Függetlenség, 1943. december (11. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-25 / 292. szám

Mátészalkai Szálkai Máté az illetménytől az idén, szintén Er­délybe készült nyaralni. Elhatá­rozta, hogy a maga természetes valóságában egyedül fogja, él­vezni a székely havasok­ ízét, zordságát, szépségét és a nép zamatét. •— Hat hétig vadember leszek — mondatta kollégáinak. Még újságot se akarok látni... Az előkészületeknél kissé ta­nácstalan volt, hogy mit vigyen magával, de helyes érzékkel mégis turistának öltözött és a kofferből átcsomagolt a háti­zsákba. A tűnő férfi­kor végén ál­lott Máté úr, de ezt neki senki se merte megmondani, ő pedig már a Királyhágón túl a benyomásokat kezdette gyűjteni. Néhány szebb tájat csak úgy a vonatról lefényképe­zett, de különben semmi feljegy­zésre méltó nem történt vele, míg meg nem érkezett a kis csíki állomásra, ahonnan kocsival kel­lett volna tovább utaznia, de ki­derült, hogy ennél a jelentékte­len megállónál nem szokás várni az utasokat. Valami bakterféle csak a fejét csóválta a panaszára és amikor kifakadt, hogy ezt a hallatlan állapotot illetékes he­lyen majd szóvá teszi, bólintott, hogy „biz azt jól teszi az úr“ — és faképnél hagyta. Szerencsére alig hajításnyira a mezőn kurta trágyázó szekeret vett észre. A székely éppen ak­kor kaparta le a szekérről a hul­ladékot. Hozzá fordult: — Nem volna szíves elvitetni, Jóember? — Én szívesen — aszomolja a Jóember s mindjárt veti is ke­resztül a levéldeszkát a szeké­ren. — No, szökjék fel hirtelen ide mellém! Tisztességesen elbeszélgettek az úton. Mikor megérkeztek a faluba a paphoz, azt kérdi Máté úr: — Mivel tartozom? — Ne fizessen nekem az Úr semmit! — legyint a székely. Máté sír azonban mindenkép­pen ragaszkodott hozzá, hogy fizet, nem kívánja ingyen. — No, ha csak annyi esze van s így erőlteti a fizetést, — adja meg magát a székely — én az urat sem számítom többe, mint a ganyét. Fizessen két pengőt! Ennyiért vállalta fel ugyanis szekerenkint a trágya kihordá­sát a komájának. Pár nap alatt a jó vidéki le­vegőn egészen megelevenedett. A pap is dédel­gette. Jó, ha az embernek az illetménynél vann­ valakije. Magyarázta, muto­gatta tehát lelkesen a helyi ne­vezetességeket, de Máté úr kevés érdeklődést mutatott. Hiába traktálta a pap jobbnál jobb tör­ténetekkel és mutogatta az em­bereket. — Az, aki ott megy, Adorján Lázár. Vele történt még az ag­rár­ református világban, hogy éppen kendert vetett a kicsi földjébe. „Mit szánt-vetsz ? — szólítja meg egy arra jövő idegen faj­tájú pásztorember. — Úgyis az enyém lesz a föld.“ „Éppen azért vetem a kötél­nek valót!“ — feleli vissza Lá­zár. Máté úr nem kacagott, csak hosszan megnézte az elhaladó, hajlott, öreg embert Erre azt­­gondolta a pap, hogy kevés az érzéke az agrárreform­hoz, hát inkább valami finánc­nak valót mesél el. Mindjárt elé is hozza, hogy egyik alkalommal a rossz könyvek ellen prédikált és felszólította a népet, hogy akinek ilyen rossz könyve van, hozza csak el hozzá és ő elégeti. Másnap beállít, a jóízű Kánya Dávid s nyújtja a­z adókönyvet. — Égesse el, tisztelendúr! Ná­lam csak ez az egy rossz könyv van. A történeten megbotránkozott Máté úr és most már sürgette a papot, hogy szerezzen neki va­laki megbízható vezetőt, mert holnap mindenképpen fel akar menni a havasra. Olyan ember kell, aki ismeri az erdők minden zegétzugát. — Bolondnak bolond kell! — gondolta a pap s melléje adta a tekergő Bara Alózit, aki úgyis a havason nőtt fel a marhák mel­lett s akit. „Fejgondolatnak“ csú­foltak a faluban, mert minden szavát ezzel kezdte: — „Van egy fejgondolatom.“ Máté úrnak tetszett a derűs, cserzett, rongyos, mindenre bi­zalmasan hunyorító legény és hamar megegyezett­ vele, de ki­kötötte, hogy semmitől ne kí­mélje’ őt, mindenhová vigye el, mert a maga valóságában akarja megismerni a havast. — Bizsa csak reám! — fogad­kozott Alózi. —■ Tudom én, mi kell az uraknak. Van arra nekem fejgondolatom elég! Hát volt is. Az első az volt, hogy ezt a pénzcsináló urat, amíg lehet, nem ereszti ki a markából. Azért mihelyt útra keltek, az ő tárházá­­nál bevágott a legsötétebb ha­vasba, Csügés irányába. Vitte úttalan utakon, vízmosásos, já­ratlan, mocsok helyeken, vad vi­lágon át. Máté úr a látványtól elfogul­tan, cipelte a hátizsákot. Alózi pedig hagyta, hogy egyszer éle­tében gyakorolja az önállóságot. A Sebes pataknál előrelátásból mégis elvette a hátizsákot, ne­hogy az elemózsiának valami baja legyen. Igaza is volt, mert a síkos, nyálkás, gömbölyű köveken Máté úr megcsúszott, és nyakig esett a jéghideg pisztrangosba. Mikor Alózi kihúzta­, még neki ragyo­gott a képe: •— Ez kitűnő volt* — Akkor nincs baj! •—• hu­nyorított a legény. Tudta ő, hogy lesz ez még cifrábban is, de szemtől szembe dicsérte, hogy 5 ilyen kutyakemény embert úr­ban még nem látott. A „kutyakemény“ embernek egy óra múlva nemcsak a ru­hája, de a homloka is csurgott a víztől és gyanúsan halványodni kezdett. Összeszorította a fogait és erőltette a dolgot, bár a lábai reszkettek, tátott szájjá­ szedte a levegőt, vállai szakadtak le a hátizsák alatt, alig bírta emelni a bakancsait és csak távolról ról hallotta a füléhez hajló R.ózi biztatását: — Szorítsa, naccságos úr! Hát ment, ment Máté úr az illetménytől, mintha restanciák­­kal csalogatták volna. Bikabércinél azonban lero­gyott, de megtört tekintettel, re­kedten mégis azt suttogta Áiczi­­nak: •— Itt eszünk valamit! — Látja, ez már fejgon­do­­lat! — egyezett bele szívesem a legény a szalonnasütésbe. És pillanatok alatt lobogott is a tűz. Máté 11 fi odavánszor­/1. (\ jSjl/jfuZ gott és hányát [^ '*Vy®Ös feküdt a kőke­­mény anyaföl­ ' dön. Soha, soha az életben pihenés ilyen jó* nem esett. Étvágya azonban nem volt. — Szusszanjon csak nyugod­tan ! —­ biztatta Alózi, mialatt megette a fél hátizsákot és még azt sem mondta, hogy „szívesen látom“. Nem is lett volna kinek, mert Máté úr akkor már jótékonyan aludt. Estefelé Alózi felrázta kétszer is, de Máté úr csak annyit s mon­­dott, hogy erre az esetre az ezer­kétszázas rendelet nem alkalmaz­ható. Azt is csak álmában. Ha felébredt volna, az is későn lett volna, mert a havason gyor­san és hirtelen sötétedik. Ideje volt, hogy tanyát verjenek. Alózi kényelmesen hozzá is lá­tott. Fiatal fenyőből szárnyak­at­ ütött össze, alája csereklyéből ágyat vetett, még szénát is lo­pott valahonnan hozzá, egész éccakára szóló tűzrevaló rönköt hordott össze s mire besötéte­dett, gyengéden biztatni kezdte az illetmény-urat, hogy feküdjék le, de akár ágyút süthetett volna el a feje mellett. Erre ölbe vette a mázsás embert és elhelyezte a z erdei ágyon. Kedvesen még meg is simogatta, hogy azzal is teljék az idő. Közben a ha­vasok feledhe­tetlen éccakája leszállott, a fe­nyők elcsende­sedtek s a pa­tak is halkabb­ra fogta a szót. Nem volt azon­ban aki mindebben gyönyörköd­jék, mert Álózi akkor ellegette a hátizsák másik felét és azon törte a fejét­, hogy mi lehet a termoszban. Óvatosan lecsavarta a kupakját, megszagolta és szá­raz, cseres arcán elömlött a gyö­nyörűség: Szilvórium! Tőle most már az éccaka mu­togathatta magát... Későre, nagyon későre felde­rengett a hajnal, bő, hűvös har­mat kezdett hullani. Máté úr arra ébredt, hogy dermed meg a hidegtől, de ke­zeiben annyi erő se volt, hogy megvakarja magát, pedig ették meg a piroshasú erdei bolhák, szúnyogok és egyéb nyomorult férgek. Az illatos széna úgy megkeményedett alatta, mintha szikla derekalján feküdnék. Mozdulni se tudott és csak oda­nyöszörögte : — Hol vagy kedves székely testvérem ? Kínjában még az „Álózi“­nevet is elfeledte. Kedves székely testvére azon­ban elnyúlva hevert a termosz mellett, melyben nem nyálas­­langyos tea, hanem kitűnő szil­­vórium locsogott még az este. Máté úr mindent megértett.. Hol volt a­z eszem, mikor erre az átkozott útra elindul­tam: — sóhajtozott és nehezen odavonszolta magát a tűzhöz, megrakta és fölébe hajlott, mintha gyászolná. Végre a láng fellobogott, ami­től kissé erőre kapott. Csak az volt a baj, hogy mialatt a melle sült, a háta fagyott meg az ózondús havasi hidegtől. A maga valóságában megis­merte a havast. — Lelövöm ezt­ a gazembert, ha felébred. — határozta el, de egyelőre fájt minden tagja és neki magának se volt kedve az élethez. Közben a nap felkelt, az erdő ébredni kezdett. Csak Alózi nem mozdult. — Úristen! Tán nem halt meg attól a sok szilvaríműtől? *•—* döbbent­ bele Máté úrba és saját nyomorúságáról megfeledkezve, feltápászkodott és költögetni kezdte: — Jóember! Ébredjen! Hallj®! Hiába döfödte, forgatta, azon­ban, a jóember merev volt, mint egy darab fa. — Úgy látszik, ennek vége.*« Éppen azon­­töprengett, hogy most minfenét csináljon, mikor Álózi nagy megkönnyebbülten fel* kandarodott: — Hálistennek, elment! — Mi?... Mi ment élt ■— Hát a medve! — Miféle medve? — Hát amelyik a tűrünk !*hU|­. lett csücsült egész éccaka!. Jézusmária! A szilvóriumon évesre es real épet­t! Akkor látja Máté úr, hogy a szilvóriumos üveg el van törve, és mellette hever a fejsze, ami­vel Alózi az üveg végén ráko­p­­­pantott. Elkacagta magát. Hát lehet haragudni az ilyet” emberre, akinek ilyen „fejgon-­­dolata van? Újra összebarátkoztak. Néhány hét alatt úgy helym­ jött Máté úr, hogy együtt birkóz­­ott A­­ózival, megizlelte a ka­szálást, szénacsinálást, úgy állott a kezében a fejsze, hogy öröm­ volt nézni. Végigtekeredték a Kárpátokat, nagyokat kacagtak a havasi népekkel, megismerte nehéz sorsukat, lesült, megacélo­­sodott. A kollégái alig ismertek rá, mikor haza jött. Csak úgy ömlött belőle a szó, tréfa, kacagás. Emi Alózit azon­ban­ magával tárta. El se tu­dott volna már járni i nélkül®. A faluban még irigyelték is. „No ez a te­kergő jól megcsinálta a szeren­cséjét. Tejbe-vajba feredik ebben a nehéz világban.“ Hát egy ideig jól is érezte ma­gát Alózi Pesten. Az illetmény­nél nem győzték élvezni a mon­dásait, tréfáit, huncutságait, de aztán hirtelen megváltozott. Mogorva, emberkerülő lett. Nem érdekelte a fényes város, a zaj, csillogás, fény és mámor. Gazdájával se törődött, csak gunnyaszt­ott maga elé úton-út­­félen. Közben fogyott, sorvadt, soványodott. A végén csak az árnyéka volt a régi Alózinak. Senki se tudta róla, ő se mondta senkinek, hogy mi a baja. Hogy az otthoni havasok, erdők, a pa­takok, hegyek haza hívják. Csak akkor döbbent rá Máté úr is, mikor hűlt helyét lelte és meg­­találta az asztalán a cédulát: „Jött egy fejgondolatom s én biza hazaszöktem .. — A szamár! — mondotta első haragjában Máté úr, de rá­­tán neki is jött egy fejgondolata, amitől elkomolyodott, tűz ült ki a szemeibe, mert megismerte a titkot, ami nagy, csodálatos és kimondhatatlan... bér lett belőle. * D. KENESE ERZSÉBET: vsrburGS A kiváló írónő új nagyszabású történelmi­ regénye a pogány magyarság Makor át eleveníti ated­- könyvében a harcos po­gány léleje a jó kereszténység ütközik ttlet,s­ majd békül ki az augsburgi nagy veszteség után Am kötve 18 P Kapható és megrendelhető Stádium könyvkiadóval, iratnál (VI., Rózsa­ utca 111), Pfeifer Ferdinánd (Kossuth Lajos­ u. 6) és minden könyvkereskedésben KARÁCSONY 1943. AzAx. dmű vet tombol » voot. zivatarja, a fél világ egymást öli, tépi, marja. Megkergült fattyai kénköves pokolnak gyilkos öldöklésre rohamot dobolnak. Láncáról szabadult rem­ekük: a Rontás, nyomán halálhörgés, kínba fúlt sikoltás. . . . Ünnep virrad holnap. Nem a betlehemi csillag szelíd fénye küldi örömhírrel sugarát az égre, a magasból, hova imádkozva nézel, tüzes halált Üvölt, hull, csap szerte széjjel. Templom összeomlik, paloták ledőlnek, a kő, ember, állat rombntommá nő meg . . . szent Karácsony-éjjel SB köteten pirkad, nem a hajnal pírja, égő falvak lángja végzetüket írja felhők magasába. S duzzadt vizek árja - a kiontott vértől vadvörösre válva, széltében-hosszában száz medret telít meg . . . S szere­te­tet hozván, az Isteni Kisded most jött a világra. ____ Szeretet... vaj hol vagy t­­ún, kárhozat, romlás, szörnyű dúlás, bosszú, átok és káromlás a világ. Az ember dúvad szörnyeteg lett, ártatlanra zúdít tűz-, víz­veszedelmet. Szenvedés, könny, jaj kél. S a pusztulás láttán, győzedelmes művén fölkacag a sátán: — Ember, hol a lelked?­ Egünkön felleg jár, bús feketén, zordul. Kilendült sarkával a Föld vérben fordul. Uram, távoztasd el Káin­ Abel sorsát, ne vehessen erőt gyűlölet, gonoszság. Bár méltóak vagyunk Te n,s egy haragodra, jusson kegyelmedbe, szent meg vált­ásodba árva Magyarország. Uram Jóm*, tekints ezen a szent esten azokra is, akik messze idegenben hazánk, védve, értünk áldozatot hoznak, ha felsajg az ének ajkán angyaloknak: Legyen magasságban dicsőség Istennek és legyen székesség földön embereknek a minden magyaroknak! HARASZTIT LAJOS Értéken újév 1 »járni ék 1 EMBER JELLEM ÍRÁS Emberi­ejt|»*rés, írásértelmezé*, lélekpapf^- A karakterológi» íi D*i« a/rittet és gyakorlati ♦ TANKÖNYVE HJ stacBilíTS Dew5 ügyvéd ét fia Hajnal Hichárd idegorvos Gyönyörű békebeli kiállitásb.Ti I cík­ i­á­nilatával, több mint 64* KAPHATOi oldalon 60.— P Növik ét Tar*» Tu­do» Angué KStAyk&dótJillal&vnál Bp. Bnroe*­u. 21. ét MINDEN KÖNYV KERESKEDÉSBEN

Next