Fővárosi Lapok 1896. október (270-300. szám)

1896-10-10 / 279. szám

l­ ismeri, hogy az erősebb, a vezető fél kva­litásainak megszerzése a magyar politika számára váró feladat; elismeri Apponyi érdemét abban, hogy e feladatra a nem­zetet figyelmeztette, de tévedésnek nyil­vánítja, hogy Apponyi az erőtöbbletet a kiegyezési mű tágítása által kívánta mind­eddig megszerezni. Szerinte a közjogi har­­czok fölvétele Ausztriával s esetleg a di­nasztiával nem érdeke Magyarországnak, és így Apponyinak erre törekvő metho­­dusa már alapjából hibás. Andrássy gróf a magyar erőfejlődés kellő felfokozásához elég tág keretnek nézi az 1867-ki kiegye­zést, de egyúttal nélkülözhetetlennek,hogy maga az erőtöbblet békés után, törvényes oltalom alatt kifejleszthető legyen. E politikát Andrássy gróf úgy kívánja realizálni, hogy a szabadelvű párt elfo­gadja a nemzeti párt programmjának egészséges magvát s akkér viszi megvaló­sulás felé, hogy a két párt között a vá­laszfalak ledőljenek, • a közjogi ellentét káros következményeivel eltűnjék s belső nagy alkotásokra képes nagy párt jöhes­sen létre. A vitairat a fúziót p­r­o­k­lá­már­­­a, feltétlenül hinni látszik kivihe­tőségében és siet meginditni ez irányban a nyilvános eszmecserét, mi magunk is meg vagyunk győződve, hogy e lépésnek üdvös következményei az eszmék tisztá­zódása, a közérzés harmonizálása s az elhatározások előkészítése szempontjából ki nem maradhatnak. A választási háborúság özönvize ugyan elborította a talajt, a hol Andrássy gróf i­j viszonyok alakulását hirdeti. De könyve az első galamb a bárkából, a hova hova­­előbb olajággal fog megtérni. Az 1867-iki kiegyezésről. A politikai irodalom­nak ma nyújtotta át első munkáját Andrássy Gyula gróf. A hivatottságnak, a tudásnak, az erős ítélet­nek egygyé forrott erényével lép az «1867-ki kiegye­zésről” czimzet kötet szerzője egy csapásra Ma­gyarország politikai íróinak vezér tekintélyei közé. Arról az ítéletről, a melyet felőle, a még kezdő képviselőről barátai annak idején alkottak, immár írott bizonyságot is adott. Ez a kötet a bizonysága, hogy Andrássy Gyula gróf ő felsége személye k­özöli volt miniszter a Wekerle­­kabinetjében, nagy tudásu, széles látkörű poli­tikus. A kötet két részre van osztva. Az első részben Andrássy Gyula gróf ír arról, hogy Ma­gyarországnak szüksége van állandó szövetségre, még­pedig Ausztriával; h­ a megoldandó probléma nehézségeiről; a kiegyezés módosításának veszé­lyeiről; a kiegyezés eredményeiről a hatalmi ér­dek szempontjából; a kiegyezés eredményéről a magyar állam jogainak megóvása tekintetében;­­a kiegyezés eredményéről a magyar állam jogai­nak végrehajtása szempontjából és a független­ségi párt programmjáról. A második részben a nemzeti párt programmját bírálja jogi és czél­­szerüségi szempontokból s végül értek­­ezik Andrássy gróf a követendő politikáról. A köte­tet a Franklin-társaság nyomatta. Ára 2 forint) Budapest, október 9. Készül a törvényjavaslat. A pénzügyminiszté­riumban, mint értesülünk, új törvényjavaslaton dol­goznak a marhasónak jutányos áron általános, szabad forgalomba való hozataláról. A kormány ezt az új javaslatot a képviselő­ház megalakulása után mindjárt be fogja terjeszteni, gyanánt őrizteti, s nem kíséri el csatáiba Sámuelt, a­ki a német hadakkal bejövő Péter ellen egyik ütközetet a másik után veszíti el. Az utolsó ütközet után a csatatérre jövő Urkundot Sámuel emberei felismerik, megrohan­ják, s odakötözik egy fához, hadd ítélje el áru­lása miatt a király. Sámuel azonban fölmetszi kardjával Urkund kötelékeit és így szól: «Meg­ígértem elhunyt leányomnak, a ki szeretett téged, hogy nem foglak bántani, menj!» Urkund erre hátulról, orozva leszúrja a királyt. — Látnivaló, hogy ez a derék Urkund voltaképpen a leg­közönségesebb poltron, kiben a mű egész folya­mán keresztül alig lehet tisztességes vonást ki­nyomozni. A néző már akkor megvonja tőle rokonszenvét, midőn nemcsak a királyt, hanem szerelmesét is elárulja, utolsó hőstette, az or­gyilkos tőrrel meg épen kiállhatatlan fráterré teszi. A színpadon jövő-menő sok alak közül, s ilyen nem kevesebb mint tizenöt van, kiválik egy Vira nevű leány (Hegyesi Mari), ki halálba szereti Urkundot, s szenvedélyes féltékenységében előbb tőrt döf vetély­társának, Sábának mellébe (IV. felv.), azután saját magát is meggyilkolja. Szilaj vad­ságának rajza helyenként sikerült, ám bizonyos az is, hogy az eféle gyilkossági s­zéna, midőn nő tör nő ellen, nem tartozik a legizlésesebb szín­padi látványosságok közé. Szépen van megírva az egész I. felvonás, s a HL felvonásnak az a jelenete, a­hol Urkund a keresztény vallás lényegére eszmélve kijelenti a belépő lelkésznek, hogy kereszténynyé akar lenni. Nem elégít ki azonban a mű azon sarka­latos fordulópontjának motiválása, midőn az akkor már ide-oda kapkodó Sámuel király az ellene összeesküvő ötven főúr kivégeztetésére határozza magát. Az összeesküvés hírét Vira viszi meg neki; ő az egyetlen koronatanú, s bármit mond, azt színarany igazságnak veszi a király. Itt tehát egy kissé nehéz komolyan venni a jó Sámuelt, a­ki ötven előkelő ember meg­­öletését egy csavargó leány vádja alapján hatá­rozza el és tényleg végre is hajtja. Mindent egybevetve, Gabányi ambícziója csak dicséretes. Ritka jelenség, hogy egy inkább a vidám dolgokban jeleskedő művészi és írói te­hetség (s itt utalhatunk lapunkban most folyó jóizű, humoros regényére is) a legkomolyabb természetű feladatok megoldására vállalkozzék, nem riadva vissza attól a meglehetősen lehan­goló tudattól sem, hogy fáradtságos munkája nem tartozik a leghálásabb polgári foglalkozá­sok közé. A nemzeti színház igazgatósága nagy fény­­nyelv állította ki a darabot és igen gondos rendezésben­­ hozta színre. Szebbnél-szebb kosztümöket s részben egészen új díszleteket láttunk. Részt vett az előadásban Váradi Sándor, az Operaház baritonistája is; az I. felvonást be­vezető áldozati imát énekelte, melyet Káldy Gyula komponált, nem mondhatni, hogy túlságos szerencsével. A­mi a mű színpadi hatását illeti, a mai be­mutató előadás a szereplők megfeszített igyeke­zete daczára sem tudta kivívni a sikert. Ez ok a tragédia meséjének szétszórtságában kere­sendő, mely alaposan kifárasztotta és figyel­me­­lenné tette a nézőt. Az első felvonás kedvező hatása fokozatosan gyengült. A harmadik felvo­nás már teljesen kimerítette, a negyedik türel­metlenné és idegessé tette a közönséget, annyira, hogy az utolsó felvonásra már semmi érdeklő­dés se maradt. A szereplők közül S­z­a­c­s­v­a­i (Sámuel) gondos alakítása, P­á­l­f­i hévteljes, korrekt Ur­­kundja, Török Irma kedves király kisasszonya, Hegyesi Mari Virája és kis epizód szere­peikben Latabár Kálmán és Abon­yi Gyula említendők jól megérdemelt dicsérettel A­mit lehetett, azt mindnyájan megcsinálták; nem rajtuk múlt, hogy a ma esti, nem egészen telt ház a darabot rideg szigorral ítélte meg. a­ fővárosi lapok. 1896. október 10. Szombat! Választási mozgalmak. — okt. 9 A mai napon kiadta a Kossuth-párt és a néppárt a választási proklamáczióját. Mind akettőt alább ismertetjük, a választási mozgalmakról ma érkezett híreinkkel együtt. A Kossuth-párt szózata. A 48-as és függetlenségi Kossuth-párt szintén szózattal lép a választók elé. Egészben a szózat higgadt és mérsékelt. Több pont is van a szózatban, a­mely a párt programmjában eddig nem volt, így a munkásokra vonatkozó rész, a főrendiháznak újjá­szervezése népképviseleti alapon, a katonai szolgálati­dő­ megrövidítése stb. Igen érdekes a szózatnak az egyházpolitikát illető nyilatkozata, a­mely burkolt bírálata a függetlenségi párt Ugron-árnyalata maga­tartásának. »Mi — mondja a szózat — minden kérdést az elv szempontjából s nem opportunitási szempontból ítélünk meg, ítéletünket elveinkre és nem a szenve­délyre, nem a személyes érdekre, rokon- vagy ellen­ellenszenvre fektetjük; nem tekintjük ki szavaz velünk és ki ellenünk, midő­n elveink megvalósításáról van szó, így volt az egyházpolitika a törvényekkel a lefolyt ülésszak alatt, midő­n a kormány kényszerült év­tizedek óta hangoztatott elveinket elfogadni és magáévá tenni, és így lesz valahányszor elveink érvényre­­juttatásáról van szó és sohase fogjuk elvein­ket leszavazni csak azért, hogy ellenzéki harczunkt, mi é­g saját el­veink ellen is folytassuk.« A szózat követeli a választói jog kiterjesztését mindazokra, a­kik magyarul imák és olvasnak; kö­veteli az önálló vámterületet, a titkos szavazást, a termelőknek nyújtandó hitel szervezését, oly törvénykezést, mely a nagy­birtokot kisebb bir­tokra osztva, minél több kézbe juttassa. Kö­veteli a szózat a közigazgatási téren az autonómia érvényesítését, az ingyenes és teljesen magyar nép­oktatást, a katonai szolgálati idő megrövidését és a főrendiháznak újjászervezését népképviseleti alapon A néppárt szózata. Az ígéretek tárháza színültig tele. A néppárt mindent akar. Első­sorban tiszta választásokat, a czenzus leszállítását, a közigazgatás területén az autonómiát, a gyülekezési jog szabályozását, de első­sorban és mindenek fölött az egyházpolitikai reformok revízióját. A szózat kaczérkodik a 67-es alappal és hunyorgat a 48-asokra. Választási mozgalmak Budapesten. Az I. kerületben emlegetik K­a­s­i­­­s Péter jelöltségét is. A kerület szoczialistái hozzá csatlakoz­nak, ha pártonkívüli programmal lép fel. A III. kerületi szabadelvű párt holnap este 8 órakor ismerkedési estélyt tart a Korona-vendéglőben. A vacsorán ott lesz Vörös László államtitkár, a párt képviselőjelöltje is. Ugyancsak a III. kerületben egy Ország­­-párti értekezlet is volt ma este. Minthogy Országh Sándor nem nyilatkozott, hogy el­fogadja-e a jelöltséget, a konferencziát holnap újra összehívják. A VI. kerületi Radócz-párt alakuló közgyűlése vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a terézvárosi kaszinó­ban. A közgyűlésre a párt vezetősége plakátokon hívja föl a választók figyelmét. A IX. kerületi szabadelvű párt ma este a ferencz­­város kör­termében tartotta értekezését dr. Wagner Géza elnöklésével. Elhatározták, hogy küldöttség útján fel­kérik a kerület volt képviselőjét, T­o­l­n­a­y Lajost, hogy beszámoló beszédét e hó 18 án d. e. 10 órakor tartja meg a ferenczvárosi körben. W­e­i­s­z Berch­­told, Szász Károly ev. ref. püspök, H­i­n­d­y í£5SS­ü.KJ?35 Az elsülyedt hajó, Armand Silvestrotól. Tegnap találkoztam a Montrage egyik szűk utczájában azzal a szerencsétlen Handk­ettes doktorral, a­kinek egyedül én ismerem legap­­róbb részleteiben a siralmas történetét. Az arcza

Next