Fővárosi Napló, 1946 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1946-08-31 / 2. szám

Szeptember közepéig dönt a kormány a városházi B-lista revíziójáról щ A polgármester és a pártok közel 500 tisztviselő visszavételét kérik . Felterjesztés ment az elbocsájtott hadifoglyok érdekében A városházi B-lista revíziójának ügye várospolitikai körökben az érdeklődés előterében áll. A belügyminiszter úgy rendelkezett, hogy a szolgálatba való visszavételre irányuló előterjesztéseket augusztus 26-ig kell hozzá eljuttatni, a hivatalos lapban szerdán megjelent új rendelkezésével azonban ezt a határidőt szeptember 5-ig meghosszabította. A belügyminisztert e rendeletének meghozatalánál az a szempont vezette, hogy a főváros vezetőségének, valamint a városházi pártoknak legyen idejük jól átgondolt, alaposan megvitatott előterjesztéseket készíteni, s valóban az arra érdemes, nélkülözhetetlen, elbocsájtott tisztviselők kerülhessenek vissza a főváros szolgálatába. Általában a belügyminiszter nagy megértéssel kezeli a fővárosi létszámcsökkentés revíziójának ügyét, ami természetesen nagy örömet kelt városházi vezető körökben, a pártok részéről pedig elismerést vált ki a miniszter iránt. A megváltozott hangulat hatása alatt minden remény megvan arra, hogy a polgármester és a városházi pártok kívánságait a kormány honorálni fogja. A Fővárosi Napló munkatársának értesülése szerint a polgármester szeptember 5-ig a belügyminiszterhez eljuttatandó előterjesztésében mintegy kétszáz tisztviselő visszavételét fogja kérni. Ezek csaknem kivétel nélkül ma is szolgálatot teljesítenek, minthogy ideiglenes visszatartásukhoz a belügyminiszter az adminisztráció zavartalanságának biztosítása érdekében hozzájárult. A polgármester által visszavenni javasoltak névsorán kívül listákat terjesztenek fel a városházi pártok is, ellenben — értesülésünk szerint — a Szakszervezeti Tanács ez alkalommal nem tesz előterjesztést a szolgálatban való viszszavételre. A pártok körülbelül 250—300 tisztviselő visszavételére tesznek javaslatot. A pártelőterjesztéseket ugyancsak szeptember 5-ig kell megtenni. Az előzmények után alig fér kétség az iránt, hogy a városházi-lista revíziójánál a belügyminiszter mind a polgármester, mind pedig a pártok által szolgálatba visszavenni kért tisztviselők visszavételét javasolni fogja annak a kormánybizottságnak, amely végső fokon dönt. A döntés szeptember közepéig meglesz, s azzal véget ér az a sok izgalom, melyet a városházi-lista keltett az elmúlt hónapokban. Itt említjük meg, hogy a polgármester a közelmúltban felterjesztést intézett a kormányhoz a létszámcsökkentés során elbocsájtott hadifoglyok érdekében. A főváros fogságban levő alkalmazottait tudvalévően a létszámcsökkentési rendelet végrehajtása során elbocsájtották, aminek következménye képen a B-listára helyezett hadifogoly tisztviselő családja nem kaphatja meg a családfő illetményét, ami a teljes illetmény 50 százaléka. A polgármester ennek az intézkedésnek megváltoztatását kéri oly módon, hogy amíg a fogságban levő tisztviselő haza nem tér, a családtól ne vonják meg az illetményeket, a hazatérés után pedig külön intézkedéssel döntsenek a továbbiakról. (mts) Nagy érdeklődéssel várják a belügyminiszter döntését az új költségvetés jóváhagyásáról. A főváros közgyűlése hétfőn befejezte a költségvetés részletes vitáját és véglegesen megállapította a bevételi és kiadási végösszeget, ezek egybevetése alapján pedig a mérleget. A főváros vezetősége a véglegesen megállapított költségvetést már fel is terjesztette jóváhagyás céljából Rajk László belügyminiszterhez. A költségvetés sorsa most már a belügyminisztertől függ. Miután az új fővárosi törvény, amely figyelembe veszi a demokratikus átalakulást, még nem készült el, felmerül a kérdés, hogy a belügyi kormányzat a költségvetés felülbírálásánál milyen szempontok szerint jár el. Nem viltás ugyanis, hogy az 1930. évi XVIII. tc.-nek a fővárosi költségvetés jóváhagyásáról szóló rendelkezései még életben vannak. E rendelkezések szerint a belügyminiszternek jogában áll a közgyűlés által megszavazott költségvetési tételek közül bármelyiket törölni, új kiadási tételt beírni, egyáltalán olyan változtatásokat eszközölni, amelyek lényegbevágóak. Külön érdekességet ad a belügyminiszter állásfoglalásának az a körülmény, hogy a főváros új költségvetését tulajdonképpen pártközi megegyezés hozta létre, vagyis koalíciós költségvetésről van szó, amely ezúttal teljes egészében a fővárosi önkormányzat akaratát és elhatározását tartalmazza. A belügyminiszter állásfoglalása tehát, amely a költségvetés jóváhagyásánál kifejezésre jut, elvi jelentőségű lesz. Ebből a szempontból a belügyminiszter döntését szokatlanul nagy érdeklődés előzi meg. Újból rendezik a fővárosi alkalmazottak státuszát Megszüntetik a férfi és női munkaerők közötti megkülönböztetést. A-lista lezajlása után időszerűvé válik a fővárosi alkalmazottak státuszának újbóli rendezése. A városházán már folynak is az előkészületek és még az ősz folyamán közgyűlés elé kerül az erre vonatkozó polgármesteri előterjesztés. A tisztviselőkart érintő nagyjelentőségű kérdésben természetesen már jóelőre megnyilvánulnak a különböző vélemények és kívánságok. Az alkalmazottak különböző kategóriái máris mozgolódnak és mindent elkövetnek, hogy a státuszrendezéssorán kedvező helyzetet teremtsenek a maguk számára. Megmozgatják ennek érdekében a pártokat is, melyek szintén állást foglalnak az alkalmazottak kívánságai mellett. Olt Károly bizottsági tag kifejtette a közgyűlés előtt a maga és pártja álláspontját e tekintetben. Szerinte az új státuszrendezésnek meg kell szüntetnie ezt az állapotot, melymég ma is lehetővé teszi, hogy a fővárosnál státuszon kívülálló napidíjasok tömege teljesítsen szolgálatot. Ma is vannak még kezelőnők, akik több évtizedes szolgálat után egy helyben topognak és semmi kilátásuk sincs az előmenetelre. Lehetővé kell tenni, hogy az alacsony fizetési osztályban lévő alkalmazottak előléptetése gyorsabban történjék. Ezért helyesnek tartják, hogy a IX. fizetési osztályig bezáróan az eddigi 7 év helyett 2 évre szállítsák le a várakozási időt. Kirívó igazságtalanságok mutatkoznak a segédhivatali szakon, amit szintén orvosolni kell. Meg kell szüntetni a női és férfi munkaerő közötti különbséget. Nem lehet a nők munkáját hátrányosabban elbírálni és számukra is biztosítani kell legalább az V. fizetési osztály elérését. Státuszba kell kerülniök nemcsak a kezelőnőknek és napidíjasoknak, hanem a munkásoknak is. Az alkalmazottak széles rétegei bíznak abban, hogy a küszöbönálló rendezés során ezek a célkitűzések tényleg megvalósulnak. 42.723 néző tapsolt, kacagott és izgult eddig a KIRÁNDULÁS AZ ALVILÁGBA című világsikerű film budapesti előadásain aJátyú Szinrdábai* MÁSODIK HÉTRE PROLONGÁLVA! jegy elővétel: szombat és vasárnap d. e. 11-től egész napon át. Versenytárgyalási hirdetmény A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. nyilvános versenytárgyalást hirdet ki 40.000 db. szabványos 2.20 és 2.30 fmn. s hosszú tölgytalpfa, valamint 30 db. vezetéktartó ,,U” vasoszlop és 30 db. vezetéktartó szögvasoszlop szállítására. Az ajánlatok benyújtásának határideje: 1946 szeptember 10-én 9 óra. Az ajánlati feltételek a BSzKRT Anyagbeszerző Szakosztályánál (VII., Akácfa utca 15. IV. em. 437. szám) szerezhetők be. Várospolitikai kérdések írta: Kovács Imre Tagadhatatlanul a magyar főváros szenvedett a legtöbbet ebben a háborúban. Nincs mégegy olyan városa a földnek, amelyik ennyire megsínylette volna a háborút. Sztálingrád megállította a német hadsereget, Budapesten félelmetes arányú pusztítással vonult végig a front. Amikor megláttuk az ostrom után ezt a szomorú várost, azonnal arra gondoltunk, hogy lesz-e belőle még valaha lakható, szép Budapest. A romok, a törmelékek, a vak, ablaktalan házak, a föltépett utcák láttán azt kellett gondolnunk, hogy nem, de ezt nem tudtuk elhinni, annyira szerettük ezt a szép várost, hogy elszántan hinni kezdtünk jövőjében, s íme másfél év után már megmutatkozik a régi szépségében. Sem építési anyag, sem annak a megvásárlásához szükséges anyagiak nem álltak és nem állnak rendelkezésre olyan mértékben, ahogy az építőszándék szeretné, ez az oka, hogy lassabban folyik a város újjáépítése. De amit eddig tettünk az cselekedet, s bíztatás arra, hogy jobbkörülmények között teljes egészében helyrehozzuk a károkat, a pusztításokat. Persze ez a munka nemcsak fizikai, nemcsak mérnöki, hanem politikai is. Meg kell teremteni azt a politikai atmoszférát, amelyben az építőszándék, akarat érvényesülhet. Dicséret legyen mondva a főváros vezetőségének és a demokratikus törvényhatósági bizottságnak, hogy átérezte feladata rendkívüli nagyságát és megbecsülendő egyetértésben viszik a várospolitikát. Mi a koalíció legkisebb pártja vagyunk és méghozzá agrárpárt, amelyiknek látszólag , semmi köze nincs Budapesthez. Azonban ma, amikor a magyar demokrácia építése folyik párhuzamosan az elpusztított városok építésével, nem tudjuk másként elképzelni a jövőt, mint a parasztság és a munkásság harcos összefogásával. A vidéknek, a parasztságnak köze van Budapesthez, mint ahogy az ipari munkás előtt sem közömbös, hogy mi van a falvakban, hogy él, mit és mennyit termel a parasztság. Budapestet az éhezéstől az ostromután a falu mentette meg. Jóleső érzéssel írhatom le, hogy a Nemzeti Parasztpárt 1945 februárjában Békés megyében 70 vágon élelmet gyűjtött össze , és küldte föl az éhező Budapestnek minden ellenszolgáltatás nélkül. De a ideművelt földek, a beszolgáltatás pontos teljesítése, a parasztság nagy érdeklődése Budapest iránt mind azt bizonyítja, hogy közünk van számarányunk és jellegünk ellenére Budapesthez. Mi is íészt akarunk venni ebben az építőmunkában, hozzuk a falvak népének bátorítását, segítését, mi is ki akarjuk venni részünket a munkáiból, mi is a magunkénak tekintjük Budapestet. E cikk keretei nem alkalmasak arra, hogy ,a várospolitika általános nagy kérdéseit vázoljuk vagy akárcsak érintsük, tudjuk, hogy hivatottak kezében készülnek a grandiózus tervek és tudjuk, hogy azok megvalósításához minden előkészületet megtesz a város vezetősége. Mi azt nyugtázzuk és ígéretünket minden segítségünkkel álljuk. Г* „Minden kapcsolatot elvesztettem azzal a fiatalemberrel, aki voltam. De még ma is az a gyermek vagyok, akiből lettem.“ Ezt mondja William Clissold — H. G. Wellsnek, a most elhunyt világhírű angol regényírónak — jelenleg nagyon aktuális és sokat emlegetett regényhőse önmagáról 59 éves korában. Budapest székesfőváros ma valamivel idősebb, — ha a kiegyezés utáni évektől kezdjük a számítást —, de mi ugyanezt mondhatjuk róla átvitt értelemben. Elvesztette a kapcsolatot azzal a fiatal Budapesttel, aki volt, de nekünk ugyanaz a hőn szeretett gyermekünk maradt, akiből lett. Szép gyermekkora volt az új Budapestnek s a hetvenes évek végétől kezdve rohamosan serdült gyönyörű ifjúvá. Pedig még akkor nem volt Budapesten se telefon, se írógép, sem rádió, sem automobil, sem villamosvilágítás, sem villamosvasút, se néma-, sem hangosfilm és nem volt még sok-sok egyéb, ami testi és szellemi erőpróbákon felül, esetleg még az idegekre is hatott. De volt lóvasút, konflis, fiáker (eleinte még csak nem is gumirádler), volt gázvilágítás (eleinte harisnyaégők nélkül, lobogó lánggal), volt hordár piros sapkával, voltak budai kiskocsmák, volt tabáni nyáréji hangulat és derűs, hangos, aranyos jókedv. Büszke is volt mindezekre a dolgozó, lótó-futó budapesti ember és a maga fővárosát szerette, ha kis Paksnak becézgették. Már a nyolcvanas évek végén nagy figyelmet fordított a városháza az idegenforgalomra és kezdte a propagandát előbb a Felföldön, a nagyobb városokban, majd a környező keleti országokban, azután pedig nagy erővel Wienben s fokozatosan egyre nagyobb hévvel távolabbra, nyugat felé. Meg is volt ennek a foganatja. Nagy volt az idegenjárás Budapesten. Épültek a modern szállodák s eltünedeztek a régi ódon szállodaházak. Ki tud ma valamit az „István király“-ról, a „Fehér Hattyú“-ról, a „Tigris“ről, a „Continental"-ról és egyéb dinasztikus pesti szállodákról, amelyeknek tulajdona apákról fiúkra szállt. Legtovább tartotta magát az „Angol királynő“, amelynek lépcsőházában sűrűn aggatott táblák hirdették, hogy fejedelmi sáriaktól egyéb világhírességekig kik vették igénybe a szíves vendéglátást. Ott volt többek között Deák Ferenc táblája is, aki őslakója volt az „Angol királynő“-nek. A millennium ünnepségeire — kerek ötven esztendeje — nagy idegenforgalomra számítottak. A sok hivatalos fogadtatási, díszfelvonulási, bandériumi, no meg a művészi és kongresszusi ünnepségek tetejébe akartak valami olyast is létesíteni, ami a külföldi látogatók tízezreinek szemkápráztató gyönyörűségeken felül, szórakozásul, mulatságul is szolgáljon. Így született meg „Ős budavár“ eszméje, amely — hogy népies nyelven szóljunk — anyai papait egyesített magában. Egy bécsi építész (úgy emlékszem Malmosek Oszkárnak hívták) tervezte s Kelet minden építészeti „kunszt“ját belevitte a mai állatkert területén épült hatalmas telektömbbe. A török hódoltság idejéből való miniatűr díszpaloták egész utcasora tündökölt csábos varázslatban s a korhűség kedvéért még a a mecset is felépült hatalmas tornyával és a kikáltó müezzimet kiszolgáló négyoldalas erkélyével együtt. Nagy sikere volt ennek a keleti mezbe burkolt internacionális vállalkozásnak s nemcsak a sok külföldi, de a millenniumi esztendő után még sok ideig számtalan belföldi is kedves emlékekkel távozott a régi jó Budapestnek ebből a cifra és kedves „Külváros“-ából. Alig 15 esztendős fennállása után megkondították a halálharangot Ősbudavár karcsú tornyai fölött. Vázsonyi Vilmos indítványozta a közgyűlésen, hogy rombolják le és csatolják területét az Állatkerthez. Elhalkult a zene, sötétség borult a már-már patinásodó falakra s többé nem ropták a „macsics“-ot és a többi buja francia táncot Újbudavár falai között. Dr. Kovács Jenő A Magyar Lovaregylet szeptember 18, 15 és 20-án versenyt tart. Kezdete d. u. 3 óra.