Friss Ujság, 1900. február (5. évfolyam, 32-59. szám)

1900-02-01 / 32. szám

V. évfolyam, 32. szám. Budapest, 1900. csütörtök, február 1. __ 1 kraxzár. (2 fillér.) POLITIKAI NAPILAP. ff M»s)«terft tortD BW>5S!S?2® (RMrag*, turn jttKB&L WM ES mnj jtsSSBe»*. gSí&i *»»&» ataCaiom*! aa-pcn. Előfizetési óra: E’‘^txA Ifa ||j| raps» fifsB f0$$% »■* ««Mato. mw» t» aap«pa»» Hrtyben»házhoz hordva lagryenas |§|| ijj|pf ^É| ^ OLsB Ép jjjfjj |§|| |«L­8§B 1111|| Kgf lEEt oum i*, kölcsönkearrtej hasznalattal KaBM wNeS# Ég ^|Éj\­fej fg| '£M ijl Scerkastftacc, kiadóhivatal te as­­zhet: r Ifi­dd UildAla ^~puv hónapra SOhr. (1 taronate 90 filltej ■■ V« WEi 13 ^«sIP* EEPbSH f. te, A » ___________________________ aS&s_. ’^VyvTA^y Az elvert harmincz millió. Krieghammer úr, a hadügyminisz­ter tudvalevőleg elvert harmincz milliót az ország pénzéből, amit az ország nem adott oda neki. Krieg­­hammer úr katonatiszt és úgy gon­dolta, hogy ezzel a szép foglalko­zással együtt jár az adósságcsiná­­lás. Csinált harminc­ millió adós­ságot — az ország kontójára. Kriegs­hammer úrtól ez nem volt szép, sőt azt mondhatnék: egy kissé in­korrekt volt. De hiába, megtörtént. Történt pedig ez — aminthogy nem is történhetett máskor — abban az időben, amikor úgy bán­tak az ország pénzével, mint a pelyvával: a bukott rendszer ide­jében. Széll Kálmánnak ma az a kel­lemetlen feladat jutott osztályrészül, hogy — miután már megtörtént — megvédelmezze ezt a jogo­sulatlan költekezést. Meg is vé­delmezte. Nem lehet senki, aki a miniszterelnök mai beszéde után őt a legcsekélyebb gáncscsal illet­hetné e harmincz milliónak miatta, amelyet nem az ő felelőssége alatt költöttek el törvénytelenül és sza­bálytalanul. Ha ő mégis kénytelen volt a nagy katonai pumpolás meg­szavazását kérni, ezt kétfélével he­lyesen indokolhatta meg. Az egyik érv az, hogy a megtörtént hibát helyre kell ütni, mert a hadügymi­niszter úr vagyonából ugyancsak­ nem tennék ki, amit a mi bőrünkre elvert. Másfelől az is tény, hogy sürgős és hasznos dolgokra kellett az a tengernyi pénz. No jó. Megtörtént, egy átkos idő maradványa volt ez a póthitelügy. Végeztünk vele. Hanem a jövőben kikérjük ma­gunknak az ilyen hadügyminiszteri tempózást. Ha a generális úr adós­ságot akar csinálni, csináljon a saját zsebére és ne a komisz czi­­bilekére, mert a komisz czibilek nem fognak fizetni. Befejezett tények elé nem hagyjuk magunkat állítani, mikor látjuk, hogy az országban a nyomorúság nőttön nő,a legszüksé­gesebbre sem telik idehaza. Egyszer kifizettük a tékozló tisztár adóssá­gait, de a jövőben elégedjék meg azzal, amit kap, mert a kontói kifi­zetetlenek maradnak. Különben nem is félünk attól, hogy Krieghammernek megint al­kalma legyen a nekirugaszkodásra: Széll Kálmán hazafisága és erélye megvéd minket a jövőben a katonai spumptók Vétkes gondatlanság idézte elő azt a nagy szerencsétlenséget, mely ma délelőtt történt a budapest—budafoki helyi érdekű villamos vasut, részvénytársasá­g vonalán. Kék villa­mos kocsi összeütközött a silra ködben s darabokra zúzódott. A két kocsiban körül­belül ötven utas ült, a­kik közül négyen életveszedelmesen, nyolczan jelentékenyen, tizenhatan pedig kisebb mértékben meg­­sebesültek. A szerencsétlenség a külső fehérvári­ út 8. számú telek előtt történt délelőtt 10 órakor. A budapest-budafoki villamos vasútnak csak egy sínpárja van, amely helylyel közel ki­térőkkel van ellátva. Ma reggel óta süni köd borította az egész vidéket, hogy alig lehe­tett egy-két lépésnyire ellátni. A Budapestről jövő 24-es számú villa­mos kocsi, amelyet Hackstock Péter veze­tett, rendes sebességgel gördült a síneken, nem kellett tartania semmi akadálytól­, mert a Budafokról induló kocsik mindig be szokták várni a szembejövő kocsikat a váltóknál. A szemben jövő kocsi a 21-es számú volt, amelyet Varga Zsigmond kor­mányzott. A sűrű köd daczára egyik ko­csin­­ sem égtek a villamos lámpák és a hangjelzéseket is elmulasztották. Teljes sebességgel robogtak egymás­sal szembe a kocsik, amelyekben szá­mos utas ült. Vorán Zsigmond kocsi­vezető ugyanis elkövette azt a végzetes hi­bát, hog­y a szerencsétlenség helyétől hat­száz méternyire levő váltón nem állt meg s nem várakozott a szembejövő kocsira, hal nem nagy sebességgel tovább hajtott. Körül­belül harmincz lépésnyire volt egymástól a két száguldó kocsi, amikor a sííra ködben észrevették a veszedelmet a kocsivezetők. Brackbrock olyan erősen fékezett, hogy a fék egyszeriben eltörött. A katasztrófát már nem lehetett elkerülni. A két kocsi óriási erővel összeütközött. Rémes recsegés-ropo­gás, ablakcsörömpölés hallatszott, amelyből a megrémült és megsebesült utasok jajga­tása, hangzott ki. Pokoli zűrzavar támadt, mert az utasok nem bírtak kimenekülni a kocsikból, amely­nek minden ajtaja elgörbült. A vámról te­lefonoztak a mentőkért és a rendőrségért , amíg azok megérkeztek, az odasereglett emberek hozzáláttak a mentéshez. Egyik másik utas az összetört ablakokon bujt ki a kocsiból, amelynek roncsait vér bontotta. Csupa forgács a két kocsi első része, az ülések is összetöredeztek s a vasrészek mind meggörbültek. Negyedóra alatt valamennyi sebesültet kihozták a kocsikból. Akik nem birtak a lábukon áll­an­i, lefektették a fűre. A sebe­sültek nagy jajveszékelést csaptak s a segítő­­ kezek nem tudták enyhiteni fájdalmukat. A legtöbb utast az üvegcserepek vérezték meg. Időközben megérkeztek a mentők két kocsi­val. Az életveszélyesen sebesültek közül hár­mat: Ver­ée Tamás korcsmárost (lakik Mes­­ter-utcza 40.), Stramint Jakab ügynököt (lakik Hernád-utcza 6.) és Kis Katalin cse­lédleányt a Rókus-kórházba vitték. A leg­veszedelmesebben P­oviin László budafoki déli vasúti állomásfőnök sebesült meg, aki haldoklott, amikor hazaszállították család­jához. Jelentékenyebb sebet kaptak: Lenell Katalin, Farsang Éva, Abelovszky János, Lebranorics Jakab albertfalvai szatócs, Gimar Lajos, a Törley-gyár pinczemestere, Síik János fuvaros, egy csendőrőrmester és a 904-es számú rendőr. Ezeket az em­bereket Albertfalvára és Budafokra szál­lították. A többi sebesült a maga lábán ment el. Ruckstock kocsivezető, aki csak kisebb sebeket kapott, a szerencsétlenség helyén maradt, Varga Zsigmond kocsivezető ellen­ben a zűrzavarban elmenekült. Detektíve­­ket küldtek ki a keresésére, akik nem akadtak rá, de megállapították, hogy a legény a Dunaparton csavargott. Nincs ki­zárva, hogy a kocsivezető beleölte magát a vízbe. A két kocsiban esett kár körülbe­lül húszezer korona. A közlekedést most átszállással tartják fönn a vonalon. •­ Mai képünk azt a jelenetet ábrázolja, amint a mentők a sebesülteket fölszedik. . A választási jog megbukott. — Saját tudósítónktól. — A főváros mai közgyűlésén olyan csúnya botrány történt, amilyennek már régóta nem voltunk tanúi. Az történt, hogy a köz­gyűlés 86 szavazattal 68 ellen leszavazta azt a­ helyes, szükséges és jogos indítványt, mely szerint a fővárosban községi választói joga legyen minden em­bernek, akinek országgyűlési választói joga már van. Viszonyi Vilmos már hetekkel ezelőt­­tett ebben a tárgyban indítványt és az ille­tékes bizottság és a tanács is egyhangú helyesléssel fogadta, mert belátták, hogy a mostani állapotok már tűrhetetlenek és hogy régesrég elmúlt az ideje, amikor szükség volt arra, hogy ne, lehessen a fővárosban köz­ségi választó, aki nem tud írni — olvasni. Az indítvány, melyet, mint említettük, az összes fórumok melegen pártoltak, ma ke­rült a közgyűlés elé. És az történt, hogy leszavazták. Leszavazták pedig min­­den vita n­élkül, és kimondták a határozatot csellel, amiből láthatja a polgárság, hogy miféle emberek ülnek a városházán. Az indítványnak sem mellette, sem el­lene nem iratkozott fel senki. És mégis, ahelyett, hogy a polgármester azt mondta volna, hogy mivel a tanács előterjesztése ellen senki nem akar felszólalni, azt el­­fogadottnak­ tekinti — ehelyett el­rendelte a szavazást A klikkek pedig melyeknek jogtalan és káros befolyását ez az indítvány megbuktatta volna, fel­állottak szépen és leszavazták. Ez a mai, városházi botrány története! És tetszik tudni, hogy kik voltak ennek a botránynak a megcsinálói és részesei ? Megcsinálta­k a szabadságért és minden li­berális és demokrata reformokért küzdő* Felimnyi Géza klikkje, a Badocza János, a Morzsányi—Ehrlich és a Hűvös—Keltai klikk. Részt vettek benne B­rzeviczy Al­bert, Gajári Ödön, Reltai Ferencz, Ba­docza János, mind hőse a liberalizmusnak, amíg a zsebéről nincs szó. De ez az indít­vány a zsebhez vágott A klikkek nem ren­delkezhettek volna úgy mindennel, mint eddig és ezért buknia kellett Annál jobban ki­tűnt az indítvány megszavazói között Szi­lágyi Dezső, aki ma is a helyén állott A választási jog kiterjesztése tehát meg­bukott és a főváros polgárságának nagy része nem jutott igazságához. Egyet azon­ban elértünk. Azt, hogy tudjuk, kik a meg­akasztó­ minden helyes, igaz, méltányos dolognak a fővárosnál. Majd jönnek az országgyűlési választások és leszámolunk velük! Összeütközött villamos kocsik.

Next