Friss Ujság, 1901. május (6. évfolyam, 122-150. szám)

1901-05-20 / 139. szám

M­­ásodik kiadás, VI. évfolyam, 139. szám, Budapest, 1901. hétfő május 20. 2 fillér, (1 krajczár.) - -— -......­......................................................... --- — ----------------------------------------------------------­POLITIKAI NAPILAP.__________________ “ Megjelenik mindennap korán gjJgttätSIV IS jppa&b. HB Epi SEP j£®,aa reg­g­el, fontos alkalommal napon­ Előfizetési ára: PpSKa |||3p|a SjB lag I|| jfpSgfm igjaKl Gpgimk kint többször, hétfőn és ünnepnap helyben, házhoz hordva ingyenes |§1 kEI Ifi |||| WM után is. kölcsönkönyvtár használattal |||§&B ÉÉ 'SAk MÉ ||$5 Sgl isP&fi gijj Szerkesztőség, kiadóhivatal is ag­­yütt egy hónapra 60 tar. (1 korona SSfTM ?§1 ^®|k­ül ly __ R1 Mill H mo előfizetik számára Ingyenes kél-20 II­ MH 11 nygg ■■ U H csönkönyvtári s ’iaéken, postai szétküldéssel egy feftd 8tj8|| i«É3|j|giy V. ker., Honvéd-utcza 10. sz. ina­­ra 60 kr. (1 korona 20 fillér). Fiók-kiadóhivatal: Kerepesi-ut 34. ~~~~ ..................--n—r-tan­in—tfe»­ Megörült az oltár előtt, Bostián­ok tifk­es fa&aácskoazssa. — Lángban álló ravatal. Őszig nem látjuk a királyt. Elutazott a király tegnap és az éjszakát már a bécsi Burgban föl­ötte. Szivében a gödöllői ünnep magasztos benyomásával távozott tőlünk és azzal a megerősödött hittel, hogy a magyarnál hivebb, odaadóbb és szeretőbb n­épe nincsen. Néhány nap pihen csak a király Bécsben, aztán kezdődik a munka. Lemegy a brucki táborba, hogy részt vegyen a hadgyakorlatokon és mire véget érnek ezek, elkövetke­zik a prágai utazás ideje. Az osz­trák kormányrendszer minden esz­köze kimerült már a harczoló cse­hekkel és németekkel szemben, megy tehát közéjük maga a király békét csinálni. Kívánjuk őszintén, tisztán reá való tekintettel, hogy szerencsével járjon ez utján,mert neld­­k egyébként egészen mindegy volna, hogy a ma­rakodó felek hogyan falják fel egy­mást. Aztán a delegáczió tárgyalá­sai kerülnek sorra, közös miniszteri tanácskozásokkal, csupa gond és munka a király számára. Őszre véget ér mindez és akkor újra látjuk a királyt. Megjön pi­henni hozzánk. A gyűlölség és fe­­nekedés országából közénk siet, hogy élvezze a magyar nép nagy odaadásának melegét és felüdüljön mellette. Várjuk szeretettel­ tagadni, hogy a jövő parlamentben, tekin­tettel a viharos időkre, markos emberekre lesz szükség, szóval ki merné tagadni, hogy Markos Gyula odavaló? A levél azon apos­toli kijelentése tehát, hogy­­sokat nyer­nek vele­, csak a puszta és egy­szerű igazságnak himeretlen kifejezése. Sok vértanú és szent életét ismerjük az írásból, áldozott egyik is, másik is, ki a jólétét, ki a szabadságát, ki az életét, de a Herkó Pátert egyik se mutatta be áldo­zatul , és ezért a peéri kerületről már ezentúl nem is szólunk, mert bár tudjuk, hogy a peéri kerület jellemes, erőslelkű hazafiakból áll, de ekkora kecsegtetésnek, (hiába az ember csak ember) majd meg­lássák,­­ nem tudnak ellenállni. Regteszteptis érczlappal. (A tiszta választások buk­ása.) Vége a tiszta választásoknak, vége a joggal párosult törvénynek és igazságnak, rossz a törvény, el kell égetni, mert mi haszna tilalmazza a választásoknál az ete­tést, itatást, ha ez alatt csak a testi élve­zetet érti s nem egyszersmind a szellemi etetést és itatást. Szóval bele kell venni a tiszta választásokhoz czimzett törvénybe, hogy tilos a választókat Herkó Pátert meg­vesztegetni s azon borzasztó választás elé állítani, hogy vagy elveikről, vagy a Hírkó Páterről kell lemondaniok. Ez állításunk igazolásául szolgáljon ez a levél, melyet a peéri kerületbe százával küldözött szét a kerület halhatatlan szülöttje, bizonyos Kere­kes Jákó (Jakab?) nagykartali plébános. Szól a levél következőképpen: Mélyen tisztelt uram ! Én peéri születésű vagyok. Alig sze­rezhetne valami nekem nagyobb örömet, mintha szülőközségemnek olyan követje lenne, ki arra igazán érdemes. És, ura­­ságod czimére a Herkó Pátert azért vol­tam bátor tiszteletből előfizetni, mert meg voltam győződve róla, hogy ha őt megismerik, meg is fogják szeretni. Aján­lom tehát Markos Gyulát a Herkó Páter szerkesztőjét önöknek követül tiszta szív­ből. Sokat fognak nyerni vele. S én egy­szer s mindenkorra megígérem, hogy a mai naptól fogva, aki megígéri hogy rá­szavaz, szintén ingyen fogja kapni általam a Herkó Pátert. Kész szolgája Kerekes Jákó nagykartali plébános. A gyengébbek kedvéért (s azt hisszük, ilyen a magyar haza túlnyomó része) meg kell jegyeznünk, hogy a Herkó Páter, ne­véhez illőleg, egy papos életlap, melynek kaczagtató hatása már szakértők által is meg van állapítva. Már most ki merné Megörüli az oltár előtt. — Saját tudósítónktól. — Szomorú esetnek voltak szemtanúi tegnap délután Lem­end község lakosai. Egy fiatal szép leányon akkor tört­ ki az őrültség, amikor örök hűséget kellett volna esküdnie az oltár előtt. Dékány Imre deméndi lakos egyike a község legvagyonosabb polgárainak, leánya részére tehát csak gazdag vót akart. Dé­kány Julcsa azonban nem igy gon­dolkozott. Szive egy vagyontalan legényhez vonzotta, aki meg is káté a leány kezét, de a gazdagságára büszke Dékány Imre hallani sem akart róla, e helyett Szölgyesi Ferencz deméndi lakos hasonnevű fia lett az apa választottja, akihez a leánynak férjhez kellett mennie. Dékány Julcsa sírt, hogy ne erőltessék ahhoz, akit nem szeret. Hiába volt minden, a szülők hajthatatlanok maradtak. Meg volt az eljegyzés, majd pedig az esküvő következett. A szép Dékány Julcsának az eljegyzés óta nem lehetett szavát venni. Elkészült minden a maga rendje szerint s vasárnapra volt kitűzve az esküvő. Dél­előtt kötötték meg a polgári házasságot s vasárnap délután lett volna az egyházi áldás. A násznép nagy kísérettel vonult a templomba a menyasszonynyal. Mikor az oltár elé vezették, a menyasszonyon egy­szerre kitört az őrület. Elkezdett, sivalkodni, jajgatni s folyton gyilkost kiabált s őrülten futkosott az oltár körül. A megrémült nász­nép egy ideig ámulva nézte a szerencsét­len leányt, majd m­­or magukhoz tértek, lefogták és kivezették a templomból. Ez­után kiragadta magát vezetői kezéből le­tépte magáról a ruhát és csak nagy nehezen tudták megfékezni s hazavitték a szülei házához, ahol a további intézkedésig őrizet alatt tartják. A szomorú eset annyira megrendítette a leány apját, hogy szélhüdös érte. Lángban álló ravatal. — Saját tudósítónktól. — Debreczenben kigyuladt tegnap egy ra­vatal és a halott majdnem a lángok mar­taléka lett. Az eset, mely a városban nagy szenzdeziót keltett, a következő: Tegnap reggel meghalt a városban öz­vegy Weinstein Jakabné. Az öreg­asszonyt, kinek hozzátartozói nem voltak, izraelita szokás szerint a földön helyezték ravatalra. Egy szalmára lepedőt terítettek és úgy fek­tették le a holttestet, amelynek fejéhez égő gyertyát állítottak, két szegény asszonyt bízván meg azzal, hogy mellette virrasz­­szanak. Éj­fél felé nagy riadalom tört ki a ház­ban. A halottas szoba hirtelen lángba borult, a belekapott a holttestbe, úgy, hogy a tüzet a megrémült lakók alig tud­ták elfojtani. A halott mellé állított két virrasztó asz­­szony tizenegy óráig gondosan őrizte a holttestet, de éjfél körül mindkettőt el­nyomta az álom. Az egyik a ravatal mel­letti asztalra hajtotta fejét és úgy aludt el. Az asztalon egy karos gyertyatartóban gyertyák égtek. Almában az asszony vala­hogy megmozdította az asztalt, úgy hogy a gyertyák a halott asszonyra estek. A halott ruhái egy pillanat alatt lángba borultak. Égni kezdett az egész ravatal, vele együtt a holttest. A tűz elő­ször is a halott haját égette le teljesen, az­után terjedt lefele a testén. Karja, melle, az egész felső teste összeégett. A szobában erős fojtó szag terjedt el, amely felébresztette az alvó virasztókat. Az égő ravatal láttára mindkét asszony kétségbe esett. Sikoltozva futottak fel-alá a szobában, de nem találtak vizet, amivel a ravatalt elolthatták volna. A ház lakói is figyelmessé lettek a jaj­gatásra s a szoba szokatlan fényére. Bero­hantak az égő szobába s nagy nehezen eloltották a tüzet, amely már a másik szo­­bába is át akart csapni. A halottat más ravatalra helyezték s fel­váltva virrasztótok mellette reggelig, délről jöttek. A többiek kolozsmegyeiek a csupán egy jött messzibbről, Lugosról. Az értekezlet hosszas vita után, elhatá­rozta, hogy a román irridenta utján lehe­­tős­eg a román kormánytól fog pénzt kérni agitácziójára ?) Az értekezleten levelet is írtak St D. romániai vezér férfiúhoz. Többek között következőt írták:­ «A román nemzet érdekében szüksé­gesnek tartjuk, hogy oly férfiak kerülje­nek be a parlamentbe, kik a román uniónak nemcsak ellenségei nem lesz­nek, hanem azt teljes erőből előmozdí­tani kötelességüknek fogják tartani . A levelet azzal végzik, hogy esetleges kedvező válasz esetén a pénzáldozatok nagyságát is képesek lesznek meghatá­rozni. A levelet azonnal el is küldték. Szóba kerültek az esetleges jelöltek nevei is. E tárgyban megállapodás nem történt, de nem is történhetett, mert — úgy látszik a megbízatás erre nem terjedt ki» Le kell nyakazni a főbírói, — Saját tudósítónktól. — Még 1899. évi május havában történt, hogy a csongrádi függetlenségi párt meg­hívta Sima Ferenczet a képvselőjelölés ügyében való tanácskozásra. Sima átment és beszélt a pártkörben, majd junius hónap folyamán, amikor nem engedték meg a szabad téren való gyülekezést, a pa­rókián mondja el ugyanazt a beszé­det. Ez a szónoklat pedig meglehetősen furcsa volt, mert arról szólt, hogy nya­­kázzátok le Mátéffy főszolgabírót, aki­ben veszedelmes ellenséget találtak Simáék. A szentesi mandátum volt tulajdonosa pél­dákkal is hozakodott elő s megható részle­tességgel fejtette ki, hogy már egyszer le­fejezett a nép valahol (?) egy ilyen zsar­nok fabirót. Annak a népnek nem történt semmi baja, bár lándzsára szúrva diadal­masan hordozta körül a leszelt koponyát. Ezért a beszédért a szegedi törvényszék a btk. 141. §. második bekezdésébe ütköző két rendbeli izgatás vétsége miatt két havi államfogházra és 200 korona pénzbün­tetésre ítélte Simát. Az ítéletet ma jóváhagyta a szegedi ítélőtábla felebbviteli tanácsa. Románok titkos tanácskozása­ (Készülődés a választásokra.) Az egyik kolozsvári újság érdekes hírt jelent mai számában. Azt írja, hogy az erdélyi románok vezető emberei a múlt szombaton titkos értekezletet tartottak Ko­lozsvárott a képviselőválasztások dolgában. Az értekezletet csütörtökön délután folytat­ták. Erről szó szerint ezt írja az illető újság: «Az értekezleten megjelenteknek meg kel­­lett ígérniök, hogy a történtekről egy szót sem szóltak, az ügynek árulói nem lesznek. Az egyik résztvevő szóba hozta a kolozs­vári lapnak az értekezletről szóló­ hírét és ismételten utalt arra, hogy tervüket csak titoktartás mellett szőhetik eredményesen. Az elnöklő román agitátor, kinek nevét a múlt évben sokat emlegették egy kolozs­vári hírlap szellőztetése nyomán, komolyan intette a jelenlévőket a titoktartásra. A tit­kos értekezleten összesen 27-en vettek részt A résztvevők közül tizenheten kolozsváriak, ketten baldzsfalviak, ketten Medgyes­­i­ A Turul a rendőrség előtt. — Saját tudósítónktól. — Szeged, május 19.­­ A Turul temesvári czipőgyár részvénytár­­saság pere tegnap folyt le a szegedi kihá­­gási bíróság előtt. A gyárat tudvalevőleg azzal vádolták, hogy a magyar iparpártolás ezév é gére alatt a mödlingi gyárból hozatott osz­­ trák gyártmányt akarta a jóhiszemű ma­gyar közönség nyakába sózni. Koczor János rendőrkapitány, kihágást bíró a Turul gyár szegedi fiókjának itteni megbízottját, Czövek Gyulát tegnap dél­előttre idézte meg. Megjelent a tárgyaláson Láboly Antal, az ipartestület alelnöke is, aki a szegedi ipartestület nevében pana­szolta a Turul czipőgyárat, azzal vádolván, hogy a magyar ipar terjesztéséért bár szubvencziót húz, a Turul ezégére alatt mégis osztrák czipőt árul. Koczor János kijelentette Czöveknek, hogy az ipartestület vádja be van igazolva. Fölmutatta a vasúti szállítólevelet, mely minden kétséget kizárólag igazolja, hogy a mödlingi czipőgyár a Turul temesvári czipőgyár szegedi fiókjának 40,000 korona értékű czipőt küldött. Fölmutatja a szegedi lapokat, melyek a Turul czipőgyár hirdet­ményét közölték. Czövek Gyula, a Turul temesvári czipő­gyár szegedi fiókjának képviselője tagadja, hogy bármiféle iparügyi kihágást követett volna el. Semmiféle czipőt nem árusít meg és a temesvári Turul czipőgyár részvény­­társasággal szemben még eddig semmi­­féle kötelezettséget nem vállalt, mert a hatáskörébe még nem lépett be Neki egyezsége van a gyárral olyformán, hogyha ez a szegedi fióküzletét berendezi és fölszereli, abba belép és mint a gyár elárusítója, bizonyos százalékot kap. Hogy miféle gyártmányú czipőket fog a gyár a szegedi fiókelárusítóhelyre küldeni, arról közte és a gyár között szó sem volt s ő nem tudja még ma se, hogy tulajdonképen miféle áruk lesznek az üzletben elhelyezve, mert ott még semmi sincs beraktározva, azt azonban kijelenti, hogy ő csupán a te­­mesvári Turul czipőgyár részvénytársaság­­gal egyezkedett, a mödlingiről szó sem volt. A hírlapi hirdetményt, amint az napvilá­got látott, a temesvári gyártól, Benedikt igazgatótól kapta teljes szövegében és ő azt a gyár megbízásából tette közzé a lapokban, ezért ő felelősséget nem vállal. A főkapitány erre azt a végzést hozta, miután Cövek Gyula a kihágási cselekmény elkövetőjének a temesvári Turul czipőgyár részvénytársaság igazgatóját, Penediktet nek­i­e.-.te meg, a tárgyalást felfüggesztették és­­ megnevezett gyárigazgatónak, mint panaszo­lottnak megidéztetése elrendeltetett.

Next