Fővárosi Lapok, 1896. augusztus (33. évfolyam, 210-238. szám)
1896-08-01 / 210. szám
1896. augusztus 1. Szombat. Az első h ijedelem elmúltával a város lakossága minden részvétével a katasztrófa sebesültjei felé fordul s már megindult a segélyakczió a szerencsétlenek számára. A katasztrófáról még a következő részleteket jelenthetjük: A katasztrófa. A Köszl-féle fűszerüzletnek a Király utczára néző belső kirakata előtt, a Széchenyi-tér sarkán, szoktak a városi urak kis utczai kaszinózást rendezni. Kedvencz helye volt ez Aidinger János kir. tanácsos polgármesternek, aki szokása szerint tegnap is megállott e helyen, várva Vanis Sándor főszolgabírót, akivel együtt vásárolt szivarokat a szomszédos tőzsdében, s aki — szerencséjére — tovább maradt a szivaros boltban, mint a polgármester. Arra jött Oberhammer Antal rendőrfogalmazó is, akit Aidinger meg is állított és beszélgetni kezdett vele. A városház sarkán túl a rendes mozgalmas ■csütörtöki piaczi élet volt s a takarékpénztár előtt épen kiszállt kocsijából Ludvigh Ferencz városi tiszti orvos, hogy a kofák élelmi czikkeit megvizsgálja. Benn a Koszi boltjában négy-öt vásárló lehetett, akiket két segéd és három inas szolgált ki. Vagy öt perczczel fél kilencz óra után következett be a katasztrófa. Elsőben a király utczai legbelső kirakat, a mely előtt a polgármester állott, explodált óriási robajjal s a szörnyű légnyomás Aidingert és Oberhammer fogalmazót az átellenes ház falához vágta. A következő pillanatban kivágta az irtózatos robbanás a királyutczai második és harmadik kirakatot s ezekkel egyidejűleg a Széchenyi térre nyitó bejáraton és a negyedik kirakaton keresztül is az üzleti berendezés szétroncsolt darabjait vágta ki rettenetes erővel az explozió. A Wertheim-kasszát a bejárat mellé dobta a robbanás ereje,sennek egy darabja érte a menekülő Koszi Jánost, a kinek lábát összezúzta. Az egyik segéd az első robbanás dörejére kitörte a Széchényi-térre néző kirakatot és kiugrott s ennek nem is történt baja, ellenben nyomban megölte a robbanás a pár nap előtt felszabadult másik fiatal segédet, Quering József tanonczot, Vári Anna szakácsnőt és Wassics Mari 13 éves leánykát. Irtóztató volt a pusztítás a piaczon is. A piaczi állványok, a mészárosok és kofák sátrai ezer meg ezer darabban,, égő gerendákkal és 8 mm. vastag kirakatüvegtáblák szilánkjaival vegyest repültek a nép százai közé, vért ontva mindenütt, sebesülteket döntve halomra. A téren keresztülfutó, a Mecsek-hegyről jövő kis ér vize pár percz múlva piroslott a sebesültek vérétől, akarnának érte, de a báró következetesen visszautasít minden afféle bizalmaskodást. Otthona berakja a pénzt egy skatulyába, melyben hajdan, valamikor huszonöt évvel ezelőtt, czukrozott gyümölcs volt egy kucséber kosarában. S eszébe jut az az este, mikor egy majálison egy szép fiatal leánynyal együtt fogyasztották el annak a skatulyának a tartalmát, nagy nevetés és sugdosás közt, megfelezve, egy darabot vett a leány magának, egyet a fiatal ember szájába dugott. Mert akkor még karcsú ifjú volt ő méltósága, nem ilyen megőszült, elhízott vén ember. Rég elmúlt idő, melyből csak ez az üres skatulya maradt emlékül, amiben most a pénzecskéjét tartogatja. Hej, ha akkor akarta volna, csak egy szót kellett volna szólnia s az a szép nagy emeletes ház a piaczon meg a többi hozzá való vagyon most Borbereky Imre helyett az övé lehetne. Most nem kuczorogna itt ebben a kis udvari szobában, hanem abban a fényes lakásban ülhetne, saját fogatán kocsikázhatna s a helyett, hogy Borbereky Imre hívja meg őt ebédre, ő hihatná meg Borberekyt. De egy vasárus leányát csak nem vehette el. Azt nem tehette. Tudja, hogy vannak mágnások, akik megcselekesznek effélét, de ő tisztán megőrizte családjának nevét, tisztán, folt nélkül. FŐVÁROSI LAPOK.____________ Az egész téren nem maradt ép ablak, a környékbeli házak megrendültek s a megrémült népek kétségbeesett jajkiáltása hasította a levegőt és a véresen szaladgáló sebesültek borzalmas képet nyújtottak. Ludvigh dr. lovai úgy megsérültek, hogy le kellett bunkózni őket; a kocsijából éppen kiszálló Ludvighnak egy üvegdarab rettenetes sebet hasított lábán. Adinger polgármester a baloldalán szenvedett súlyos természetű zúzódásokat, de még jobban összetörte a robbanás Oberhammer fogalmazót, akinek egy ujj-izületét is leszakította.. Megölte a robbanás ereje kánn a piaczon Lesnyák kőműves feleségét, aki éppen az üzlet előtt alkudozott gyümölcsre. Irtózatosan összetörte az explozió a szerencsétlen üzlettulajdonost is, aki azonban rettenetes sebei daczára, mégis ki bírt vánszorogni az égő üzletből. Halottak és sebesültek. A katasztrófának eddig három áldozata fekszik kiterítve a városi halottasházban. Három szerencsétlen, akik a végzetes pillanatban a Kösz János üzletében benn voltak. Egy alkalmazott és két leány, akik egyet-mást bevásároltak. Mind a három felismerhetetlenné torzítva az égési sebektől. Quering József az egyik, egy 13 éves dárdai születésű fiúcska, aki mint tanuló volt Köszlnél alkalmazva. A boltban égett porrá, ahonnan nem tudott kimenekülni. Ugyanígy járt egy 13 éves bányatelepi gyermekleány, Wassics Mari, egy ácsmester leánya. A harmadikr a sokáig haldoklott és rettentően szenvedett Vári Anna, aki csak néhány héttel ezelőtt jött gazdájával Pécsre lakni. A szörnyű katasztrófa áldozatait bonczolás után holnap fogják temetni. A katasztrófa súlyos sebesültjei közül az irgalmasok kórházában ápolják a következőket: Fulmer Ferencz 13 éves tanulót, Gungl Pál szabót, Horváth István 13 éves fiút, Légrádi János készül szolgalegényt, kinek jobb arcza teljesen összetört, jobb szeme kifordult. Életéhez kevés reményt fűznek, valamint Rohan Istvánéhoz is, kinek homlokcsontja eltörött és feje összeégett; Horváth István napszámost, Geri József kereskedőt, kinek haja, bajusza, szakálla leégett. A városi közkórházban a következő könnyebben sérülteket ápolják: Molnár János, Kaufmann szül. Hofscheier Zsuzsánna, Petes szül. Horgas Erzsébet, Nemes szül. Hegedűs Erzsébet, Hosszú szül. Lukács Juliánna, Szebényi szül. Elbert, Budai született Dékány Erzsébet, Losnik született Lenhart Ágnes, Kelemen József, Szabó János, Kovács sz. Topa Erzsébet, Nied Anna, Bencze Márton, Bak szül. Feidlmann, Szentgyörgyvári Károly, Horváth sz. Kiss Katalin, Mülner Károly, Kozma sz. Matkovics Katalin, Gombos sz. Tóth Mária, Lévai Vilmos, Oberhammer Antal, Heer Lajos, Szekeres sz. Bencze Anna, Közi János, Volavó András, Sipos Mátyás, Bischof Teréz, Hosszú Juliánna, Hajdú szül. Ózdi Juliánna, Budai Julianna, Katona sz. Árkos Anna, Varga János, Magyar János, Tamás Klári, Basal Erzsébet, Reibl Lujza, Váczi Anna, Wagner szül. Reili Rozália. Jobbára vásáros piaczi nép, szegény elárusítók, szakácsnők, cselédek. Ezeken kívül lakásukon gyógykezelik Mayer és Petrovich mészárosokat, Dobszay közgyám nejét, Goldberger Jenő kereskedő kis fiát és anyósát Friedmann Sándor reáliskolai tanulót, Borsy tanító fiát, Kisaszondy József megyei árvaszéki jegyzőt, Opris Péter posta- és táviró igazgatót stb. A sérülések kizárólag vágási és égési sebekből állanak. Vannak 20—25 centiméter hosszú és 3—5 centiméter mély sebek, mint pl. a polgármester egyik sérülése a bal czombban, azután számos kisebb, alig 1 centiméter hosszú bőrseb. Mindannyit a minden irányba röpített tükörüveg darabok és apró üvegszilánkok okozták. Az égési sebek hólyagos, sárgás szinti, salétrom által okozott égési sebek, mi arra mutat, hogy a piaczi nép közé röppentett rakéták okoztak sebeket. A nagy Széchenyi-tér túlsó oldalán, a körülbelül kétszáz lépésnyire fekvő főgimnázium épülete előtt is lángra lobbantak a nők ruhái az exploziótól. A bőrön, sőt néhol az izmokon is áthatott sebesülések, bármily nagy vérzéssel jártak és súlyosaknak látszottak is, könnyen, 8—10 nap alatt kigyógyulhatnak. A kórházban ápoltak között van azonban három-négy szerencsétlen, akik aligha épülnek fel nehéz sebeikből. A szerencsétlenség színhelyén csakhamar ott termettek az orvosok s künn a piaczon, a Szent Háromság-szobor tövében nyújtották az első segítséget a sebesülteknek. Zsiga László szomszédos gyógyszertárából rögtön előadták a kötözőszerek egész készletét, a mentéshez szükséges orvosszereket. Az első segítségadásnál nagyban buzgólkodott az orvosokon kívül dr. Jobsz László tekintélyes pécsi ügyvéd, városi képviselő is. A helyszíni vizsgálat. A katasztrófa hírére reggel 9 órakor Zsolnai György kir. főügyészhelyettes, Göbel Gyula vizsgálóbíró és Mitsebenbacher Edvin jegyző kíséretében megjelent a kórházban, hogy ott kihallgassa Koszi Jánost, aki arcán, két keze fején és lábán sérült meg igen súlyosan. Koszi János felesége nincs Pécsett; rokonainál van látogatóban s ott érte az óriási katasztrófa hire. Koszit a vizsgálóbiró kihallgatván, ez azt vallotta, hogy üzletében állandóan s igy most is körülbelül nyolcz kilónyi lőport tartott. A lőpor a kasszába volt elzárva. A szerencsétlenség előtt belenyúlt a kasszába s nem tudja, a szivarjából-e, vagy más elhullott papír fogott-e tüzet, de a rakéták valahogy meggyuladtak s a nagy légnyomás okozta a lőpor felrobbanását. Az a különös azonban, hogy a kasszakulcsot Koszi zsebében találta meg a bíróság s azt Zsolnay György kir. főügyész helyettes magához is vette. A kihallgatás után a vizsgálóbiró azonnal elrendelte a fenyitő zárlatot Koszi János összes ingó és ingatlan vagyonára. Délután 3 órakor volt a katasztrófa színhelyén a bírói szemle, melyet Zsolnay György kir. főügyészhelyettes, Fodor őrnagy a 44-ik gyalogezredből, Skoff Ferencz reáliskolai tanár, városi vegyész, Kreidorfer bányamérnök, Gőbel Gyula vizsgálóbíró, Vaszary Gyula főkapitány, Ladányi Sándor, Dischka Győző igazgató, Gianone Virgil bányamérnök tartották a helyszínen s a jegyzőkönyvet Mutschenbacher Edvin jegyző vezette. A bíróság tagjai mindenekelőtt letették a hivatalos esküt s igy kezdettek a vizsgálat foganatosításához, először is kihallgatván Koszi egyik segédjét, Müller N.-t, aki az egyik kirakaton keresztül ugrott ki a boltból s csak ennek köszönheti megmenekülését. A felrobbant üzlet az első magyar biztositó társaságnál kilenczezer írtra volt biztosítva s minden odaégett, daczára, hogy a tűzoltóság négy sugárral dolgozott s úgyszólván emberfeletti erőfeszítést vittek véghez a tűz mielőbbi elnyomása végett. A biztosított összegből különben a társaság semmit sem térít meg, mert Koszi nem vallotta be, hogy üzletében lőport is tartogat. A bizottság tagjai legelőször is méreteket vettek a pénztárról és a helyiségről, ahol az elhelyezve volt. Megállapították ezután a berendezést, valamint azt, hogy egy kis üvegben volt mintegy 3 deczi benzin és három üvegben tiszta, finomított szesz. Ezeket az adatokat a szerencsésen megmenekült Müller segéd mondotta be a bizottság tagjainak. Elhatározták ezután, hogy a kérdéseket írásban adják át a szakértőknek, akik erre csak a mai nap folyamán adnak szintén írásbeli választ. A kérdések a következők: 1. A Wertheim-szekrény be volt ugyan téve, de nem kulcscsal bezárva, lehetséges-e egyáltalában, hogy előbb a rakéták gyulladtak meg és ettől kapott tüzet az állítólag a tűzmentes szekrényben elhelyezett lőpormennyiség ? 2. Lehetséges-e, hogy a nap heve gyújtotta meg a kirakatban elhelyezett rakétákat? 3. Hogyan lehet azt megmagyarázni, hogy az üvegfalon kívül levő fiókok egyikében fél és negyed kilós csomagokra osztott lőpor volt és ezek, daczára a nagy detonácziónak és hőségnek, azonmód sértetlenül megmaradtak és az itt elhelyezett mintegy 5 kiló lőpor nem explodált, csupán megszenesedett ? 4. Mennyi lőpor lehenít a Wertheim-szekrényben, a mely ezt az irtózatos robbanást előidézte? 5. Lehstett-e vájjon nitrogliczerin, ekrazit, dina