Fővárosi Lapok 1896. október (270-300. szám)
1896-10-10 / 279. szám
l ismeri, hogy az erősebb, a vezető fél kvalitásainak megszerzése a magyar politika számára váró feladat; elismeri Apponyi érdemét abban, hogy e feladatra a nemzetet figyelmeztette, de tévedésnek nyilvánítja, hogy Apponyi az erőtöbbletet a kiegyezési mű tágítása által kívánta mindeddig megszerezni. Szerinte a közjogi harczok fölvétele Ausztriával s esetleg a dinasztiával nem érdeke Magyarországnak, és így Apponyinak erre törekvő methodusa már alapjából hibás. Andrássy gróf a magyar erőfejlődés kellő felfokozásához elég tág keretnek nézi az 1867-ki kiegyezést, de egyúttal nélkülözhetetlennek,hogy maga az erőtöbblet békés után, törvényes oltalom alatt kifejleszthető legyen. E politikát Andrássy gróf úgy kívánja realizálni, hogy a szabadelvű párt elfogadja a nemzeti párt programmjának egészséges magvát s akkér viszi megvalósulás felé, hogy a két párt között a válaszfalak ledőljenek, • a közjogi ellentét káros következményeivel eltűnjék s belső nagy alkotásokra képes nagy párt jöhessen létre. A vitairat a fúziót proklámára, feltétlenül hinni látszik kivihetőségében és siet meginditni ez irányban a nyilvános eszmecserét, mi magunk is meg vagyunk győződve, hogy e lépésnek üdvös következményei az eszmék tisztázódása, a közérzés harmonizálása s az elhatározások előkészítése szempontjából ki nem maradhatnak. A választási háborúság özönvize ugyan elborította a talajt, a hol Andrássy gróf ij viszonyok alakulását hirdeti. De könyve az első galamb a bárkából, a hova hovaelőbb olajággal fog megtérni. Az 1867-iki kiegyezésről. A politikai irodalomnak ma nyújtotta át első munkáját Andrássy Gyula gróf. A hivatottságnak, a tudásnak, az erős ítéletnek egygyé forrott erényével lép az «1867-ki kiegyezésről” czimzet kötet szerzője egy csapásra Magyarország politikai íróinak vezér tekintélyei közé. Arról az ítéletről, a melyet felőle, a még kezdő képviselőről barátai annak idején alkottak, immár írott bizonyságot is adott. Ez a kötet a bizonysága, hogy Andrássy Gyula gróf ő felsége személye közöli volt miniszter a Wekerlekabinetjében, nagy tudásu, széles látkörű politikus. A kötet két részre van osztva. Az első részben Andrássy Gyula gróf ír arról, hogy Magyarországnak szüksége van állandó szövetségre, mégpedig Ausztriával; h a megoldandó probléma nehézségeiről; a kiegyezés módosításának veszélyeiről; a kiegyezés eredményeiről a hatalmi érdek szempontjából; a kiegyezés eredményéről a magyar állam jogainak megóvása tekintetében;a kiegyezés eredményéről a magyar állam jogainak végrehajtása szempontjából és a függetlenségi párt programmjáról. A második részben a nemzeti párt programmját bírálja jogi és czélszerüségi szempontokból s végül értekezik Andrássy gróf a követendő politikáról. A kötetet a Franklin-társaság nyomatta. Ára 2 forint) Budapest, október 9. Készül a törvényjavaslat. A pénzügyminisztériumban, mint értesülünk, új törvényjavaslaton dolgoznak a marhasónak jutányos áron általános, szabad forgalomba való hozataláról. A kormány ezt az új javaslatot a képviselőház megalakulása után mindjárt be fogja terjeszteni, gyanánt őrizteti, s nem kíséri el csatáiba Sámuelt, aki a német hadakkal bejövő Péter ellen egyik ütközetet a másik után veszíti el. Az utolsó ütközet után a csatatérre jövő Urkundot Sámuel emberei felismerik, megrohanják, s odakötözik egy fához, hadd ítélje el árulása miatt a király. Sámuel azonban fölmetszi kardjával Urkund kötelékeit és így szól: «Megígértem elhunyt leányomnak, a ki szeretett téged, hogy nem foglak bántani, menj!» Urkund erre hátulról, orozva leszúrja a királyt. — Látnivaló, hogy ez a derék Urkund voltaképpen a legközönségesebb poltron, kiben a mű egész folyamán keresztül alig lehet tisztességes vonást kinyomozni. A néző már akkor megvonja tőle rokonszenvét, midőn nemcsak a királyt, hanem szerelmesét is elárulja, utolsó hőstette, az orgyilkos tőrrel meg épen kiállhatatlan fráterré teszi. A színpadon jövő-menő sok alak közül, s ilyen nem kevesebb mint tizenöt van, kiválik egy Vira nevű leány (Hegyesi Mari), ki halálba szereti Urkundot, s szenvedélyes féltékenységében előbb tőrt döf vetélytársának, Sábának mellébe (IV. felv.), azután saját magát is meggyilkolja. Szilaj vadságának rajza helyenként sikerült, ám bizonyos az is, hogy az eféle gyilkossági széna, midőn nő tör nő ellen, nem tartozik a legizlésesebb színpadi látványosságok közé. Szépen van megírva az egész I. felvonás, s a HL felvonásnak az a jelenete, ahol Urkund a keresztény vallás lényegére eszmélve kijelenti a belépő lelkésznek, hogy kereszténynyé akar lenni. Nem elégít ki azonban a mű azon sarkalatos fordulópontjának motiválása, midőn az akkor már ide-oda kapkodó Sámuel király az ellene összeesküvő ötven főúr kivégeztetésére határozza magát. Az összeesküvés hírét Vira viszi meg neki; ő az egyetlen koronatanú, s bármit mond, azt színarany igazságnak veszi a király. Itt tehát egy kissé nehéz komolyan venni a jó Sámuelt, aki ötven előkelő ember megöletését egy csavargó leány vádja alapján határozza el és tényleg végre is hajtja. Mindent egybevetve, Gabányi ambícziója csak dicséretes. Ritka jelenség, hogy egy inkább a vidám dolgokban jeleskedő művészi és írói tehetség (s itt utalhatunk lapunkban most folyó jóizű, humoros regényére is) a legkomolyabb természetű feladatok megoldására vállalkozzék, nem riadva vissza attól a meglehetősen lehangoló tudattól sem, hogy fáradtságos munkája nem tartozik a leghálásabb polgári foglalkozások közé. A nemzeti színház igazgatósága nagy fénynyelv állította ki a darabot és igen gondos rendezésben hozta színre. Szebbnél-szebb kosztümöket s részben egészen új díszleteket láttunk. Részt vett az előadásban Váradi Sándor, az Operaház baritonistája is; az I. felvonást bevezető áldozati imát énekelte, melyet Káldy Gyula komponált, nem mondhatni, hogy túlságos szerencsével. Ami a mű színpadi hatását illeti, a mai bemutató előadás a szereplők megfeszített igyekezete daczára sem tudta kivívni a sikert. Ez ok a tragédia meséjének szétszórtságában keresendő, mely alaposan kifárasztotta és figyelmelenné tette a nézőt. Az első felvonás kedvező hatása fokozatosan gyengült. A harmadik felvonás már teljesen kimerítette, a negyedik türelmetlenné és idegessé tette a közönséget, annyira, hogy az utolsó felvonásra már semmi érdeklődés se maradt. A szereplők közül Szacsvai (Sámuel) gondos alakítása, Pálfi hévteljes, korrekt Urkundja, Török Irma kedves király kisasszonya, Hegyesi Mari Virája és kis epizód szerepeikben Latabár Kálmán és Abonyi Gyula említendők jól megérdemelt dicsérettel Amit lehetett, azt mindnyájan megcsinálták; nem rajtuk múlt, hogy a ma esti, nem egészen telt ház a darabot rideg szigorral ítélte meg. a fővárosi lapok. 1896. október 10. Szombat! Választási mozgalmak. — okt. 9 A mai napon kiadta a Kossuth-párt és a néppárt a választási proklamáczióját. Mind akettőt alább ismertetjük, a választási mozgalmakról ma érkezett híreinkkel együtt. A Kossuth-párt szózata. A 48-as és függetlenségi Kossuth-párt szintén szózattal lép a választók elé. Egészben a szózat higgadt és mérsékelt. Több pont is van a szózatban, amely a párt programmjában eddig nem volt, így a munkásokra vonatkozó rész, a főrendiháznak újjászervezése népképviseleti alapon, a katonai szolgálatidő megrövidítése stb. Igen érdekes a szózatnak az egyházpolitikát illető nyilatkozata, amely burkolt bírálata a függetlenségi párt Ugron-árnyalata magatartásának. »Mi — mondja a szózat — minden kérdést az elv szempontjából s nem opportunitási szempontból ítélünk meg, ítéletünket elveinkre és nem a szenvedélyre, nem a személyes érdekre, rokon- vagy ellenellenszenvre fektetjük; nem tekintjük ki szavaz velünk és ki ellenünk, midőn elveink megvalósításáról van szó, így volt az egyházpolitika a törvényekkel a lefolyt ülésszak alatt, midőn a kormány kényszerült évtizedek óta hangoztatott elveinket elfogadni és magáévá tenni, és így lesz valahányszor elveink érvényrejuttatásáról van szó és sohase fogjuk elveinket leszavazni csak azért, hogy ellenzéki harczunkt, mi ég saját elveink ellen is folytassuk.« A szózat követeli a választói jog kiterjesztését mindazokra, akik magyarul imák és olvasnak; követeli az önálló vámterületet, a titkos szavazást, a termelőknek nyújtandó hitel szervezését, oly törvénykezést, mely a nagybirtokot kisebb birtokra osztva, minél több kézbe juttassa. Követeli a szózat a közigazgatási téren az autonómia érvényesítését, az ingyenes és teljesen magyar népoktatást, a katonai szolgálati idő megrövidését és a főrendiháznak újjászervezését népképviseleti alapon A néppárt szózata. Az ígéretek tárháza színültig tele. A néppárt mindent akar. Elsősorban tiszta választásokat, a czenzus leszállítását, a közigazgatás területén az autonómiát, a gyülekezési jog szabályozását, de elsősorban és mindenek fölött az egyházpolitikai reformok revízióját. A szózat kaczérkodik a 67-es alappal és hunyorgat a 48-asokra. Választási mozgalmak Budapesten. Az I. kerületben emlegetik Kasis Péter jelöltségét is. A kerület szoczialistái hozzá csatlakoznak, ha pártonkívüli programmal lép fel. A III. kerületi szabadelvű párt holnap este 8 órakor ismerkedési estélyt tart a Korona-vendéglőben. A vacsorán ott lesz Vörös László államtitkár, a párt képviselőjelöltje is. Ugyancsak a III. kerületben egy Ország-párti értekezlet is volt ma este. Minthogy Országh Sándor nem nyilatkozott, hogy elfogadja-e a jelöltséget, a konferencziát holnap újra összehívják. A VI. kerületi Radócz-párt alakuló közgyűlése vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a terézvárosi kaszinóban. A közgyűlésre a párt vezetősége plakátokon hívja föl a választók figyelmét. A IX. kerületi szabadelvű párt ma este a ferenczváros körtermében tartotta értekezését dr. Wagner Géza elnöklésével. Elhatározták, hogy küldöttség útján felkérik a kerület volt képviselőjét, Tolnay Lajost, hogy beszámoló beszédét e hó 18 án d. e. 10 órakor tartja meg a ferenczvárosi körben. Weisz Berchtold, Szász Károly ev. ref. püspök, Hindy í£5SSü.KJ?35 Az elsülyedt hajó, Armand Silvestrotól. Tegnap találkoztam a Montrage egyik szűk utczájában azzal a szerencsétlen Handkettes doktorral, akinek egyedül én ismerem legapróbb részleteiben a siralmas történetét. Az arcza