Függetlenség, 1934. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

4 va^ *i£/nde^f&nf SmMmee ^€&Xtá£y40^Aj£j^jet 'meajdyMiUncUeytuiUny ^tV^£AAti^! ^ V&a/xAe dfini&a ^U­éo 'Tf-k­u '^tt^ZmeMid 6.­pxhukihánjíjmi^^ \£A ^(wAAa/%/}at. &ado(U6t, zr, ^tsMAfiZa/ttK^ suchru­n0‘6e. n kompenzációs rendszer meg­­javítását szolgálja az új magyar­francia kereskedelmi egyezmény Pária, március 31. A francia külügyminisztériumban március 30-án megkötötték az új magyar­­francia kereskedelmi egyezményt. Ma­gyar részről Khuen-Héderváry Sándor gróf magyar követ, francia részről Barthou külügyminiszter és Lamoureux kereskedelmi miniszter írta alá a keres­kedelmi egyezményt. A megegyezés célja az, hogy megjavítsák a jelenleg érvényben­­ lévő kompenzációs rendszert és ele­­j­­ét véyék új hitelek befagyásának. Az egyezmény az 1933 február 28-án aláírt hasonló tárgyú egyezmény helyébe lép. «RITß I^RAK! ^ifV.ÖatweK«.i J. MVUfiATIKXL ITTNflnn JfjflOS EOEBDC EMBER IRTA BERKES IIHRE Tizenkétszer járta már végig Harun al Rasid Bagdad sikátorait, sötét nyomor­tanyáit, a vásári árusok piactereit, a sze­relem gyönyör­ palotáit és mindenünnen bánatosan és leverten tért vissza, ő, se­hol nem akadt egyetlen ember se, aki ne sírt, ne panaszkodott volna üres és kiet­len életéről. A kalifát elkeserítette titkos útjainak balsikere. — Hát nincs boldog ember Bagdad­ban? — riadt rá egy napon a nagyve­zérre, aki éjszakai vándorlásain hű kí­sérője volt hatalmas urának. A nagyvezér végigsimította ősz szakál­­lát és nyugodtan mondta: — Végeztess ki, felséges kalifa, ha tizenharmadik utadon meg nem mutatom néked a boldog embert. Harun al Rasid sötét szeme felvillám­­lott és ingerülten kiáltotta: — A hatalmasok elnyomják a népet, a hivatalnokok agyongyötrik, a vagyonosok kiuzsorázzák. Mindenütt nyomor és fáj­dalom, mindenütt bűn és fertő fogadja a látó szemet, amely mélyre lát s nem elégszik meg a felszín káprázatával. Ti hazugok vagytok és álnokok! Megfogadom a tanácsodat. Ki­végeztetlek, ha holnap nem mutatod meg nékem a boldog em­bert. Legalább egyetlen boldogot akarok látni a birodalmamban. A nagyvezér mélyen meghajtotta ma­gát. — Felséges kalifa, úgy lesz, ahogy te parancsolod. A nagyvezér egész éjjel nem hunyta le a szemét. Gazdag volt, Bagdad főutcájá­nak legcsodálatosabb palotája az övé, vadászkastélyában kincseket halmozott fel s titkos kéjlakában a legragyogóbb szépségek lesték sóhaját, szeszélyeit és parancsait, ha ezer munkája végeztével közéjük tért csendes pihenőre és édes álomra. Most nyugtalanul forgolódott a kereveten, az élet elháríthatatlan sziklaterhét érezte a mellén, alig tudott lélekzéthez jutni gondolatai és bétségbe­­esése fojtogató kínjában. Mindennek vége! A kalifa kivégezteti, ha meg nem találja valahol azt az egyetlen boldog embert, aki nem kér, nem nyög, aki meg­elégedett, nem szitkozódik és nem kiált halált arra, aki megcsalta, kifosztotta és cserbenhagyta. Hiába lopott, hiába hasz­nálta ki hosszú éveken át a hatalom ezer és ezer kínálkozó előnyeit, hiába szür­­csölte a két részeg italát,­­ a kalifa ki­mondta az utolsó szót, meg kell hallnia. Reggelre mosoly­csont fáradt arcára és lassan-lassan nyugodt, üdítő álomba merült.• Harun al Rasid kiosont a palotából. Mö­götte a nagyvezér lépkedett s mellette a palotaőr, aki szolgának volt felöltözve. A palotaőr tetőtől-talpig fegyverben volt. A kalifa csinos vadászruhát viselt, a nagyvezér pedig valami szomorú halárusnak látszott, aki éppen most készül elpanaszolni, hogy ma milyen rossz napja volt a vásáron. Az utcák sötétek voltak. Enyhe, nyári éjszaka borult Bagdad fölé. Szótalanul vágtak neki az éjszakának Hirtelen megálltak. Egy félig meztelen leány sikoltva surrant el mellettük. Nyomá­­ban egy idősebb ember, aki kötéllel verte a leányt. Verte és­­becsmérelte. — Nyomorult, léha teremtés! A palotaőr útját állta. — Miért bántod, jóember, a derék haja­­dont? Talán meglopott? — önmagát lopta meg. A becsületét dobta oda néhány hitvány techináért. A kalifa arcát komor bánat ülte meg. A nagyvezér ritkás fogai összeverődtek. — A te gyermeked? — kérdezte rekedt, alig hallható hangon a nagyvezér. — Csak volt. Megtagadom. Az ép csalá­domban soha se volt eddig szemét, rongy. Megsuhogtatta a kötelet és odébb loholt. Bujkálva, csendben mentek tovább. Sut­togó hangok szűrődtek feléjük, egy ház tö­vében két kamaszkülsejű csavargó viasko­dott egymással. — Becsaptál, — mondta az egyik. — A zsákmány felét ígérted s csak a negyedét adtad ide. Becsületesen betartottam a szer­ződést, mégis megcsaltál. övéből kést rántott ki, de a palotaőr meg­ragadta a karját. — Mit akarsz? — Megölöm. És viaskodni kezdett a hatalmas termetű palotaőrrel s ekközben a társa kereket ol­­­dott. A kalifa bágyadtan intett. A palotaőr el­eresztette a tolvajt. — Vigyázz magadra, útonálló! — kiál­totta elszántan a tolvaj s elsompolygott. A nagyvezér jobb szerette volna, ha iga­zán halárusnak teremtette volna Allah s nem a birodalom első szolgájának. Harun al Rasid megállt. — Hová megyünk? — kérdezte a nagy­vezértől türelmetlenül. — Haszán mulatójába, — súgta aléltan a nagyvezér. Benn félhomály von. Füst-, étel- és ital­szag gőzölgött szerte. A teremben alig lé­zengett néhány ember. A társaság szeré­nyen elhelyezkedett. A palotaőr italt ren­delt. Haszán kíváncsian és gyanakodva für­készte gonosz kis szemével az új vendége­ket. A kalifa lehajtotta a fejét, bágyadtan, szomorúan s ebben a pillanatban a nagy­vezér halálra váltan osont a mulató tulaj-­­­donosa felé. — Megkaptad a parancsomat? | hajbókolt Haszán — Megkaptam. — ijedten. — És hol van? — Azonnal itt lesz. A­ nagyvezér visszaült a helyére. A régi vendégek fizettek és kisurrantak a terem­ből. Egy ajtó nyílt ki. Lantpengető ember lé­pett be, fáradt, imbolygó bizonytalansággal egy szák felé tartott s leült Finoman, áhí­tattal pengette a lantját s csendes énekbe kezdett, amely édes és lágy volt, mint a hajnal. Selyemkaftánja tiszta és gyűret­­len volt és sápadt arcán a felkelő nap ara­nya fénylett. Ujjai ügyesen ugráltak, mint a madár gyenge lábai a hajladozó ága­­mint az álom, amelyet hódító mákony va­rázsol a szemekre. Harun al Rasid kíváncsan nézett rá: — Ki ez az ember? — kérdezte a nagy­vezértől. — A te parancsodra, felséges uram , Allah legbölcsebb akaratából az az ember, aki boldognak érzi magát. A kalifa derűsen válaszolt: — No végre! És mivel bizonyítod be állításodat? — kérdezte a kalifa remény­kedve. — Győződj meg róla, felséges uram! Kérdezd meg tőle, mit kíván, mi a panasza, mi a gyötrelme? A lant csodálatosan zengett. A kalifa felállt és odalépett a lantpenge­­tőhöz. Kezét a vállára tette. — Mondd, jó ember, mivel segíthetek nyomorúságodon ? Mosoly villant meg a lantpengető száján , gyönyörű fogai úgy fénylettek, mint csi­szolt elefántcsontok. Fejét kissé lehajtotta és puha fekete haja ráomlott a homlokára, mint remegő fátyolszövet. És nem felelt semmit. fHg0leiu^ Vasárnap, 1934 em­ília­s A MAGYAR-OSZTRÁK kulturális kapcsolatok kimélyítéséről nyilat­kozik Schuschnig­gf osztrák közoktatásüg­yi miniszter a Füg­getlenséginek Bécs, március 3. Az osztrák kormány egyik legkimagaslóbb tagja, két fontos tárca vezetője, Schuschnigg Kurts dr. szövetségi közoktatás- és igazság­ügyi miniszter, aki mint az Ostmärkische Sturmscharen („Osztrák rohamosztagok”) nevű hadialakulat vezére, mint katona is ki­tüntette magát, az ünnepek előtt fogadta a Függetlenség bécsi munkatársát és a követ­kező nyilatkozatot tette a magyar-osztrák kultúrkapcsolatokról: — Az újjáébredés korszakát éljük. Rég halottnak gondolt eszmék újjászületnek, az elfelejtett múlt megelevenedik előttünk. Úgy érezzük, hogy egy gonosz szellemtől szabadultunk meg a februári események után, mikor kicsavartuk magunkat a mar­xizmus bilincseiből, örömmel lélegzik fel a lakosság, a hazaszeretet gondolata a né­pesség minden rétegében lángot vetett, vá­rosban és faluban egyaránt. Ebben az ér­zésben mélyebb rokonszenvet táplálunk a szomszéd magyar királyság iránt és ha év­századokon keresztül szomszédi jóviszony­ban voltunk, most vonzó barátságot érzünk Magyarországhoz. Ausztriát és Magyaror­szágot a történelemben a közös szenvedés hozta mindig egymáshoz közel. Keleten, északon és délen együtt harcolt és küzdött a két nép és vérét egyazon harcmezőn on­totta. A szenvedés és halál által próbára tett barátság sohasem múlik el. Az ember tragédiájának nagy sikere . Kapcsolataink ma már nemcsak poli­tikai és gazdasági természetűek, hanem leg­elsősorban szellemiek. A kultúrkapcsolat az, amely a két nagymúltú országot bensősé­gesen köti össze, így a világhírű Madách­­drámának. Az ember tragédiájának a Burg­­színházban való előadása a legszebb szim­bóluma a kultúra kölcsönös megbecsülésé­nek. Örömmel ragadom meg ez alkalmat, hogy közöljem magyar barátaimmal, hogy Bécs városa és egész Ausztria a legbensőbb érdeklődéssel kísérte az emberiség eme megrendítő tragédiáját és hogy a Burg­­színház ezeket a kivételes nagyszámú elő­adásokat az idei szezon legszebb és leg­­­nagyobb sikert elért előadásaihoz sorozza. — Én oly örömmel állapítom meg, hogy a Mária Terézia és II. Frigyes című új tör­ténelmi színműben, amely a Burgszínház legújabb nagy sikere volt, éppen az a felvo­nás ragadta meg a közönség érdeklődését, amely a híres pozsonyi országgyűlést viszi a színpadra és amelyben a magyar nemzet képviselői nagylelkűen és igazi lovagiassággal életüket és vérüket ajánlják fel az ellensé­gei által szorongatott Mária Teréziának. Úgy hogy ennek a színműnek minden egyes előadás az osztrák és magyar nép őszinte barátságának gondolatát ébreszti fel a hall­gatóban. A bécsi színházak magyar csillagai — Nem kell hangsúlyoznom, hogy a ma­gyar víg múzsának termékei is mily köz­kedveltségnek örvendenek nálunk és hogy mennyire becsüljük azokat a kiváló magyar ének­ és színművészeket, akik legelső színhá­zaink csillagjai közé tartoznak, így színhá­zaink alkották azt a tartós és rendíthetlen hidat, amelyen népeink szellemi termékei­ket és személyes érvényesülésüket őszinte barátságban kicserélhették." Tudományos kapcsolatok — De nem szabad megfeledkeznem a tu­dományokról sem. Mi, osztrákok teljes mér­tékben meg tudjuk becsülni azt a nagy táv­latú magyar kultúrpolitikát, mely a bécsi Collegium Hungaricum megalapítása és fenntartása által az egész világra szétágazó kultúrkapcsolatok egyik központjává Bécs városát tette.­­ A Collegium működése, valamint mostani kollégámnak, a nagytudományú Hóman mi­niszternek legutóbbi látogatása a legszebb bizonyítéka annak a szellemi összetartozan­­dóságnak, amely népeinket oly közel hozza egymáshoz. Ennek az összetartozandóság­­nak és barátságnak próbaköve a római pak­tumban van letéve. Teljes szívből kívánom, hogy a jövő ezt a közös szellemi, politikai és gazdasági érdekkapcsolatot, ha lehet, még bensőbbé tegye abban a küzdelemben, ame­lyet vállvetve folytatunk egy szebb és igaz­ságosabb Európa megalakítása érdekében. N. T. a 1 Mini MÉRSÉKLIK külföldi adósságaink kamatterheit A magyar gazdasági és pénzügyi élet nagy érdeklődéssel kísérte azokat a tár­gyalásokat, amelyeket Korányi Frigyes báró, a Pénzintézeti Központ és a Ma­gyar Külföldi Hitelek Bizottságának el­nöke Londonban folytatott az angol és amerikai hitelezőkkel a rövidlejáratú ma­gyar hitelek kérdésében. Korányi Fri­gyes báró pénteken éjjel érkezett vissza Londonból. Tárgyalásai sikerrel jártak és a megkötött egyezmény 1935 április else­jéig lesz érvényben. Az egyezményről az alábbi londoni jelentés számol be: Az angol és amerikai bankok bizott­sága egyrészről, a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Külföldi Hitelek Nemzeti Bi­zottsága és a Pénzintézeti Központ más­részről megállapodtak a magyar hitel­­rögz­ő egyezmény meghosszabbításában. Az új egyezményt parafálták és rövide­sen Budapesten aláírják. A felek a fennálló hitelrögzítő egyez­mény bizonyos módosításaiban állapod­tak meg, amelyek a hitelező és adós kö­zös hasznára fognak válni. Az új egyezmény a kamatláb bizo­nyos leszállításáról intézkedik, más­részt a magyar hatóságok lehetséges­nek találták, hogy elfogadják az angol és amerikai bizottságok javas­latainak különböző pontjait. Az egyezmény 1995 április 1-éig lesz ér­vényben, de bizonyos esetekben mind a két fél három hónap leteltével megszün­tetheti azt. i­i­nVu­lTEiSET szerez, ha a kisipari munkaakció keretében álami témog­­­lással épülő 23 esmm ház egyikének felépítése 1934 április 18-ig megrendsz Sasad legszebb részén, a Tolnai-féle 300 Bles parcel­­lákon, n­hány percre a Belvárostól, autóbusz és vil­­lamos közelében, a raecrendelő igényeinek megfelelőien, építészmérnökák tervei alapján, rendkívül olcsón, tö­­kéletes kivitelben építi és eladja nagy az Építő Iparosok Sail werk exete Budapest, Vili., Némó­ utca 21. sz. Tele on: 373—05. (Kőművesmesterek Ipartestü­letének székházában.)

Next