Fővárosi Lapok, 1890. július (27. évfolyam, 179-209. szám)

1890-07-16 / 194. szám

nak volt kitűnő növendéke. Az ünnepélynek csak egy­­ híja van. A biblia­fordító Károli Gáspár szób­­e­rára még most sincs összegyűjtve a szükséges 8000 forint. Így értesülünk egy buzdító felhívásból, a­­­melyet Kun­ Bertalan, miskolci püspök, mint a­­ Károli bizottság elnöke, intézett püspök­társaihoz, a­­ melyben panasza odó hangon említi, hogy az ő kezé­­é­hez idáig csak 5691 forint és 9 krajcár folyt be, s pedig a szobron kivűl még egy Károli-alap felállít­­­tása is tervben van, a mely irodalmi célokra fogna­k kamatozni. Különös mindenesetre, hogy a majdnem­­ négy millió protestáns több mint egy év alatt csak­­ ily csekélységet tudott összerakni annak a férfiúnak­­ szobrára és megtisztelése végett, a­kinek bibliáját­­ háromszáz éven át áhítattal olvasták. Bizonyosan 1 hiba van a gyűjtésben, mert csak az egyetlen idő­s báró Vay Miklós korona-erről tudjuk, hogy mind-­­­járt az eszme kipattanásakor 100 forinttal nyitotta­­ meg az adományok sorát. A Károli-szobor Göncön s már szeptember első napjain felállittatik a reformát­­­tus templom kerítésében s a vidékről érkezett vendé­­s­zeket különvonat fogja a hidas-németii állomásra­­ szállítani. A vendégek előlegesen tartoznak megjele-­­ nésüket tudatni, hogy elszállásolásukról és ellátá-­­­sukról illendően gondoskodhassék a bizottság. A »Magyar Prot. Irodalmi Társaság« egy 14 évre ter- ö­vezett K­á­r­o­l­i-m­o­n­o­g­r­á­f­i­á­t készül, kiadni, a­­­melybe Szász Károly püspök, id. Kiss Áron szat­mári esperes, H.­Kiss Kálmán n.-körösi tanár, Ba­­dácsi György sárospataki tanár és lapszerkesztő, Csontos József docens és Füzy János gönci lelkész készítenek dolgozatokat. * Díszelőadások. A fővárosi színkörökben tegnap díszelőadás volt Margit főhercegnő és Thurn- Taxis Albert főherceg menyegzői ünnepélyének tiszteletére. Budán három egyfelvonásos darabot adtak elő, mindhárom darab csupa verőfény és jó­kedv és mindegyik tartalmaz valami olyast, a­mi a nap eseményére emlékeztette a közönséget. »A leánykérő«-ben Vendrei Ferenc nagy hatást tett a juhászgazda szerepével, ki Villám Bandi bojtárnak (Kiss) kéri meg Sugár Mihály leánya kezét. A szép és népies hangon irt költeményt meleg érzéssel sza­valta. Ligeti Mari asszony és Kiss Mihály szintén igen jól állották meg a helyöket. A második darabban, Murai »Virágfakadás«-ában Csiszér Kálmán tűnt ki leginkább diskrét játékával; a »Varázshegedű«-ben pedig ismét Kiss Mihály és Németh János gyönyör­­ködteték énekükkel a közönséget. Ledofszky Mariska k. a. szerepét ez utóbbi darabban Litzenmayer Szidi kisasszony vette át, ki feladatának elég jól felelt meg. — A városligeti színkörben a »Cigány­báró« járta, de oly készületlen és hevenyészett elő­adásban, milyen épen nem illett díszalkalomra. Kö­zönség közép számmal. * Stanley legújabb műve, »A legsötétebb Afrikában« jogosított magyar fordításából a második füzet jelent meg Ráth Mór kiadásában. A bevezetés vége s az 1887. jan. 27-én kezdődő napló első lapjai vannak a füzetben. »Egyptom és Zanzibár« bejárá­sával a nagy érdekű expedíciónak még csak első lé­pései történnek. A füzetet több eredeti kép díszíti s ára 30 kr. * Strobl Alajos szobrász közelebbről Szent- Tornyára megy, hol Justh Zsigmondnak lesz ven­dége. »Toldi «-jához akar mintát keresni az őseredeti szenttornyai nép között. Justh Zsigmondnak külön­ben jelenleg más érdekes vendégei is vannak: két angol festő, kiket az alföld természeti szépségei és népi sajátságai annyira elragadtak, hogy most több rendbeli fölvételt készítenek. * Apróbb h­írek. E. Kovács Gyula szín­művész Dicső-Szentmártonban, a Zoltán Gyula szin­­tártársulatánál, a »Toldi Miklós,« »Bánk bán,« »Jakab urfi« és »Don Caezar« címszerepeit is kitün­tetések közt, élénk pártolás mellett játszotta. — Máthé István hegedűs a múlt héten Facséten, Krassó-Szörény megyében adott hangversenyt jó si­kerrel, onnan Pécskára ment. — Dr. Békési Ká­­r­o­l­y körútra indul az erdélyi részekben s legelőbb Nagyszeben, Brassó és Segesvár levéltáraiban fog adatokat gyűjteni »Erdély közgazdasági történelme a nemzeti fejedelmek alatt« című munkájához. — Hatvaniné Csillag Amália, a vidék egyik jobb énekesnője, a télre Debrecenbe, Valentin és Gyöngyi igazgatókhoz szerződött. A tegnapi násznak verőfényes, derült idő ked­vezett. Már kora reggel megindult a népáradat Buda­várába, illetőleg annak a kir. palota és József főher­ceg palotája között fekvő részébe. A lánchídon tö­mött sorokban vonult át a közönség, az omnibuszok megrakva robogtak el, a fellobogózott csavargőzösök és helyi hajók csak úgy ontották az embertömeget. Középületek és házak fellobogózva s alattuk a pél­dás rendben sürgölődő közönség : mintha az ős Buda megifjult volna. A gőzsikló alig győzte felszállítani a türelmetlenkedőket, bár kocsijai örökösen fel s alá­­ jártak. A népáradat zöme az Albrecht-úton, az él ellipszen és a hegyoldalon igyekezett felfelé.­­ Kilenc óra felé kezdtek felrobogni a kocsik is­­, a vendégekkel és meghívottakkal. A Szt.-György- v. téren beláthatatlan néptömeg gomolygott. A honvé­­a­delmi és kormányelnöki paloták, a Szt.­György­ utca­i és tér ablakait, az udv. istálló-épületet, a régi­­ fegyvertár emeletét úri közönség, elegáns úrnők,­­ virító szép fiatal leányarcok, udvarias fiatal em­­r­berek foglalták el tömött sorokban. Szép ke­­n­­ete a szép ünnepélynek, mig az utcán, téren s az udv. lovarda terasse-án ember ember hátán szorongott, ti­­lelmes emberek padokból, létrákból tribune-öket e rögtönöztek s pénzért próbálták értékesíteni, de a­­ rendőrség elkobozta a rögtönzött kakasülőket. A­­ rendőrség, gyalog és lóháton, hármas kordont vont,­­ de kevés szerepe jutott a rend fentartásában, mert a közönség, elértve a főherceg intencióit, elég rende­­je­sen viselkedett. A legelső magyar tűzoltónak családi­­ ünnepében a fővárosi önkéntes tűzoltóság is részt vett , s Bárány Nándor főparancsnok vezetése alatt úgy­­ az önkéntes, mint a gyári tűzoltók testületileg fel­­g vonultak Budára s a palota-utcában állottak disz-­­ sorfalat.­­ A meghívottak felvonulása 1­410-kor kezdő­­­­dött a Szt Szigmond- kápolnába, mely fényesen volt­­ díszítve. Az oltárokat környező pálmacsoportok, a­­ veres damaszt drapériák, a zöld lombfüzérek, melyek a falakat boríták, a kristály csillárokban égő gyér- a­tyák fénye, a szőnyegekkel borított padsorok és­­ a mellettük sorfalat álló korona­őrök ünnepélyes­­ benyomást tettek. Az érkezőket Algya és Do­ J­bieczky századosok fogadták s igen előzékenyen ki- i­sértek helyére. Ott voltak az összes Budapesten levő miniszte­­­­rek: gr. Szapáry miniszterelnök,Wekerle, gr. Bethlen­­ és Josipovich miniszterek, Péchy Tamás képviselő-­­ házi elnök, a zászlós urak közül gr. Khuen-Héder- Ó­váry horvát bán, gr. Zichy Ágost fiumei kormányzó, s gr. Zichy Ferenc főpohárnok, Szlávy József koronaőr,­­ gr. Széchen főudvarmarsall, több titkos tanácsos,­­ köztük gr. Tisza Lajos, Daruváry kúriai alelnök, Fabiny Teofil, b. Edelsheim­ Gyulai, b. Nikolics Fe­dor, gr. Zichy Nándor, Jankovics; a fővárosban levő­­ államtitkárok: Gromon, Berzeviczy Albert, Sza­­lavszky, Lukács György, Láng Lajos, Tarkovich Jó­zsef; továbbá az összes budapesti idegen konzulok ; számos főispán : köztük Lonovics, Svastics, gr. Török József, Horváth Mihály, gr. Széchenyi Sándor, gróf Cziráky Béla, Domahidy Ferenc, Kardos Kálmán, b. Vay Béla, Zsilinszky Mihály, Fáy Gusztáv, gróf Batthyány Lajos, gr. Béldy Ákos, gr. Bethlen Gá­bor, Jakabffy Imre, gr. Bethlen Géza, Radó Kálmán, gr. Esterházy Móric, Fábián László, Flatz Viktor fő­ispánok, valamennyien fényes díszruhákban. Ezen­kívül jelen voltak az összes Budapesten lévő táborno­kok és számos törzstiszt. Báró Bosner Ervin kama­­­­rás, Schnierer Aladár, Fodor József, Heinrich Gusz­táv egyetemi dékánok és még sokan. A sajtó kép­­­­viselőit a törzstisztek mellé kalauzolták. 1/2 11 órakor­­ érkeztek meg és foglaltak helyet külön oldalpadon­­ Hornig, Suszter, Dulánszky, Pável Mihály, valamint Császka és Steiner püspökök. A kóruson budai höl­gyek, a miniszterekkel és főispánokkal szemben fő­rangú nők világos toilettekben, az oratóriumokban a­­ meghívottak nejei egészítek ki a festői csoportokat. Ezalatt József főherceg, neje, két leánya és a­­ vőlegény jelenlétében fogadta a főváros tisztelgő kiü­­­­­döttségét, mely Báth Károly főpolgármester, s a pol­­­­gármesterek vezetése alatt tíz órakor járult eléjük. Báth Károly főpolgármester meleg szavakban fejezte ki a főváros örömét és szerencsekívonatait a frigy­kötés alkalmából. Utalt arra, hogy a főhercegi család örömünnepe, az egész ország örömünnepe is. A palo­­­­ták és kunyhók lakói országszerte ünnepelnek a fen­séges családdal. De különösen a főváros közönsége, mely József nádorban a főváros ujjáalkotóját, a fő­­’’ hercegi párban pedig annak áldozatkész jóltevőjét tiszteli. Még azt kérte, hogy a fenséges ara távol Magyarország határaitól se feledkezzék meg édes szülőföldjéről, édes magyar hazájáról. A küldöttség­ee éljenzése után József főherceg mondott köszönetet.­­ Bár nem itt született, mindig ragaszkodott a fővá­­­­roshoz, hol életének legszebb éveit töltötte. A főváros felvirágzása és gyarapodása élénk figyelmének tárgya s s gyönyörűségére szolgál. A küldöttség éljenezve tá­vozott s a templomba hajtatott. Kis­vártatva Pestmegye küldöttsége tisztelgett, melyhez számos főispán is csatlakozott. Gróf Tisza Lajos mondott ékes beszédet. Felidézte József nádor­­- emlékét, kinek mint Pestvármegye örökös főispánja­­i­­nak és a jász-kun kerületek főkapitányának atyai ve­­­­­zetése alatt elődeink szolgálták a közügyet. De a­­­ levéltár adatai, a szájról-szájra járó hagyomány az­­ újabb öltőt is megtanították József nádor viselt del­io­gaira hálával és tisztelettel gondolni. Emléke Pest­it­­megyében nemzedékről-nemzedékre élni fog. A hála­­- és szeretet kapcsa még szorosabb lett, hogy királyunk jó akaratára fia, József főherceg a magyar államban a egyik legfontosabb és legdíszesebb állás betöltésére rá vállalkozott. És most családjával épen úgy köztünk él mint hajdan József nádor. József főherceget lát­hatólag meghatotta e beszéd. Lelkes éljenzést keltett válasza, midőn azt mondta: »A magyar hazánkhoz való ragaszkodás családom minden tagjában egy­aránt megvan. Ha leányom külföldre megy is férj­hez, ahhoz, a kit szeret s ki őt szereti, azért Magyar­­országot nem fogja elfelejteni s ragaszkodása Ma­gyarországhoz változatlanul megmarad. E szeretet és ragaszkodás átmegy férjére, ki már ép oly vonzalom­mal viseltetik hazánkhoz. A küldöttség szintén a várkápolnához haj­tatott, hol a szószék alatt kaptak helyet. A velük egyidejűleg érkezett bajor tiszti küldöttséget a tá­bornoki kar elé, Hotze hadtestparancsnok-helyettes és Forinyák honvédfőparancsnoksági adlátus mellé ültették. A bibornok hercegprímás fír 11-kor érkezett sa­ját díszhintóján dr. Csernoch János kanonok, szer­tartásmestere kíséretében a templomhoz, hol a bejá­ratnál az asszisztáló papság fogadta ünnepélyesen. A bíboros főpap bevonulásakor a templomban egybe­gyűlt közönség felállt s a kóruson elhelyezett 20 tag­ból álló budavári énekkar, Vavrinecz Mór székesegy­házi karnagy vezénylete mellett az »Ecce sacerdos magnus«-t énekelte orgona-kiséret mellett. A herceg­­prímás az oltár elé érve, rögtön trónusán foglalt he­lyet s az evangéliumot olvasta. Tizenegy óra után érkezett meg a nászmenet, az utcán állók dörgő éljeneitől kisérve, s a »Lohen­grin« nászindulója hangjainál vonult a templomba, hol a szentélyben elhelyezkedett. A menetet Margit főhercegnő nyitotta meg, a kit öcscse, József Ágost főherceg vezetett, gyalogos hadnagyi egyenruhában. Utánuk jött a vőlegény Thurn-Taxis Albert herceg, német tiszti egyenruhában, karján vezetve Mária Dorottya főhercegnőt. Mint uszályhordó a kis László főherceg szerepelt fehér selyem magyar apród­­öltözetben s a két kis főhercegnő rózsaszín ru­hában s fején rózsakoszoruval. Utánok mentek az örömszülők s a nászkiséret többi tagjai. A nász­nép a következőleg helyezkedett el. Az oltár előtt a pompás imazsámolyon foglalt helyet a mátkapár s mögöttük egy alacsony bársonyos padon László fő­herceg s a két kis főhercegnő. A szentély baloldalán a következő sorban következtek a vendégek: Ferenc Szalvátor főherceg, a királykisasszony vőlegénye dsidás-századosi egyenruhában, mellette Rainer fő­herceg ezredesi egyenruhában, Ottó főherceg dsidás­­századosi ruhában,Coburg Klementina hercegasszony, Coburg Lujza hercegnő, Hohenzollern-Sigmaringen hercegné, Klotild főhercegasszony, Mária­ Dorottya főhercegnő, József főherceg lovassági tábornoki ruhában, ifj. József főherceg, herceg Thurn-Taxis alezredesi ruhában, Miksa Emánuel bajor herceg tiszti egyenruhában, hg. Hohenzollern-Sigmaringen és Coburg Fülöp altábornagyi egyenruhában. Érdekes a toilettek pompája. A menyasszony ruháját már körülményesen leírtuk s csak még azt említjük, hogy magas vállakkal és Stuart-gallérral volt díszítve és narancsvirágból volt a diadém, kis koszorú formában. Végtelen kedves volt a két kis fő­hercegnő : Erzsébet és Klotild, rövid rózsaszínű poul­­de-soie ruhácskákban és apró bokrétákkal narancs­­virágból. Mária Dorottya főhercegnő, az idősebbik nővér, világoskék moiré-ba öltözött, rajta világoskék gaze-ból a tunique és fátyol, a fejék és mellbokréta narancsvirágból. Nagyszerű és pompás volt az öröm­anyának, Klotild főhercegasszonynak ruhája, császár­sárga moh­é­ ból, rövid uszálylyal; az előrész és az uszály körítve volt créme csipkével (vieux Venise) és a magas derék szivalakban szintén csipkével díszítve, magasan dudorozott ujjakkal. A fejék és nyakék szem­kápráztató gyémántokból. Coburg Lujza hercegasszony szalmasárgá ruhá­­■ ban, Begence-selyemből és pedig egybe szabott for­­­­mában, csak valamivel könyökön túl érő ujjakkal, a­­ vállakon dúsan ráncba húzva. Keskeny tojásdad for­­­­májú volt uszálya, elől az alj sárga creppe-de-chine­­l ből egy echarpe-pal; az uszály körítve széles csipké­­i­vel. Ehhez egy gyönyörű francia pici kalap viola­­­­színű és sárga jácint-virágból, violaszínű szalaggal. A­­ ruhán egy külön felsőt (manteau) viselt, fehér selyem - ripszből, violaszínű béléssel, magas Stuart-gallérral , és arany hímzéssel. Coburg Klementina hercegasszony­­ fekete csipkeruhában jelent meg, violaszínű selyem­­­mel bélelve és ékítve gyémántcsattokkal; ugyanoly drágakövekből volt a fejdísz. ., Hohenzollern-Sigmaringen hercegné fehér moiré 1­ruhában volt, fekete csipkével díszítve. Kivülök a ki­­í­séretben voltak még a főhercegnők udvarhölgyei: Fesztetics grófnő, Sztáray grófnő és Korniss grófnő.­­­ Az elhelyezkedés után megkezdődött a szer­ű tartás, melyben a hercegprímásnak segédkeztek dr.­­ Steiner Fü­löp székesfehérvári és Császka György sze­­­­­pesi püspökök, Csernoch és Maszlaghy esztergomi kanonokok, Holdházy apát, dr. Bundala pápai kama­­a­rás, több áldozópap, köztük König G­usztáv h. plébá­­k­­os, mint apostoli keresztvivő és dr. Vargha Dezső a kir. palotai káplán mint pásztorhoz vivő. A herceg­­e prímás először misét mondott, mely alatt az énekkar . Bogisich esperes-plébános átiratában négy régi ma­ Margit főhercegnő esküvője. 1428

Next