Függetlenség, 1905. február (18. évfolyam, 21-24. szám)
1905-02-05 / 21. szám
2. oldal. FÜGGETLENSÉG 21 ikszAm pártoknak egyelőre még együtt kell maradniok. A szövetkezés jegyében és számarányában át kell vennlök a kormányt. Sőt ha a régi rossz tanácsadóktól félrevezetett korona húzódoznék a válságnak ilyen értelemben leendő megoldásától, úgy a szövetkezett ellenzéknek kötelessége döngetni a kapukat s az összeülendő parlamentben megbuktatni minden kormányt, mely nem a szövetkezett ellenzék kebeléből alakult s nem kérte, vagy nem nyerte meg kormányzati programmjához annnak előzetes támogatását. A parlamenti váltógazdaság alkotmányos rendszeréből folyik a szövetkezett ellenzék eme magatartása. S bár ez a koalíciós kormány, a szövetkezett ellenzékben foglalt pártok programmjainak közjogi és egyéb irányú eltéréseinél fogva természetesen egyelőre csak átmeneti természetű lehet, mégis vállalkoznia kell a kormányzásra, hogy megtisztítsa a magyar közéletet a 35 esztendő óta kormányszékben protezsált korrupciótól ! E mellett az ex-lex állapot sürgős megszüntetésén kívül vállalkoznia kell ez átmeneti kormánynak olyan nemzeti szükségek teljesítésére, melyek a szö- vetkezett ellenzéki pártok mindegyiké- nek programmjában bennfoglaltatnak, s mint: az önálló vámterület, választói I jog kiterjesztése, a hadsereg vezény- I teti nyelvének és szellemének magya- j rosítása, továbbá fokozatos adózási rendszer létesítése. E feladatok teljesítésével az átme- neti kormány befejezi küldetését és ak-kor meg kell kérdezni az új válasz- tási törvény által szaporított választó- polgárságot, hogy minden kormány- befolyás nélkül vezetett tiszta válasz- táson nyilatkozzék az iránt, várjon akarja-e továbra is fenntartani az Ausztriával való közjogi kapcsolatot, vagy sem. És semmi kétségünk sincs, hogy akkor a függetlenségi párt fog absolut többséghez jutni. Aztán helye lehet egy újabb pártalakulás folyamatnak, mely a közjogi ellentétek természetszerű kikapcsolásával gazdasági és belpolitikai kérdések szerint csoportosíthatja az újabb pártkereteket. De addig együtt kell maradnia a szövetkezett ellenzéknek s ezzel megakadályozni azt a politikai erkölcstelenséget, hogy egyes ellenzéki pártoknak a bukott szabadelvű párttal való egyesülése átal újra a régi Tisza- rendszer legyen úrrá ez országban. Elvek feladására, avagy egyes programmpontoknak a hatalom birtoklása kedvéért történendő szögreakasztására azonban gondolnunk sem szabad. És különösen áll ez a függet- lenségi pártra, amelynek egyetlen betűt sem szabad engednie programmjából semmiféle hatalom kedvéért. Nem szabad iskolát csinálnia » bihari pontok« 1875-ik évi elárulásának s ha valaha, úgy most aktuális a mondás, hogy: „Nem szabad engedni a 48-ból!“ Az ellenzéki pártoknak tehát to-vábbra is szövetségben kell maradniok, de elveik épségben tartásával. Együtt kell maradniok a magyar politikai élet megriszklása czéjából. Ha ezt a hivatást elvégezték, akkor a 48-as politikai és közjogi elvek vezetése mellett új pártalakulásnak kell indulnia. De viszont e hivatás nélkül,amennyiben tudniillik e feladathoz nem nyernék meg a korona jóváhagyását —, az ellenzékipártoknak együtt, kell ma-radniok, de — az ellenzéken tanuló nincs, hát mégis a hetedikből kell választani. Ott is csak egy van tiszta ki- tűnő : az az elsőtől fogva mindig a legjobb diák volt az egész gymnásiumban és örökös mintája a professzorainknak. Még a hatodikban Kleinnak hívták, de mire a hetedikbe ért, a szünidőben Kovács lett a neve. Kovács Zsigmond. Szegény fiú, csendes, pedantériával tiszta mindig. Soha baja nem volt senkivel, még a gentry-gyerekek is megbecsülték. Kezére járt mindenkinek, aki hozzáfolyamodott és olyan szerényen tette, hogy mindnyájan szerettük. Tudtuk, hogy a hitfelei tartják: sorjába minden nap máshová ment ebédre, vacsorára. Reg-gelit aligha kapot. Az apja valami kisteleki szegény zsidó szatócs. Volt még jó diák az osztályban több is, de a Kovács Zsiga érdemeinek a válláig sem értek a legderekabbak sem. Azt már úgy természetesnek tartotta mindenki, hogy ő pályázik az instruktorságra, akkor más meg nem kapja; hát mikor Balás tisztelendő úr kimondotta a szót, hogy álljanak fel a kínálkozók, mindenki az ablak felé nézett, az első pad sarkára, ahol Kovács Zsiga ült. Ez előbbi hátrapillantott: van-e más, aki jelentkezik. Akkor ő ülve marad. A többiek pedig azt lesték, hogy megmozdul-e ő. Mert ha fölkel, másnak kár szégyenkeznie. Egy kis percnyi várakozás telt el így. Balás tisztelendő úr csodálkozva szólt ránk: — No, hát ez meg már mi? A Kovács Zsigát Mócár Vendel, a szomszédja oldalba bökte , erre fölemelkedet lassan, tétován, fél oldalt még akkor is hátra nézdegélve, hogy még jókor, a feleutján visszaülhessen. Persze, hogy senki más föl nem kelt. Balás tisztelendő úr végigfutotta a személlyel az osztályt. Azt mondta Kovács Zsigának, hogy iskola után menjen el Nagykereszthyékhez a névjegyével. Ott azonnal meg is irta. Ugyanazzal a tollal, amelyikkel az absenteseket irta be és a kalkulus sokat. Borítékba tette s odakinálta a Zsigának. Ez pironkodva ment érte és sugárzó ábrázattal tette az értékes levélkét a geometriába. Másnap tudakoltuk, hogy mikor költözik Nagykereszthyékhez? A fiúkkal együtt lakik-e? Külön szobája lesz-e ?Lesz-e neki magának a kiszolgálására külön inasa? És más e félét. Mert mi azon se csodálkoztunk volna, ha Nagykereszthyné a Kovács Zsiga számára külön házat építtetne. Az ő csendes módján beszélte el, hogy a nagyságos asszony a szalonban fogadta. Kibontotta a tisztelendő úr levelét, hamar készen lett az elolvasásával és egy diszkötésű szép könyvbe tette, amelynek a tábláján ez van kiaranyozva: „Kempis.“ Azt mondta, hogy szenni fog érte. Hát most már ő vár türelemmel. A Kecskeméti Korcsolyázó Egylet felhívása. A lél legkedvesebb, legegészségesebb sportja, melyet gyermek és felnőtt egyképen szeretettel űz, Kecskeméten, hosszú évek küzdelmei dacára, nem tudott magának alkalmas teret nyitni, pedig a közönség, különösen a szülők, nagyon érzékenyen nélkülözik egy teres, melegedő termekkel felszerelt pálya hiányát. A korcsolyasport hívei folyton panaszkodnak, szemrehányásokkal illetik a Korcsolyázó Egylet vezetőségét, pedig a nyomorúságos állapot okai kizárólag nyomorúságos viszonyainkban gyökereznek. Mert a Korcsolyázó Egyletnek nincs megfelelő anyagi ereje, hogy pályáját szilárd, vízhatlan burkolatai láthatná el s melegedő termeket építhetne. A pályán pedig jelenlegi állapotában valóságos küzdelem még silány jégfelületet is fagyasztani. S ezt is mennyi ideig! A pályára ugyanis csak éjjel lehet, lehet vizet árasztani, mert nappal a vízhúzáshoz szükséges villanyóra nem vehető igénybe. A vízhúzás pedig 4 órán túl lehetetlen, mert a kút vize ekkorra kifogy. Egy napot kell várni, míg az agyagburkolat átfagy; két napot megöl a hordókkal való keserves alapöntözés; másik kettő eltelik a támadt jéggödrök, foltok, gyűrődések elsimításával, melyek a kút vizének 3 fokos melege, az agyagon át leszivárgotó víz, az alap egyenetlensége következtében keletkeznek; a hatodik nap feladata volna a pályát egységes, sima felülettel látni el, ha egyáltalán lehetne, hogy végre a hetediken a várva-várt, lapokban hirdetett megnyitó ünnepélyen — csónakázni lehessen. Mert a hoszszas előkészületeknek, a pénztár szép reményeinek sorsát rendesen egy-egy Talán harmad vagy negyed nap azonban — vagy hogy már másnap — a Nagy kereszthy fiúk a Prisztay Lászlóval együtt jöttek iskolába, az lett a nevelőjük. Prisztay a nyolcadik osztályba járt s egyébiránt nem volt rosz diák, de tudtuk róla, hogy cigarettázik és hogy meg-meg fordult a Fekete Sasban huszonegyezni. Az eseten nem sokáig tűnődtünk és talán egészen el is felejtődött volna, ha a Kronstein Móricra a bátyjáról ne maradt volna bogárgyűjteménye. Az van tudniillik a dologban, hogy a kissebb Nagykereszthy fiú, a Lóránt, akivel a Kronstein-gyerek egy osztályba járt, s tudott erről a bogárkor.,akcióról és meg akarta szerezni. A Kronstein Móric könyvet kért érte cserébe. Ezen a nyomon haladt az ügy odáig, hogy reggel 8 óra előtt fölszaladt a Kronstein gyerek a cserébe kínált könyvvel Kovács Zsigához, aki hetenkint egyszer náluk is kapott ebédet és aki úgy is mindenben tekintély volt, mondaná meg neki elsőbben, hogy igazán többet ér-e az a könyv, mint a bogárgyűjtemény, másodszor, nem vétek-e neki azt a könyvet olvasni, holott az a címe: „Krisztus követéséről.“ Kovács Zsiga, amint meglátta a könyvet, a haja tövéig elpirult. Ott fénylett a táblán: Kempis. — Nem tudom, hogy milyen könyv ez — azt felelte. De vétek, ha elveszed.