Fővárosi Lapok, 1896. augusztus (33. évfolyam, 210-238. szám)

1896-08-01 / 210. szám

1896. augusztus 1. Szombat. Az első h ijedelem elmúltával a város lakos­sága minden részvétével a katasztrófa sebesült­­jei felé fordul s már megindult a segélyakczió a szerencsétlenek számára. A katasztrófáról még a következő részlete­ket jelenthetjük: A katasztrófa. A Köszl-féle fűszerüzletnek a Király­ utczára néző belső kirakata előtt, a Széchenyi-tér sarkán, szoktak a városi urak kis utczai kaszinózást rendezni. Kedvencz helye volt ez A­i­d­i­n­g­e­r János kir. tanácsos polgármesternek, a­ki szokása szerint tegnap is meg­­állott e helyen, várva V­a­n­i­s Sándor főszolgabírót, a­kivel együtt vásárolt szivarokat a szomszédos tőzs­dében, s a­ki — szerencséjére — tovább maradt a szivaros boltban, mint a polgármester. Arra jött O­b­e­r­hamm­e­r Antal rendőrfogalmazó is, a­kit Aidinger meg is állított és beszélgetni kezdett vele. A városház sarkán túl a rendes mozgalmas ■csütörtöki piaczi élet volt s a takarékpénztár előtt épen kiszállt kocsijából L­u­d­v­i­g­h Ferencz városi tiszti orvos, hogy a kofák élelmi czikkeit megvizs­gálja. Benn a Koszi boltjában négy-öt vásárló lehetett, a­kiket két segéd és három inas szolgált ki. Vagy öt perczczel fél kilencz óra után következett be a katasztrófa. Elsőben a király­ utczai legbelső kirakat, a mely előtt a polgármester állott, explodált óriási robajjal s a szörnyű légnyomás Aidingert és Oberhammer fogal­mazót az átellenes ház falához vágta. A következő pillanatban kivágta az irtózatos robbanás a király­­utczai második és harmadik kirakatot s ezekkel egy­idejűleg a Széchenyi­ térre nyitó bejáraton és a ne­gyedik kirakaton keresztül is az üzleti berendezés szétroncsolt darabjait vágta ki rettenetes erővel az explozió. A Wertheim-kasszát a bejárat mellé dobta a robbanás ereje,s­­ennek egy darabja érte a mene­külő Koszi Jánost, a kinek lábát összezúzta. Az egyik segéd az első robbanás dörejére kitörte a Széchényi-térre néző kirakatot és kiugrott s ennek nem is történt baja, ellenben nyomban megölte a rob­banás a pár nap előtt felszabadult másik fiatal segé­det, Quering József tanonczot, Vári Anna sza­kácsnőt és W­­­a­s­s­i­c­s Mari 13 éves leánykát. Irtóztató volt a pusztítás a piaczon is. A piaczi állványok, a mészárosok és kofák sátrai ezer meg ezer darabban,, égő gerendákkal és 8 mm. vastag kirakat­üvegtáblák szilánkjaival vegyest repültek a nép szá­zai közé, vért ontva mindenütt, sebesülteket döntve halomra. A téren keresztülfutó, a Mecsek-hegyről jövő kis ér vize pár­ percz múlva piroslott a sebesültek vé­rétől, akarnának érte, de a báró következetesen vissza­­utasít minden afféle bizalmaskodást. Otthona berakja a pénzt egy skatulyába, melyben hajdan, valamikor huszonöt évvel ez­előtt, czukrozott gyümölcs volt egy kucséber ko­sarában. S eszébe jut az az este, mikor egy majálison egy szép fiatal leánynyal együtt fogyasztották el annak a skatulyának a tartalmát, nagy nevetés és sugdosás közt, megfelezve, egy darabot vett a leány magának, egyet a fiatal ember szájába dugott. Mert akkor még karcsú ifjú volt ő méltósága, nem ilyen megőszült, elhízott vén ember. Rég elmúlt idő, melyből csak ez az üres skatulya maradt emlékül, a­miben most a pénzecskéjét tartogatja. Hej, ha akkor akarta volna, csak egy szót kellett volna szólnia s az a szép nagy emeletes ház a piaczon meg a többi hozzá való vagyon most Borbereky Imre helyett az övé lehetne. Most nem kuczorogna itt ebben a kis udvari szobában, hanem abban a fényes lakásban ül­hetne, saját fogatán kocsikázhatna s a helyett, hogy Borbereky Imre hívja meg őt ebédre, ő hihatná meg Borberekyt. De egy vasárus leányát csak nem vehette el. Azt nem tehette. Tudja, hogy vannak mágnások, a­kik meg­­cselekesznek effélét, de ő tisztán megőrizte csa­ládjának nevét, tisztán, folt nélkül. FŐVÁROSI LAPOK.____________ Az egész téren nem maradt ép ablak, a kör­nyékbeli házak megrendültek s a megrémült népek kétségbeesett jajkiáltása hasította a levegőt és a vé­resen szaladgáló sebesültek borzalmas képet nyúj­tottak. Ludvigh dr. lovai úgy megsérültek, hogy le kellett bunkózni őket; a kocsijából éppen kiszálló Ludvigh­­nak egy üvegdarab rettenetes sebet hasított lábán. Adinger polgármester a baloldalán szenvedett súlyos természetű zúzódásokat, de még jobban össze­törte a robbanás Oberhammer fogalmazót, a­kinek egy ujj-izületét is leszakította.. Megölte a robbanás ereje kánn a piaczon L­e­s­n­y­á­k kőműves feleségét, a­ki éppen az üzlet előtt alkudozott gyümölcsre. Ir­tózatosan összetörte az explozió a szerencsétlen üz­lettulajdonost is, a­ki azonban rettenetes sebei daczára, mégis ki bírt vánszorogni az égő üzletből. Halottak és sebesültek. A katasztrófának eddig három áldozata fekszik kiterítve a városi halottasházban. Három szerencsétlen, a­kik a végzetes pillanatban a K­ö­s­z­­ János üzleté­ben benn voltak. Egy alkalmazott és két leány, a­kik egyet-mást bevásároltak. Mind a három felismerhetet­­lenné torzítva az égési sebektől. Quering József az egyik, egy 13 éves dárdai születésű fiúcska, a­ki mint tanuló volt Köszlnél alkal­mazva. A boltban égett porrá­, a­honnan nem tudott kimenekülni. Ugyanígy járt egy 13 éves bányatelepi gyermek­leány, W­­­a­s­s­i­c­s Mari, egy ácsmester leánya. A harmadikr a sokáig haldoklott és rettentően szenvedett Vári Anna, a­ki csak néhány héttel ez­előtt jött gazdájával Pécsre lakni. A szörnyű katasztrófa áldozatait bonczolás után holnap fogják temetni. A katasztrófa súlyos sebesültjei közül az irgal­­masok kórházában ápolják a következőket: Fulmer Ferencz 13 éves tanulót, G­u­n­g­l Pál szabót, Horváth István 13 éves fiút, L­é­g­­r­á­d­i János készül szolgalegényt, kinek jobb arcza teljesen összetört, jobb szeme kifordult. Életéhez ke­vés reményt fűznek, valamint Rohan Istvánéhoz is, kinek homlokcsontja eltörött és feje összeégett; Horváth István napszámost, G­e­r­i József ke­reskedőt, kinek haja, bajusza, szakálla leégett. A városi közkórházban a következő könnyebben sérülteket ápolják: Molnár János, Kaufmann­ szül. Hofscheier Zsuzsánna, Petes szül. Horgas Erzsébet, Nemes szül. Hegedűs Erzsébet, Hosszú szül. Lu­kács Juliánna, Szebényi szül. Elbert, Budai született Dékány Erzsébet, Losnik született Len­­hart Ágnes, Kelemen József, Szabó János, Kovács sz. Topa Erzsébet, Nied Anna, Bencze Márton, Bak szül. Feidlmann, Szentgyörgyvári Károly, Horváth sz. Kiss Katalin, Mülner Károly, Kozma sz. Matko­­vics Katalin, Gombos sz. Tóth Mária, Lévai Vilmos, Oberhammer Antal, Heer Lajos, Szekeres sz. Bencze Anna, Közi János, Vol­avó András, Sipos Mátyás, Bischof Teréz, Hosszú Juliánna, Hajdú szül. Ózdi Juliánna, Budai Julianna, Katona sz. Árkos Anna, Varga János, Magyar János, Tamás Klári, Basal Erzsébet, Reibl Lujza, Váczi Anna, Wagner szül. Reili Rozália. Jobbára vásáros piaczi nép, szegény elárusítók, szakácsnők, cselédek. Ezeken kívül lakásukon gyógykezelik Mayer és Petrovich mészárosokat, D­o­b­s­z­a­y köz­gyám nejét, Goldberger Jenő kereskedő kis fiát és anyósát Friedmann Sándor reáliskolai tanu­lót, B­o­r­s­y tanító fiát, Kisaszondy József megyei árvaszéki jegyzőt, O­p­r­i­s Péter posta- és táviró igazgatót stb. A sérülések kizárólag vágási és égési sebekből állanak. Vannak 20—25 c­entiméter hosszú és 3—5 c­entiméter mély sebek, mint pl. a polgármester egyik sérülése a bal czombban, azután számos kisebb, alig 1 c­entiméter hosszú bőrseb. Mindannyit a minden irányba röpített tükörüveg darabok és apró üveg­szilánkok okozták. Az égési sebek hólyagos, sárgás szinti, salétrom által okozott égési sebek, mi arra mutat, hogy a piaczi nép közé röppentett rakéták okoztak sebeket. A nagy Széchenyi-tér túlsó oldalán, a körülbelül kétszáz lépésnyire fekvő főgimnázium épülete előtt is lángra lobbantak a nők ruhái az ex­­ploziótól. A bőrön, sőt néhol az izmokon is áthatott sebe­sülések, bármily nagy vérzéssel jártak és súlyosak­nak látszottak is, könnyen, 8—10 nap alatt kigyó­gyulhatnak. A kórházban ápoltak között van azonban három-négy szerencsétlen, a­kik aligha épülnek fel nehéz sebeikből. A szerencsétlenség színhelyén csakhamar ott ter­mettek az orvosok s künn a piaczon, a Szent Három­ság-szobor tövében nyújtották az első segítséget a sebesülteknek. Zsiga László szomszédos gyógyszer­­tárából rögtön előadták a kötözőszerek egész készle­tét, a mentéshez szükséges orvosszereket. Az első segítség­adásnál nagyban buzgólkodott az orvosokon kívü­l dr. J­o­b­s­z­­ László tekintélyes pécsi ügyvéd, városi képviselő is. A helyszíni vizsgálat. A katasztrófa hírére reggel 9 órakor Z­s­o­l­n­a­i György kir. főügyészhelyettes, Gö­be­l Gyula vizsgáló­bíró és Mits­eben­b­a­ch­er Edvin jegyző kíséretében megjelent a kórházban, hogy ott kihallgassa Koszi Já­nost, a­ki arc­án, két keze fején és lábán sérült meg igen súlyosan. Koszi János felesége nincs Pécsett; rokonainál van látogatóban s ott érte az óriási katasz­trófa hire. Koszit a vizsgálóbiró kihallgatván, ez azt vallotta, hogy üzletében állandóan s igy most is körülbelül nyolcz kilónyi lőport tartott. A lőpor a kasszába volt elzárva. A szerencsétlenség előtt belenyúlt a kasszába s nem tudja, a szivarjából-e, vagy más el­hullott papír fogott-e tüzet, de a rakéták valahogy meggyuladtak s a nagy légnyomás okozta a lőpor fel­robbanását. Az a különös azonban, hogy a kasszakulcsot Koszi zsebében találta meg a bíróság s azt Zsolnay György kir. főügyész helyettes magához is vette. A kihallgatás után a vizsgálóbiró azonnal elrendelte a fenyitő zárlatot Koszi János összes ingó és ingatlan vagyonára. Délután 3 órakor volt a katasztrófa színhelyén a bírói szemle, melyet Zsolnay György kir. fő­ügyészhelyettes, Fodor őrnagy a 44-ik gyalog­ezredből, S­k­o­f­f Ferencz reáliskolai tanár, városi vegyész, K­r­e­i­d­o­r­f­e­r bányamérnök, G­ő­b­e­l Gyula vizsgálóbíró, V­a­s­z­a­r­y Gyula főkapitány, Ladányi Sándor, Dischka Győző igazgató, G­i­a­n­o­n­e Virgil bányamérnök tartották a hely­színen s a jegyzőkönyvet Mutschenbacher Edvin jegyző vezette. A bíróság tagjai mindenekelőtt letették a hiva­talos esküt s igy kezdettek a vizsgálat foganatosítá­sához, először is kihallgatván Koszi egyik segédjét, Müller N.-t, a­ki az egyik kirakaton keresztül ugrott ki a boltból s csak ennek köszönheti megmene­külését. A felrobbant üzlet az első magyar biztositó tár­saságnál kilenczezer írtra volt biztosítva s minden odaégett, daczára, hogy a tűzoltóság négy sugárral dolgozott s úgyszólván emberfeletti erőfeszítést vittek véghez a tűz mielőbbi elnyomása végett. A biztosított összegből különben a társaság sem­mit sem térít meg, mert Koszi nem vallotta be, hogy üzletében lőport is tartogat. A bizottság tagjai legelőször is méreteket vettek a pénztárról és a helyiségről, a­hol az elhelyezve volt. Megállapították ezután a berendezést, valamint azt, hogy egy kis üvegben volt mintegy 3 deczi ben­zin és három üvegben tiszta, finomított szesz. Ezeket az adatokat a szerencsésen megmenekült Müller segéd mondotta be a bizottság tagjainak. Elhatározták ezután, hogy a kérdéseket írásban adják át a szakértőknek, a­kik erre csak a mai nap folyamán adnak szintén írásbeli választ. A kérdések a következők: 1. A Wertheim-szekrény be volt ugyan téve, de nem kulcscsal bezárva, lehetséges-e egyáltalában, hogy előbb a rakéták gyulladtak meg és ettől kapott tüzet az állítólag a tűzmentes szekrényben elhelyezett lőpormennyiség ? 2. Lehetséges-e, hogy a nap heve gyújtotta meg a kirakatban elhelyezett rakétákat? 3. Hogyan lehet azt megmagyarázni, hogy az üvegfalon kívül levő fiókok egyikében fél és negyed kilós csomagokra osztott lőpor volt és ezek, daczára a nagy detonácziónak és hőségnek, azon­mód sértet­lenül megmaradtak és az itt elhelyezett mintegy 5 kiló lőpor nem explodált, csupán megszenesedett ? 4. Mennyi lőpor lehen­ít a Wertheim-szekrényben, a mely ezt az irtózatos robbanást előidézte? 5. Lehstett-e vájjon nitrogliczerin, ekrazit, dina­

Next