deus, ego amore« sopran-solo Cherubinitől, énekli Eder Berta k. a. Az egyházi ének- és zenekart Szautner Zsigmond vezeti. * Farsang. A technikus-bál, a farsang második nagy élete-bálja, ma fog lezajlani a redoute termeiben. A pár évvel ezelőtt még oly sokféle ifjúsági bálok közül ez idén csak ez az egy maradt meg s rendezősége annyira buzgó, hogy méltán teljes sikerre számít. A háziasszony, gróf Csáky Albinna úrnő, már fél tízkor megnyitja a bált. Ma lesz a magánhivatalnokok bálja is, melyet a hatodik és hetedik kerületi kör dísztermében tartanak meg s táncolni fognak az erzsébetvárosi körben is, úgyszintén Ó-Budán, hol a torna- és vivó-egylet tartja ma táncestélyét, a »Korona«vendéglő termében. A kereskedelmi ügynökök egylete a január 26-án tartandó zártkörű táncestélyének tiszta jövedelméből egy részt az erdélyrészi magyar közművelődési egylet javára szánt. A vigalmat a régi polgári lövőházban rendezik s inkább kedélyesnek, mint fényesnek óhajtják; ezért