Fővárosi Lapok 1894. június (150-179. szám)

1894-06-08 / 157. szám

a miniszteri névsort előterjeszti ő felségének végleges döntés végett, mely holnap mindenesetre bekövetke­zik s ezzel a válság véget ér. Gróf Bethlen András országgyűlési képviselő, volt földmivelésügyi minisz­ter és Miklós Ödön országgyűlési képviselő földmive­lésügyi államtitkár holnap, pénteken, f. hó 8-án dél­előtt 11 órakor a földmivelésügyi palota tanácster­mében vesznek búcsút a földmivelésügyi miniszté­rium és a minisztériumnak alárendelt hivatalok és intézetek tisztikarától. (D. É.) * A koronázás évfordulója. Holnap, június 8-án lesz a koronázás huszonnyolcadik évfordulója. A fő­város közönsége kegyelettel ünnepli meg ezt az év­fordulót. A közgyűlés határozatából holnap délelőtt a főváros összes községi közép, polgári, kereskedelmi és elemi iskoláiban iskolaünnepélyeket tartanak. Ezekben az intézetek tanári karán kívül az ifjúság is közreműködik énekkel és szavallatokkal. Holnap az összes tanintézetekben szünetel az előadás. * Csapatszemle. Ő felsége holnap, pénteken, a lovassági gyakorlótéren szemlét tart a 16-dik huszár­ezred fölött, szombaton pedig a tábori tüzérsérséget szemléli meg. A katonaság reggeli 7 órakor vonul ki a gyakorlótérre. Ezen a szemlén csakis a csapatokba be nem osztott tábornokok, vezérkari tisztek és ezre­des paracsnokok vesznek részt, a­kik a kísérethez csatlakoznak. A király az egész helyőrség fölött e hó 11-én, hétfőn tart szemlét a vérmezőn. * Jótékonyság Molnár Albertné úrhölgytől ma 5 frtot kaptunk a szerencsétlen Föltsch Antalné részére, a­kinek szomorú sorsát lapunk egyik közelebbi számában Hevesiné Sikor Margit írta meg. Az adományhoz Tanács József fóthi plébános 3 forinttal, Molnár Albertné úrhölgy 2 forinttal járult. Az összeget ma postára tettük és kérjük olvasóinkat, emlékezzenek meg arról a szegény asszonyról, a­ki Győrött a legnagyobb nyomorúságban él. * A drágasági pótlék. A fővárosi tisztviselők fizetés rendezését egyre halogatják. Most már küszö­bön van az év második fele, de a fizetésrendezés ma is csak a »jámbor óhajtások« közé tartozik. A fizetés­­javítás elmaradása miatt azonban az idén is drága­sági pótlékkal kárpótolják a jövő hónap elején a fővárosi tisztviselőket. Lampl Hugó főszámvevő már ki is mutatta a fizetési fedezetet. Mint halljuk, ezút­tal drágasági pótlékot kapnak az óradíjas tanárok és tanítók is, kik méltányos kérésükkel már több ízben fordultak a tanácshoz. * Wagner Cosima emlékezése. Egy németországi lapban valaki elpanaszolja a következőket : Nürnbergben bemegy egy zeneműkereskedésbe és jegyet akar váltani a bayreuti Parsifal-előadásra. — Csak a Parsifalhoz ? — mondja a kereskedő — nagyon sajnálom, de nem adhatok jegyet. — Hogyan — kérdem — hát már minden jegy el­fogyott ? — Oh, dehogy, de ha ön nem vesz jegyet egyetsmind a Tannhäuser-hez és a Lohengrin-hez is, akkor egyet sem kap. — De ez mégis csak furcsa dolog, kérem. Hátha én Parsifal zongorakivonatát meg akarom öntől venni, akkor nem adja nekem csak úgy, hogy ha a Tannhäuser-t és a Lohengrin-t is megveszem. — Persze furcsa — felelé mosolyogva a kereskedő. Egyébiránt kérem, én nem tehetek másként, mert ilyen uta­sítás érkezett Bayreuthből, Wagner Cosimától. Az illető német lap e panasz folytán meglehetős éle­sen támadja meg Liszt Ferenc leányát, rendkívüli, a mű­vészetekre és Wagner emlékére egyaránt szégyenletes élel­mességért. * A telefon terjedése. A miskolci telefon háló­zatot az előfizetők szaporodása következtében új vo­nalakkal bővítik ki. Ezért a kereskedelmi miniszter június 16-ikára közigazgatási bejárást rendelt el, melynek vezetésével Bayler István kft. mérnököt bízta meg. A hálózatot Jenei Soma engedélyes még a folyó évben újjáalakítja. * Elmaradt képvásár. A kultuszminiszter tudvale­vőleg több képet szándékozott megvásárolni a tavaszi kiállí­tásból a nemzeti múzeum számára s fölszólitására Than Mór képtárőr többet ki is jelölt. A képvásár azonban a vál­ságos helyzet miatt elmaradt s az őszi kiállításon fogják pótolni lehetőleg figyelembevéve a most kijelölt művészeket. * Uj tanítói állások szervezése. A belügymi­niszter ma délben érkezett leiratával jóváhagyta a közgyűlés ama határozatát, hogy újonnan szereztes­sék 22 tanítói, 10 tanítónői, 2 segédtanítói és 1 se­­gédtanítónői állás. A legközelebbi tanácsülésen be­töltendő lesz választás útján 28 tanítói és 15 tanító­női állomás. * FŐUri eskÜVŐ. Köpcsényben — mint levelezőnk Írja, a Pálffy Sándor gr. cs. és kir. kamarás, huszárfőhad­nagy és József Ágost főherceg kamarai elöljárója, oltárhoz vezette Batthyány Ludovika grófnőt, Batthyány József gróf leányát. Az esküvő nagy ünnepséggel ment végbe. * Leszakadt állvány. Az éjjel egy épülőfélben levő háznál ismét szerencsétlenség történt, melynek valószínűleg megint az építőpallér hanyagsága volt az oka. A Koszorú- és Tavaszmező­ utca sarkán épülő háromemeletes háznak harmadik emeleti áll­ványa leszakadt s Wising­er János napszámost, aki a deszkákon aludt, maga alá temette. A gerendák a második­ emeleti állványzatot is keresztül törték . Visinger az első emeleti állványzatra zuhant. A men­tők Visingert életveszélyesen megsebesülve vitték a kórházba. A rendőrség megindította a vizsgálatot. Minden valószínűség szerint, az építőpallért vonják majd felelősségre, mert az állványok összeállításánál korhadt gerendafákat használt. Az építő­munkálato­­kat a rendőrség további intézkedésig betiltotta.­­ Ez is ok az öngyilkosságra. Práger János 26 éves polgár­i születésű nőtlen magánhivatalnok, ki a lipót­városi betegsegélyző pénztárnál van alkalmazva, tegnap este a felsőerdősor 25. sz. a. levő lakásán mellbe lőtte magát Práger János állítólag a feletti elkeseredésében követte el tettét, mert fivére három év előtt szegény leányt vett nőül. Az öngyilkos sebe meglehetős súlyos s most a sebészeti kli­nikán ápolják. * A megtért bohémé. A következő történetbe elég érdekes és ami a hősét illeti, ennek a példája nagyon is utánzásra méltó. Ki győzné megszámlálni azokat az eseteteket, midőn gyönge emberek ott hagyják jóravaló pályájukat, engedve egy ösztönük­nek, mely valamely bohéme-kenyér (kenyér ?) felé húzza őket. A megtért bohéme-ek ellenben igen cse­kély számmal vannak a világon. A Szegedi Napló tud egy ilyenről. A nevezett hírlapban olvassuk a kö­vetkezőket : Pár évvel ezelőtt még kedvelt színésze volt a szegedi közönségnek is Demidor Imre, a bon­­vivant. Demidor egyszer aztán elhagyta a világot je­lentő deszkákat s visszatért első szerepéhez, a jog­hoz. Letéve az ügyvédi vizsgát, keresett fiskális lett a pátriájában, Szabadkán. Most, hogy a dr. Gutin el­hunyta következtében az ügyvédi kamara, eddigi tit­kárát, dr. Pankovichot választotta elnökké, az új el­nök h. titkárrá Demidor Imrét nevezte ki. A vá­lasztás útján betöltendő titkári állásra is ő van jelölve. * Temetés: Lers Pál, a kereskedelmi minisztérium volt műszaki tanácsának főmérnöke és legutóbb a Mátyás­templom építési vezetőségének ellenőrző főmérnöke, 7­6 éves korában elhunyt. Az érdemekben gazdag tisztviselőnek ma délután végbement temetésén megjelent Lukács miniszterrel és Ludvigh és Schneider miniszteri tanácsosokkal élén a kereskedelmi minisztériumnak számos tisztviselője, valamint Schulek Frigyes tanár vezetése alatt a Mátyás-templom építészeti személyzete. * Zenebohócok figyelmébe. Egy budapesi napi­lap mai számában találtuk a következő »apró hír­­hirdetést«: Egy fiatal ember, ki a zenebohócz pályára lépni akar és némi gyakorlata már van, társat keres. Csakis helybeliektől eredő komoly ajánlatok vétetnek figyelembe. Pályázni óhaj­tóktól némi zeneismeret kívántatik ; hegedűn ját­szók előnyben részesülnek. Ajánlatok Zenebohócz jelige alatt a kiadóba kéretnek. Elég szokatlan théma e többé nem szokatlan után. Csak azért nyomattuk le itten, mert ki tudja hány titkos zenebohóc van a fővárosban — csak úgy, mint titkos drámaíró — akit epeszt a vágy e szép pálya után és társat keres. A zenebohócnak — meg­van írva — nem jó egyedül lenni... * Visszavonhatatlanul utolsó. Egy vidéki vá­rosból küldték be a P. A.-nak az ott vendégszereplő színtársulat visszavonhatatlanul utolsó búcsúelőadá­­sának színlapját. Bisson elmés bohózatával, A válás után­ nal búcsúzik el a színművészetért nem nagy mértékben lelkesedő közönségtől a társulat, a­mely­nek igazgatója a következő megható sorokkal hívja fel magára a város intelligenciájának figyelmét: Nagyérdemű közönség! Két hét óta vagyok itt és nem szerénységből mon­dom, de előadásaimmal megnyertem a műveit közönség szimpátiáját. Ellenben a financiális siker­t engedjék meg, hogy erről ne nyilatkozzam. Tiszta jövedelmem az elmúlt két hét alatt 2 frt 13 kr volt. Hogy mit jelent ez, mentse­nek föl a bővebb részletezéstől. Most csak arra kérem önö­ket, jöjjenek el legalább az utolsó előadásra, úgy Tháliának, a művészet múzsájának, mint a primadonnának, három éhező gyermek anyjának nevében kérem a nagyérdemű közönsé­get, szerencséltessen meg bennünket tömegesen, nehogy évek múltán, ha a múltak történetében lapozom, kellemetlen em­lékeim legyenek, a­mikor az önök városához érek. Mély tisztelettel Az igazgató, * Polignac gróf, a műpártolásáról ismert francia főúr, rokonai: a Károlyi grófok látogatására Ma­gyarországa érkezett. Jelenleg Fóthon van Károlyi Sándor grófnál, honnan e héten Szent-Tornyára megy hosszabb tartózkodásra Justh Zsigmondhoz, a kivel egy magyar-francia költői anthologián dolgozik. * Az elkeseredett Jókai. A­ pozsonyi Jókai-ünnep alkalmából a koszorús költő megküldte Prém József­nek, ki az ünnepi beszédet mondta, az arcképét s a következő levelet intézte hozzá: Kedves Barátom! Fogadd legforrób köszönetemet azon baráti megtisztelésért, melylyel engemet elhalmoztál. Csúnya hálátlanság tőlem, hogy magam személyében meg nem jelentem e dicső ünnepélyen, de megvallom neked, hogy most épen olyan kedélyállapotban vagyok, a­mikor inkább szeretnék a föld alá bújni, mint a ház tetejére fölmászni s onnan deklamálni. Nem nekem való már ez a világ! Legszívesebb baráti üdvözletem mellett maradok igaz hived, dr. Jókai Mór. * Egy német újság Debrecenről. A »Kölnische Zeitung« folytatja tárcarovatában Magyarország ismerteté­sét ; legújabb számában Debrecenről ir vagy öt hasábos tárcát.« »Debrecen — úgymond — a magyar Róma és pedig két okból. Először mert a kálvinista teológiai fakul­tásnak székhelye, a­mely a magyar egyházi életben nagy jelentőséggel bír, másodszor, mert itt ép úgy fel lehet találni a magyarság ősforrását, miként a katolicizmusét Rómában. Ha Debrecent kitörölnék a mappáról, akkor az olyan volna mint Franciaország Páris,­­Köln a székesegyház, München pedig sör nélkül. Aztán hosszabban ismerteti a népszokáso­kat, az utcákat, az asszonyokat, a viseleteket és Hortobá­­gyot. Kiemeli a debreceniek sertéstenyésztését és élénken leírja az ottani vendéglői és korcsmai életet. A civilek — úgymond — minden nap ellátogatnak a korcsmába inni és — pipázni. A korcsmáros együtt mulat a vendégekkel és kedélyesen isszák a kissé savanykás debreceni bort. Ha aztán külföldi vendég, pl. némber érkezik, eredeti németséggel dis­­kurálnak vele és alaposan ki is kérdezgetik. Egy vendéglős a kinek a házára az van kiírva : »ventigla« elbeszélte a tárcaírónak, hogy miképen fogták őt el 1866-ban a poroszok, és hogy vitték el Danzigba. Aztán megkérdezte vendégétől: — Uraságod bizonyára ismeri Danzigot ? — Nem én. — De hisz az imént azt tetszett mondani, hogy Poroszországból érkezett. — No igen, de azért nem ismerem mind a német váro­sokat. Bizonyára ön sem ismeri mind a magyar városokat. — Bizony nem ismerem. No de Magyarország nagy ország ám! Ismertetése egyébiránt mindvégig rokonszenves, s eléggé tájékozott. Csupán az ad neki valami csipkedő jelle­get, hogy a magyar tárgyú operettekből ismert alakokat minden áron meg akarja találni a való életben, s ezért egyet­­mást elferdítve lát meg és ír le. * Rövid hírek. Tűzhalál. Kuray Mária 25 éves napszámosnő, ki a napokban a vizafogó­ utca 8. sz. a. saját vigyázatlansága következtében súlyos égési sebeket szenve­dett, ma éjjel a Rókus-kórházban borzasztó kínok között meghalt. — Öngyilkosság. Pálfi Józsefné szül. Kocsi Mária 22 éves dohánygyári munkásnő mester­ utca 43. sz. a. lakásán karbolsavat ivott s mielőtt ellenmérget adhattak volna, meghalt. Tettének oka családi perpatvar. 1352 — Ásványviz-melegitők Weszely István és Társa orvosi műszerészeknél. Budapest, Muzeum­ körut 37. Az élelmes ember. Budapest, junius 7. Az »élelmes« jelzővel is majdnem olyan könnyen megtisztelik az embert, mint az »élhetetlen«-nel. Pedig élelmes ember is, élhetetlen is csak a kö­rülmények kedvező vagy kedvezőtlen volta folytán lesz egyikké vagy másikká. Aki jó viszonyok közé jut, arra azt mondják, hogy élelmes ember, aki rossz közé, arra azt, hogy élhetetlen. És még egy dologról nem szabad megfeledkeznünk. Az egyéni reklámról. Aki mindig emlegeti, hogy ő milyen élelmes ember s hogy mennyi küzdelmébe került ezt vagy azt elérnie, hát annak elhiszik, hogy ő élelmes ember. Édes istenem csak úgy hemzseg ez a sárglóbus az élelmes emberektől. Illetőleg az úgynevezett élel­mes emberektől. Mert ez a genre az újabb idők egyik kiváló al­kotása. Az emberek derűre-borura dicsekszenek vele, hogy ők milyen élelmesek. Divat ez ma — csak olyan divat, mint például a térdig érő nyári hamilton viselése. Aki a társaságokban megfordul, az mind élel­mes ember, (no persze, mert az élhetetlenek, akiket sorsuk nem helyezett jó viszonyok közé, azok nem jár­hatnak a társaságokba) és néha csak elképed az ember,­­mikor egy-egy jó ismerőséről azt hallja, hogy az is élel­mes ember. Pompás jövőt teremtett magának ! Holott tudnivaló, hogy az a bizonyos jó ismerős teljes világ­életében egy lépést sem tett kellemes élete megterem­téséért. Csak úgy hullott az ölébe minden előny, min­den szerencse.

Next