Friss Ujság, 1934. június (39. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-02 / 122. szám
41. évfolyam, 122. szám Budapest, 1934 június 2. szombat ________ ^ / n Mai Kisemberek Házatája TJVtib ^ Ára 8 fillér POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ér: (Helyben és vidéken) Egy hónapra.... 1 P 40 fillér Legyedélre .... 4 P ttasföldön az előfizetési ár kétszeres Egyes szem árat Hétköznapon.................6 fillér Vasárnap.................... . 12 fillérFRISS UJLÁC Szerkesztéseies kiedólistam BUDAPEST, VI. NAGYMEZŐ UCCAL Telefonszámok: Aut. 24 2-95, ADt 24-2-90, ADt 24-2-97, Aut 24-2-90, Aut. 24-2-99 örökrabságra ítélték a pilskis kétszeres gyilkost Titokzatos módon meggyilkoltak egy apácát új ember 400 kisleánnyal elindult az első gyermekvonat Hangos gyermekzsiváj, kacagás, sírás, bucsúzkodás zaja töltötte be pénteken reggel a Keleti pályaudvar hatalmas üvegcsarnokát. A külső vágányon ott állt az Országos Gyermekvédőliga tíz kocsiból álló vasúti szerelvénye, amely 400 csenevész kisleányt vitt a főváros füstös, levegőtlen házfalai közül a Bakony erdejébe, Farkasgyepűbe nyaralni. Minden kocsiban 50—50 gyermeket helyeztek el, akik két gondozónő kíséretében teszik meg az utat. Az apróságok három hétig maradnak lent, aztán újabb gyermekcsoport váltja fel őket. Annak ellenére, hogy az idei utcai gyűjtés kisebb eredménnyel végződött, a Liga a tavalyi öt csoport helyett az idén hét csoportban nyaraltatja a fővárosi rászorult gyermekeket. Egy csoport Farkasgyepüre megy, egy másik csoport pedig a Duna partján, a Ilorány-csárda mellett lévő telepen üdül. A sok aggódó szülő, rokon még az indulás előtti utolsó percben is körülállta a kocsikat és utolsó jótanáccsal látta el az induló apróságokat. Aztán sipolt a vonat és elindult a hosszú kocsisor, a 400 boldog gyermekkel. A gyermekeket és az itthon maradt szülőket az indulás előtt Bogyay Artúr kamarás, igazgató és Demény Károlyné a védőnők főasszonya látta el jótanáccsal. Az utolsó percben Komotniny állomásfőnök a MÁV részéről üdvözölte a gyermekeket. Baloldalon: Az egyik „megszámozott" kis utas érzékeny búcsút vesz édesanyjától. — Jobboldalon: Lenn : Az anyák búcsúja a távozó gyermekektől. — Lent: A gyermekek a vasúti kocsi ablakában. kerül ma Budapest székesfőváros élére Borvendég Ferenc személyében, de az új főpolgármester mögött úszik az uszályhajó és húzza-vontatja a régi terheket. Rogyadozik a slepp, nem győzi cipelni, amit ráraktak. A felburjánzott, elhinárosodott üzemek az álláshalmozásokkal, a nyugdíjasokkal, akiknek az újabb állások tízszer és húszszor annyit jövedelmeztek, mint a régiek. A megfizethetetlen közterhek, a drága gáz, a villany s a mindenféle adók, a verejtékező kispolgárból kiszivattyúzzák az utolsó lélegzetet is. Az egész jajjal bélelt főváros megkönnyebbülten veszi tudomásul azt a szándékot: visszaadni Budapestet Budapestnek. Mindenki visszasírja a régi, a gazdag, a tündöklő fővárost, amelyben valamikor Bérczy István a feleslegekből iskolapalotákat, tündéri fürdőket, pompás utcákat építtetett. Hová lett ez a nagyszerű, ez a gazdag főváros! Hasztalan keresi a budapesti polgár a becsukott redőnyüzletek között, legfeljebb megtalálja valahol a tizenötmilliót, amit nem talál meg senki... Most jön az új ember. Nem politikus, nem pártoknak pártfogolt lovagja, hanem olyan férfiú, aki a tarsolyában végre szaktudást hoz. Ott nevelkedett fel a pesti városházán és állítólag ő ismeri legjobban a főváros ügyvezetésének minden csinját-binját. Ezzel a szaktudásával csodát tehet, ha cselekedetté is tudja váltani a szanálási programját. Rendet a főváros háztartásában, lebontani az álláshalmozásokat és visszafejleszteni a fizetéseket. A terv szerint ez volna a szanáláshoz az első lépés. Csakhogy ezt a lépést ott kell megtenni, ahol illik. Fölülről kell indulni, a kupolát kell bontani, nem pedig az alapépítményt. A kisembereknek, a kistisztviselőknek, a tanítóságnak, az altiszteknek, az üzemi munkásoknak amúgy is szűkreszabott fizetéséhez nem szabad nyúlni. Reméljük, hogy ezeket a szűken beosztott jövedelmeket megkíméli az új főpolgármester, hiszen ő is tudja, hogy nehéz elvenni abból, ami kevés. A javulás új korszaka csak úgy fog bekövetkezhetni, ha megkíméljük a kisembereket és félretoljuk a fölösleges nagyokat, akik miatt már úgy is süllyedezett a hajó. Bajbajutott Tejesek Szövetsége alakult a környéken A tejrendelet katasztrófába sodorta Nagykovácsit • Túl a budapesti vámokon autókon portyáznak a tejellenőrök A közelmúltban még virágzó község volt a Budapest határában lévő Nagykovácsi. Lakosai kemény, nehéz munkát végeztek, de megéltek. Kenyeret adott a föld és a tehéntartás, most pedig már sem ez, sem az nem biztosítja létüket. Keddre virradó éjszaka fagykatasztrófa érte Nagykovácsit, elpusztultak az összes kapásnövények, tönkrefagyott a burgonya, bab, tök, kukorica, a hetekig tartó forró szárazság pedig a búzát, rozsot tette tönkre. A későn jött kevéske eső nem segített már a nagykovácsiakon. A gyümölcs is elszáradt és takarmányra sincs kilátás. — A tejre lennénk ráutalva, mondják az emberek, de a tejet is elvették tőlünk. Most tessék megmondani, miből éljünk meg, miből tartsuk fel magunkat és miből űzessünk adót! Várjuk meg, amíg végkép elpusztulunk! Hiszen már táplálkozásra is alig jut és a jószágunkat sem tudjuk ellátni takarmánnyal. — Hát a Tejközpont kirendeltsége mit csinál a tejükkel! —kérdezem. — A Tejközpont!! Átveszi a tej egy részének literjét 16 fillérjével. A többiért még annyit sem adnak, azt mondják, az ipari tej, így azután nem találjuk meg a számításainkat. A takarmánydrágaság elviselhetetlen. A lucerna ára 4 pengőről felment 6 pengő 70 fillérre. A takarmányliszt 10—12 pengő, a szárított répaszelet, amely nélkülözhetetlen a tehenészetben, 8—10 pengőre drágult. A másodrendű széna ára 2 pengő 30 fillérről 4 pengőre ugrott fel. Hogyan adhatjuk tehát a tejet 16 fillérért a Központnak és micsoda igazság az, hogy a mi tejünkért, amelyért mi dolgozunk, 32 fillért