Fővárosi Lapok 1894. december (332-361. szám)
1894-12-16 / 347. szám
1894. deczember 16. Vasárnap. 2991 „FŐVÁROSI LAPOK“ Nálunk azonban még annyira kiskorúak sok tekintetben a viszonyok, hogy a gyakorta még meg sem született gyermeket is bonczolás alá veszik, nemhogy egészséges megszületését az irodalom komoly szeretetével jóakaró támogatásban részesítenék. Ez a megjegyzés (írtunk már róla minap) egyelőre csak egy folyóiratra vonatkozik, melynek animozitása legalább is feltűnő egy oly mű iránt, amelyre alkalmasabb írót Benedeknél egyhamarjában nem tudnánk megnevezni. Arról meg éppen nem lehet szó, hogy az Akadémia tagjai között akadna bár egy, aki ezt a munkát valaha megírta volna. A második kötet ára, díszes kötésben szintén 3 forint, s az Athenaeum könyvkiadó hivatala útján bármely könyvkereskedésben megszerezhető. A két kötet együtt karácsonyi ajándék gyanánt is a legmelegebben ajánlható. Bizalmas családi kör szórakoztatására van szánva az Athenaeum egy újabb kiadványa: Tom Tit száz újabb kísérlete, ára 2 frt 50 krajczár. Lapunk olvasó, közönsége ismeri Tom Tit (Good Arthur) nevét a kísérletek első kötetéből, mely mellett ez az újabb sorozat egyáltalában nem marad hátra. E tanulságosan szórakoztató munka jóformán minden művelt nyugati nyelvre le van már fordítva, s igen nagy népszerűségnek örvend. Az első sorozat gyors kelendősége biztosítja ennek az új sorozatnak a sikerét is, s megelégszünk tehát annyival, ha szíves figyelmébe ajánljuk megjelenését mindazoknak, akik egy-egy bizalmasabb családi kört Tom Tit ügyes útmutatásai segélyével kellemesen szórakoztatni akarnak. Az Athenaeum Olvasótárának 22-ik kötete (II. évf.) a korán elhunyt Justh Zsigmond hat novelláját tartalmazza: Delelő és elbeszélések címmel. Öt közülük igénytelenebb apróság, egy-egy odavetett megfigyelés, vagy croquis a tanyai nép életéből, melylyel a megboldogult oly nagy előszeretettel foglalkozott. A Delelő című elbeszélés, mely a kötet javarészét foglalja el, több részében reá vall írója előkelő tehetségére, jóllehet ez a novella se a művészi kompozíció, se a pszichikus rajzok hűsége dolgában nem tartozik Justh Zsigmond sikerültebb alkotásai közé. Elég érdekes munka azonban arra, hogy az elolvasására fordított időért helyenként való detaille-festésének melegsége által bőven kárpótoljon. Ára csinos vászonkötésben 50 krajcár. Abonyi Árpád.* Az akadémia kiadásában újabban három becses munka jelent meg. Emerson Ralph "Waldo Az emberi szellem képviselői című művét angolból Szász Károly ültette át magyar nyelvre, dr. Hüppe Siegfriednek kiválóan becses történelmi munkáját. A lengyel alkotmány történetét, mely egyike a jeles joghistorikus leginkább elterjedt dolgozatának, Szathmáry György miniszteri tanácsos kitűnő fordításában adta ki az akadémia. Minket természetesen Hunfalvi Pál két kötetes munkája Az oláhok története érdekel legközelebbről. Az oláh nemzetiségi kérdés mai forrongása fölöttébb aktuálissá is teszi Hunfalvi e széles történelmi apparátussal megírt munkáját, amennyiben a megboldogult tudós historikus ebben a művében is igazi értékekre szállítja le azokat a nagyhangú tirádákat, melyekkel román részről az élbre állított történelmi kérdéseket fölsallangozni szokták. — Az akadémia e kiadványaival később bővebben is foglalkozni fogunk.* _ Az Irodalom történeti közlemények ötödik évfolyamára hirdet előfizetést az akadémia. Az eddig megjelent négy évfolyamot, a füzetek megjelenése alkalmával, egyenként ismertettük, s a vállalatot mindenkor az irodalomkedvelő művelt közönség barátságos érdeklődésébe ajánlottuk. A közlemények szerkesztője Szilády Áron. Minden füzet 8 ivén jelenik meg ; előfizetési ára füzetenként 1 frt 50 kr. egész évre 5 forint. Megrendelhető az Akadémia könyvkiadó hivatalában. * Milleniumi magyar történet. Az Athenaeum r.-társaság kiadásában megjelenő A. M a g y a r Nemzet Története czimű (milleniumi kiadás) tíz kötetes nagy munkának immár ötödik füzete gyors egymásutánban követi előzőit, az egész magyar intelligencziának élénk figyelmétől és érdeklődésétől kísérve. Épen ennek a széleskörű érdeklődésnek fényes bizonyságául hozhatjuk fel, hogy a magyar közélet oly kiváló jelesei, mint Horváth Boldizsár, az 1867-iki magyar kormány igazságügyi minisztere és egyetlen jelenleg élő tagja, Zichy Antal a kiváló akadémiai tudós, Fáik Miksa az 1667 iki kiegyezés zseniális publiczistája és ennek a dicső korszaknak nagyszorgalmú történetírója és adatgyűjtője, Kónyi Manó, a 67-ki kiegyezésre vonatkozó országgyűlési tárgyalásokról felvett gyorsírói feljegyzések vezetője, az ekkori gyorsiroda főnöke, önként felajánlották rendkívüli becses közreműködésüket a nagy történeti munka azon kötetének megírásához, amelyben a magyar alkotmányos élet ezen epochális átalakulása tárgyaltatik. Ezt a kötetet tehát azoknak a férfiaknak közreműködésével írják meg, akik a benne tárgyalt történelmet — úgyszólván — csinálták vagy abban jelentékeny részt vettek. A most kiadott 5-ik füzet Marczali Henrik a Vezérek kora kötetének folytatása. A szövegbe érdekesnél érdekesebb régi képek vannak lenyomatva, így Árpád fejedelem alakja Turóczi krónikájának augsburgi kiadásából; a pusztaszeri romok sikerült rajza; egy pusztaszeri ősrománstiki oszlopkő rajza külön; a magyar fegyverek rajza a X. századból stb. Az egyes füzetek ára 30 kr. Kapható minden hazai könyvkereskedésben. * Jókai Mór összes műveiből a Révai-testvérek ma küldték szét a XI—XX. kötetet. A nemzeti diszkiadás száz kötetéből az előfizetők tehát már megkaptak húsz kötetet. A kiadók gondoskodnak róla, hogy a következő sorozat is pontosan megjelenjen, s kiállításának külső díszével is beváltsa azt a programmot, melyet a kiadás részleteinek mikéntjére nézve annak idején lapunk is közreadott.* Lampel Róbert kiadványai. Porzó (Dr. Agai Adolf) Igaz történetek czímű novellakötete, mely húsz elbeszélést tartalmaz, az idei karácsonyi könyvpiaczra második kiadásban jelent meg. Két évvel ezelőtt, midőn Porzó e kötete először követelt magának helyet a magyar belletristika maradandó becsű termékei között, részletesen foglalkoztunk vele, ezúttal tehát csak hivatkozunk arra, amit már elmondottunk. Új jelzőkre Agai magvas prózája nem szorul. A kötet legkitűnőbb darabja, A kávéház oszlopa, ma is sok gyönyörűséget okoz annak, aki a finom megfigyelés e jeles alkotásában Agai ismeretes írói tulajdonságait becsülni tudja. Cervantes halhatatlan Don Quijote-ját Radó Antal átdolgozásában veszi a magyar ifjúság. A kiadvány karácsonyi piaczra készült, s czéljának, kiállítása külső, tetszetős formájával is teljesen megfelel. Benedek Elektől Mesék és elbeszélések czimen bocsátott ki a kiadó czég egy díszes, új kötetet. Összesen húsz történet van benne, s egy csomó színes illusztráczió is élénkíti. A mesék Benedek régebbi dolgai közül valók, s nincs benne kétség, hogy a gyermekvilág kedvencz mesemondóidnak ez új könyve is ép oly kapós lesz, mint a többiek voltak. Arad írt 80 krajczár, hányást, nyugodjék békében. Igaz-e? Aztán mire való volna még azon törni a fejemet, hogy hát miért történt így és nem amúgy ? Láttam, hogy nem is nagyon töri a fejét. Azzal a vidám könnyelműséggel tekintette a dolgokat, mintha mindez nem is lehetne máskép s mintha a világ sora teljesen rendben volna mindaddig, míg lefotografálni való káplárok és őrmesterek, mesterlegények és szakácsnők lesznek, sőt közben-közben egy-egy józsefvárosi házi úr is. — Nem panaszkodhatom, hogy valami rosszul menne a dolgom. Ment már sokkal rosszabbul is. Mikor mindenünk a zálogházba volt adva, még a jegygyűrűnk, meg a feleségem téli felöltője is és nekem kellett a piaczra járni. Mennyit kunyeráltam egy kis hivatalért. Sehol semmi. Mindenütt elutasítottak. Hogyne? Egy katonatiszt, akinek Isten tudja miért kellett leköszönni a rangjáról. Mert ma már okosak az emberek s nem igen hiszik el, hogy valaki egy leány kedvéért csak úgy , könnyedén leteszi a kardbojtot, főkép olyan ember, aki válogathat a leányokban. »Édes öcsém, ezzel a mesével ne is tessék előállni,« mondta egy öreg méltóságos úr, aki szívén viselte az alája rendelt hivatalnoki kar jó hírnevét. Mindenki előtt gyanús színben tűnt föl, hogy a grófi nagybátyám miért hagyott el. »Kérem, annak komoly okának kell lenni.« Bárándy Dénes nevetve nézett a szemem közé: — No, barátom, akkor egy okos gondolat jutott az eszembe. Nem ugrom a Dunába. Dehogy ugrom! Hisz van nekem, egy mesterségem, amit azelőtt persze csak mulatságból űztem. — Igaz, amateur fotográfus voltál már azelőtt is, — viszonzom. — Persze. Most hát neki álltam istenigazában. Eleinte nehezen ment, mert nem volt hozzávaló pénzem s csak egy kis rongyos kis deszkabódéban dolgoztam, amit magam ütöttem imigyamugy össze és nem volt semmi becsületes masinám. Most sem mondhatom, hogy valami nagyon fényesen volnék berendezve, de hát csak vagyok valahogy. Majd meglátod a műtermemet. Kiittuk a palack vörös bort s átmentünk a műtermébe. Biz azt most sem lehetett valami fényesnek mondani, de hát a lefényképezésre oda járó műbarátokat tekintve, eléggé tisztességes épület volt. Valami pártfogója akadt, egy gazdag nőtlen polgár, akivel véletlen ismerkedtek meg egyszer este a sorházban. Az építtette Bárándy Dénesnek ezt a faépületet részletfizetésre. — Fizetem, ahogy tudom. Nem sürget. Nagyon jóravaló ember. Néha meglátogat minket. Aztán dicsekedve megmutogatta a fotográfgépeit. — Gyere, leveszlek. De előbb várj csak, bemutatlak a feleségemnek. Kiszállt a másik szobába: — Nellike! Fiatal, ámbár kissé már fonnyadt képű nő lépett be, kopottas ruhában, de szalagokkal fölcziczomázva. Lomhán, kedvetlenül jött, inkább boszos mint nyájas kifejezéssel sápadt, unatkozó arczán, amit nem nagyon enyhített ajkai körül a fanyar mosoly. .. Amint azonban megtudta, hogy én Dininek régi barátja vagyok, mosolygása egyszerre nyájasabbá vált s egész arcza fölélénkült. Beszédessé vált s nagy fekete szemeiből, melyek igazán szép szemek voltak, olyan különös pillantásokat vetett reám, mintha fürkészné, váljon nem lehetne-e ezzel az úrral valamit kezdeni? Talán csak én csalódom, gondoltam magamban s nem akartam megérteni kaczérkodását. De mikor Dini barátom egy perezre távozott, hogy behozza a kisfiát, nem lehetett többé kétségem. A fiatal asszony közelebb vonta székét s egy pillanatig, mintha véletlenül a beszéd hevében történnék, keze érintette kezemet, mig tüzes fekete szeme egészen reám tapadt. De a mint látta, hogy észrevétlen hagytam, hirtelen visszakapta kezét s újra azzal a fürkésző pillantással nézett reám, majd lopva a szemközt lévő tükörbe tekintett, mintha arról akarna meggyőződni: hát nem elég csinos, nem elég kívánatos ő? Homlokán, szemöldökei közt, haragos ráncz húzódott össze, míg ajkai körül kesernyésebbé vált az úgy is fanyar mosoly. Nem tudom, behatoltam-e elrejtett gondolatai közé, de e pillanatban azt hittem, kitalálom gondolatát, mely a körül foroghat: hát soha sem jön már egy szabaditó, a ki kiragadja őt ebből a nyomorúságból ? Az alatt Dini behozta a fiút s oda ültette az anyja ölébe. — No ugye, hogy helyre egy gyerek ? — fordult hozzám diadalmasan. S összeölelte az asszonyt meg a gyermeket. Láttam, hogy a boldogság sugárzik a szemeiből. Mikor elbúcsúztam tőlük, Dini megígértette velem, hogy meglátogatom gyakrabban őket. A fiatal asszony melegen szorongatta kezemet, de mikor érezte, hogy az a szorongatás kellő viszonzásra nem talál, elkeseredett, gúnyos pillantással kisérte távozásomat ! Künn az utczán nagyon szomorú hangulat vett rajtam erőt. — Milyen csodálatos az élet, — gondoltam magamban, — s milyen furcsa párokat köt össze néha. Szegény barátom! óhajtom, hogy soha föl ne ébredj álmodozásodból. Milyen rettenetes lehet csalódásod, ha egyszer majd tudatára jutsz annak, a mit csak a te gyarló, naiv vakságod nem látott eddig s a mi minden pillanatban katasztrófával fenyegethet, hacsak lassanként meg nem öregszik, idő előtt össze nem töpörödik az az aszszony az elhibázott élete fölött való gyötrődésben!