Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)
1919-10-01 / 116. szám
2 tázik vidoran, aki a kocsis mellé telepedett. Mintha nem is gondolna már a lábára, amit Salgótarján alatt hagyott el. A vörös hadsereg veszteségéről a diktatúra alatt nem szivárgott ki semmi hír. Pedig voltak idők, amikor zsúfolva voltak az összes buda testi kórházak. Salgótarjánnál, Miskolc alatt, Szolnoknál és a legutóbbi harcok idején Tokajnál, Tiszafürednél, Szentesnél és Fegyverneknél a vörösök rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek. A diktatúra hadviselése, beavatottak véleménye szerint, legalább ötvenezer főnyi veszteséget okozott, többnyire budapesti munkások véreztek el. Volt a hadikórházban sok lábadozó, könnyű sebesült és szimuláns is. Ezek a diktatúra bukása napján szó nélkül eltűntek. Száztizen búcsúztak el ilyen angolosan. Közülük számosan már a fehér gárda kötelékében működnek, hogy mihamar ismét katonai kórházba kerüljenek . Végre elindul a kocsi, óvatosan döcög végig az Andrássy-ut faburkolatán s vele eltűnik az őrületes népbiztosi uralom egy véres emléke. FRISS ÚJSÁG Oláh miniszter a ii mukanélküliségről 30 ezer munkanélkülit helyeznek el egyelőre a középítkezéseknél. — Szabotálnak a budapesti gyárak? Nemcsak a főváros, hanem az egész ország gazdasági vérkeringésének a rendes mederbe terelése szempontjából a legfontosabb kérdés, amelyet a kormánynak a lehető legsürgősebben meg kell oldania: a munkanélküliség kérdése. A kormány, amely érzi a kérdés politikai súlyát is, amint kedd reggeli lapunkban megírtuk, százmillió koronát szavazott meg különböző középítkezésekre, nem is annyira azért, mintha ebben a pillanatban a szóban forgó munkálatok elvégzése fontos államérdek volna, hanem inkább azért, hogy a munkanélküliek tízezreinek számát, amennyire csak lehetséges, csökkentse. Felkerestük Oláh Gábort, az ipari munkások képviseletével megbízott minisztert, aki a munkanélküliség kérdésével kapcsolatban a következőket mondotta a Friss Újság munkatársának : A munkanélküliség megszüntetése. A legközelebbi napokban megtörténnek az intézkedések arra, hogy úgy Budapesten, mint a vidék nagyobb ipari centrumaiban a munkanélküliség lehetőleg teljesen megszűnjék. Hogy a munkanélküliséget mi okozta, az köztudomású: egyrészt a nyersanyagok teljes hiánya, másrészt a széniiség, de hozzájárult mindenesetre az általános bizonytalan gazdasági helyzet is. A munkanélküliség megszüntetésére a korrány már megtette az első lépést azzal, amit a Friss Újság ma reggeli száma is megírt, hogy minisztertanácsi határozat alapján százmillió koronát szavazott meg különböző közmunkákra. Ha azonban szükség lesz rá, a kormány további áldozatoktól, esetleg újabb száz millió korona megszavazása elől sem fog elzárkózni. Munkabérkiegészítés: közszükségleti cikkekben. A munkanélküliséget azonban kizárólag pénzzel megszüntetni nem lehet, a kormány tehát gondoskodni kíván arról, hogy a közmunkáknál elhelyezett, illetve elhelyezendő munkások, már tudniillik azok, akik igényt tartanak rá, úgy a jegyhez kötött, mint a jegyhez nem kötött élelmiszereket, úgyszintén az elsőrendű szükségleti cikkeket, ruhát, cipőt és fehérneműt munkahelyeiken megkapják. A kereskedelmi minisztériumban már befejezéshez közelednek aközmunkák kiírására vonatkozó tárgyalások. Az első héten, egyelőre, 30.000 munkanélkülit tudunk majd keresethez juttatni különböző építkezéseknél, később azonban, ha a közlekedési viszonyok megjavulnak, ez a szám rövidesen megháromszorozódik. Szabotálnak a gyárak? s— Az ipari munkásminisztérium kebelében ezidőszerint egy bizottság működik — folytatta a miniszter — amely felülvizsgálja az ipari üzemeket azon szempontból, hogy raktáraiban vann-e nyersanyag és szén", szóval megvannak-e az előfeltételei annak, hogy a munka meginduljon Csak néhány nap óta működik ez a bizottság, de máris alkalma volt megállapítani, hogy egyes gyárak szabotálnak a kormánynyal szemben, mert több olyan gyár vár. Budapesten, amely beszüntette a munkát, dacára annak, hogy még fél évre elegendő nyersanyag és ennél hosszabb időre szükséges szén áll a rendelkezésére. Olyan gyár is akadt, amelynek két évre elegendő szene van. Ezekben a gyárakban, ha felvennék a munkát, több ezer kenyérnélküli munkást lehetne elhelyezni, ami lényegesen csökkentené a munkanélküliséget. Szakmunka nem lesz! — Visszatérve már most a közmunkákra — fejezte be érdekes nyilatkozatát a miniszter — amelyeknél a munkanélküliek zömét elhelyezhetnénk, az volna a kérelmem a munkássághoz, a saját érdekében mondjon le átmenetileg arról, hogy szakmunkát igényeljen, mert szakmunka egyelőre kevés lesz és aki szerintem dolgozni akar, az nem válogat a munkában. Szanatóriumból a gyűjtőfogházba. A terroristavezér barátnője. a Lovag Beer Vilmosnét letartóztatták. Egy exaltált, ideges asszony különös szerepét derítette fel a rendőrség a terroristavezér, Cserny József bűnügyének nyomozásánál. Az aszszony lovag Beer Vilmos nagyvállalkozónak a felesége és a gyanú, amelylyel illetik az, hogy állandó öszszeköttetést tartott fenn a Leninijük parancsnokával. A kihallgatott tanúk vallomása szerint az asszony csaknem naponta találkozott Csernyvel, gyakran látták az autóján és a kocsiján. Az asszony akkor ismerkedett meg Csernyi Józseffel, amikor a férjét túszként elfogták és a gyűjtőfogházba szállították. Lovag Beérné ekkor kétségbeesetten szaladgált egyik népbiztostól a másikhoz, hogy az urát kiszabadítsa, de minden fáradozása hiábavaló volt. Ekkor Csernyt ajánlották neki, mint aki legtöbbet tehet a férje érdekében. Az úriasszony felkereste a rettegett terroristát. Cserny eleinte ridegen elutasította Beernét, akit azonban a kudarc nem tört meg és addig zaklatta őt, amíg sikerült rábírnia, hogy férjét kiszabadítsa. Miután lovag Beer Vilmos kiszabadult a gyűjtőfogházból, az asszony hálából gyakran felkereste Cserny Józsefet és barátság fejlődött köztük. Látogatásai alkalmával az aszszony még több terroristával, így egy Radványi nevű Lenin-fiúval is megismerkedett. E beszélgetések alkalmával állítólag szó esett politikáról is. Az asszony ellen az a vád, hogy Borhy csendőralezredest ő juttatta a terroristák kezére. A csendőrezredesnél egy napon egy fiatalember jelentkezett lovag Beérné levelével, előadta, hogy neki vezető szerepe van a készülő ellenforradalomban és felszólította Borhyt, hogy szintén vegyen részt a puccsban. Borhy az ajánlatot elfogadta, mire a fiatalember leleplezte magát, hogy ő Radványi terrorista. Beerne levele csak csalétek volt. Rögtön le is tartóztatta a csendőralezredest. Beernét e vád alapján a rendőrség már augusztus első napjaiban őrizetbe vette, súlyos idegbaja miatt azonban a Schwartzer-szanatóriumba szállították. Most, hogy állapota javult, átszállították a gyüjtőfogházba. Lovag Beer Vilmosnét a pesti előkelő társaságban mindenütt ismerik és igy letartóztatása mindenütt érthető feltűnést keltett. 1919. október 1 Letartóztatták a makói túszok gyilkosát. A fővárosi rendőrség detektívjei, hosszú és fáradságos nyomozás után jó fogást tettek ma: kézrekerítették ugyanis Sebestyén Sándor dr. budapesti ügyvédet, aki a forradalmi törvényszéken igazságügyi biztos volt a proletárdiktatúra idején és minden jel arra vall, hogy az ő lelkét terheli a makói és vásárhelyi túszok lemészárlásának szörnyű bűne. Sebestyén Sándor art április közepén, amikor Makón és környékén ellenforradalmi tüneteket vettek észre, egy csapat terroristával Makóra küldi; a tanácskormány azzal az utasítással, hogy csináljon rendet Sebestyén el is utazott a Lenin-fiúkkal és Makón és Vásárhelyen húsz túszt fogatott össze. Ezekkel aztán visszautazott Budapestre. Útközben hallatlan gyalázatosságokat követett el Sebestyén csapata. Az elfogott szerencsétlen embereket ugyanis részben meggyilkolták, részben kidobálták a vonatból, csak alig néhány emberrel érkeztek meg a fővárosba. Sebestyén, amikor kihallgatták, tagadta, hogy része lett volna a gyilkosságokban és megnevezte azokat a terroristákat, akik a szerencsétlen túszokat lemészárolták. A nyomozás során azonban annyi bizonyíték gyűlt össze ellene, hogy letartóztatták. Kirakat-Eldorádó Budapesten. Mézesmadzag az éhes város szája előtt. Csemegedombok, selyemhegyek és égig érő árak. Négy álló hónapig tartó szakadatlan vasárnap volt Budapesten a proletár diktatúra alatt. Szociálisan ment a termelés, nem dolgozott senki. Az utcákon lakott az egész város. Az üzletek le voltak zárva, akár csak a régi jó időkben vasárnap vagy ünnepnapon. De azért alig lehet szomorúbbat elképzelni ennél a szakadatlan ünnepnél. Ez a nyüzsgő, zsibongó, szüntelen emberáradatokat hömpölygető főváros olyan volt, mint a halálos görcsökben vonagló beteg. Néma volt. Az örökös halálfélelem csöndje ülte meg. Vak volt, mert egymásután hunyt ki minden szeme, a sok fényes kirakatablak, amelyen keresztül a város gazdagsága ragyogott ki máskor az eleven utcákra. . • A legtöbb kirakatra lehúzták a vasredőnyt s hónapokig nem is mozdította meg senki. De még a pár nyitott boltnak is olyan üres volt a kirakata, mintha rablók fosztották volna ki. Egész körutakat végig járhatott az ember, míg valahol egy olyan kirakatra akadt, amelyben mégis szégyenkezett egynéhány, valahonnan a raktár legsötétebb zugából előkotort, poros, gyűrött, szánalmasan ócska holmi. Szemmel lehetett látni, hogy pusztul, üresedik, fogy minden, hogy szegényedik egyre jobban és hogy jut teljesen koldusbotra a főváros, amely felélte, elhasználta lassankint minden rongyát, de újat sehonnét sem tudott kapni. A lakosság tele volt pénzzel, mert a diktatúra két kézzel szórta azt a fehér bankjét, amelynek még az előállítási költségeivel is adós maradt a nyomdáknak. De mit ért a pénz, mit ért az, hogy az embereknek duzzadt a tárcájuk, mikor úgy sem lehetett semmit vásárolni a lerongyolódott koldus városban. Ma persze semmi sem mutatja jobban külsőleg, milyen más világ van Budapesten, mint épen a kirakatok. Összeszedi magát a város. Ismét fény gyűl ki a szemében. Telnek a kirakatok. Kezd már garmadákba gyűlni a nagy tükörüvegek mögött a sok drága holmi. A körutak bolti ablakai változatos gazdagságban kínálják már sok rég nélkülözött kincsüket s a belváros utcáin végigsétálni nemsokára ismét olyan látványosságszámba megy, mint még nemrégiben, mikor a nők egész hosszú délutánokat tudtak eltölteni a kirakatok nézegetésével. Legelőször természetesen a fűszer és cserpegekereskedések kirakatai teltek meg s hiába, még ma is ezeknek a legtöbb a bámulója. Amit a szem-száj csak kívánhat, minden van itt felhalmozva. A leggyönyörűbb, formás színes gyümölcsök, húsnemük minden változatban, fehér hasú szárnyasok, pirosan mosolygó sonkák, kívánatos eres szalonnák, zsiros csillogású sajtok, vaj szép sárgás halmokban, százszinti cuk-ok, mintha nagy drágakövek volnának, távoli ágyarmatok színes és ízes csemegéi. Szinte elképzelni is bajos, hogy kerültek ide ilyen gyorsan. A divatáru és fehérnemű, üzleteknek is zsúfolásigl teltek ma már a kirakataik. Hiabfehér vásznak, színes batisztok, dagadó, fénytűró hajlású selymek, leheletfinom csipkék csalogatják elébük a bámulókat. A konfekciós boltok meleg kabátokkal, drága fedőzetekbeen omló ruhákkal kápráztatják a meglehetősen lerongyolódott közönséget. A szitos és prémiboltok kirakatában, egész költemények vannak fölépítve süppedő pilisükből, meleg bársonyokból és lágy prémekből. Sőt már cipő is van. Nem csak otromba gyári cipők rossz pótanyagokból, de a legbársonyosabb, a legtartósabb bőrökből készült kitűnő és formás lábbeliek is. Van persze bámnulójukk ezeknek is bőven. A könyvkirakatok is egyre szebbek, egyre változatosabbak és színesebbek lesznek. Az ékszerészüzletek kifosztott kirakataiba is viszszakerültek a pompás ötvösmunkák. A szem kéjes,“jóleső érzéssel fürdik a színek és formák változatos pompájában, a kirakatok előtt olykor valóságos csődületben tolongnak az amibe-,rek, de bizony csaknem az az igazság, hogy ezek a szép és kívánatos dolgok csak a szemnek teremnek a pesti kirakatokban. Amilyen gyönyörűség ezt a dagadó, egyre gyarapodó gazdagságot látni, éppen olyan lehűtők azok a kis fehér cédulák, amelyek a kirakatokban az árakat jelzik.