Fővárosi Lapok 1894. október (271-301. szám)
1894-10-10 / 280. szám
Újságom kiadó-tulajdonosai 50 frt; dr. Martin Sándorné 20 frt; Kenessey Miklósné 10 frt; Végh Arturné 10 frt; Bódy János 2 frt; Czindery Lajos 3 frt; Barthos Gáborné 2 frt; Leövey János 2 frt; Harmossy Endréné 2 frt; Ember Júlia 1 frt. A további adakozások a bizottság ügyvivő alelnökéhez, Cziklay Lajos hírlapíróhoz, vagy pénztárnokához Wolfner Józsefhez (Singer és Wolfner könyvkiadó-céghez) küldendők. * A rejtélyes halott, Kovácsik Pál 28 éves tót napszámost, akit pár nappal ezelőtt találtak meg összekötözött kezekkel holtan a Lipót körút 34. sz. a. üres telken, ma délelőtt boncolták föl a törvényszéki orvostani intézetben, a törvényszék és rendőrség kiküldöttei jelenlétében. A boncoló orvosok megállapították, hogy Kovácsik Pál véletlen halállal, fuladás következtében halt meg. Hogy mily körülmények között került az illető füstbe, a rendőrség lesz hivatva kideríteni. Az orvosok megállapították azt is, hogy a holttesten a külerőszaknak semmi nyoma sincs s hogy a kötelet már a halál beállta után kötözték kezeire s ez megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy Kovácsik a gödörben feküdt, ahonnan pajtásai nem tudták kiemelni, kezeire tehát kötelet kötöttek s ennek segítségével húzták a telek közepére, a hol aztán ijedten vették észre, hogy a szerencsétlen meghalt. A tetemet ma koporsóba tették s estére eltemetik. * Földrengés. Mészkő torda-aranyosmegyei község lakosságát tegnapelőtt éjjel, mint tudósítónk írja — hatalmas földrengés rázta fel. A földrengés öt percig tartott s ez alatt az idő alatt halálos félelmet állottak ki az emberek. Mély dörgés kisérte a földrengést, úgy, hogy sokan nagyobb vihar közeledésének, valami rendkívüli égiháborunak vélték kezdetben az esetet. Az Aranyos folyó balpartjához közelebb eső házak egyike-másika megrepedezett, a mezőn több kőből épült házikó összeomlott s a folyó magas sziklapartjából három méternél szélesebb terület vált le egész a fenékig. Attól félnek, hogy a földrengés ismétlődni fog. Ez esetben a különben is vulkanikus talajú fellegvárszerűen épült községet komoly katasztrófa fenyegetné, mert az épületek alapa már nagyon megvan ingatva. * Bazin város győzelme. Régóta folyt a küzdelem Bazin szab. kir. város és Szempe között, hogy hol legyen a szolgabirói székhely. A tavalyi megyegyűlésen izgalmas jelenetet idézett elő ez a vita s mindkét párt fölirt a belügyminiszterhez. A hatalmasabb fél azonban Bazin vola, mert nem kisebb pártfogója akadt, mint idősb Pálffy János gróf a hatalmas nábob. Ennek szavát meghallgatta Hieronymi miniszter, ki maga is belátta, hogy a gyors virágzásnak indult szabad királyi város, a milyen Bazin, alkalmasabb hely a szolgabiróság számára, mint a kicsi Szempe. A miniszter tegnap utasította a vármegyét, hogy az áthelyezést foganatosítsa. * A postások uj egyenruhája. A kereskedelemügyi miniszter úgy, mint a vasúti tiszteket, a posta- és távirótiszteket is új egyenruhával akarja ellátni. Az uj egyenruha, kétféle lenne: szolgálati és díszegyenruha. A szolgálati egyszerű búzavirág szinti blouse és nadrág a karon és a gallérnál arany zsinórral. A díszegyenruha szintén búzavirág szinű atilla aranyzsinórokkal és hasonló nadrág. A szolgálati ruhához egyszerű sipkát, a díszhez pedig olyan kalpagot kapnak, mint a csendőröké és azonkívül még kardot is. A kereskedelmi miniszter már fölhívta a budapesti egyenruha készítőket, hogy tegyenek ajánlatot, milyen árban készítik az egyenruhákat. * Sopron megye monográfiája. Sopron megye törvényhatósága felszólította a magyar történelmi társulatot, hogy a megye monográfiájának befejezésére tegye meg a szükséges intézkedéseket. A monográfia megírására Nagy Imre vállalkozott. Két kötet okmánytárt ki is adott s a többi kötetekhez jelentékeny anyagot gyűjtött össze. A kik a munka befejezésére vállalkozni akarnak, ebbeli szándékukat tudassák Szilágyi Sándoral, a történelmi társulat titkárával még pedig e hónap végéig. * Agyonvert násznagy. Életével fizette meg Sipos Ferenc, sükösdi lakos azt a barátságát, hogy két szép falubeli leánynak főkötőt szerzett. Marusa János és Rákospest-Csanádi legények ugyanis felkérték, hogy asszonyt szerezzen a házukba. A jegyváltás Sipos közbenjárásával meg is történt, a boldog vőlegények elégülten indultak hazafelé s a közös násznagyul felkért Sipos is kisérte őket. Alig értek ki a faluból, öt sükösdi legény állotta utjukat. A vőlegények sejtették, hogy a legények nincsenek jó szándékban és a sötétségben elmenekültek. Rosszabbu járt a násznagy, akire egyszerre öt bot csapott le. Véresen esett össze és néhány perc múlva meghalt. Csak másnap találtak rá a járókelők. Felesége és négy kis gyermeke siratja. A garázdálkodó legényeket még azon a napon elfogták. A nyomozás kiderítette, hogy a halált okozó ütést Kuzman András mérte Síposra, de Marusa Jánosnak szánta, aki azt a leányt jegyezte el, akit ő magának választott. A verekedőket a rendőrség a kalocsai törvényszék börtönébe kísérte. * Gurko tábornok neje és a cár. A cárnak ipaiai időzéséről érdekes kis pikantériát közöl a Czas. Gurko tábornok varsói kormányzó többször kihallgatást kért a cártól, de következetesen elutasító választ kapott. Ez nagyon bántotta a tábornok nejét, a hirtelen természetű Marja Andrejewnát, aki minden lehető módot megkísérlett, hogy kieszközölje a kihallgatást. Végre, mikor nem is hitték, távirat érkezett Gurko tábornokhoz Spalából, azzal az utasítással, hogy utazzék Spalába, de — a neje nélkül, mert a cárné beteg és nem fogadhatja Gurko nejét. Marja Andrejevna azonban sehogysem akart lemondani arról a tervéről, hogy a cári pár elé menjen kihallgatásra. Táviratozott tehát a szolgálatot teljesítő Tserevin tábornoknak, hogy férjével együtt Spalába érkezik. De mire Gurkoék Spalába érkeztek, a cár már nem volt ott. Nem tehettek egyebet, minthogy a cár után utaztak, akit egy állomáson csakugyan el is értek. A cár néhány percig beszélgetett Gurkoval, de feltűnően mellőzte a tábornok nejét. * A memorandum ügyben vádolt Albini Septimius ellen ma tartották meg Kolozsvártt az esküdtszéki tárgyalást. A bíróság elnöke Szentkereszty Zsigmond báró volt, aki a vád és védbeszédek után a tárgyalást rezumálta, mire az esküdtszék visszavonult és Albinit 11 szóval vétkesnek mondta ki. A bíróság erre Albinit két évi és hat havi államfogházra és a költségek megtérítésére ítélte. Az elitélt természetesen semmiségi panaszt jelentett be. * Gyilkosság. Sclavoni nevű földesur még a múlt hónap közepe táján eltűnt otthonról, a romániai Foksánból. Vadászni indult a romániai havasokra és azóta nyoma veszett. A napokban azután — mint kolozsvári tudósítónk írja — kiderítette a csendőrség, hogy Sclavonit meggyilkolták. Ugyanis egy csomó oldolai híres fatolvaj: Csíki János, Gondos István, Koter János, Balog János, Nagy Dénes és Gondos Lajos szept. 12—14-én az u. n. Revindikátába — az országos határvonal melletti tilalmas erdőkben — »Mésztakára« mentek kádárfáért; azonban a romániai részen épebb erdő lévén s valószínűleg könnyebben vélvén hozzájuthatni átlépték a határt és egész kedélyesen elkezdtek fát lopni, miközben Sclavoni ur és egy vadásza őket rajtakapta s természetesen megzavarta munkájukban. Ökreiket lezárolta s Csíki Jánost magánál visszatartva, a többieket elbocsátotta, hogy vigyenek 300 frankot, majd akkor elereszti az ökröket és Csíki Jánost. Szinteg el is indultak ezek hazafelé, azonban alig pár negyed óra múlva, azon ürügy alatt, hogy eleségük ott maradt s a szinte egy napi járó útra előbb érkezniük kell, visszaszállingóztak és tüzet gyújtva puliszkát főztek. Maga Sclavoni is oly elővigyázatlan volt, hogy leült a tűz mellé s társalgott velük, egy hátultöltő két csövű és egy öt lövetű revolver fegyverét magától távolabb helyezvén el. — Egy adott jelre Csíki János Sclavonit hátulról orozva fejszével nyakszirten vágta, mig a megszaladt, szintén védtelen vadászt Nagy Dénes ütötte agyon s igy a leverteket most már közösen agyba-főbe vagdalták, kirabolták s hogy semmi élőlény nyomukra ne vezethessen, még Sclavoni két vadászkutyáját is agyonverték. * Köszönetnyilvánítás. A sáros-oroszi róm. kath. hitközség köszönetét nyilvánitja özvegy Buday Sándorné szül. Újhelyi Vilma úrnőnek a templomának ajándékozott öt darab gothikus faragásu templomszékért. * Rövid hírek. A nagyszebeni ágost. hitv. ev. egyházgyűlés november 10-ére van egybehíva. Ugyanekkor fogják hivatalába iktatni Müller Frigyes dr. uj püspököt. — Árvíz. A Rába, mint nekünk soproni tudósítónk telegrafálja, szétrombolta a kecskédi hidat és a Rábca-torokgátat, minélfogva Kecskéd körül, Sopron és Vasmegyék között, megakadt a közlekedés. — A városligeti tó rendezése. A belügyminiszter felhívta a főváros közönségét, hogy a városligeti tó rendezésének munkálatait minél előbb kezdesse meg, úgy, hogy az még ebben az évben készen legyen. — Raktár-tVZ. Holzer Simon ruhakereskedőnek kigyó tér 2. szám alatti pinceraktárában az este ismeretlen okból tűz támadt, mely az ott felhalmozott gyapjú és ruhanemű egy részét elhamvasztotta. A tüzet szerencsére hamar észrevették s a IX. tüzérség gyorsan elejét vette a nagyobb veszedelemnek. — Utánállás. Borsody Károly 27 éves rézöntő-segédet az éjjel ismeretlen tettesek megtámadták s összeszurkálták. Beszállították a dologházi kórházba. — Kitett gyermek. Liebermann Pálné házmesternő ma reggel a Karpfenstein utca 22. sz. a. ház kapuja alatt egy kéthónaposnak látszó leánycsecsemőt talált kitéve. Bevitték a Knezits-utcai menedékhelyre, a lelketlen anyát pedig a rendőrség nyomozza. — Dunába fűlt. Boronkay József 19 éves hajógyári munkás ma délelőtt az óbudai hajógyárban egy uszályhajóról a Dunába esett s nyomtalanul eltűnt a habokban. — Balesetek. Orotz Mór napszámos, tegnap, amint Tompa utca 12. sz. a. pincelakásába le akart menni, a lépcsőn lebukott s bezúzta a fejét. A mentők a Szent Istvánkórházba vitték. Kovács Pál napszámos szintén a Tompautcában tegnap délután lefeküdt az ott készülő csatorna mellé és belebukott, könnyebb sérüléseket szenvedett. Baginyi Ferenc gyári munkásnak a m. á. v. gépgyárában a gép elkapta egyik lábát s kiszakította. Életveszélyesen sérülve vitték a dologházi kórházba. Klier Ferenc napszámos a gubacsi téglagyárban egy téglás kocsi kerekei alá került s lábait összezúzta. A Szent István-kórházba vitték. — A részegség áldozata. Klein Bertalan 44 éves hordár tegnap este holtrészegen került haza Kossuth Lajos utca 15. sz. a. lakására. Felesége lefektette az ágyba, de reggel hiába költötte , halva volt. Valószinűleg a sok alkohol ölte meg. Bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe. Budapest legelső csipke függöny-raktára Pfeiffer Dezső, Váczi-utca 22. sz., a Nemzeti szálloda épületében. 2405 JUSTH ZSIGMOND (1863 — 1894.) Meghalt egy intelligens, okos, nemes érzésű, költői lelkű férfi, kinek az isten mindent megadott, ami csak szükséges ahhoz, hogy valaki az életét kellemesen, érdekesen és szépen tudja leélni. Volt fogékonysága az élet minden nemes és szép élvezete iránt, lelkülete gyöngéd volt s az élet minden gyönyörűségét meg tudta érteni, át tudta érezni. A legegyszerűbb viszonyokat, a legridegebb tanúságokat, a másoktól meg sem látott természeti képeket ő a maga sajátságos szemüvegén át mind érdekesnek, megfigyelnivalónak látta. Köznapi viszonyokból, köznapi emberek társaságából, okos agya leszűrte az értékes megfigyeléseket; egy-egy ködös nap borús egéből napokig tartó hangulata támadt; — a napfényes, nevető, nyári reggel képe elevenen, üdén, gyönyörűséggel teljesen tükröződött vissza lelkében. És tudott élni. A mi szépet csak nyújthatott a természet azt mind végigélvezte s benyomásait híven megőrizte, mint a lepréselt virágokat, melyek azután időről-időre a visszaszálló hangulat napfényétől csodamódra újra élni kezdtek és újra gyönyört szereztek neki. A megélhetés küzdései nem bénították a szellemét, a pénzért való munka nem rontotta le alkotásai értékét, s a mindennapi nyomorúság nem fásította el kedélyét, nem tette érzéketlenné a szívét. Volt módja benne, hogy el tudjon kerülni az életben mindent, ami kellemetlen, sivár; volt módja benne, hogy élvezni tudjon mindent, ami szép, kedves és nemes dolog. Kénye-kedve szerint belemélyedhetett az élet igazi örömeibe. Nagy szellemek alkotásaiba beleélhette magát, végig olvashatott mindent, ami szépet, nagyot csak termelt a tudomány, az irodalom, legnagyobb festők remekeiben gyönyörködhetett s ha írni akart, embermodellekért és hangulatos tájakért bebarangolhatta az egész világot. A röghöz kötöttség nyomorából sohsem vette ki részét, aljas emberek előtt sohsem kellett meghunyászkodnia semmiféle kegyért, elzüllött, fanyar ekszisztenciák társasága helyett érintkezhetett a legnagyobb, legérdekesebb modern szellemekkel. Irigyelt, szép világ volt az, amelyben élhetett és kiélvezhette annak minden gyönyörét okos, szellemes agyával, gyöngéd szívével. És megadatott neki az, ami talán a legnagyobb gyönyör volt előtte: az Írni tudás szabad művészete. Nem korlátolta alkotásaiban se kenyérkérdés, se a népszerűség hajszolása. Mert független ember volt és okos ember volt. Gombamódra gyártott selejtes tárcák és előlegek özönében úszó tárcaregények írása helyett, megírhatta azt amit agya már jól leszűrt; megírhatta akkor, mikor hangulata volt hozzá ; megírhatta úgy, ahogy eredeti, sajátos tehetsége diktálta a tolla alá, és nem kényszerűségből, a napi gondok súlyos terhe által nyomva, ösztökélve. Valójában érezhette az írás gyönyörét, az ihletés alkotások lázát; része lehetett abban a legnagyobb gyönyörűségben, melyről mi, a toll mesteremberei legfeljebb, ha álmodozhatunk. Csak egyet felejtett el neki megadni a sors: az erős, egészséges testet. Gyönge, túlfinomodott idegű, beteg mellű ember volt. De még ez is, bár ellenmondásnak látszik , hozzájárult ahhoz, hogy az élet szépségeit jobban tudja élvezni. Mert finom idegei jobban átérezték, jobban megbecsülték az élet szépségeit, melanchólikus kedélyével jobban ragaszkodott azokhoz a szellemi élvezetekhez, melyekhez egyedül közeledhetett, mintha valami marciális, brutális alak lett volna, aki az élvezetek salakját keresi