Friss Ujság, 1921. április (26. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-20 / 84. szám

sára, a tisztességtelen versenyről, a munkáskamaráiró­­ , a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyairól szóló és egyéb ker­kedel­­i politikai ja­­vaslatra. A pénzügyi javaslatok után a saj­tója­vaslat, a szerzői jogról és a ke­reskedelmi jogról szóló törvény re­formja következik. A kormány erős kézzel elhárítja azokat a nehézségeket, amelyek a házhelyek és kisbérletekre vonatko­zó törvény végrehajtása elé tor­nyosulnak. Elő van készítve a gazdasági ka­marák kérdése. A kormány erőteljes programmja a vidék kulturális eme­lése. Közművelődési politikánkat egységes elvek­ szerint fogjuk ren­dezni. A szakoktatást, művészi okta­tást korszerűleg reformálni akarja és meg akarja valósítani az egysé­ges testnevelési rendszert. A hadsereg átszervezése. A honvédelmi tárca terén a béke­kötés folytán a miniszter kénytelen annak következményeit törvényja­vaslat keretében levonni és áts­zer-­­­vezni a nemzeti hadsereget, termé­szetesen anélkül, hogy a nemzet biz­tonsága veszélyeztetve lenne. Gondoskodni kíván arról, hogy a hivatásos tisztek és altisztek, akik ily módon feleslegessé válnak, az ál­lam egyéb szerveiben tudjanak új munkakörhöz jutni. A hadügyi tárca kereteiben a ka­tonák és a hátramaradottak nyugdíj­ügyét is rendezni fogják. A népjóléti programairól szólott ezután a miniszterelnök. Nincs szükség külön pártokra. A miniszterelnök így végezte be­szédét: — A nem­zet érdeke, hogy hordké­­pes alap teremtessék meg végre egy kormányzat számára.. És érdeke ez a keresztény és az agrár irányzatnak egyaránt. Ez a két irányzat a nem­zet szivében együtt él és együtt fog elbukni, ha nem egyezünk. Senki se álljon ennek a két irányzat egyesülé­sének útjába. A nemzet ma­ már irányt vett­. — Elérkezett az ideje, h­ogy az egész magyar intelligencia egysége­sen álljon. Nincs szükség külön pár­tokra. Ezeket oszlassák fel. Hogy a magyar nemzet ne legyen haldokló, hanem élő, fejlődő nemzet, tisztán rajtuk áll. Kérem a nemzetgyűlés támogatását. A Ház minden oldalán hosszan él­jenezték a miniszterelnököt. Megindul a vita. A miniszterelnök programmjához a kisgazdapárt nevében Hermannn Mik­sa szólt elsőnek. Hermann foglalko­zott a kiegyezés utáni idők politiká­jával, majd így folytatta: " Irtózatos áldozatok árán meg­szereztük nemzeti függetlenségünket. Ezt a függetlenséget semmi körül­mények között és semmi hatalom kedvéért többé feláldozni nem akar­juk. Új viszonyok közt, új erőkkel keresni kell a kibontakozást és fenn kell tartani a demokratikus irányza­tot a választójogi kérdésben is. Helyteleníti az egységes párt ala­kítására való törekvést. A kisgazda­párt a kormányt törekvéseiben tá­mogatja, hogy az ország ipari és kulturális fejlődését elősegítse. A disszidensek nevében Fáy Gyu­la­­szólt a kormányprogrammhoz. Bizalommal néz a kormány pro­­grammja elé. Lovász János az igazi kisgazdák nevében üdvözli az új kormányt. Ellenzéki hang. Kerekes Mihály volt az első ellen­zéki szónok. Kaszinójellegűnek tart­ja, a kormányt. Kívánja, hogy a szo­ciáldemokrata párttal is tárgyaljon a kormány a munkáskérdésről. A kormány iránt nincs bizalommal. . A vita folytatását­­holnapra ha­lasztották.­­ A Tisza-per mai­­ tárgyalásán Haft­­ner folytatta ingadozó, bizonytalan val­lomását. Az első félórás szünetig elég friss és élénk volt, a szünet után azon­ban, amikor az elnök keresztkérdések alá fogta, szemlátomást roppant össze s csakhamar maga kérte, hogy a mai napra fejezzék be kihallgatását, mert agya nem­ bírja tovább a felelgetést. Hüttner mai kihallgatásán a Cser­nyákkal való beszélgetéséről beszélt, aki állítólag azt mondta­ neki, hogy Tisza megölését a forradalom napjára tervezik. Ezután elmentek Fényes­ László lakására, ahol, szintén szó volt Tisza­ meggyilkolásáról. " Az elnök: Ki hozta ott szova elő­ször? Hüttner: Én nem tudom. Fényes azt mondotta, hogy a katonatanács ilyen csekély dolgot ... Fényes e szavaknál előredu­l az asz­talán és mosolyogva néz Hü­ttnerre, mire­ Hüttner Fényes felé fordul és megismétli szavait. Az elnök figyelmezteti vádlottat, hogy eddig tett­ vallomásai „több rész­letkérdésben nem egyeznek, mire Slatt­usz megjegyzi, hogy az egész szállodai jelenetről nem tud tiszta képet alkotni magának. A lánchídi tüntiszésre vo­natkozólag elmondja, hogy ezt a tün­tetést megelőzte egy tanácskozás, me­lyen arról volt szó, hogy­­ küldöttség útján felkérik József főherceget, hogy egyengesse az utat az uralkodónál, mi­által leszerelhessék a forradalmi moz­galmakat. Hüttner szerint a felvonu­lás egyrészt fenyegetés volt, másrészt kísérlet­ a megegyezésre. Fényesre vo­natkozólag azt vallja, hogy ő mellék­utcákon át akarta a­­ Dunapartra ve­zetni a tömeget. Az elnök figyelmezteti Hüttnert egyes ellenmondásaira, mire Hüttner azt válaszolja, hogy a rendőrségen tett vallomásait nem lehet illetékesnek el­fogadni. Azt mondja, hogy ott egy­szerre öten-hatan kérdezték, megzavar­ták és testi fenyítéseknek tették ki. Ezután elmondja, hogy a Lukachieh­­féle akták megszerzésének ügyébe Fé­nyes bel© avatkozott, s miután neki aggályai voltak abban az irányban, hogy a vezetők a parlamentben ki­egyeznek, s­ a katonatanácsot statáriá­­lis bíróság elé állítják, a Nemzeti Ta­nács nevében Fényes biztosította őt Cik­ról, hogy bajuk nem lesz, sőt karrier­jükért is kezességet vállal a­ Nemzeti Tanács. Majd beszél a katonatanács október 28-án este tartott értekezleté­ről, ahol arról volt szó, hogy Tiszát, I­akacnich­ot és­ Banghát őrizetbe kell venni. Majd jött a katonai rendőrség és ők távoztak, nehogy elfogják őket. Ekkor Friedrich is­ jelen volt. A tö­meghez Fényes beszélt, Hüttner azon­ban elfér­t vallomásaival ellentétben, s most már nem emlékszik arra, hogy mit és mikor az elnök erre figyelmez­teti, kijelenti, hogy­ fáradt és szünetet kér. Ő fáradt Hüttner. Szünet után percről-percre gyengül Hüttner és egyre vontatottabb felele­teket ad. Kijelenti, hogy­ nem emlék­szik­ arra, hogy látta Volna Kést a Dobóval lefolyt jelenetnél, majd mégis megemlíti, hogy azt a másik tenge­részt, aki Horváth­ Sanovitsal együtt ennél a jelenetnél jelen volt, Kün­­deckernek hívták. Az ■ elnök:­ Bizonyos az, hogy Kéri Tisza meg­gyilkolásból beszélt? Hüttner: Igen. ■Az elnök: Hallotta­ az ölés vagy meg­gyilkolás szót? Hüttner erre kijelenti, hogy ezt nem tudja, azonban olyan szavak vol­tak, amelyekből­ erre lehetett következ­tetni. Ezután felmentek a Nemzeti Ta­nács szobájába, ahol tanácskozás folyt azok részvételével, akik■ Tisza meggyil­kolására szövetkeztek. Ott volt Fényes, Kéri és Friedrich is. Az elnök, Friedrich azt állítja, hogy ő a lánchídi események után hazament Mátyásföldre és csak később, az ese­mények után tért vissza. Tudjam ön ezt és ennek ellenére is állítja, hogy Friedrich Ott volt? Hüttner: Igen, ennek ellenére is állítom. Az értekezleten a szót Kéri és Friedrich vitte. Elmondták, hogy a merénylet szükséges a forradalom ér­dekében. Az elnök: Ki­mondotta, hogy Tisza ellen el kell a, merényletét' követni? ■Hüttner: Kéri, Friedrich és Cser­­r­ják. Az elnök: Fényes "nem ves­zett ilyen iányba­n? • Hü­ttner: Fényesnek csak egykét szavára emlékszem, de nem emlékszem • arra, hogy agresszió lett volna. Hüttner azután elmondja, hogy Kéri és­­ Friedrich tömeges kivégzésekről beszéltek. Fényes erről nem szólt. Az elnök ezután Hüttner elé tárja a had­­osztálybíróság előtt tett vallomását, a­mely szerint a tömeges kivégzést Fé­nyes és Kéri­­követelte, Tisza meg­gyil­kolása mellett pedig­­Friedrich agitált, és megkérdi Hüttnert, hogy melyik vallomása igaz? . Hüttner kijelenti, hogy az, amit a hadosztálybiróságon jegyzőkönyvbe vet­tük. Majd a következőket mondja:­­ —­ Én kérem m­isz hónap óta csak ezzel a dologgal vagyok kénytelen­­fog­lalkozni, mindent összezavarok a fe­jemben és néha m­ár úgy vagyok, hogy magam sem tudom megmondani, hogy mi az igaz az egészből. Az elnök keresztkérdései Hüttnert­ annyira zavarba ejtik, hogy kijelenti, hogy vallomását nem tudja tovább foly ■látni,­ nagyon fáradt, nem mer többé biztos választ adni. A bíróság tanácskozásra vonul visz­­sza, majd az elnök kihirdeti, hogy a­ tárgyalást holnap reggel 9 órára ha­lasztják, amikor folytatni fogják Hütt­ner kihallgatását. »****A»A*4**‡*›A**»*A*A**S.®*AAt**‡4**~a­lapítson meg, melynek lejártáig az Osztrák-Magyar Bank magyar felül­­bélyegzésű jegyeit, úgyszintén a posta­takarékpénztár aláírását viselő állam­­jegyeket, valam­int az egy és kétkaro­­nás bankjegyu­tánzatokat fizetés gyár ■nánt tejes nővértekben, változatlanul el kell fogadni. Hüttner összeroppant a Keresztkérdések 313litt Kimerültsége miatt egy órával előbb fejezték be a tárgyalást.­­ Holnap újra Hüttnert hallgatják ki. FRISS ÚJSÁG 1921. április 20. Heszédüs Lóránt jó törvényjavaslata a pénz­kicserélésről és az új jegy­bankról. A pénzkicserélésre és a Magyar Nemzeti Jegybank felállítására vonat­kozóan a pénzügyminiszter ma a kö­vetkező törvényjavaslatot terjesztette a nemzetgyűlés elé. Pénzjegyek kibocsátását a törvény­hozás további intézkedéséig az állam kizárólag magának tartja fenn. Az Osztrák-Magyar Bank jegy­for­galmának az a része, amely Magyaror­szág jegyforgalmának fog megfelelni, mefelelő névértékű, koronára szóló ál­lam­jegyekkel cserélendő fel. Ezenkívül államjegyek kibocsátha­tók: a Magyar Királyi Postatakarék­pénztár­­ aláírását viselő állam­jegy­ek kicserélésére, a tanácsköztársaság szervei által ki­­bocsá­jtott és még forgalomban lévő egy és két koronás bankje­gyutánzatok bevonása végett. A jegyintézet által kibocsájthlató ál­­lam­jegyek összege kát milliárd koro­nát nem haladhat meg. Az államjegyeket, melyek a­ forga­lom igényeihez alkalmazkodó címlet­­beosztásban bocsátható ki, mindenki és így minden közpénztár is teljes névértékben elfogadni köteles. A pénzforgalom fentar­tása, a hitel­igények kielégítése és az állami fizeté­si szolgálat ellátása végett addig is, m­íg a jegybank létesíthető lesz. Buda­pest székhellyel, közhivatali jelleggel, a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő, önálló jogi­­személyiséggel fel­ruházott magyar királyi állami fegyin­tézet létesíttetik. A pénzügyminiszter­­felhatalmazta­­tik, hogy rendeleti úton határidőt áll ...4»»»»i>uNHUu>n»»»mi Á volt német császárné temetése. Alnémet kormány nem vett részt a gyászban. — Vilnos császár és a tröninökök­ nem mehetnek el a temetésre. Berlin, Április 19. Éjfélkor érkezett a különvonat a császárné holttestével Wildpark állo­másit. Éjjelre a vonaton maradt a ko­porsó és mellette a császárné egykori testőrezredesnek hét-hét tisztje tar­tott díszőrséget. Korán reggel kezdő­dött a gyászszertartásra jövő küldöttsé­geik­ felvonulása. Az úttesten Wildpaxik­tól Poksdamig sok százezerre menő tö­meg állott föl és néma csendben várta a gyász­menetet.­­ A fejedelmi gyászolók,­­az egykori szövetséges u­ralkodóházak tagjai reggel 8 órakor különvonaton­­tekertek ki Wilpardra. Már akkor névz­e gyüleksz­­tek a régi hadsereg, tábornokai, a csá­szári pár egykori hadsegéd?*" és meg­­érkezett Hindenburg, tábornagy Lin­­dendorffal, k­ésőbb­ Mackensen tábor­nagy. A gyászmenetet Potsdam és Ber­lin parochiáinak papjai nyitották meg, majd a küldöttségek következtek, a tisztek és a polgári egyesületek, anjol Beknek felvonulása jó félóra hosszat tartott. Most következett a hatlovas koporsós kocsi, amely mögött a királyi hercegek és a volt szövetséges fejedel­mek haladtak. Vilmos császár és a trónörökös nem jőhettek el a temetésre. Egyszerű szertartással búcsúztatta a halottat Dryander az ősrégi templom­ban, mégis magasztos’volt­ a temetés, mert rengeteg nép adta­ meg a végtisz­­tességet Auguszta császárnénak. Csal: a birodalmi kormány nem­ vett részt a gyászban, sőt a közoktatási­ miniszter segrílap újabb rendeletet adott ki, mely­­ből figyelmeztette a tantestületeket, hifin­i temetés napján rendes tanítás t­ r­.'i. i Ih H tfttrfM t n 11 -1 ti i r i —-t-------m A fi­város munkásainak sztrájkja. A fővárosi üzemeknél a sztrájk egy é­ve tart, sőt a mai napon még terjedt is. Tegnap még a köztisztasági üzem­nél 330 munkás dolgozott, ma csak 224 állott munkába. A tanács azonban minden intézkedést megtett, hogy a közérdek kárt ne szenvedjen. Négy gé­pet járat és ezeknek a soffőrjei való­s­ággal emberfölötti munkát végeznek­ A főváros főbb útvonalai teljesen tisz­ták és a lehetőség szerint gondoskodás történik arról is, hogy a mellékutcák a­oián is a felgyülemlett szemetet elt­a­­karítsák. 224 munkáson kívül számos altiszt is dolgozik. Ami az omnibuszt , illeti, a munká­sok még ott is sztrájkolnak, de az om­nibusz a mai napon már az egész út­vonalon jár, még­pedig, a rendes me­netrend szerint. A vállalat ellenőrei és fuvar­telepi kocsisok látják el a­ szolgá­latot. Tegnap 27­ kocsis­ felvételre je­lentkezett a telepen. A tanács ma haj­landó lett volna ezeket fölfogadni, de a kocsisok kijelentették, hogy­­a szak­­szervezet irányítása értelmében nem vállalnak munkát. Mint egy kőnyom­a­­tos írja, Sz­abó József nemzetgyűlési képviselő adta azt az utasítást a­­ mun­kásoknak, hogy ne lépjenek szolgálat­ba, hiszen a sztrájk­­a főváros vala­mennyi üzemében ú megindul és a mun­kásoknak nem szabadna munkába ál­lam és a sztrájkolók helyzetét ron­tani.

Next