Friss Ujság, 1920. február (25. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-25 / 48. szám
XXV. évfolyam 48. szám. ^ • y. 40 ^ Budapest, 1920. február 28 Szerda POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ARA:BIBI gfPalitt MFBKgBi*B1 jl B|JBmfc J8B mjmk v„ Honvéd-utan K. m. Helyben, hinhoz hordva, vidéken ptatai«§ jfl HM H HEáVI ÜL $H Si 1110 bKAB jjffaft Saerk. W.Iee — — 1?2 *** félévre K S3 —. Igen evre K 310.* mFTM ^ « B M K$ Nyomda „ - - *•*—»»• Ecree .*Am lm W | S IR ■ I H £Nf ^8 Bt Jff M Ml flLB 'SS FIÓKKJ ADÓHIVATALOK: hetybea, eSiftea «• petranevoraa iM SSg ifi H KLlaB MlktgsS BEimH WurJaB ffiEKgW VIL, RAkadint 84. (Tel. Je«ef UOOW 40 fittei Bi III ^F ^BF ^BF FI V^AKartsey-iit*., Kee*k*méh-«. M " ' ------------- ... , . — ■ ^ Hétfőn választják meg a kormányzót. Megkezdték a románok a Tiszántúl kiürítését. Felelősségre vonják a Károlyi-kormány tagjait. E$9 nap a hazáért! A miniszterelnök ilyiégaíciója megértő visszhang!* talált az egész magyar táxseáálom szívében. Millió mifkóra gyűlt össze az ínségesek javára, de bármekkora volt is eddig az adakozók könyörületességének eredménye, az egybegyűlt összeg korántsem elegendő arra, hogy bár csak pillanatnyilag is enyhítsen a saját hibájukon kívül a legsötétebb nyomorban tengődő szenvedők beláthatatlan seregén. Az egyre növekvő drágaság, a munkanélküliség soha nem tapasztalt arányai, a megszállott területekről nemzeti érzésük miatt elüldözöttek végzetes helyzete, a külvárosok és vasúti kocsik ványadt arcú lakóinak szánalmas sorsa, a köztisztviselők nyomora, megannyi fájdalmas kereszt az egész magyar társadalom vállain, amely kétségbeesett hangon harsogja világgá, hogy ebben az országban az emberek százezrei vergődnek az ínség, a legreménytelenebb nyomorúság kíspadján. A külföld már eddig is számos beszédes jelét mutatta annak, hogy megértő és segítségre kész rokonszenvet viseltetik a nyomorgó magyar közép és alsó osztállyal szemben, az ínségesek százezrei azonban, eltekintve attól, hogy ők nem is várhatnak addig, amíg a világ legtávolabb országaiból is megérkezik részükre a megváltás, elsősorban mégis csak a magyar társadalomnak azoktól az osztályaitól várják a segítséget, amelyeknek a viszonyai megengedik, hogy hazafias áldozatkészségüknek tettekkel is bizonyítékát szolgáltassák. Nem is emberbaráti és hazafias kötelességről, hanem egyenesen kényszerítő erkölcsi parancsról van itt "szó, amelynek teljesítése alól senkinek nem szabad magát kivonnia. Akkor, amikor a társadalom hatalmas és értékes rétegei az éhhalállal küzdödnek, akkor, amikor a nyomorgó férfiak, nők és gyermekek testéről leszakadoznak az utolsó rongyok, elképzelhetetlennek tartjuk, hogy azok, akik nem érzik a nyomor irtózatos szenvedésein, meg ne értsék, a szívük és a lelkiismeretük legmélyén meg ne érezzék, minő kötelesség teljesítését várja el tőlük az élet, amely nekik megadta a mindennapi kenyeret és a testükre való ruhát és cipőt. Huszár Károly miniszterelnök insegakciójának tehát a szent ügyhöz méltó eredménnyel kell végződnie. A miniszterelnök szózata nem fog a pusztában elhangzó szóvá válni és nem kételkedünk benne, hogy a március 1-én a fővárosban, március 15-én, a magyar szabadság évfordulóján pedig az egész országban „Egy nap a hazáért11 jelszóval a nyomorgók részére megindított gyűjtés olyan hatalmas összeggel fogja gyarapítani az eddig összegyűlt milliókat, amekkora elég lesz a szenvedők martirámságának pillanatnyi enyhítésére. Mert, sajnos, arra, hogy minden nyomort megszüntessünk, akármilyen boldog tudat volna is ez, a társadalomnak és az államnak együttesen sínesem ereje. De örök, égő szégyenbélyeg maradna a dolgozó társadalom és különösen a vagyonos osztályok homlokán, ha minden áldozatot nemhoznának meg annak az egyetlen célnak az elérésére, hogy legalább néhány napra megállítsuk a nyomor gyászfezekerét, amely már hónapok óta forgószél gyanánt száguld végig az egész országon. Március elseje Budapesten azt a napot jelenti, amelyiken minden dolgozó embernek ingyen kell napi munkáját elvégeznie. Ennek a napnak a bére a hazáé, amely viszont fiainak nemes, önkéntes áldozatát leteszi a nyomorgó gyermekeinek az ínségtől való megmentésére gyújtott oltár lábaihoz. - y—rrrnnir nnnfWtuVifKwPMKni iun Megírtuk tegnap, hogy milyen súlyos baleset érte özvegy Komár Andrásnén, Komár István fővárosi számtanácsos édesanyját. Az agg úriaszszonyt a keleti pályaudvar előtt egy villamos kocsi elgázolta és olyan súlyos sebet ejtett rajta, hogy a kórházban le kellett vágni a lábát, hogy életét megmenthessék. 'Itílla Mese. A Népszava szomorú véget ért fiatal munkatársának, Bacsó Bélának temetése maj^ráa-^efltött le a I»»«r»41^ré^TeFnügy megnyilatkozása között. Már a kora déli órákban özönlött a gyászolók tömege a Vas- és Fémmunkások Thököly-úti Otthonába, ahol Bacsó Béla ravatala állott. A Vas- és Fémmunkások Otthonának nagyterme fekete drapériával volt bevonva és ennek közepén hatalmas katafarkon állott az üvegfedelű érckoporsó. Fél három órakor kezdődött a gyászszertartás s ebben az időben a temetésre özönlött nagy tömeg elhelyezkedett a Vas- és Fémmunkások Otthonának udvarán, azonkívül a Bálint- és Abonyi-utcán. A család kívánságáig, atemetésen egyházi szertartás is volt. Csáktornyai István, dr. lelkész, V. kerületi plébános végezte az egyházi szertartást nagy papi segédlettel, köztük funkcionál Szalay Mátyás dr. lelkész, az elhunyt Bacsó Béla nagybátyja. A koporsót az egész katafaikkal együtt gyászszertartás idejére kivitték a Bálint utcába, ahol az úttest közepén, szemben a Domokosrendi templommal helyezték el. A gyászszertartás végeztével a munkásdalárda énekelte a „Miért oly borús . . kezdetű gyászdalt, majd Gergely Győző, a Népszava munkatársa búcsúztatta Bacsó Bélát a Szociáldemokratapárt és a Népszava nevében. — A brávók — mondta — akik ezt a hallatlan bűntettet elkövették, egy tekintetben elérték céljukat. Gyötrelem hasogatja a lelkünket, amikor mérlegeljük annak a veszteségnek a nagyságát, amelyet nekünk okoztak. A vezérrel együtt legfiatalabb testvérünket is elragadták tőlünk. A prófétával együtt, áld az utat mutatta, elragadták tőlünk azt, akire azzal a szeretetteljes reménységgel néztünk, hogy neki osztályró-