Fővárosi Lapok 1894. május (120-149. szám)
1894-05-01 / 120. szám
Lucette erre kijelenti, hogy akkor ő kedvese lesz a földesúr fiának, ki már régen ostromolja őt szerelmével. Colin-t ez a fenyegetés annyira megindítja, hogy lemond minden ambitióról s Lucette karjaiba veti magát, ki elhalmozza őt forró csókjaival. A közönség elragadtatással nézi végig az igénytelen színjátékot, hallgatja az édesbús muzsikát, gyönyörködik a fiatal leány üde szépségében s valóságos extasisban tapsolja a rhytmikus, gördülékeny, tiszta rima alexandrinusokat. A szereplők a kihívásokra előlépnek, graciosusan meghajtják magukat s a leányka így szól: »Hölgyeim ! Uraim! A kis pásztorjátéknak, melyet itt bemutatni szerencsénk volt, szerzője M. Paul Demaria.« Újra felhangzik a taps, a háttérben megjelenik a költő, hogy megköszönje a közönség tetszésnyilvánításait. Mindez természetességében és egyszerűségében végtelenül kedves és elragadó. A második darab egy kis phantastikus színjáték. A színpad fákkal beültetett temető, melyre a hold szelíd fénye ráborul. Az előtérben egy frissen hantolt s virágokkal behintett síron zokog a költő, ki kedvesét siratja Siralmaival invokálja az imádott leány szellemét, kicsábító színekkel festi le a túlvilági élet gyönyöreit. Meggyőzi a költőt, hogy a földön hiába keresi a boldogságot s olthatatlan vágyat kelt szivében az örök szerelem hazája után. Az álomkép eltűnik s az ifjú a folyóba veti magát, hogy örökre egyesüljön kedvesével. Ez a kis, igénytelen semmiség sem tévesztette el hatását. A színpadi díszlet remeke volt a dekorációnak, a szellem szép volt, mint egy égből szállt angyal, a gyönyörű versek méznél édesebben folytak ajkairól, a zene megrezegtette a sziveket s igy a látás és hallás érzékei a szépet, a művészit leghatásosabb megnyilatkozásaiban élvezték. Nekünk talán gyermekesnek, talán nevetségesnek tűnhetik fel az ilyenfajta művészi élvezet, mert mi még távol, nagyon távol vagyunk a raffinement végletétől; azok, kiknek ily határtalan gyönyörűsége telik e hyperidealistikus színjátékokban, szükségképen jutottak ide, miután beteg érzékeiket és túlfinomult idegeiket a hypernaturalisztikus trágárságok kimerítették. Hat rövidke év van még hátra ebből a jellemezhetetlen zűrzavaros, a legellentétesebb részletek közt hullámzó tizenkilencedik századból. Nem tudjuk, milyen lesz a maholnap beköszöntő huszadik század. El se tudjuk képzelni, milyen lesz. Csak azt látjuk, hogy ennek a tizenkilencediknek a végére már azok, kik a megszámlálhatatlan művészeti irányok összes phasisait átélve, úgyszólván megöregedtek, újra gyermekek lesznek s visszatérnek a művészet azon egyszerű, kezdetleges, naiv megnyilatkozásaihoz, melyekkel az évezredek előtt megszületett. R. C. — 1041 — XXXI. évfolyam. FŐVÁROSI LAPOK. 1894. május hó 1-jével uj előfizetést nyitunk a Fővárosi Lapokra. A Fővárosi Lapok előfizetési ára: 1 hóra . . . . I frt 40 kr. Negyedévre . . 4 » — » Félévre . . . 8 » — » Vidékről legcélszerűbb az előfizetési összeget postautalványon a következő címmel küldeni: Fővárosi Lapok kiadóhivatala, Budapest, Ferenciek tere 3. Helyben az előfizetések a kiadóhivatalban vétetnek fel, de levelező lapon nyilvánított óhajra a kiadóhivatal készséggel házhoz küldi az előfizetési nyugtát. A fürdőidény alkalmával a kiadóhivatal pontosan megküldi a Fővárosi Lapokat még abban az esetben is, ha az előfizető többször változtatja tartózkodási helyét. ÚJDONSÁGOK Budapest, 1894. April 30. * Napirend, május 1-én: A miniszterelnök, mint pénzügyminiszter, fogad délután 2 órakor. — A horvát miniszter fogad dr. 10 —1-ig. — A magy. tud. akadémia osztályainak ülése, délután 5 órakor. — Az orsz. magy. vadászati védegylet ülése délután 4 órakor saját helyiségében (gyöngytyúk-utca). A Typografie munkáslap jubileuma a Széchenyitéri kioszkban, délelőtt 11 órakor. — Tavaszi kiállítás a műcsarnokban délelőtt 9—6-ig megtekinthető 50 krajcár belépő dij mellett. — A Honfoglalás kiállítása a múzeumban, megtekinthető egész nap, belépő dij 50 krajcár. — Nemzeti múzeum, régiségtár, nyitva délelőtt 9-től 1 óráig. Többi tárai megtekinthetők ötven krajcár belépő dij mellett. — Országos képtár az akadémiában, megtekinthető délelőtt 9-től d. u. 1-ig. — Az 1848/49-diki szabadságharc ereklyéinek kiállítása, (Károly-körut 3.) d. e. 9—1-ig látható. — Magyar kereskedelmi muzeum. A hazai termékek állandó kiállítása a városligeti iparcsarnokban, szabad belépés mellett naponként nyitva van 9—2 óráig. Ünnepés vasárnap délelőtt 9—12 óráig. A magyar kereskedelmi múzeum tudakozódó irodája és könyvtára (V. kerület, akadémia utca 12. szám) naponként dr. 9—12-ig és d. u. 3—6 óráig van nyitva. Ünnepés vasárnap délelőtt 9 —1-ig. — Időjárás. Az országos meteorológiai központi állomáshoz érkezett távirati jelentések szerint a következő volt: Tegnapról mára az ország nyugoti felében mindenütt volt kisebb-nagyobb eső s a mai nap folyamában az eső a keleti részekre is ki fog terjedni; 1—5 mm.-nyi esőmennyiséget mértek: M.-Óvár, Késmárk, Ó-Gyalla, Budapest, Eger, Arad, Debrecen, Nagyvárad, Keszthely, Orsova; 6—10 mm.-t: Selmecbánya, Zágráb ; 11 —15 mm.-t: Trencsén, Csáktornya; továbbá Sopronban 23 mm.-t, Czirkvenicában 57 és Fiuméban 65 mm.-t. Ma reggel nyugaton még számos helyen esik (így Késmárk, Selmec, Csáktornya, Keszthely, Orsova, Zágráb, Nagyvárad, Oirkvenica, Fiume) és az idő általában borús és enyhe. Keleten élénk keleti szél észlelhető. A Földközi tengert barometrikus minimum borítja, mely az öt környező országokban általános esőzést okoz. Tegnap óta a légnyomás északnyugaton erősen emelkedett, úgy hogy két légnyomási maximumra találunk, az egyikre északnyugati, a másikra keleti Európában. Az időjárás európaszerte túlnyomóan felhős és nagyobb-kisebb mértékben esős. A hőmérséklet északnyugatról sülyedt. Hazánkban, csekély kivétellel, tegnap mindenütt volt eső, főképen a Dunántúl nagyobb mennyiségben, ellenben az Alföldön és keleten kevesebb esett. Az idő egyébként enyhe és többnyire felhős. Túlnyomóan felhős, esős és szes idő várható, sülyedő hőmérséklettel. Budapesten ma — kevés szünettel — egész nap eső. * Személyi hírek. Pulszky Ferenc, a nemzeti muzeum igazgatója Flórencből Velencébe utazott s ott három napot tölt. — Dr. Csapodi István egyetemi m. tanár hosszabb betegségéből teljesen fölépült és újból megkezdheti előadásait az egyetemen. * Keresztjáró napok. Ma kezdődtek meg a keresztjáró napok. A belvárosi főplébánia- templomból a reggeli 8 órai mise után ma az ünnepi körmenet a szervita atyák templomába ment. Holnap, kedden a körmenet a Ferenciek templomába, szerdán az egyetemi templomba megy. * Roszner báró távozása Hont vármegyéből. Ipolyságról írják a Nemzet-nek: Roszner Ervin báró főispánnak Máramarosvármegye főispánjává történt kinevezése, egyidejűleg pedig honti főispáni állásától való felmentése e megye közönsége körében, főleg a hirlapilag is ismert előzmények után nem lehetett többé váratlan, mindazonáltal élénk sajnálattal látjuk Roszner báró megválását a megye kormányától, akinek egy nagy megye vezetésére történt meghívása bár igen kitüntető megbízást képez, távozása azonban itt mégis csak veszteség számba esik. Ezzel megszakadt a fonala fáradhatlan és eredményes tevékenységének, a melyet Hontvármegye közügyeinek érdekében, három évi főispánságának idejében annyi buzgalommal kifejtett. Felette nehéz politikai viszonyok közt foglalta el három év előtt a honti főispáni széket. Meglevő kényes helyzetek egész sorozata várt a tapintatos kézre, mely a kibontakozás szálait felkutassa. Roszner báró éles szeme felismerte, szerencsés keze megtalálta az eszközöket, amelyekkel a létező bajok orvosolhatókká váltak. Alig remélhető sikerrel , rövid idő alatt ura jön a helyzetnek, bár sokan kételkedtek abban, hogy az új főispán tekintélye és erélye elégséges lenne a háborgó elemek lecsöndesítésére. Feltűnés nélkül kiegyenlítette a társadalomban fentartott éles ellentéteket. Leszereltette a fegyverben álló ellenséges pártokat és foglalkoztatta ezek erejét a megye közügyeinek békés, együttes intézésében. Ebből magyarázhatók aztán, hogy főispáni működése alatt a híres honti állapotok a napirendről letűntek, s hogy a megyei igazgatás, társadalmi és kulturális tevékenység erőteljes üdvös lendületet nyert. * Május elseje. A budapesti munkásvilág holnap, május elsején békés tüntetést rendez, a munkás jelszavak, a nyolc órai munka, nyolc órai szórakozás és nyolc órai alvás mellett. Mivel a rendőrség a közös népgyűlés és ünnep tartását nem i séli az üdvözlésen, mely után majd csakhamar el fog párologni.« Nem sokáig kellett várniok. Falvyné hintája kevéssel négy óra után berobogott az udvarra s a lépcsők előtt megállt. Az ősz bárónét Toróy segítette le. Béla a túlsó oldalon ugrott a porondra. — Jó napot, jó napot, fiaim. Nini! Ilonka is itt van. Csókollak, kedvesem. Lássa Toróy úr, ez itt az én remetém. Csak szidja össze. Elárulom, hogy alig bírtam idecsalni. — Ah, ezt nem vesszük olyan szigorúan. Hozta isten, uram! Ön szomszédunkba pihenni jött, és nem tudta, hogy itt nem valami fárasztó sürgésforgásba jut-e? Mert mi vidékiek, ennek saját házunkban akaratunkon kívül is sokszor ki vagyunk téve és valljuk be, nagyobb részünk szereti is, ha így van. Reméljük, hogy elnéző lesz fogyatkozássaink iránt. Hozta Isten! Hozta Isten ! Bélára látszólag jótékonyan hatottak e keresetlen szavak s az eléje nyújtott kezet szívélyesen megrázva, szólt: — A faluzással úgy vagyunk, mint az étvágygyal, mely evés közben jő meg. Nem volnék őszinte, ha azt mondanám, hogy eddig a faluzást szerettem volna. De hogy már megszerettem, bizonyítsa az, hogy ő méltósága szívességéből a nyár nagy részét itt fogom tölteni. A társaság fölért a széles eresz alá. Ott bemutatták a ház két másik vendégét is Bélának, ki meghajolt. — Örülök, kisasszony! — azután Gáborhoz fordult: — Minő kedves véletlen, Boray Gábor! Rád ismertem azonnal. Talán a közelben lakói ? — Fél órányira. — Megerősödtél, fiú. Mi a foglalkozásod ? — Jelenleg egyelőre semmi, végzett jogász vagyok. — Doktor ? Gábor meghajolt. — Boldog emberek, — sóhajtott Béla, akik mindannyira túlszárnyaltatok. Én csak most szigorlatoztam. — Tudom. Toray e közben csakugyan elpárolgott. Az öreg báróné Blankával beszélgetett, míg Ilona a szalmakalapját kezében tartva, egyedül, hallgatagon állott az ajtóban, távozásra készen. Béla a jelenlevők viselkedéséből észrevette, hogy itt tekintettel vannak szokásaira, modorára s először életében boszankodott önmagára, hogy ez egyszerű, kedves lényeket kényelmükben zavarja. Kivált akkor érezte ezt, mikor Blanka is fölkelt s bocsánatot kért, hogy pár percre távozhassak. Mikor hárman maradtak, Falvyné megszólalt : — Ez itt már szokás. Jelenlétét tudomásul vették s ezzel meg kell elégednie. Béla tudta, hogy e szavak csak külsőségek, nem tudott mit felelni s érezte, hogy Gábor várakozó tekintete rajta nyugszik, Végre megszólalt: — Eszem ágában sincs e szokást zavarni. Sőt kellemesnek találom e szokást. Falvyné csodálkozva nézett reá. Béla elpirult. — Annál inkább, mert én is kevés befolyást tűrök el magamon. — Azaz kölcsönösen történik, — felelte I . Falvyné s kis szellemes arca újra kiderült. — Jöj jön ide, kérem, nézze e szép tájat. Az eső csöppjei mint gyémántok rezegnek a fűszálakon ; ott lenn a határon a Körös ezüst villogása; túl rajta az aranykalászos rónaság, egész kincstár ez a mi Nagy - Biharországunk. Blanka visszatért s Falvyné újra Bélához fordult: — Most, Béla, menjen, nézze meg a ház táját s a kertet szép tavával. Majd Gábor kalauzolja. A fiatal emberek lementek az udvarra s a házat megkerülve a kert fái közé jutottak. Béla kényelmetlenül, érezte magát, de ez nem az a kényelmetlenség volt, mely őt távol tartotta az emberektől, sőt úgy érezte, mintha halk önvád ébredne szívében. Bizalmasan a Gábor karjába fűzte a magáét: — Ne menjünk a tóhoz, Gábor ? Gábor megállt. — Amint tetszik. Talán érdekelni fognak az új méhkaptárok, melyeket Toray bácsi legújabban szerzett ? — Maradjunk itt, beszélgessünk. — Szívesen, üljünk le erre a padra, ha úgy tetszik. — És te majd el fogod mondani, bár röviden, amit megértél. Én oly ritkán látom hajdani tanulótársaimat, s örülök, ha ez néha megtörténik. Béla ez egyszerű szavai meghódították Gábort. A Béláról szóló hírekkel szemben jól esett neki a csalódás, mely modoráról alkotott fogalmát érte. (Folyt. köv.)