Fővárosi Lapok 1889. július (177-207. szám)

1889-07-03 / 179. szám

latinul (»Me cruciat sententia«) és 1848-ból a »Kirá­lyokhoz« című vers német átdolgozása Friedländer­­től. Petőfi készülő biográfusa, Ferenczi Zoltán szer­kesztő »Irodalmi irányok és harcok 1847-ben« címen a feloszlott »tizek társulatá«-ból az »Életképek« köré gyűlt ifjú irók pályáját rajzolja. Költemények Petőfi Sándorhoz (Mentovichtől és Greguss Ágosttól,) kor­társak bírálatai Petőfi műveiről, adatok Petőfi művei­nek megjelenéséhez (id. Szinnyei Józseftől) és egyéb apró közlések egészítik ki a füzet tartalmát. * Németből magyarított bohózat lesz a vá­rosligeti nyári színház mai újdonsága. Régente az ilyen magyarítás igen kedvelt volt színpadainkon, ma már ritkábban találkozunk vele, mert a könnyebb fajú énekes darabokat leszok­ta az operette. Az operette hanyatlása azonban újra életre fogja kelteni a mellőzött műfajt. »A paradicsom« berlini lo­kális darab s Reiner Ferenc hírlapíró dolgozta át. Zenéjét Hegyi Béla ismert fiatal zeneszerző írta, egy betét­keringő meg Bátor Szidortól való. A városli­geti színkör személyzete ezúttal mutatja be magát először új énekes bohózatban. A főbb szerepek Né­meth, Újvári, Fóris, Hevesi, Lubinszky, K. Pálfi Nina, Pártényiné asszonyok és Csongori Mariska k. a. kezében lesznek. * Hangverseny Balaton-Füreden. A Bala­­ton-egyesület Péter-Pál napján kirándulást rende­zett Balaton-Füredre. A mulatságot vasárnap este hangverseny fejezte be a gyógyteremben. Ez a hang­verseny beillett volna akár a budapesti idény köze­pére is. Az írók és művészek társasága által szintén egy kirándulás alkalmával rendezett hangverseny óta nem volt ily sikerült előadás a fürdőben. Részt vet­tek benne: Jászai Mari asszony (Kis József »Simon Judit« balladáját szavalva), Nagy Ibolyka kisasszony (a »Szórakozott kisasszony« című kedves monológ­gal), Klöknerné­ Forster Stefánia asszony (Liszt egy rapszódiáját zongorázva), H. Pauli Mariska asszony (kinek minden dalát megismételtették), Pauli Rik­­hárd, az opera érdemes tagja (a »Mignon«-ból énekelt románccal) és Máthé István, a jeles hegedűs. A terem tömve volt lelkes közönséggel. Megjelent, kevés kivé­tellel, az egész értelmiség nemcsak Füredről hanem a környékről is. Ott voltak: gr. Esterházy Móric veszprémi főispán, Lits Gyula, Szalay Imre orsz. kép­viselők családjaikkal, a fürdőigazgatóság minden tagja sat. A Balaton-egylet Füreden még több ily estélyt fog rendezni. * Apróbb hírek. Serly Lajos karnagy már befejezte a Rákosi Jenő »Titilla hadnagy«-ához írt operette-zenét, mely őszkor kerül színre a nép­színházban. — A »Népnevelők Lapja« szer­kesztésétől Lakits Vendel megvált és helyette a népnevelők egyesületének titkára, Somlyay Jó­zsef lett szerkesztő. — »A főváros«, a főváros hivatalos közlönye oly hiányosan volt szerkesztve, hogy a tanács ez év végére felmondta a szerződést a vállalkozónak. — Bercsényi Béla az őszszel megválik a színi pályától. — Pozsony város köz­gyűlése 1890-re felbontotta a szerződést Ementz német igazgatóval, mert a színházat a város tudta nélkül albérletbe adta. — »Virágbimbók« című verskötetre hirdet előfizetést­­ írtjával Kapitány Zsigmond megyei hivatalnok Temesvártt.­ ­ Fővárosi hírek. * Fényes nász. Az egyetemi templom kápolná­jában necpáli Justh Ferenc, necpáli Justh Kál­mán turócmegyei főispánnak és nejének szül. benicei és micsinyei Beniczky Sarolta úrnőnek fia, tegnap vezette oltárhoz Batthyány Mária grófkis­asszonyt, németujvári és szabad-battyáni gróf Batthyány Lászlónak és nejének szül. borsodi Lati­­novich Irma úrnőnek leányát. A fényes nászmenetet báró Révay Simon bokrétás vőfély nyitotta meg, utána a díszruhás vőlegény lépdelt két nyoszolya­­leány: Batthyány Felicie és Margit grófnők között, majd a menyasszony két vőfély: Justh Zsigmond és gróf Batthyány István között. Ezeket Justh Anna, a vőlegény nővére követte ifj. gr. Batthyány Géza kar­ján. A menetben voltak még az örömszülőkön kívül özv. gróf Batthyány Lászlóné szül. Festetich grófnő csillagkeresztes és palotahölgy, a tanuk : gróf Batthyány Géza, borsodi Latinovich Albin kamarás, Beniczky Ferenc kamarás, titkos tanácsos és inten­dáns és Justh György orsz. képviselő; továbbá gróf Batthyány Gézáné, gr. Batthyány Emma, gr. Sztáray Antalné szül. Batthyány Fanni grófnő, horgosi Ká­rász Imréné, gróf Batthyány Lajos győrmegyei fő­ispán és neje szül. Andrássy Ilona grófnő, Latino­vich Albinna szül. Nagy Regina,, Justh Györgyné szül. Beniczky Mária, Beniczky Ádám és neje szül. Odescalchi Pauline hercegnő, Beniczky Géza és neje szül. Almássy Mária grófnő, Baranyay Géza és neje szül. Majthényi Anna, Latinovich László, gróf Somssich József, ifj. gróf Batthyány László, stb. Az esketést Latinovich Gábor kanonok végezte fényes segédlettel. Az esküvő előestéjén a menyasz­­szony szülei Szentkirályi­ utcai palotájukban estélyt, esküvő után pedig dejeuner dinatoirt adtak. A fiatal pár a délutáni gyorsvonattal felső-magyarországi birtokára utazott, a hátramaradt vendégek pedig a nemzeti kaszinó földszinti termeiben táncestélylyel egybekötött ebédet rögtönöztek. * Indulás Parisba. Tegnap indultak az első kéjvonatok Budapestről Párisba­ Nem kevesebb, mint 1300 kiránduló indult velük a világkiállításra, a­mi bizony esemény­számba megy még a népes Budapesten is. Nem csoda, hogy a nagy sürgés-for­gás meglátszott egész utcákon, melyek a vasutakhoz visznek. A déli vasút budai pályaháza pedig bizony ritkán lát akkora élénkséget, mint tegnap délután. Az irak­i művészek cége alatt toborzott kirándulási­­társaság már két óra előtt elözönlötte a pályaházat. Sűrű, hosszú sorban érkeztek a kocsik; két vonaton 850 kiránduló volt elutazandó s a pályaházba elkí­sérte őket még sok itthon maradt rokon és jó barát is. A pályaház folyosóin tolongtak, keresték, kiabál­ták egymást az utazó­társak s az egész utazás ren­dezőinek : Dolinaynak és Solymossinak bizony e na­pon épen nem lehetett irigylésre méltó sorsuk. Ugyan­csak főhetett a fejek a sok kérdezősködésre, kíván­ságra. S nem kis dolga volt a két vonat veze­tőinek : Polonyi Géza és Molnár Antal képvi­selőknek sem. A nagy társaság különben 34 cso­portra van osztva s minden csoportnak külön rendezője is van. Két vonaton indultak. Az egyik három órakor, a másik egy órával később robogott ki a pályaházból, éljenzés és kendőlobogta­­tás közt. A társasággal mentek többek közt: Kom­játhy Béla, Orbán Balázs, Molnár Antal, Lukács Gyula, Polonyi Géza, Szentkirályi Albert, Tors Kálmán, országgyűlési képviselők, Ábrányi Emil és Helfy Ignác orsz. képviselők a nejeikkel, Szeremley Lajos kúriai biró, Kaffka László s neje, Hegyesi Mari asszony, Teleszky Ferenc kúriai, Széll Farkas és Zachár Gyula táblai birák, Günther Antal, dr. Ottawa Ignác egyet. tanár, Kenedi Géza lapszer­kesztő, Gyertyánffy István az orsz. paedagogium igazgatója, dr. Ángyán Béla, Bartók Lajos, Vidor Pál és neje, dr. Váradi Antal, Nádai Ferenc, Gyenes László, Gassi Ferenc, Zichy Miklós, Zala György stb. A harmadik körvonat, a­mely tulajdonkép első volt, délelőtt indult a központi pályaházból. Ezt a városi menetjegy-iroda rendezte, 450 résztvevővel. Mintegy kétszázan az iparos-kör kirándulását képe­zik , a társaság nagyobb fele pedig az értelmiség különböző osztályaiból került. Ma este Zürichben lesznek s ott egy napi pihenőt tartanak. * Cím-adományozások. A király ő felsége dr. Wolafka Nándor osztálytanácsosnak és csanád­­egyházmegyei áldozárnak a bold. Szűz Máriáról ne­vezett királyhegyi címzetes apátságot adományozta. Boros Béni, az egyesült aradi és Csanádi vasutak üzletvezető igazgatója, valamint Bexhert Mór, az államosított magyar nyugati vasút vezér felügyelője és igazgató helyettese, a vasutügy terén szerzett ér­demeik elismeréséül, királyi tanácsosi címet kaptak. Végre gróf Vay Gábor tüzér-főhadnagy kama­­rási méltóságot nyert. * Kossuth újabb levele kerül ma a napisajtó utján nyilvánosságra. Folytatása ez a szombaton közzé tett levélnek s lesz még egy befejező harmadik rész is. A ma közzé tett második rész Kossuth Lajos nyilvános köszönete ama városoknak, melyek díszpol­gárukká választották őt s egyúttal tiltakozás az 1879 évi 50. törvénycikk ellen, a­melynek értelmében min­den magyar, a ki tiz évig külföldön él s e határidőn belül nem jelentkezik valamelyik konzulátusunknál, elveszti magyar állampolgári jogát. Kossuth kije­lenti, hogy ő nem léphet az osztrák-magyar konzul elé, mert lelke egész erejével perhorreskálja az osztrák-magyar államközösséget s nem vallhatja ma­gát osztrák-magyarnak, a mi soha életében nem volt s nem is lesz soha semmi áron. Kelljen bár úgy halnia meg,­­mint minden polgári kapcsolatból ki­rekesztett sehonnannak.« Ezt a törvényt Kossuth in­dokolatlannak tartja, mint olyat, mely semmi köz­szükséget nem szolgál, csak a mai kor epidemikus betegségének, a törvénygyártási mániának gyümölcse. S nagy hazánkfia ismételten kimondja, hogy ez a törvény nagyon érzékenyen sújtja őt, a ki ha az idei karácsonyt megéri, akkor már nem lesz magyar állampolgár; a kinek azon túl a törvény már azt a vele született jogát is elveszi, hogy fejfájára irat­hassa ezt a két szót: »Civis hungarus« (»Magyar polgár«). Ez fájt és fáj neki s ezt talán meg sem ér­demelte ő, a­kinek annyi része volt abban a korszak­­alkotó időben, a­mely millióknak adta meg a magyar állampolgári jogot, a­kik addig csak »lakosok« vol­tak. Nagy iróniája ez a sorsnak s ő »reménye«, hogy nem él karácsonyig, mert az a gondolat, hogy nem­zetének alkotmányos formában nyilatkozó akarata taszítja ki a magyar polgárok sorából, nagy keserű­séget csatolna öntudata végperceiben életcélja meg­hiúsulásának fájdalmához. De ha mégis élni fog, nem szülik meg utolsó percéig jó magyar fia lenni a ma­gyar hazának. Ezt ígéri ama 33 városnak, melynek díszpolgára. Két város kitüntetése régebbi keletű, de 31 év a rá nézve oly fájdalmas »kihonositó« tör­vény meghozatala után választotta őt díszpolgárrá s ebben ő nemcsak vigasztalást keres, nemcsak sze­mélyi vonatkozást lát, hanem lát többet, fontosabbat is. Azt látja, hogy ez a többszörös kitüntetés ama nagy korszak eszméinek kultuszából ered, a melyben a végzet és a nemzet bizalma olyan nagy részt jut­tatott neki. — A levél ragyogó stílusban van írva s az a fájdalmas hang, mely egyes részeit átrezgi, mély benyomást tesz. A befejező harmadik rész nem a szubjektív érzelmekkel, hanem a haza helyzetével fog foglalkozni. * Királyi elhatározás. A hivatalos lap teg­nap egy olyan királyi elhatározásról adott hírt, me­lyet a magyar közönség élénk megelégedéssel fog üd­vözölni. Ő felsége ugyanis június 17-én kelt elhatá­rozásával kijelentette, hogy a Terézianumba magyar alapítványi helyre csak olyan ifjak tarthat­nak igényt, kik hitelesen igazolják, hogy a magyar nyelvben kellően jártasak. * Budapest nagy kölcsöne, meglehet, nem huszonöt, hanem harmincöt millió forint lesz. Baross Gábor miniszter, mielőtt a belügyi tárca ideiglenes vezetésétől megvált, bizalmas értekezletet tartott a fővárosi ügyek intézőivel s azt ajánlotta, hogy már most gondoskodjanak mindama nagy építkezések, szabályozások költségeiről, melyek évek óta tervben vannak és sokáig már nem halogathatok; a terve­zett huszonöt milliós kölcsön (melyből egy rész kon­vertálásra esik) nem lesz elég, tehát 35 milliós köl­csön kibocsátását ajánlotta. A huszonöt milliós köl­csönre vonatkozó közgyűlési határozatot a belügymi­nisztérium még nem is erősítette meg. * Személyi hírek. Herceg Coburg Fülöp és neje hétfőn Szent-Antalra utaztak s Stefánia özvegy trónörökösné alkalmasint jövő vasárnap rán­­dul oda látogatásukra. — Tisza Kálmán kor­mányelnök Bécsből pár napra hazatért, de ismét vissza­megy Bécsbe a delegációk üléseire; elutazik Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter is és holnap nem fogad, csak a jövő héten csütörtökön. — Popea Miklós karánsebesi új püspök még e hé­ten bevonul székhelyére, ünnepélyes beiktatása pedig e hó 11-én lesz. — Gr. Csáky Albin közoktatás­­ügyi miniszter és neje látogatást tettek Esztergom­ban a bibornok-hercegprimásnál, ki tiszteletökre diszebédet adott; hétfőn a miniszter több hétre szepes-mindszenti birtokára utazott s távolléte alatt Berzeviczy Albert államtitkár fog hetenként kétszer, hétfőn és csütörtökön, déli tizenkét órától egyig fogadni. — Shaw Albert amerikai tudós és lapszerkesztő, ki Európa városainak közigazgatási szervezetét s intézményeit tanulmányozza, néhány napot töltött Budapesten ; megnézett több hivatalt és középületet s azzal távozott, hogy haza érve, majd figyelmezteti honfitársait a szép magyar fő­városra. — Verédy Károly fővárosi királyi tanfelügyelő az orsz. tanszermúzeum állandó bíráló bizottságának tagja lett. — Teubel Zsigmond honvédszázados, nyugalomba helyezése alkalmából, címzetes őrnagyi jelleget kapott. — Bodnár Ist­ván tanár, ki 32 évi működés után, a miniszter el­ismerésének kinyilvánítása mellett vonult nyuga­lomba, a budai reáliskola zárünnepélyén nagy közön­ség jelenlétében, ékes beszéddel búcsúzott volt­ tanít­­ványaitól és tanártársaitól. * A kisdednevelési kiállításra eddig két oldalról jelentettek be tömeges látogatást. A nem­zetközi régészeti s anthropológiai társaság bécsi kongresszusának tagjai augusztus havában Buda­pestre is lerándulnak s a kiállításnak, különösen az etnográfiai csoportnak tüzetes megtekintését felvet­ték programmjukba. A kiállítási bizottság részéről ez alkalommal dr. Török Aurél egyetemi tanár tart előadást francia nyelven. Testületileg látogatják meg a kiállítást a Szent­ Isván napján tartandó országos tanítógyűlés és Eötvös-alap bizottság tagjai is, kik szintén felkérték a bizottságot, hogy ez alkalomra szakértő előadás tartásáról gondoskodjék. * Esküvők: Melczer Aladár borsodme­­gyei földbirtokos tegnap délelőtt vezette oltárhoz Hanzély Margit kisasszonyt, özv. Hanzély Fe­­rencné földbirtokosnő és háztulajdonosnő leányát. Násznagyok voltak: dr. Vay Béla és Bittó István; nyo­­szolyaleányok: Perczel Rózsika és Sczitovszky Lilla kisasszonyok. Az esküvő a szerviták templomában ment végbe s az ifjú pár a dejeuner után a vőlegény falusi birtokára utazott. — Móczár Gyula fővá­rosi fogorvos délelőtt tizenegy órakor az egyetemi templomban tartotta esküvőjét Tünkés Aranka bárókisasszonynyal. Az esketést Romeiser Jó­zsef prépost-plébános végezte. Tanuk voltak Hodossy Imre, dr. Barbás József és Szivák Imre orsz. képvi­selők, valamint Móczár Andor földbirtokos. * Uj föispáni titkárok. A belügyminiszter újabban három főispáni titkárt nevezett ki. Győr­­megye és Győr városa főispánja mellé ifj. dr. Kautz Gyula, Sárosmegye,főispánja mellé dr. Soós Zoltán megy titkárnak. Algya Miklós fizetés nélküli fő­­ispáni titkár pedig valóságos főispáni titkárrá nevez­tetett ki. * Zárvizsgálatok. Az Andrássy-uti tanitónőképző intézetben, mely Zirzen 1328

Next