Fővárosi Lapok 1889. augusztus (208-238. szám)

1889-08-31 / 238. szám

Zichy Géza, Hubay Jenő, Aggházy Károly, Justh Zsigmond és b. Mendnyánszky László. Gr. Zichy Géza, Hubay és Aggházy hangversenyt is rögtönöz­tek, melyre a környék egész előkelő társasága meg­jelent. A társaság pár napot töltött Mindszenten. * Tanügyi röpirat: »Felső­oktatásunk reformja« címmel aktuális érdekű kis füzet került ki sajtó alól, Fenyvessy Ferenc orsz. képvise­lőtől. Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter tudvalevőleg célba vette a felső­oktatás reformját is; a múlt tanév végén rendeletet intézett az egyetemek és jogakadémiák tanácsaihoz, hogy a szükséges reformról nyilatkozzanak. Fenyvessy Ferenc bár rövi­den, de tárgyismerettel és komolyan szól hozzá e fontos kérdéshez. Van külön terve, indítványa is, mely a felső­oktatás gyökeres átalakítását célozza. Ez in­dítvány, melyet maga is »ideális reform«-nak nevez, abból áll, hogy a felső­oktatás osztassák két részre : legyen egy igazi tudósképző, magas színvonalon álló egyetem, fényesen fizetett tanárokkal és kevés, de tudományszomjas hallgatóval, teljes szabadsággal, leckelátogatási ellenőrzés és évi vizsgálat nélkül, de olyan doktorok promócióján­ak jogával, a­kik aztán érdemesek is e névre. És legyenek aztán az ország nagyobb városaiban jogi, orvosi, gyógyszerészi és tanárképző szakiskolák, melyek átlagos képzett­ségű ügyvédeket, orvosokat sat, neveljenek azokból, a­kik csak kenyérkereseti pályára akarnak készülni, de ez intézkedésekben aztán legyen szigorú fegyelem, napról-napra való ellenőrzés, évharmadi klasszifikáció. A szerző meg van győződve, hogy ezé az irányé a jövő. Bírálja aztán a miniszteri rendeletben érintett reformokat. Azt, hogy a leckekönyv aláíratása a hallgatók által személyesen történjék, céltalan és fölösleges kényszernek tartja, melyet egy-két év múlva nem is fognak végrehajtani; a­melyik hallgató a tanév alatt akár mulatság, akár kenyér­­kereset okáért távol van, nem fog­­az egyetemi városban maradni, ha személyes beiratkozásra kényszerítik is. Helyesli azonban a szerző az előa­dások látogatásának szigorúbb ellenőrzését, de e mellett azt kívánja, hogy az egyetem minden karánál lehessen oklevelet nyerni magánszorgalom útján és beiratás nélkül is, kívánja a magántanulás lehetővé tételét. Helyesli a kötelező kolloquiumokat, de beho­zataluk esetén az évi vizsgálatokat elejtendők­­nek tartja. Végül a tanpénz­­ kérdésről szól és síkra száll ama sokszor hangzó vád ellen, mintha a tanárok megbuktatnák az olyan hallga­tókat, kik más tanárt hallgattak ; ez csak a hanyag hallgatók kifogása. Helyesnek találja, hogy a jobb, kiválóbb tanárnak, több lévén a hall­gatója, nagyobb legyen a jövedelme is, és a jogi és or­vosi karoknál nem is talál a leckepénz dolgában sok változtatni valót; de igen­is szükséges segíteni a bölcsészeti karnál, hol a tudomány legkiválóbb mun­kásai vannak, de némely tárgynak csak egy két hall­gatója akad s az is tandíjmentes. A kérdés csak az, hogy a többi karok jövedelmének egy része mikép forditassék a bölcsészeti kar javára. — Az élénken, ügyszeretettel irt füzetkét érdeklődve fogja mindenki olvasni. A Révai testvérek kiadásában jelent meg s ára 30 kr. * Jellem­rajz Trefortról. Külföldi német lap­ban jelent meg, de a­mikor a kegyelet adóját rója le Trefort Ágost emléke iránt, egyúttal a magyar kul­­turális élet ismertetése ügyét is szolgálja a külföldön. A cikk azért magyar szempontból még fontosabb, mint németből. S különben is magyar ember: d­r. Kohut Adolf külföldön élő hazánkfia írta, a lip­csei »Salon für Literatur, Kunst und Gesellschaft« legújabb füzetébe. Meleg színekkel van benne raj­zolva Trefort Ágost jelleme, törekvése, miniszteri működése s publicistikai pályája is. Azt mondja róla: »Ama hazafiak egyike volt, kik csak a haza nagyságáért, szellemi föllendüléséért s haladásáért éltek; amaz arany tiszta jellemek egyike, kik még agg korukban is hevülnek ifjúságuk eszméiért; szó­val azok egyike, a kikből — hogy Rudolf trónörökös szavával éljünk, — egy tengernyi világosság indul ki.« Ismerteti aztán Trefort Ágost sokágú műkö­dését s idéz ama gondolataiból, melyeket politikai s akadémiai beszédeiben és essay-iben fejezett ki. S a tiz lapra terjedő cikket a »Non omnis moriar«-ral zárja be. * A népszínházban holnap, vasárnap lép föl először, négy havi távolléte után, Blaha Lujza asszony a »Budavár megvételé«-ben, melylyel megünneplik Budavára visszafoglalásának­ emlékét. Ma kerül színre utóljára az »Utazás a föld körül« című látványosság, melyet négy különböző évben összesen 126-szor adtak. A személyzet közül minden előadásban csak V. Kovács József vett részt. * Messzejáró zongora-virtuóznő. Japánból kaptunk tegnap este egy zöld-fehér levelező lapot, melyen egy ott körutazó magyarországi zongora­­virtuóznő, Schuller Lujza küldi Wladiwostok­­ból üdvözletét, kérve, hogy említsük meg e nagyon távol eső hangversenyző útját. Meg is említjük, mert az az európai művészek számára épen nem járatos út. S most egy nő, ki beutazta a déli és északi Orosz­ország számos városát, járt hangversenyezni nyugati és keleti Szibériában, aztán az Amur területén, végre Japánba került s egy »Higo-Maru« nevű gőzösre adta föl lev.­lapját, hogy hozza át Európába. Milyen hatást tett e távoljára magyarországi nő zongora­­játéka a szibériaiak, armuriak és japánok közt, azt persze nem írhatjuk meg, mert lapok onnan, (ha vannak is), nem jutnak ide. * Falfestmények Szegeden. A szegedi város­háza közgyűlési termét most festik ki. A menyezet színhatása igen szép. A menyezet négy sarkába Vajda Zsigmond festő a Phoenix-madarat festi, a tervezett jelmondatok helyett. * „Magduska öröksége,“ Abonyi Lajos nép­színműve új kidolgozásában, a jó befejezéssel s Mag­­duska életben maradásával szinre került Nagy­váradon, Szentgyörgyi István jutalmául. S az est nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikerrel is járt. A regényből átdolgozott színmű tőrülmetszett, eredeti alakjai, a szép népdalok és a jó előadás élénk tetszést arattak. A jutalmazott egy inkarnátus vén pandúr szerepében, E. Kovács Gyula mint a szelíd, mélyen érző parasztgazda, Szathmáry mint futó­betyár ma­gasan kiemelkedtek társaik közül. Váradi Miklós és Réti Laura k­ a. csinosan énekeltek s az utóbbi megpróbálta Magduska szerepét drámailag is érvé­nyesíteni. * Képes budapesti kalauz. Kilián udv. könyv­­kereskedésében praktikus könyv jelent meg a Baedeckerek ismert vörös színében. Cime »Die ungarische Metropole«. Tekintettel az idegenekre, német nyelven van írva s Szalay Mihály és Kahn József szerkesztők tárcaszerű modorban ismertetik benne a főváros életét. Közbe közbe Jókai Mór »A mai Budapestről«, Rózsa Péter főv. tanácsnok »A főváros fejlődésé«-ről, Pulszky Károly »Az or­szágos képtárról«, Torma és Kuzsinszky »Az aquin­cumi ásatásokról«, dr. Silbemein Adolf »A szinhá­­zak«ról, Rothhauser Miksa »Az éjszakai életről,« Pulszky Ferenc »A nemzeti múzeum«-ról és »Ipar­­művészeti múzeum«-ról közölnek élénk leírásokat s a szerkesztők ezekhez fűzik a kalauzt, végig vezetve a főváros nevezetességein. A második rész a főváros kiránduló helyeivel ismertet meg. Számos kép, eredeti fölvétel tarkítja a szöveget, kár hogy nem mindegyik nyomása elég tiszta. Egy függelék a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági intézeteket, gyárakat, üzlete­ket sat. mutatja be, a­mennyiben nagyvárosias szín­vonalon állanak. Befejezésül betűrendes tárgymutató, a főváros tervrajzi és hirdetések nagy száma van még a kötetben. Ára kötve 1 frt. * Pálmai Ilka asszony holnap, vasárnap az igazgatóság iránti szívességből fellép a városli­geti nyári színházban. Ez alkalommal Vachot kedvelt népszínműve a »Huszárcsiny« kerül színre, melyben a művésznőnek pompás szerepe van. Ez elő­adásban részt vesz Németh József komikus is. Evva Lajos, a népszínház igazgatója készséggel adta beleegyezését a kettős vendégszerepléshez. * Törvénymagyarázat elbeszélésekben. K. Nagy Sándor nagyváradi kir. alügyész arra vál­lalkozott egy most megjelent kötetben, hogy ter­jeszti a nép közt a büntető törvény ismeretét. Gya­korlati pályáján sokszor hallotta a vádlottaktól azt a mentegetőzést, hogy nem ismerték a törvényt, a­mit persze a bíró nem fogadhat el mentségnek. S Nagy Sándornak az a meggyőződése, hogy nagyon sokan kikerülték volna a rabságot, ha előbb ismer­ték volna a törvényt. Ezt a célt kívánja szolgálni. De jól tudja, hogy a nép nem olvas törvény­magya­rázatot, sőt meg sem érti a törvény stílusát. Azért ő más utat követ: az életből és bírói praxisból vett pél­dákat ad s mintegy illusztrálva ismerteti a törvényt. Elitélt bűnösöket vezet az olvasók elé, hogy példá­ikból okuljanak. Kötetének címe »Bűn és bűnhő­dő 8.« Kétszáz kis történet van benne elmondva. Röviden ismertetve a bűneset s a főbb mozzanatokat, melyek az ítéletre döntő befolyással voltak. Világos, könnyű stílusban irvák, megértheti a nép is Minden történet a büntető kódex egy-egy §-át magyarázza, főleg azokat, melyek ellen a nép körében leggyako­ribb a vetés. Kívánatos volna, hogy az érdekes kísérlet­­számba menő kötet csakugyan népszerűvé váljék és sokan olvassák. Ezt megkönnyíté a kiadó, ifj. Berger Sámuel nagyváradi könyvnyomdái s könyvkiadói cég is, mely olcsóra szabta a könyv árát. A tizenkét évre terjedő kötet ára csak 60 kr s a kiadó 70 krért küldi meg postán. * Apróbb hírek. A városligeti nyári színház személyzete »A száz szűz« című ope­­rette­re készül, melynek bemutatója a jövő héten lesz. — »M­arguerites« című keringő jelent meg zongorára Ivanovicstől, Klökner Gyula zeneműkeres­kedésében ,­ára 1­ért. — Marosvásárhelyre már eltávozott Miklósi Gyula színtársulata, mely csak 12 előadást tartott a közönség részvétlensége miatt. — Miskolc város színházát az uj pályáza­ton egy uj igazgató, Egri Kálmán népszínmű-énekes nyerte el. M 1760 Fővárosi hírek. * A király adományai. A király ő felsége újabban ismét közel ötezer forintot ajándékozott magyarországi jótékony és egyházi s iskolai célokra. Udvarhelymegye ama községeinek,melyek a múlt hóban pusztított jégeső által oly súlyosan károsultak, ő fel­sége négy­ezer frtot ajándékozott. Továbbá templomok, iskolák, lelkészlakók építésére egyenként száz frtot kaptak a nagykanizsai ferencrendiek, a nyagovai, turja-remetei, rákos-terebesi és téglási görög kath., a temes-szlatinai görög keleti román, a harmad­ evang. s a kaposvári ref. egyházközségek; ö­t­v­e­n frtot pedig a monosfalusi görög kath. egyház­­község. * Rektor-változás a műegyetemen. A Jó­­zsef-műegyetemen a rektori tisztet tegnap délben adta át K. Lipthay Sándor utódjának, Klimm Mi­hály ezidei rektornak. Az uj rektor az ügyek veze­tését már megkezdte. A beh­atások szeptember 1-én kezdődnek és szept. 10-ig tartanak. * A pénzügyminiszter nem búsul. Noha rossz volt az idei termés, az állam pénztára e bajt ma még nem érzi. A ma végződő augusztusban há­rom millióval több folyt bele, mint a tavalyi jobb év ugyane hónapjában. Ez idő szerint több mint negy­ven millió forint áll rendelkezésre az állami pénztá­rakban s mivel a nyilvános piacon még pénzszűke van, Wekerle Sándor miniszter több budapesti inté­zetnek majdnem tíz milliót adott hosszabb határidőre. * A kisdednevelési kiállítás orvosi bizott­sága megválaszta a hattagú orvosi sogyt. Elnökei: dr. Bókai János és Vidor Zsigmond, előadója Halniss Géza. Örömmel mondták ki egyszersmind, hogy a ki­állítás igen jól sikerült. Dr. Bókai bemutatta a kis­dedápolás szabályairól írt könyvecskéjét is, melynek ára csak öt krajcár lesz, hogy az országban mentül jobban elterjedhessen. A titkárt azzal bízták meg, hogy rendezze az orvosoknak szeptember és október­ben tartandó felolvasásait, melyeknek sorát dr. Beke Gyula tanár fogja megkezdeni.­­ A bírósági végrehajtók tegnapelőtt kül­­döttségileg járultak Szilágyi Dezső igazság­ügyminiszter elé. Szónokuk, Radnóti Dezső adta elő, hogy két évvel ezelőtt emlékiratot adtak be a tárcá­hoz arról, mily kedvezőtlen a bírósági végrehajtók helyzete az ország legnagyobb részében, de e helyzet javítására mi sem történt. A miniszter azt felelte, hogy ő a végrehajtói intézmény mai szervezetét szin­tén tarthatlannak tekinti, s nem is engedi az ügyet elaludni, de mivel az ország pénzügye még nincs rendezve, valami vérmes reményeknek a végrehajtók se adják át magukat; gyökeresen segíteni azonnal nem lehet, de mihelyt lehet, ő segitni kíván. * Személyi hírek. József főherceg jövő csütörtökön a Valkány és Perjámos közt tartandó hadgyakorlatokra utazik. — Báró Orczy Béla mi­niszter Angliából, hol pár hetet töltött, visszaérke­zett. — Schreiber Frigyes belügyminiszteri osztálytanácsos nyugalomba lépett , ez alkalomból hosszas, hű és buzgó szolgálata elismeréséül a mi­niszteri tanácsosi címet és jelleget kapta. — Dr. Ullmann Sándor orsz. képviselő kétszáz frtot ajándékozott a választókerületebeli Alsó-Árpás tűz­­károsultjai javára. — Himpfner Béla a jász­berényi kath. főgimnázium rendes igazgatójává ne­veztetett ki. — Danzer Alfonz nyugalmazott százados és katonai iró, ki a közös hadsereg és a hon­védség szervezési ügyeiről évek óta sok alapos dol­gozatot tett közzé, a szakirodalom terén szerzett ér­demeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. * Jótékony hagyomány. A nem rég elhunyt Schneider József nagykereskedő 13,200 frtot hagyott közmivelődési és jótékony célokra. Ebből iskolák s kulturális intézetek 6000 frtot kapnak, a József- és Erzsébet-árvaházak egyenként ezer frtot, a Rókus­­kórház kétszáz frtot s a lelencházi alap 5000 frtot. Ez összegek azonban csak a hagyományozó nejének elhunyta után lesznek kifizetendők. * A félmilliárdos hitelművelet, melylyel a magyar államkölcsönök konvertálása járt, a kincs­tárra nézve be van fejezve. A Rotschild-csoport a még hátra volt utolsó kötvényrészlet átvételére is jelentkezett s igy a pénzügyminiszter e nagy művelet egész eredményét számításba veheti már a jövő évi államköltségvetésben. Ez eredmény pedig tudvalevő­leg az, hogy tizennégy millió írttal kevesebb lesz szükséges az államkölcsönök kamataira és törleszté­sére. Wekerle miniszter most még az államosított vasutak magasb kamatú részvényeinek olcsóbb kama­­tunkra való konvertálását tervezi,­­ mivel ez mintegy negyvenmillió frtnyi értékre fog kiterjedni s szintén tetemes könnyítésére lesz a kincstárnak. Nincs messze a regale-megváltási kötvények kibocsátása is. Az e célra szükséges összeg már ismeretes. A bejelentett regale-megváltási összeg ugyanis 213 millió forint s a miniszter végleges határozatai ez összeget csak csökkenthetik. A regale-kötvények kamatait, úgy hiszik, bőven fogják fedezni az italmérési díjak. * Munka a kisiparnak, a kisebb iparosok a folyvást sürgetik, hogy a katonaság részére szükség

Next