Fővárosi Lapok 1894. február (32-59. szám)

1894-02-26 / 57. szám

A néhány rövid hét alatt gyűjtött tagok név­sora már megközelíti a félezret. Legbuzgóbb gyűj­tők voltak Margitay Tihamér, Mesterházy Kálmán és Fekete József, a­kik külön százz-száz tagot írat­tak alá. Valamennyi képzőművész értékesebb mű­­tárgygyal váltja meg alapító tagsága jogait. Rendes alapító tagok eddig négyszáz koro­nával : Atzél Béla báró, Baumann Antal, Bornemisza János báró, Csekonits Endre gróf, Gerster Kál­mán, Gerster Lajos amerikai konzul, Gorove László, Hartmann Elek, Károlyi Alajosné, Kürthy Emil, Légrády Testvérek, Nyáry Albert báró, Pechata Endre kúriai báró, Péchy Imre, Röser János, Röserné, Röser Miklós, Szapáry Gézáné grófnő, Szapáry Pál gróf, Sztáray István gróf, Teleky Géza gróf, Teleky Sándor gróf, Thék Endre nagyiparos, Thoroczkay Viktor br., Wenck­­heim Frigyes gróf stb. Az eddig ismert huszonöt alapító tehát tízezer koronával járul a Nemzeti Szalon megalapításához. Az írók közül eddig a következők voltak a mozgalomhoz: Bodnár Zsigmond, Darvas Mór dr., Endrődi Sándor, Fáy András, Fekete József, Gyulai Pál, Hentaller Lajos, Inczédi László, Kapossi József, Kováts Dénes dr., Kürthy Emil, Lenkei Henrik, Margitay Dezső, Nagy Miklós, Somló Sándor, Szemere Attila, Szendrey János, Szuchy Béla dr., Valentiny Lajos, Váradi Antal, Vikár Béla, B­­artha Vince stb. A képzőművészek gárdájából a Nemzeti Sza­lon tagjai eddig: Ábrányi Lajos, Bezerédy Gyula, Boross Gyula, Demjén Zoltán, Demjén László, Egerváry Gusztáv, Fadrusz, Gerster Kálmán, Gerster Mária, Geren­­day Béla, Glatter Ármin, Szász Béla, Gyulay László, Györgyi Károly, Györgyi Eugenia, Háry Gyula, Hirsch József, Hofhauser Antal, Holló Barna, Holló Zsigmond, Horthy Pál, Innocent Ferenc, Istvánffy Gyula, Jankó Já­nos, Jantyik Mátyás, Kacziányi Ödön, Kandó László, Kann Gyula, Kimnach László, Kezdi Ko­vács László, Koroknyai, Koszkol Dezső, Köllő, Kö­ves Izsó, Lechner Gyula, Linck Lajos, Margitay Tihamér, Mednyánszky László báró, Mesterházy Kálmán, Miskovszky Géza, Molnár József, Nagy Lázár, Paulay Richard, Paur Géza, Polgári Géza, Rajzó Miklós, Roskovits Ignác, Stróbl Alajos, Stróbl Zsófia, Szárnovszky Ferenc, Szász Gyula, Szobonya Mihály, Tahy Antal, Telegdy László Thán Mór, Tolnay, Tóth László, Tölgyessy Arthur, Ujházy, Vastag György, ifj. Vastag György, Vágó Pál, Zempléni, Zombori stb. Midőn a Nemzeti Szalon ez időszerint való oszlopos tagjait felsoroljuk, még mindig nem álla­nak rendelkezésünkre az összes gyüjtőivek. (Úgy a gyüjtőivek, mint a tagsági jelentkezések egyene­sen Margitay Tihamér nevére, Baross­ utca, kül­dendők. Fővárosi tagsági díj 24, vidéki 12 korona) De az eddigi adatokból is elég szemléletesen bontakozik ki előttünk a Nemzeti Szalon képe. Néhány nap múlva a magyar képzőművészek és műbarátok új egyesülete már megalakul. Dísz­­elnöke lesz az a magyar mágnás, ki eddig legtöb­bet áldozott a művészetekért. Disztagul választják Munkácsy Mihályt, kit az alakuló közgyűlésre testületben hivnak meg, továbbá Zichy Mihályt, We­cerle miniszterelnököt, Csáky Albin minisztert, Berzeviczy Albert kultuszminiszteri államtitkárt és Apponyi Albert grófot. A Nemzeti Szalon tehát elvben már meg­van. Sok szép reménynyel nézünk megalakulása elé és reméljük, hogy helyét fényesen meg fogja állani, magasztos hivatását emberül betölti s uj fejezetet fog teremteni az újabb magyar képző­művészet történetében. Dr. KÖRÖSI LÁSZLÓ. — Adósságaim vannak, atyám, kezdé Sélim. — Egyéb semmi ? — kérdé Ghiray. Sélim elsápadt, majd elpirult s alig hallha­­tólag, akadozva válaszolá : — Igen, más semmi. — Nos, lássuk, mennyivel tartozol ? Én soha életemben nem csináltam adósságot . .. igaz, hogy nem is szerelmeskedtem zsidónőkkel. De hát ne csináljunk szemrehányásokat , remélem, hogy érkezésed napján nem okozasz nekem kellemetlen­séget. Először is: rosszkor jöttél kéréseddel, pénztá­ram üres. Karsaknak igen jelentékeny összeget adok kölcsön, vagy jobban mondva, átveszem Kilinkát. Ez lesz a legjobb módja, hogy leánya valami hozományt kaphasson . . . Minden esetre azonban szívesen segítek rajtad, szavamban soha sem kétkedett senki ... de előbb értsd meg fölté­teleimet. íme primo : nem fogsz többé visszatérni Varsóba; secundo: itt vagy Kilinkán fogsz lete­lepedni ; tertio : nőül veszed Marit. Selim ez utolsó szavakra felpattant székéről; a meglepetés, az indignáció majd megfojtotta; tiltakozni akart, de a szó elhalt az ajkán. Atyja egy kézmozdulattal rendre intette. — Ülj le és hallgass meg. Midőn azt mon­dom, hogy nőül veszed Marit, ezzel nem azt akarom érteni, hogy már holnap oltár elé foglak benneteket hurcolni. Előbb meg kell puhítani az öreget, helyre kell állania a te erkölcsi egyen­súlyodnak s méltóvá kell tenned magadat a leányra.Várunk hat hónapig, egy évig, ha kell!... Mától fogva mindennap látni fogod, megszereted, ő visszavezet téged a helyes útra s visszaadja ön­becsülésedet ... te pedig meg fogsz győződni, hogy az az igazi boldogság, a­mit én már hosszú idő óta előkészítek számodra. Most pedig térjünk a dologra s vegyük számba, mennyivel és kinek tartozol? Sélimet atyja szavai lassankint megnyug­tatták. Hat hónap, egy év, egy örökkévalóság . . . E pillanatban csak arról van szó, hogy az átko­zott váltó elpusztuljon . . . s visszatérhessen Sé­­phorához . .. Később majd meglátjuk. Ezért egy pillanatnyi habozás után válaszolta: — Hatezer rubellel tartozom. Ghiray nem kiáltott fel. Csupán a fejével bólintott, aztán nagy szippantást csinálva, jegyző­könyvet vett ki a zsebéből. — Nevezd meg hitelezőidet, — monda. Csak egy volt, a­kit a Freta-utczában na­gyon jól ismertek, Kharum Sámuel, de ha ezt meg­nevezi, bizonyos, hogy gyanút kelt. Sélim hát egér­­útra tért s hazugsághoz folyamodott . . . Csak úgy találomra mondott neveket, eleintén kereskedő­ket, iparosokat, aztán néhány barátját ... Aztán belezavarodott, ismételte önmagát, összekeverte a számokat . .. Ghiray nem hagyta magát zavar­tatni, ha valamely nevet kétszer mondott, letette a tollat s nyugodtan mondá: — Ezt már hallottam. Végre kész volt a névsor. Becsukta jegyző­könyvét, kirázta a hamut pipájából s hozzátette: — Holnapután írok egy ismerősömnek, az majd kifizet mindent s elküldi a nyugtákat . . . És most jó estét­ menjünk aludni. Sélim lelke arra a gondolatra, hogy nem fogja többé Sephorát viszontlátni, hogy őt úgy­szólván túszul tartják itt, fellázadt. — Ha nem bízol bennem, — mondá atyjá­nak ... ám add a pénzt idegen ember kezébe, de nekem kötelességem oda visszatérni s nem szabad elhagynom azt a nőt, aki mindenét felál­dozta értem. Ghiray kétségen kívül számított az ellen­mondásra. Nem gerjedt haragra. — Nagykorú vagy. — válaszolta, — s me­hetsz, ahova akarsz. De ebben az esetben fizesd is ki adósságaidat . . . Mondtam, hogy vigyed, vagy hagyd itt. . . tudod, hogy soha sem szoktam elha­tározásomat megmásítani . . . Gondolkodjál ... az éj talán majd jó tanácsot hoz . . . A küszöbön visszafordult s még egy tekin­tetet vetett a fiatal emberre, a­ki ott állott a háta mögött, lecsüggesztett fővel . . . — Nem titkolsz el előttem semmit, Sélim ? — kérdezte komoly hangon. És Sélim nem merve szemét fölemelni, vá­laszolta : — Nem, nem titkolok előtted semmit. Egész éjjel boszúság gyötörte. Különös gon­dolatok járták át agyát s sötét kisértések dúltak lelkében. Eszébe jutott, hogy a Karsaknak szánt összeg felével megmenthetné atyja, hogy azt talán megszerezhetné anélkül, hogy áruba bocsátaná szabadságát, a­nélkül, hogy hamis esküt tegyen Marinak, akit mintha máris gyűlölne. Nem, nem kiszabadítja magát minden áron; maga atyja az, aki a végsőre kényszeríti . . . Végre elszunnyadt. Azt álmodta, hogy a Karsaknak szánt pénz az ő kezébe került . . . s hogy az után vásárolt virágot Sephora lábai elé hintette. (Vége köv.) ÚJDONSÁGOK. Budapest, 1894. február 26. * Mária Immaculata főhercegnő betegsége. A hercegnő kezelő orvosai ma délelőtt konziliumot tartottak, a­melynek eredményeként a következő bulletint adták ki: A beteg az éjét a fájdalmak miatt álmatlanul töltötte. A test hőmérséke reggel 38­4, délben 37, az érverés 100 volt A seb kissé száraz; az orbáné vala­mivel terjedt. Az intenzív szín változatlan. A beteg állapota kielégítő, Albert tanár, Wiederhofer tanár, Weinleckner tanár, dr. Heim tanár. A bulletint megküldték a király kabinetiro­dájának. Az uralkodóház összes Bécsben időző tagjai, az udvari és állami méltóságok és az arisz­tokrácia számos tagja tudakozódott a nap folya­mán a beteg állapotáról.­­ * A nap eseménye. Az egyházpolitikai javaslatok­­ folytatólagos tárgyalásánál is nevezetesebb esemény­­ lepte meg ma délelőtt tíz órakor a fővárost az első havazás képében, mely általános, nagy szenzációt kel­tett­­a társadalom minden rétegében.« Eleintén csak egy-egy apró hócsillagocska szállingózott szerény alá­zatossággal a levegőben, később azonban megnőtt sok millió testvérkével a számuk s­zavazott előírás szerint, mint annak a rendje. Fehér téli takaró nem lesz belőle, c­súcsok és pocsolya bőven. * Magyar írók francia nyelven. A Nouvelle Re­vue, Mme Adam folyóirata februári számában egy hosz­­szabb novellát közöl Jókai­tól Les femmes Sicules cím. alatt. A sikerült fordítást Horn Ede végezte. Ugyan­csak Horn Ede fordításában jelenik meg a Temps ha­sábjain Jókainak bájos regénye: A sárga rózsa. Az Echo de Paris, be akarván mutatni olvasóinak az újabb m­a­­gyar elbeszélő irodalmat, felkérte Némethy kisasszonyt, a­ki a múlt évben magyar népdalokból egy kötetre valót ültetett át francia nyelvre, hogy fordítson le kisebb­­, nagyobb elbeszéléseket az újabb magyar novellistáktól, Némethy kisasszony szívesen magára vállalta a szép feladatot, s így legközelebb valószínűleg napvilágot lát­nak ezen előkelő s nagyon elterjedt francia irodalmi napilap hasábjain. Mikszáth, Herczeg, Rákosi Viktor, Tóth Béla, Pekár Gyula, Justh Zsigmond, Malonyai Dezső, Kóbor Tamás, Szomaházy István és mások no­vellái. * Saját külön bombavetőnk. Mikor a múlt na­pokban az utca népe megmozdult, az isteni nép, mely a lapok által hol éretlen gyerkőcök tömegének, hol pedig a népfenség hatalmas képviselőjének nevezteték vala, aszerint, amint az ő embereiket tapsolták meg, vagy abcugolták le, — ekkor lökte ki magából az utca az első magyar anarchistát, Kerekes János úr szemé­lyében, aki állandó foglalkozására nézve fa- és szén­kereskedő s tán ebből a minőségből kifolyólag csapott fel carbonári-anarchistának. Az egyházpolitikai moz­galmak, a polgári házasság kérdése, Apponyi állásfog­lalása, — mindezek olyan dolgok voltak, melyek a fekete szénkereskedőnek sejthetőleg fekete lelkében felkavarták az anarchizmus bacillusait s egy szép na­pon az országház előtt álldogáló, munka nélkül való boldog politizálók csoportjában Kerekes úr abbeli röpke nézetének adott kifejezést, hogy »bombát kellene dobni a ké­pviselőházba .« Székes­fővárosunk éber alguazilljai természetesen nyomban elcsípték a veszedelmes férfiút, de sem a megejtett zsebkutatás, sem a házkutatás nem vezetett egyéb eredményre, mint arra, hogy ez a mi saját külön bombavetőnk inkább nihil­ista volt, a bolt­jából kifogyván a fa és szén is, zsebéből pedig a pénz.

Next