Fővárosi Lapok 1894. október (271-301. szám)

1894-10-15 / 285. szám

király és mint az első alkalommal, úgy ezúttal is francia nyelven tartott felköszöntőjében legszívélye­­sebb köszönetének adott kifejezést azon előzékeny fogadtatásért, melyben itt részesült; minden igyeke­zete oda irányul, hogy a szomszéd monarchiával a legbarátságosabb összeköttetést ápolja. Ausztria császárjára és Magyarország királyára emeli poha­rát. Errre ő felsége himnuszát játszották. Az ebéd alatt a zene a következőket játszotta: Nyitány a »A portrés néma« című operából Aubertól; »Keleti mese« keringő, Strauss Jánostól; nyitány és szicíliai dal a »Paraszt becsület«-ből, Mascagnitól; részletek »A bányamester« című operettéből, Zel­lertől; »Moment musicale« Schuberttól; Ábránd »Carmen« c. operából, Bizettől; »A fedélzeten« polka francaise, Králtól; »Pensee hongroise« Czibulkától. A cerclenél, amely a rózsaszínű és kék salonok­­ban tartatott s több mint egy órát vett igénybe, királyunk ő felsége számosakat szólított meg, Sándor király pedig majdnem az összes jelenlevőket bemu­­tattatta magának, és különösen Kálnoky grófot és Wekerle miniszterelnököt tüntette ki hosszabb meg­szólítással, megszólított továbbá minden minisztert, számos tábornokot, Beniczky főispánt és Ráth főpol­gármestert.* Este hét órakor díszelőadás volt az operaházban, de a felségek érkezése csak nyolc órára volt kitűzve. Az Andrássy-úton óriási néptömeg hullámzott, mely hét óra után nőttön nőtt. Az operaház látogatói nem­­csekély nehézséggel férkőzhettek a bejárókig. Pekáry főkapitányi helyettesnek és Toemmel rendőrkapitány­nak a nagy számban kivonult és kordonba sorako­zott rendőrség élén mindvégig sikerült a rendet fenn­­tartaniuk. Az operaház zsúfolt nézőtere a fokozott világí­­tási effektusokon kívül nem mutatott ünnepi díszt. Még a páholyközönség egy része sem öltözött kifo­gástalan feketébe. A frakkos urak elenyésző kisebb­ségben maradtak, amit — nem ez lévén az első, nem az utolsó eset ilyen ünnepélyes alkalmakkor — élén­ken sajnálhatunk. Az előadás első része határozottan a legbecse­sebb volt. A Bánk bán első felvonásáról szólunk. Ábrányiné Melindája ismét előkelő művészi színvo­nalon állt, Broulik, Odry és Beck hasonlókép rászol­gáltak a teljes elismerésre, Robertine Fernando pedig valóban brilliánsul táncolt. Erkel Sándor mintasze­rűen dirigált. Az udvarhölgyek, illetve apród szere­peit ezúttal Rotter Gizella, Kacze­r Margit, Gábos Nelly és Burger Ilona töltötték be. A szereplők élénk tapsokat arattak és ezzel a tetszésnyilatkozatok erre az estére véget is értek. Kilenc óra tizennégy perckor robogott elő a felségek kocsija. Már előzetesen érkezett meg Hohen­lohe herceg főudvarmester Liechtenstein lovag fő­­lovászmesterrel. Az udvari páholy lépcsőházának elő­csarnokában voltak: Hieronymi belügyminiszter, Stesser intendáns-helyettes, Nikisch igazgató, Payer intendáns tanácsos és Szilágyi miniszteri tanácsos. Az Andrássy-úton állást foglalt embersokaság riadó éljenzésbe tört ki, midőn észrevette a felségek kocsiját. A csarnokban Hieronymi miniszter bemu­tatta a fent nevezett főtisztviselőket. Ő felsége csu­pán azt kérdezvén Nikisch-től, hogy milyen darab kerül szinre, a szerb királylyal mindjárt fölment az első emeleti incognitó-páholyba, hol László főherceg már várta a felségeket. A király jobbján Sándor ki­rály, balján a főherceg ült. Királyunk huszárezredest, Sándor király pedig szerb egyenruhát viselt. A fiatal szerb király szemüveget hord és nyílt, barátságos, gyakran szelid mosolyra hajló arca rokonszenvet kelt. Mindjárt megnézte a színlapot, a látcső használatá­nál pedig néha levette a szemüveget. A felségek kíséretei a középső udvari páholy­ban, továbbá József főherceg páholyában és az in­­kognito-páholylyal szomszédos páholyokban foglal­tak helyet. Az első emeleti első számú páholyban Wekerle kormányelnök és Hieronymi belügyminiszter ültek, míg gróf Andrássy Aladár földszinti páholyá­nak vendége gróf Andrássy Gyula, a király személye körüli miniszter volt. A nézőtéren a budapesti szerb kolónia számos előkelő tagja volt látható. Nikisch igazgató csakhamar megadta a jelt a Navarray leány előjátékához. Egy óra alatt lezaj­lott Massenet dalműve. Ő felsége egyetlen egyszer sem tapsolt. Egy féltucat­ tapsoló embert sikerült ha­marosan elcsitítani. A Csárdás ballet utolsó képében a prima bal­­lerinának nem lévén itt szerepe, a különböző rendű quadrilleok buzgólkodtak legjobb hatásuk szerint. A két uralkodó az előadás végéig együtt ma­radt s azután visszahajtattak a váriakba. Az An­drássy-uton még mindig nagy embermasszák voltak együtt és az udvari fogat után most is lelkesült él­jenzés zúgott. Sándor király a teát saját lakosztályában vette; a kiséret tagjai számára külön marshhall tábla állt készen. 2451 ÚJDONSÁGOK Budapest, 1894. október 15. * A király tegnap reggel hat óra 13 perckor külön udvari vonaton Gödöllőről Budapestre érke­zett. A keleti pályaudvarban a szokásosan Sélley Sándor dr. főkapitány és Lachnit állomásfőnök fo­gadták a királyt, aki az udvari fogaton mindjárt föl­hajtatott a váriakba. A király reggel nyolc órakor megjelent a Szent Zsigmond-kápolnában, hol Vézin­­ger Károly apátplébános csöndes misét olvasott. * A gödöllői vadászatok: Ferenc József király és Sándor szerb király ma délelőtt tíz óra harminc perc­kor Gödöllőre utaztak az udvari vadászatokra. Ke­véssel fél tizenegy előtt jöttek az udvari fogatok, melyeknek elsejében királyunk ült Sándorral, a töb­biekben pedig Paar és Bolfras főhadsegédek, to­vábbá Csirics, a szerb király első hadsegéde és Mili­­tevics kabineti titkár. Az uralkodókat a pályaházban Claudy udvari tanácsos, Löwenstein főudvarmesteri kormánytanácsos, Sélley Sándor dr. főkapitány, Lud­­vigh m. á. v. igazgató és Lachnit állomásfőnök fogad­ták. A két király drapszinű vadászruhába volt öl­tözve, bő köpönyeggel és tollas vadászkalappal. A pálya­házban megjelent szépszámú közönség tisztelet­­teljes kalapemeléssel üdvözölte az uralkodókat, a­kik miután néhány szót váltottak a notabilitásokkal, be­­szállottak a hét kocsiból álló udvari vonat első szalon­kocsijába. Királyunk először a szerb királyt engedte fölszállani. A többi kocsikban a kíséret helyezkedett el,az utolsóban pedig a szolgaszemélyzet a vadászfegy­verekkel és egyéb szerszámokkal, a­melyeket két kü­lön bérkocsin tíz órakor hoztak el. Pontban fél ti­zenegy órakor azután a vonat, Ludivigh igazgató ve­zetése alatt, elrobogott. * Huszár Adolf síremléke. Huszár Adolfnak, a nyolc év előtt elhunyt kitűnő szobrásznak sírja fölé, mely a kerepesi­ uti temetőben a Deák-mauzóleumhoz vezető út jobb felén van, tegnap állították fel a sír­emléket, mely Donáth Gyula szobrász műve és egyike a legsikerültebb művészi alkotásoknak. Az emléket az orsz. magyar képzőművészeti társulat állíttatta, mely halottak napján leleplezési ünnepet is rendez a temetőben. * A beteg cár. Az orosz cár súlyos betegségéről érkezett hírek még mindig válságról és komoly for­dulatról beszélnek. A beteg állapota egy cseppet sem javult, most is többszörösen elájul napjában, étvágy­talanság és álmatlanság gyötri s időnkint lelki zava­rok állanak be nála. Orvosai most már csupán Korfu enyhe levegőjétől remélnek gyógyulást. Mint azonban az athéni Asti jelenti, az orosz cár és neje e hónap 22 ike előtt nem érkeznek meg Korfuba. A felségek a Boszporuson egy kereskedelmi lobogóval ellátott orosz gőzösön a legszigorúbb inkognitóban fognak keresztül utazni. A trónörökösnek Alice hesszeni her­cegnővel való házasságának ideje még nincsen meg­határozva. * Justh Zsigmond temetése. Az idegenben meghalt Justh Zsigmond halt hamvainak hosszú utat kell megtenni, míg a csöndes szent-tornyai családi sírboltban örök nyugtot fognak találni. A halott útja Cannesból egész hazáig körül­belül tizenkét napig eltart, úgy hogy a korán elhunyt i­ó temetése, mint Szent Tornyáról bennünket értesítenek, csak e hónap 26 ika körül lesz. * Halálozások. Sey Lajos, Baranyavármegye nyu­galmazott főjegyzője, a pécsi takarékpénztár igazgatósági elnöke, 56 éves korában meghalt Pécsett. — Özv. Bedő Sándorné szül. Bereczki Karolina, 63 éves korában meg­halt Székelyudvarhelyen. — Ludvigh János, Alsó-Fehér­­vármegyének nyugalmazott főszámvevője, 72 éves korában meghalt. — Szakács Mózes tanár, 66 éves korában elhunyt Székelyud­varhely­et. * Egy család lemészárlása. Az Alföld némely vidéke közbiztonsági állapotának gyarló voltát mi­sem bizonyítja jobban, írják a M. //.-nak, mint az a többszörös gyilkosság, melyet tegnap követtek el a Toronásvármegyei Perlászon. Este nyolc óra tájban, mikor még alig sötétedett be, a falu közepén, utcára nyíló helyiségben, nyitott ajtó mellett — anélkül, hogy a szomszédok a legcsekélyebb zajt hallották volna — a legkegyetlenebb módon meggyilkoltak egy egész családot, apát, anyát és két gyermeket; mind­egyiknek a nyakát vágták el. A rémes tettről a neve­zett lapnak a következőket táviratozzák. Tegnap este nyolc óra tájban Kerschner Lázár perlaszi fű­­szerkereskedő szomszédjának cselédje átment a boltba, hogy bevásárlásokat tegyen. A bolt ajtaja —­­mint rendesen — nyitva volt, lámpa égett az üzlet­ben és mindenütt a legnagyobb rend uralkodott. A cseléd látván, hogy nincs a boltban senki, beljebb akart menni. Alig tett azonban néhány lépést, ijedten kiáltott fel. A kimérő állvány mögött ott feküdt Kerschner Lázár egész családja holtan. A cseléd azonnal értesítette a csendőrséget, mely első­sorban elfogta Kerschner cselédjét, mert kiderült róla, hogy egész este nem volt otthon. A cseléd azt val­lotta, hogy fél nyolc óra tájban gyanús kinézésű em­bereket látott a boltba jönni és annyira megijedt, hogy elszaladt hazulról. A csendőrség most fogva tartja a leányt, mert erős a gyanú ellene, hogy az ő tudtával történt a gyilkosság. Kívüle még két pa­rasztot is letartóztattak. Az eset nagyon hasonlít ahhoz a rablógyilkossághoz, melyet néhány év előtt a hírhedtté vált Hoszter Fülöp követett el Vár­palotán, kilenctagú családot pusztítva el a föld színéről. * A Kossuth országos­ nőegyesü­let élénken láto­gatott ülést tartott tegnap délután Pásztory Kornélia úrnő elnöklete alatt. Az ülésen elhatározták, hogy halottak napján az egyesület Kossuth Lajos sírját meg fogja koszorúzni és egyúttal az e hónap 28-án hazaérkező Kossuth Ferenc fogadtatásának részleteit is megállapították. A napirendnek egyéb tárgyai kisebb folyó ügyek voltak. * Chic. Az anya: Mondhatom Önnek, hogy Laura leányom minden tette a legfinomabb és legmodernebb, ami csak képzelhető. Ha lóvasúton megy, már nyáron sem megy másként, mint a téli menetrend szerint. * Strauss szalonja. A tömérdek ajándéktárgy közül, melylyel a keringő királynak jubileuma alkal­mából kedveskedtek, kitűnik a jubiláns nejének, Strauss Adél asszonynak ajándéka. Ez egy nagy olaj­­festmény, mely a mester szalonját ábrázolja. A mes­ter ott ül zongorájánál, míg neje mellette áll. Külön­féle csoportokban láthatók Strauss intim barátjai, köztük Dóczi, Goldmark, Tilgner — tehát három magyar ember, továbbá Brahms, Grünfeld zongora­­művész stb. A képet Ferry de Bayros marquis festette. * Egy köteg szalmáért A torontálmegyei Egres községben — mint onnan írják —­ a múlt hét szombatján megdöbbentő gyilkosság történt, melynek részletei a követ­kezők : Sztupár Juán és Pecskán Arkadie oláh paraszt­­gazdák szalmával megrakott szekereikkel hazafelé hajtva, útközben összeszólalkoztak a felett, hogy Sztupár a szal­mából, melyet együtt vásároltak egy közeli tanyán, állítólag egy köteggel többet rakott fel a szekerére. A szóváltásból dulakodás lett s végül Pecskán kést rántva, Sztupárt fején s nyakszirtjén megszurta. Mikor a szerencsétlen össze­­roskadt, ellenfele még a mellébe mártotta a gyilkos szerszá­mot s ott hagyta elvérzeni. Estefelé roppant vértócsában bukkantak a holttestre arra menő mezei munkások. A gyil­kost elfogták. * Gyilkos fiú. Tegnapelőtt, mint szegedi tudósítónk írja , rémes gyilkosságot követett el egy odavaló suhanc Lukács Sándor lakatos inas, a­ki bosszúból a Tiszába foj­totta egyik pajtását. A gyerek a gyilkosság elkövetése után­ maga jelentkezett a törvényszéki vizsgálóbírónál. Elmondta, hogy a Boszorkány-szigeten csavargott kvint egy másik pajtásával, azután azzal összeveszett, civódni kezdtek s birkózás közben azt átnyalábolta s a parthoz vonszolva, belenyomta a vizbe s ott tartotta addig, mig vonagló áldo­zata megfalt. Akkor aztán elfutott onnan, a halottat a viz vitte lefelé s ő maga pedig megindult a fenyitő törvényszék felé, hogy borzalmas tettéről jelentést tegyen a bíróságnál. Petőfi-Társaság, Budapest, október 15. Kiválóan érdekes és szokás szerint rendkívül látoga­tott ülése volt tegnap délelőtt 10 órakor a Petőfi-társaság­nak az Akadémiában. A közönséget, mely javarészt ezúttal is szép hölgyekből állott, Vértesi Arnold üdvözölte, fölkérve néhány bejelentés után Palágyi Menyhért rendes tagot, felolvasásának megtartására. Palágyi a magyar dráma jövőjével foglalkozván, mindenekelőtt kiemelte, hogy művelődésünk égető kérdései­nek száma egygyel szaporodott; a nemzeti színház kérdésé­vel, melylyel szorosan összefügg a magyar dráma sorsa. Ha a magyar szellemi élet történelmi megyei alapokon fejlődhe­tett volna, akkor sok tűzhelye volna a nemzet szellemi éle­tének ; de belefutottunk a centralizáció sodrába s a nemzeti központ felszivja a nemzet erőit s minden, ami érvényesülni akar, lézsóvár pillantásait a fővárosra szegzi s innen vár irányjelölést, buzdítást s ezért van nemzeti színházunknak a hazai drámára és közízlésre szinte abnormis jelentősége. Ez­után a nemzeti dráma szempontjából bírálja a nemzeti szín­ház működését. Az úttörőknek csak egy-egy kegyeletes estén adnak helyet s bár nagy elismeréssel van a külföldi, különö­sen a görög klasszikusok hatásos bemutatásáért, mégis mély szomorúsággal látja, hogy a műsor nem az esztétikai ízlés­nek, hanem a divatnak hódol s az »izmus«-os külföldi drámai termékeket nagy buzgalommal plántálja át szinmű­­irodalmunkba. Ez az irány rontotta meg közönségünk eszté­tikai ízlését s ez teremtette meg az irodalomban és a sajtó­ban azt az irányt, mely bizonyos lenézéssel tekint mindenre, ami még nem járta meg a Szajna partjait. Ezeknek antago­­nistái a magyarkodók, akik azt hiszik, hogy ők a magyar­ságnak utolsó mohikánjai, akik magyaros szólásmódokban él. *

Next