Fővárosi Lapok 1894. február (32-59. szám)
1894-02-26 / 57. szám
A néhány rövid hét alatt gyűjtött tagok névsora már megközelíti a félezret. Legbuzgóbb gyűjtők voltak Margitay Tihamér, Mesterházy Kálmán és Fekete József, akik külön százz-száz tagot írattak alá. Valamennyi képzőművész értékesebb műtárgygyal váltja meg alapító tagsága jogait. Rendes alapító tagok eddig négyszáz koronával : Atzél Béla báró, Baumann Antal, Bornemisza János báró, Csekonits Endre gróf, Gerster Kálmán, Gerster Lajos amerikai konzul, Gorove László, Hartmann Elek, Károlyi Alajosné, Kürthy Emil, Légrády Testvérek, Nyáry Albert báró, Pechata Endre kúriai báró, Péchy Imre, Röser János, Röserné, Röser Miklós, Szapáry Gézáné grófnő, Szapáry Pál gróf, Sztáray István gróf, Teleky Géza gróf, Teleky Sándor gróf, Thék Endre nagyiparos, Thoroczkay Viktor br., Wenckheim Frigyes gróf stb. Az eddig ismert huszonöt alapító tehát tízezer koronával járul a Nemzeti Szalon megalapításához. Az írók közül eddig a következők voltak a mozgalomhoz: Bodnár Zsigmond, Darvas Mór dr., Endrődi Sándor, Fáy András, Fekete József, Gyulai Pál, Hentaller Lajos, Inczédi László, Kapossi József, Kováts Dénes dr., Kürthy Emil, Lenkei Henrik, Margitay Dezső, Nagy Miklós, Somló Sándor, Szemere Attila, Szendrey János, Szuchy Béla dr., Valentiny Lajos, Váradi Antal, Vikár Béla, Bartha Vince stb. A képzőművészek gárdájából a Nemzeti Szalon tagjai eddig: Ábrányi Lajos, Bezerédy Gyula, Boross Gyula, Demjén Zoltán, Demjén László, Egerváry Gusztáv, Fadrusz, Gerster Kálmán, Gerster Mária, Gerenday Béla, Glatter Ármin, Szász Béla, Gyulay László, Györgyi Károly, Györgyi Eugenia, Háry Gyula, Hirsch József, Hofhauser Antal, Holló Barna, Holló Zsigmond, Horthy Pál, Innocent Ferenc, Istvánffy Gyula, Jankó János, Jantyik Mátyás, Kacziányi Ödön, Kandó László, Kann Gyula, Kimnach László, Kezdi Kovács László, Koroknyai, Koszkol Dezső, Köllő, Köves Izsó, Lechner Gyula, Linck Lajos, Margitay Tihamér, Mednyánszky László báró, Mesterházy Kálmán, Miskovszky Géza, Molnár József, Nagy Lázár, Paulay Richard, Paur Géza, Polgári Géza, Rajzó Miklós, Roskovits Ignác, Stróbl Alajos, Stróbl Zsófia, Szárnovszky Ferenc, Szász Gyula, Szobonya Mihály, Tahy Antal, Telegdy László Thán Mór, Tolnay, Tóth László, Tölgyessy Arthur, Ujházy, Vastag György, ifj. Vastag György, Vágó Pál, Zempléni, Zombori stb. Midőn a Nemzeti Szalon ez időszerint való oszlopos tagjait felsoroljuk, még mindig nem állanak rendelkezésünkre az összes gyüjtőivek. (Úgy a gyüjtőivek, mint a tagsági jelentkezések egyenesen Margitay Tihamér nevére, Baross utca, küldendők. Fővárosi tagsági díj 24, vidéki 12 korona) De az eddigi adatokból is elég szemléletesen bontakozik ki előttünk a Nemzeti Szalon képe. Néhány nap múlva a magyar képzőművészek és műbarátok új egyesülete már megalakul. Díszelnöke lesz az a magyar mágnás, ki eddig legtöbbet áldozott a művészetekért. Disztagul választják Munkácsy Mihályt, kit az alakuló közgyűlésre testületben hivnak meg, továbbá Zichy Mihályt, Wecerle miniszterelnököt, Csáky Albin minisztert, Berzeviczy Albert kultuszminiszteri államtitkárt és Apponyi Albert grófot. A Nemzeti Szalon tehát elvben már megvan. Sok szép reménynyel nézünk megalakulása elé és reméljük, hogy helyét fényesen meg fogja állani, magasztos hivatását emberül betölti s uj fejezetet fog teremteni az újabb magyar képzőművészet történetében. Dr. KÖRÖSI LÁSZLÓ. — Adósságaim vannak, atyám, kezdé Sélim. — Egyéb semmi ? — kérdé Ghiray. Sélim elsápadt, majd elpirult s alig hallhatólag, akadozva válaszolá : — Igen, más semmi. — Nos, lássuk, mennyivel tartozol ? Én soha életemben nem csináltam adósságot . .. igaz, hogy nem is szerelmeskedtem zsidónőkkel. De hát ne csináljunk szemrehányásokat , remélem, hogy érkezésed napján nem okozasz nekem kellemetlenséget. Először is: rosszkor jöttél kéréseddel, pénztáram üres. Karsaknak igen jelentékeny összeget adok kölcsön, vagy jobban mondva, átveszem Kilinkát. Ez lesz a legjobb módja, hogy leánya valami hozományt kaphasson . . . Minden esetre azonban szívesen segítek rajtad, szavamban soha sem kétkedett senki ... de előbb értsd meg föltételeimet. íme primo : nem fogsz többé visszatérni Varsóba; secundo: itt vagy Kilinkán fogsz letelepedni ; tertio : nőül veszed Marit. Selim ez utolsó szavakra felpattant székéről; a meglepetés, az indignáció majd megfojtotta; tiltakozni akart, de a szó elhalt az ajkán. Atyja egy kézmozdulattal rendre intette. — Ülj le és hallgass meg. Midőn azt mondom, hogy nőül veszed Marit, ezzel nem azt akarom érteni, hogy már holnap oltár elé foglak benneteket hurcolni. Előbb meg kell puhítani az öreget, helyre kell állania a te erkölcsi egyensúlyodnak s méltóvá kell tenned magadat a leányra.Várunk hat hónapig, egy évig, ha kell!... Mától fogva mindennap látni fogod, megszereted, ő visszavezet téged a helyes útra s visszaadja önbecsülésedet ... te pedig meg fogsz győződni, hogy az az igazi boldogság, amit én már hosszú idő óta előkészítek számodra. Most pedig térjünk a dologra s vegyük számba, mennyivel és kinek tartozol? Sélimet atyja szavai lassankint megnyugtatták. Hat hónap, egy év, egy örökkévalóság . . . E pillanatban csak arról van szó, hogy az átkozott váltó elpusztuljon . . . s visszatérhessen Séphorához . .. Később majd meglátjuk. Ezért egy pillanatnyi habozás után válaszolta: — Hatezer rubellel tartozom. Ghiray nem kiáltott fel. Csupán a fejével bólintott, aztán nagy szippantást csinálva, jegyzőkönyvet vett ki a zsebéből. — Nevezd meg hitelezőidet, — monda. Csak egy volt, akit a Freta-utczában nagyon jól ismertek, Kharum Sámuel, de ha ezt megnevezi, bizonyos, hogy gyanút kelt. Sélim hát egérútra tért s hazugsághoz folyamodott . . . Csak úgy találomra mondott neveket, eleintén kereskedőket, iparosokat, aztán néhány barátját ... Aztán belezavarodott, ismételte önmagát, összekeverte a számokat . .. Ghiray nem hagyta magát zavartatni, ha valamely nevet kétszer mondott, letette a tollat s nyugodtan mondá: — Ezt már hallottam. Végre kész volt a névsor. Becsukta jegyzőkönyvét, kirázta a hamut pipájából s hozzátette: — Holnapután írok egy ismerősömnek, az majd kifizet mindent s elküldi a nyugtákat . . . És most jó estét menjünk aludni. Sélim lelke arra a gondolatra, hogy nem fogja többé Sephorát viszontlátni, hogy őt úgyszólván túszul tartják itt, fellázadt. — Ha nem bízol bennem, — mondá atyjának ... ám add a pénzt idegen ember kezébe, de nekem kötelességem oda visszatérni s nem szabad elhagynom azt a nőt, aki mindenét feláldozta értem. Ghiray kétségen kívül számított az ellenmondásra. Nem gerjedt haragra. — Nagykorú vagy. — válaszolta, — s mehetsz, ahova akarsz. De ebben az esetben fizesd is ki adósságaidat . . . Mondtam, hogy vigyed, vagy hagyd itt. . . tudod, hogy soha sem szoktam elhatározásomat megmásítani . . . Gondolkodjál ... az éj talán majd jó tanácsot hoz . . . A küszöbön visszafordult s még egy tekintetet vetett a fiatal emberre, aki ott állott a háta mögött, lecsüggesztett fővel . . . — Nem titkolsz el előttem semmit, Sélim ? — kérdezte komoly hangon. És Sélim nem merve szemét fölemelni, válaszolta : — Nem, nem titkolok előtted semmit. Egész éjjel boszúság gyötörte. Különös gondolatok járták át agyát s sötét kisértések dúltak lelkében. Eszébe jutott, hogy a Karsaknak szánt összeg felével megmenthetné atyja, hogy azt talán megszerezhetné anélkül, hogy áruba bocsátaná szabadságát, anélkül, hogy hamis esküt tegyen Marinak, akit mintha máris gyűlölne. Nem, nem kiszabadítja magát minden áron; maga atyja az, aki a végsőre kényszeríti . . . Végre elszunnyadt. Azt álmodta, hogy a Karsaknak szánt pénz az ő kezébe került . . . s hogy az után vásárolt virágot Sephora lábai elé hintette. (Vége köv.) ÚJDONSÁGOK. Budapest, 1894. február 26. * Mária Immaculata főhercegnő betegsége. A hercegnő kezelő orvosai ma délelőtt konziliumot tartottak, amelynek eredményeként a következő bulletint adták ki: A beteg az éjét a fájdalmak miatt álmatlanul töltötte. A test hőmérséke reggel 384, délben 37, az érverés 100 volt A seb kissé száraz; az orbáné valamivel terjedt. Az intenzív szín változatlan. A beteg állapota kielégítő, Albert tanár, Wiederhofer tanár, Weinleckner tanár, dr. Heim tanár. A bulletint megküldték a király kabinetirodájának. Az uralkodóház összes Bécsben időző tagjai, az udvari és állami méltóságok és az arisztokrácia számos tagja tudakozódott a nap folyamán a beteg állapotáról. * A nap eseménye. Az egyházpolitikai javaslatok folytatólagos tárgyalásánál is nevezetesebb esemény lepte meg ma délelőtt tíz órakor a fővárost az első havazás képében, mely általános, nagy szenzációt keltetta társadalom minden rétegében.« Eleintén csak egy-egy apró hócsillagocska szállingózott szerény alázatossággal a levegőben, később azonban megnőtt sok millió testvérkével a számuk szavazott előírás szerint, mint annak a rendje. Fehér téli takaró nem lesz belőle, csúcsok és pocsolya bőven. * Magyar írók francia nyelven. A Nouvelle Revue, Mme Adam folyóirata februári számában egy hoszszabb novellát közöl Jókaitól Les femmes Sicules cím. alatt. A sikerült fordítást Horn Ede végezte. Ugyancsak Horn Ede fordításában jelenik meg a Temps hasábjain Jókainak bájos regénye: A sárga rózsa. Az Echo de Paris, be akarván mutatni olvasóinak az újabb magyar elbeszélő irodalmat, felkérte Némethy kisasszonyt, aki a múlt évben magyar népdalokból egy kötetre valót ültetett át francia nyelvre, hogy fordítson le kisebb, nagyobb elbeszéléseket az újabb magyar novellistáktól, Némethy kisasszony szívesen magára vállalta a szép feladatot, s így legközelebb valószínűleg napvilágot látnak ezen előkelő s nagyon elterjedt francia irodalmi napilap hasábjain. Mikszáth, Herczeg, Rákosi Viktor, Tóth Béla, Pekár Gyula, Justh Zsigmond, Malonyai Dezső, Kóbor Tamás, Szomaházy István és mások novellái. * Saját külön bombavetőnk. Mikor a múlt napokban az utca népe megmozdult, az isteni nép, mely a lapok által hol éretlen gyerkőcök tömegének, hol pedig a népfenség hatalmas képviselőjének nevezteték vala, aszerint, amint az ő embereiket tapsolták meg, vagy abcugolták le, — ekkor lökte ki magából az utca az első magyar anarchistát, Kerekes János úr személyében, aki állandó foglalkozására nézve fa- és szénkereskedő s tán ebből a minőségből kifolyólag csapott fel carbonári-anarchistának. Az egyházpolitikai mozgalmak, a polgári házasság kérdése, Apponyi állásfoglalása, — mindezek olyan dolgok voltak, melyek a fekete szénkereskedőnek sejthetőleg fekete lelkében felkavarták az anarchizmus bacillusait s egy szép napon az országház előtt álldogáló, munka nélkül való boldog politizálók csoportjában Kerekes úr abbeli röpke nézetének adott kifejezést, hogy »bombát kellene dobni a képviselőházba .« Székesfővárosunk éber alguazilljai természetesen nyomban elcsípték a veszedelmes férfiút, de sem a megejtett zsebkutatás, sem a házkutatás nem vezetett egyéb eredményre, mint arra, hogy ez a mi saját külön bombavetőnk inkább nihilista volt, a boltjából kifogyván a fa és szén is, zsebéből pedig a pénz.