Friss Ujság, 1898. július (3. évfolyam, 181-211. szám)
1898-07-01 / 181. szám
If!, évfolyam. I®. szám. Budapest, 1398. péntek, július 1. Ara 1 krajczár rr=jsri?s=;r;r::r---=TM*r==.r'—Tr r-r—rrr^“-''•zzrr?\~rzr=sz: r „■ .„■ 1 '■".-.■■Tiegrr-y.r.ff"."....................;rrBM-r*’?*.'tbhbeh m ..................~ —— POLITIKA! NAPILAP. BBJÄ1 A A IB B .Mw« Mta. *** “ TM" *** SOnBm ,1, IP, Henv£«i.ul<ma M t«. _...... I'<*íj5r----------” ft jégverés után, I Elverte a jég termést egész országrészeken. A felvidék több vármegyéjében, s túl a Dunán a felső dunai vármegyékben készek az aratással, még Péter Pál előtt aratott nem a gazda, nem az igazolványos munkás, hanem a természet sújtó keze a jégveréssel. A sújtott vidékekről úgy a gazdáknak, mint a munkásoknak siralma hangzik. Nincs mit aratni. A jégverés elvitte a gazda kenyerét, s elvitte a munkás kenyérkeresetét. Nyomor vár a gazdára, éhség a munkásra. A sorscsapás egyformán sújtotta őket és sújtotta vidékük összes lakosát. Az iparosokat és a kereskedőket egyaránt. Ha nincs termés, nincs pénz. Nincs pénze nemcsak a földműves gazdának, de nincs pénze a tőle élő iparosnak, a tőlük élő kereskedőnek sem. Az ilyen nagy jégverés tehát általános csapás. De hiszen — mondhatná valaki ■— ott a biztosítás a jégkár ellen. A kár-biztosításból megélni nem lehet, minden kár-biztosítás csak a veszett fejszének a nyele. De a jégkár-biztosítás éppen nem szolgálhat a háromnapi jégvihar csapásainak vigasztalásul, már csak azért sem, mert a jégbiztosítási díjak oly magasak, hogy a földművelő gazdának és bérlőknek csak egy része biztosít, a biztosítási díjakat pedig a biztosítási társulatok olcsóbbá nem tehetik, mert a biztosításnak ez az ága a legnagyobb, s előre ki nem számítható kockázattal jár. A jégbiztosítási üzlet fentarthatására éppen az idén az ezzel foglalkozó társaságok szövetségre léptek, de e szövetkezeti társaságok magasabb biztosítási díjait a gazdaközönség nagy zúgolódással, fogadta, több vármegyének gazdasági egyesületei fel is emelték tiltakozó szavukat a jégbiztosítási díjak újabb emelése ellen, s így ilyen viszonyok közepette feltételezhető, hogy az idén még kevesebb gazda biztosította termését a jégkár ellenében. A nagy sorscsapás után tehát a jégkár-biztosítás az idén nagyon sovány vigasztalás. A közmondás szerint a magyar csak a saját kárán tanul. Tanuljunk végre a legutóbbi napok jégkárából! Be kell hozni a kökknő állami jégkár-biztontást! ■ Először is kötelezővé kell tenni a biztosítást, másodszor pedig a jégkár biztosítási üzlet kockázatát az államnak kell magára vállalni. De még ezzel se lesz alaposan segítve a bajon. A kötelező állami biztosításból a jégverte gazdának ilyen-olyan mértékben bizonyosan megtérül a kára, s így a jégverés, amely az ő termését érte, nem sújtja az ő fizetési és bevásárlási képtelensége által hitelezőit, valamint kereskedőit és iparosait, akiknél vásárolni szokott, de ez még mind nem elég. A kötelező állami jégbiztosítás nem segít földmives munkáson, akit a jégverés kenyérkereső munkájától fosztott meg. Kizárólag és kiválólag földmivelő államból iparos állammá is kell tennünk. Be kell tanítani, rá kell szoktatni a népet a házi iparra és természetesen piaczot kell teremteni a házi ipar termékeinek. Meg kell erősíteni a magyar kézműves ipart, hatalmasan fejleszteni a gyári ipart. Véget kell vetnünk annak a tarthatatlan állapotnak, amelynek siralmasságát ma egész országrészek nyögik, hogy az időjárás szeszélyétől függ egész gazdasági életünk. POLITIKA. A tegnapelőtti országos jégzivatarral, amelynek pusztításairól egyre érkeznek a borzalmas részletek, foglalkozott már a tegnap tartott sismisszertanács is. Miután azonban az addig beérkezett távirati tudósításokból a helyzetnek csakis vázlata, de nem valódi képe feküdt a minisztertanács előtt, azért elrendelte a földművelésügyi miniszter, hogy a jég és viharok által okozott károkról minden helyről alapos és kimerítő tudósítás küldessék fel, hogy egy székből a helyzet valódi képe fölismerhető legyen. A minisztertanács tehát, a teljes és hetes adatok beérkeztéig a jég és viharok által sújtott vidékeken eszközlendő segélyezések ügyében intézkedéseit egyelőre fölfüggesztette. Valószínű azonban, hogy a legközelebbi értekezleten már tárgyalni fogja ezt az ügyet. A miniszter urak bizonyára tudják, hogy a gabonakészletek mind elfogytak és hogy a földmívesosztály a jégverés folytán az ország nagy részében a legnagyobb nyomornak néz elébe és ezért nem hiszszük, hogy sokáig halogassák a segélynyújtást. Mert a halogatás egyértelmű volna most akár egy újabb jégveréssel. A szegény gazdának, akinek a kezéből kiverte a jég a kenyeret, nem igéret, hanem kenyér kell most. Bécsből táviratozzék. Az esmrélek bizalmi férfiai ma reggel megérkeztek, hogy Thun gróffal a nyelvkérdés rendezéséről tárgyaljanak. A kormány súlyt helyez arra, hogy a tárgyalás ne legyen kötelező. Már most nemsokára ki fog tűnni, hogy mennyiren hajlandók az új csehek thun gróf törekvését támogatni. A német pártok mereven ragaszkodnak a nyelvrendeletek megszenteléséhez és eme követelések teljesitése után beszándók a nyelvkérdést tárgyalni. Az íjjeath kreálod férfiak Kft délelőtt tíz órakor tanácskozásra gyűltek ösmy Kaid pénzügyminiszterrél, ma délután pedig meglátogatták Thun gróf miniszterelnököt. — Itt regyánnak meg, hogy a berlini Sörzenkirkg sima lap legutóbbi számában az osztrák politikai állapotokról írván, hogy a viszony a csehországi németek ás csehekként valamivel javall az utóbbi időben. A kiegyezés Magyarország és Austria könt megkívánja, hogy Ausztriának munkára képes parlamentje legyen és Thun miniszterelnöknek most az az első dolga, hogy ezt az állapotot megtortpítsa. Megemlékeztünk a minap arról, hogy Komarov tábornok a prágai Palaczkplakomán felköszöntőt mondott a szláv szövetség mellett, ami mindenfelé nagy visszatetszést keltett és ma már Oroszországból is jön rendreutasítás a békessédű tábornok számára. A mtinshani AUg. fflg.nak jelentik, ugyanis Pétervárról, Kántoráénak prágai őrülete® viselkedése és gyűlöletes beszédei az itteni hivatalos köröket nagyest kellemetlenül érintették s ezek a körök a legélesebben visszautasítják Komoran szentérmetlen fellépését és azt mondják, hogy Komargy nem képviseli sem a műveit orosz koroknak, sem az orosz kormánynak nisetait, s hogy a tábornok tapintatlanságával csak zavart és kellemetlenséget szerzett a pétervári kabinetnek. A pétervári kormány és maga a pzár is nagyon örült volna, de az osztrák kormány még nagyobb erélylyel járt volna el Komarov ellen A pétervári városi tanács kijelentette, hogy Komarovnak nem állottjogában így föllépnie andersburgsehiju, Vjedomoszti azt írja, hogy Komorov beszédje a legnagyobb mértékben tapintatlan volt és hogy Oroszországban mindenki örül a Kemdenblatt leerkézésének Agyonlőtt tengernagy. — Távirati tudósítások. — Xeil-Zorki június'1O. Kingstonből érkezett távirat jelenti: A spanyol konzul Santiago de Kubából táviratot kapott, amely szerint egy spanyol lövedék, amely a Brooklyn amerikai csirkálóhajót találta, ScSiSey tengernagyot 24 emberre vagy CSS megölte. Azt jelentik továbbá, hogy kiterjedt aknahálózatot raktak le, hogy megaknatályozsák el. stsjjevskaa h»'íTaar®0 behatoláeái s Santiago ele kubai Jd&SStenie. Washington, janius 30. A Santiago . de Kuba közelében a Guama folyó mellett lévő’ táborból táviratoztak mai kalettel: Előkészületeket’tesznek valamennyi fagyvermensfee!? csapat általa okos erősitfeiMistásársal az előnyomulást azonban nem rendeli el előbb, mielőbb minden egyes ember 3 napi élelmiszerrel el nincs látva, ami kéthárom nap előtt lehetetlen. A város irányában eszközölt kémlelés alkalmával spanyolokra nem akadtak .Itsose valószínűleg a sásiizek ütőgé vonultak vissza. Eckaster tábornok főhadiszállása még mindig a »Sagmanda« hajón van, hogy folytonos összeköttetésben álljon Sampson tengernagygyal. Jelenleg 13.000 eszater van az első csatasorban A csarszö'- * • -ség és rossz élelmezés daczára is kitűnő. lost már a tüzérség hátramaradt részét is partra szállították. Schaffer tábornok amiatt panaszkodik, hogy nincs elég lova. A postasikkasztó regénye. — Saját zsicsitónktól. — A postasikkasztó Tóth Kálmán ügyében egyre folytatja a vizsgálatot a rendőrség és a vizsgálat folyamán tudta csak meg, hogy milyen nagy előkészülettel, s mekkora ravaszsággal követte el Tóth a sikkasztást. A sikkasztásra Herczog Miksa postatiszt adta meg Tóth Kálmánnak a tanárokat. Ugyanaz a Herczog, aki a közel mattban cstívebb összegű postapénzek elsikkasztása után Amerikába szökött. Onnan aztán meleg hangú leveleket iragatott itthagyott barátjának és folyton biztatta a sikkasztásra. Utóbb már vasúti és hajójegyeket is küldött neki, hogy semmi se akadályozza a szökésben. Ekkor határozta el magát Tóth a sikkasztásra és szülésre, amihez még csak útlevelre vett szüksége. Betöltöttébb furfangos módon szerezte meg. Apróhirdetést tett közzé a lapokban hogy titkárt keres. Jelentkezett is nála sok fatalember, akik kitel végre kiválasztott agyat, akinek az arcza és termete hasonlított az övéhez. Ez egy F. K. nevű fiatalember, S. országgyűlési képviselőnek között rokona. Jenek aztán Tóth Kálmán előadta, hogy ő egy dúsgazdag mágnás titkárja. Urának magbizásából Angliába, de úgy lehet Amerikába is el kell mennie egy meghitt embernek, hogy egy törvénytelen gyermek törvényesítása iránt a kellő lépéseket ott künn külföldön megtegye, esetleg keresztülvigye. Ő nem mehet, mert távolléte, mint titkárnak, föltűnne urának rokonsága előtt. Ezért keres most egy urat, aki erre a külföldi útra vállalkoznék. Megjegyzem — úgymond Tóth — útlevelet föltétlenül szereznie kell, még pedig három nap alatt. F. K. elfogadta az ajánlatot, s megígérte, hogy az útlevelet a kikötött S nap alatt megszerzi. E végből még aznap felkeresett egy előkelő orsz. képviselőt, s kérte, hogy járjon közbe az útlevél gyors kiállítása érdekében S. miniszteri tanácsosnál. A képviselő erre egy névjegyet adott neki, amelyen ezeket írta a miniszteri tanácsosnak: «Kérlek, méltóságos uram, légy kegyes rokonem harc, P. K. urnak, útlevél iránti kérelmét szives pártfogásodba venni, hogy azt mihamarább megkaphassa.» A miniszteri tanácsos rendeletére az útlevél még aznap délelőtt ki volt állítva, P. K. lovogan várta a június 21-ikét, amikorra újabb találkája volt a Rémi-kávéházban a titkár úrral. A kifözött időben Tóth Kálmán — a titkár úr — pontosan megjelent. Izgatottan egyenesen a dologra tért át. — Megvan az útlevele ?! P. K. szótlanul nyújtotta át neki a kívánt okmányt. Tóth Kálmán erre megvizsgálva az útlevelet, zsebre tette azzal a kijelentéssel, hogy még az este elutazik urához s a felvételről Pécsből 3 nap alatt értesíteni fogja. Egyben pedig előlegül 350 forintot adott át P. K.-nak ott a kávéházban. F. K. boldogan távozót .• Vígé.