Fővárosi Lapok 1894. október (271-301. szám)

1894-10-10 / 280. szám

Újságom­ kiadó-tulajdonosai 50 frt; dr. Martin Sándorné 20 frt; Kenessey Miklósné 10 frt; Végh Arturné 10 frt; Bódy János 2 frt; Czindery Lajos 3 frt; Barthos Gáborné 2 frt; Leövey János 2 frt; Harmossy Endréné 2 frt; Ember Júlia 1 frt. A további adakozások a bizottság ügy­vivő alelnökéhez, Czik­lay Lajos hírlapíróhoz, vagy pénztár­­nokához Wolfner Józsefhez (Singer és Wolfner könyvki­adó-céghez) küldendők. * A rejtélyes halott, Kovácsik Pál 28 éves tót napszámost, a­kit pár nappal ezelőtt találtak meg összekötözött kezekkel holtan a Lipót­ körút 34. sz. a. üres telken, ma délelőtt boncolták föl a törvény­­széki orvostani intézetben, a törvényszék és rendőr­ség kiküldöttei jelenlétében. A boncoló orvosok meg­állapították, hogy Kovácsik Pál véletlen halállal, fu­­ladás következtében halt meg. Hogy mily körülmé­nyek között került az illető füstbe, a rendőrség lesz hivatva kideríteni. Az orvosok megállapították azt is, hogy a holttesten a külerőszaknak semmi nyoma sincs s hogy a kötelet már a halál beállta után kö­tözték kezeire s ez megerősíteni látszik azt a felte­vést, hogy Kovácsik a gödörben feküdt, a­honnan pajtásai nem tudták kiemelni, kezeire tehát kötelet kötöttek s ennek segítségével húzták a telek köze­pére, a hol aztán ijedten vették észre, hogy a szeren­csétlen meghalt. A tetemet ma koporsóba tették s es­tére eltemetik. * Földrengés. Mészkő torda-aranyosmegyei község lakosságát tegnapelőtt éjjel, mint tudósítónk írja — hatal­mas földrengés rázta fel. A földrengés öt percig tartott s ez alatt az idő alatt halálos félelmet állottak ki az emberek. Mély dörgés kisérte a földrengést, úgy, hogy sokan nagyobb vihar közeledésének, valami rendkívüli égiháborunak vélték kezdetben az esetet. Az Aranyos folyó balpartjához közelebb eső házak egyike-másika megrepedezett, a mezőn több kőből épült házikó összeomlott s a folyó magas sziklapartjából három méternél szélesebb terület vált le egész a fenékig. Attól félnek, hogy a földrengés ismétlődni fog. Ez esetben a különben is vulkanikus talajú fellegvárszerűen épült köz­séget komoly katasztrófa fenyegetné, mert az épületek alapa már nagyon megvan ingatva. * Bazin város győzelme. Régóta folyt a küzde­lem Bazin szab. kir. város és Szempe között, hogy hol legyen a szolgabirói székhely. A tavalyi megye­­gyűlésen izgalmas jelenetet idézett elő ez a vita s mindkét párt fölirt a belügyminiszterhez. A hatal­masabb fél azonban Bazin vola, mert nem kisebb pártfogója akadt, mint idősb Pálffy János gróf a hatalmas nábob. Ennek szavát meghallgatta Hiero­­nymi miniszter, ki maga is belátta, hogy a gyors virágzásnak indult szabad királyi város, a milyen Bazin, alkalmasabb hely a szolgabiróság számára, mint a kicsi Szempe. A miniszter tegnap utasította a vármegyét, hogy az áthelyezést foganatosítsa. * A postások uj egyenruhája. A kereskedelemügyi miniszter úgy, mint a vasúti tiszteket, a posta- és távirótisz­­teket is új egyenruhával akarja ellátni. Az uj egyenruha, kétféle lenne: szolgálati és dísz­egyenruha. A szolgálati egyszerű búzavirág szinti blouse és nadrág a karon és a gal­lérnál arany zsinórral. A díszegyenruha szintén búzavirág szinű atilla aranyzsinórokkal és hasonló nadrág. A szolgá­lati ruhához egyszerű sipkát, a díszhez pedig olyan kalpagot kapnak, mint a csendőröké és azonkívül még kardot is. A kereskedelmi miniszter már fölhívta a budapesti egyenruha készítőket, hogy tegyenek ajánlatot, milyen árban készítik az egyenruhákat. * Sopron megye monográfiája. Sopron megye tör­vényhatósága felszólította a magyar történelmi tár­sulatot, hogy a megye monográfiájának befejezésére tegye meg a szükséges intézkedéseket. A monográfia megírására Nagy Imre vállalkozott. Két kötet ok­mánytárt ki is adott s a többi kötetekhez jelentékeny anyagot gyűjtött össze. A kik a munka befejezésére vállalkozni akarnak, ebbeli szándékukat tudassák Szilágyi Sándoral, a történelmi társulat titkárával még pedig e hónap végéig. * Agyonvert násznagy. Életével fizette meg Sipos Ferenc, sükösdi lakos azt a barátságát, hogy két szép falubeli leánynak főkötőt szerzett. Marusa János és Rákos­pest-Csanádi legények ugyanis felkérték, hogy asszonyt szerezzen a házukba. A jegyváltás Sipos közbenjárásával meg is történt, a boldog vőle­gények elégülten indultak hazafelé s a közös nász­nagyul felkért Sipos is kisérte őket. Alig értek ki a faluból, öt sükösdi legény állotta utjukat. A vőlegé­nyek sejtették, hogy a legények nincsenek jó szán­dékban és a sötétségben elmenekültek. Rosszabbu járt a násznagy, akire egyszerre öt bot csapott le. Véresen esett össze és néhány perc múlva meghalt. Csak másnap találtak rá a járó­kelők. Felesége és négy kis gyermeke siratja. A garázdálkodó legénye­ket még azon a napon elfogták. A nyomozás kiderí­tette, hogy a halált okozó ütést Kuzman András mérte Síposra, de Marusa Jánosnak szánta, aki azt a leányt jegyezte el, akit ő magának választott. A verekedőket a rendőrség a kalocsai törvényszék bör­tönébe kísérte. * Gurko tábornok neje és a cár. A cárnak ipaiai időzé­séről érdekes kis pikantériát közöl a Czas. Gurko tábornok varsói kormányzó többször kihallgatást kért a cártól, de következetesen elutasító választ kapott. Ez nagyon bántotta a tábornok nejét, a hirtelen természetű Marja Andrejewnát, a­ki minden lehető módot megkísérlett, hogy kieszközölje a kihallgatást. Végre, mikor nem is hitték, távirat érkezett Gurko tábornokhoz Spalából, azzal az uta­sítással, hogy utazzék Spalába, de — a neje nélkül, mert a cárné beteg és nem fogadhatja Gurko nejét. Marja Andre­­jevna azonban sehogysem akart lemondani arról a tervéről, hogy a cári pár elé menjen kihallgatásra. Táviratozott tehát a szolgálatot teljesítő Tserevin tábornoknak, hogy férjével együtt Spalába érkezik. De mire Gurkoék Spalába érkeztek, a cár már nem volt ott. Nem tehettek egyebet, minthogy a cár után utaztak, a­kit egy állomáson csak­ugyan el is értek. A cár néhány percig beszélgetett Gurko­­val, de feltűnően mellőzte a tábornok nejét. * A memorandum ügyben vádolt Albini Septi­­mius ellen ma tartották meg Kolozsvártt az esküdt­széki tárgyalást. A bíróság elnöke Szentkereszty Zsigmond báró volt, a­ki a vád és védbeszédek után a tárgyalást rezumálta, mire az esküdtszék vissza­vonult és Albinit 11 szóval vétkesnek mondta ki. A bíróság erre Albinit két évi és hat havi államfogházra és a költségek megtérítésére ítélte. Az elitélt termé­szetesen semmiségi panaszt jelentett be. * Gyilkosság. Sclavoni nevű földesur még a múlt hónap közepe táján eltűnt otthonról, a romá­niai Foksán­ból. Vadászni indult a romániai hava­sokra és azóta nyoma veszett. A napokban azután — mint kolozsvári tudósítónk írja — kiderítette a csendőrség, hogy Sclavonit meggyilkolták. Ugyanis egy csomó oldolai híres fatolvaj: Csíki János, Gon­dos István, Koter János, Balog János, Nagy Dénes és Gondos Lajos szept. 12—14-én az u. n. Revindi­­kátába — az országos határvonal melletti tilalmas er­dőkben — »Mésztakára« mentek kádárfáért; azonban a romániai részen épebb erdő lévén s valószínűleg könnyebben vélvén hozzájuthatni átlépték a határt és egész kedélyesen elkezdtek fát lopni, miközben Scla­voni ur és egy vadásza őket rajtakapta s természete­sen megzavarta munkájukban. Ökreiket lezárolta s Csíki Jánost magánál visszatartva, a többieket elbo­csátotta, hogy vigyenek 300 frankot, majd akkor el­ereszti az ökröket és Csíki Jánost. Szinteg el is in­dultak ezek hazafelé, azonban alig pár negyed óra múlva, azon ürügy alatt, hogy eleségük ott maradt s a szinte egy napi járó útra előbb érkezniük kell, vissza­szállingóztak és tüzet gyújtva puliszkát főztek. Maga Sclavoni is oly elővigyázatlan volt, hogy leült a tűz mellé s társalgott velük, egy hátultöltő két csövű és egy öt lövetű revolver fegyverét magától távolabb he­lyezvén el. — Egy adott jelre Csíki János Sclavonit hátulról orozva fejszével nyakszirten vágta, mig a megszaladt, szintén védtelen vadászt Nagy Dénes ütötte agyon s igy a leverteket most már közösen agyba-főbe vagdalták, kirabolták s hogy semmi élő­lény nyomukra ne vezethessen, még Sclavoni két va­dászkutyáját is agyonverték. * Köszönetnyilvánítás. A sáros-oroszi róm. kath. hit­község köszönetét nyilvánitja özvegy Buday Sándorné szül. Újhelyi Vilma úrnőnek a templomának ajándékozott öt darab gothikus faragásu templomszékért. * Rövid hírek. A nagyszebeni ágost. hitv. ev. egyházgyűlés november 10-ére van egybehíva. Ugyanekkor fogják hivatalába iktatni Müller Frigyes dr. uj püspököt. — Árvíz. A Rába, mint nekünk soproni tudósítónk tele­­grafálja, szétrombolta a kecskédi hidat és a Rábca-torokgátat, minélfogva Kecskéd körül, Sopron­ és Vasmegyék között, megakadt a közlekedés. — A városligeti tó rendezése. A belügyminiszter felhívta a főváros közönségét, hogy a városligeti tó rendezésének munkálatait minél előbb kezdesse meg, úgy, hogy az még ebben az évben készen legyen. — Raktár-tVZ. Holzer Simon ruhakereskedőnek kigyó­ tér 2. szám alatti pinceraktárában az este ismeretlen okból tűz támadt, mely az ott felhalmozott gyapjú és ruhanemű egy részét elhamvasztotta. A tüzet szerencsére hamar észre­vették s a IX. tüzérség gyorsan elejét vette a nagyobb veszedelemnek. — Utánál­lás. Borsody Károly 27 éves rézöntő-segédet az éjjel ismeretlen tettesek megtámadták s összeszurkálták. Beszállították a dologházi kórházba. — Kitett gyermek. Liebermann Pálné házmesternő ma reg­gel a Karpfenstein­ utca 22. sz. a. ház kapuja alatt egy kéthónaposnak látszó leánycsecsemőt talált kitéve. Bevitték a Knezits-utcai menedékhelyre, a lelketlen anyát pedig a rendőrség nyomozza. — Dunába fűlt. Boronkay József 19 éves hajógyári munkás ma délelőtt az óbudai hajógyár­ban egy uszályhajóról a Dunába esett s nyomtalanul eltűnt a habokban. — Balesetek. Orotz Mór napszámos, tegnap, a­mint Tompa­ utca 12. sz. a. pincelakásába le akart menni, a lépcsőn lebukott s bezúzta a fejét. A mentők a Szent István­­kórházba vitték. Kovács Pál napszámos szintén a Tompa­utcában tegnap délután lefeküdt az ott készülő csatorna mellé és belebukott, könnyebb sérüléseket szenvedett. Baginyi Ferenc gyári munkásnak a m. á. v. gépgyárában a gép elkapta egyik lábát s kiszakította. Életveszélyesen sérülve vitték a dologházi kórházba. Klier Ferenc napszá­mos a gubacsi téglagyárban egy téglás kocsi kerekei alá került s lábait összezúzta. A Szent István-kórházba vitték. — A részegség áldozata. Klein Bertalan 44 éves hordár tegnap este holtrészegen került haza Kossuth Lajos­ utca 15. sz. a. lakására. Felesége lefektette az ágyba, de reggel hiába költötte , halva volt. Valószinűleg a sok alkohol ölte meg. Bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe. Budapest legelső­ csipke függöny-raktára Pfeiffer Dezső, Váczi-utca 22. sz., a Nemzeti­ szálloda épületében. 2405 JUSTH ZSIGMOND­­ (1863 — 1894.) Meghalt egy intelligens, okos, nemes érzésű, költői lelkű férfi, kinek az isten mindent megadott, ami csak szükséges ahhoz, hogy valaki az életét kel­lemesen, érdekesen és szépen tudja leélni. Volt fogékonysága az élet minden nemes és szép élvezete iránt, lelkülete gyöngéd volt s az élet minden gyönyörűségét meg tudta érteni, át tudta érezni. A legegyszerűbb viszonyokat, a legridegebb tanúságokat, a másoktól meg sem látott természeti képeket ő a maga sajátságos szemüvegén át mind érdekesnek, megfigyelnivalónak látta. Köznapi viszonyokból, köznapi emberek társa­ságából, okos agya leszűrte az értékes megfigye­léseket; egy-egy ködös nap borús egéből napokig tartó hangulata támadt; — a napfényes, nevető, nyári reggel képe elevenen, üdén, gyönyörűséggel teljesen tükröződött vissza lelkében. És tudott élni. A mi szépet csak nyújthatott a természet azt mind végigélvezte s benyomásait híven megőrizte, mint a lepréselt virágokat, melyek azután időről-időre a visszaszálló hangulat napfényétől csodamódra újra élni kezdtek és újra gyönyört sze­reztek neki. A megélhetés küzdései nem bénították a szelle­mét, a pénzért való munka nem rontotta le alkotásai értékét, s a mindennapi nyomorúság nem fásította el kedélyét, nem tette érzéketlenné a szívét. Volt módja benne, hogy el tudjon kerülni az életben mindent, ami kellemetlen, sivár; volt módja benne, hogy élvezni tudjon mindent, ami szép, kedves és nemes dolog. Kénye-kedve szerint belemélyedhetett az élet igazi örömeibe. Nagy szellemek alkotásaiba beleél­hette magát, végig olvashatott mindent, ami szépet, nagyot csak termelt a tudomány, az irodalom, legna­gyobb festők remekeiben gyönyörködhetett s ha írni akart, embermodellekért és hangulatos tájakért be­barangolhatta az egész világot. A röghöz kötöttség nyomorából sohsem vette ki részét, aljas emberek előtt sohsem kellett meghu­nyászkodnia semmiféle kegyért, elzüllött, fanyar ek­­szisztenciák társasága helyett érintkezhetett a legna­gyobb, legérdekesebb modern szellemekkel. Irigyelt, szép világ volt az, amelyben élhetett és kiélvezhette annak minden gyönyörét okos, szelle­mes agyával, gyöngéd szívével. És megadatott neki az, ami talán a legnagyobb gyönyör volt előtte: az Írni tudás szabad művészete. Nem korlátolta alkotásaiban se kenyérkérdés, se a népszerűség hajszolása. Mert független ember volt és okos ember volt. Gombamódra gyártott selejtes tárcák és előle­gek özönében úszó tárcaregények írása helyett, meg­írhatta azt amit agya már jól leszűrt; megírhatta akkor, mikor hangulata volt hozzá ; megírhatta úgy, ahogy eredeti, sajátos tehetsége diktálta a tolla alá, és nem kényszerűségből, a napi gondok súlyos terhe által nyomva, ösztökélve. Valójában érezhette az írás gyönyörét, az ihletés alkotások lázát; része lehetett abban a legnagyobb gyönyörűségben, melyről mi, a toll mesteremberei legfeljebb, ha álmodozhatunk. Csak egyet felejtett el neki megadni a sors: az erős, egészséges testet. Gyönge, túlfinomodott idegű, beteg mellű ember volt. De még ez is, bár ellenmon­dásnak látszik , hozzájárult ahhoz, hogy az élet szépségeit jobban tudja élvezni. Mert finom idegei jobban átérezték, jobban megbecsülték az élet szép­ségeit, melanchólikus kedélyével jobban ragaszko­dott azokhoz a szellemi élvezetekhez, melyekhez egyedül közeledhetett, mintha valami marciális, bru­tális alak lett volna, aki az élvezetek salakját keresi

Next