Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-09-15 / 69. szám
telmében pusztán a tapasztalat művének, akkor hiányozni fog benne minden tudományszerű alap és tartalom, hiányozni minden végrehajtott kísérletnél az okok s határvonalak felett kellő szoros bírálat , szóval hiányozni fog minden ítéleti képesség s ezzel a cselekvésnek ama biztos iránytűje, mit csak tudományos szellem szülhet és fejleszthet. Más részről pedig az említett s minden egyéb segédtudományok csak azon mértékben lehetnek hasznosak a mezőgazdaság üzletére, amennyiben az azokat kezelők egyszersmind a mezőgazdászat stúdiumára is kiterjesztik gondjukat, s elég jóakarat és tapintat van bennük , tudományos nyomozásaikkal ?, gyakorlati mezőn felnőtt tapasztalás karjai alá nyúlva, az igaz irányt kijelölni. Illy gyakorlati irányban nyomozó tudományos szellemet költeni, s a gazdászati tanintézetek dicső feladata. De valljon addig, mig földmivelő hazánknak gazdászati tanintézetekben olly sivatag tévéin a még csak elvetendő magvakról az értelmiség fája felsarjadzik, tétlen pangásban heverjen az életrevaló erő ? s kezeinket zsebre dugva nézzük mezőgazdaságunk lassú sorvadását? A felelet, azt tartom, sokkal egyszerűbb , semhogy azt fejtegetni szükség volna , s ezúttal csak azt jegyezzük meg, mikép bármerre forduljunk, bár minő rendszert válaszszunk gazdálkodásunk alapjává , a kívánt czél valósulása attól föltételeztetik milly tapintattal és ismerettel kezdjük és folytatjuk vállalkozásunkat. Mielőtt tehát fiatal birtokosaink gazdaságuk kezelését elfoglalnák, igen kívánatos volna, hogy a kellő eljárásra szükséges elvek s tapasztalatok gyűjtése végett, egy pár évet rendszereresen folytatott gazdaságokban tölteni ne vonakodnának, annál is inkább, minthogy ernyedetlen akarat s kitörés mellett, korszerű olvasmányok által a szükséges ismeretek birtokába jutni épen nem lehetetlen ugyan , de ezeknek helyes és biztos alkalmazását csak a gyakorlati téren lehet megtanulni. Ez utóbbi tekintet nem eléggé méltányoltatván, azon nagyon is gyakori eset adja magát elő, hogy sokan felületes ismereti eszméktől vezéreltetve, csak a naponkénti hasznot tartják szem előtt, vagy egyes ágát emelik ki a gazdaságnak , az összes jövedelem rovására; mások pedig nem a közhasznot, hanem saját szenvedélyüket veszik zsinórmértékül. Vannak, kik idegen szokások, viszonyok meghonosításával bajlódnak, felejtve , hogy az üvegházban erőltetve tenyésztett növény fentartása vajmi sok költséggel van összekötve, s a siker mind a mellett is örökös véletlenségtől függ. Legnagyobb hiány gazdálkodó birtokosainkban a jószágkezelés körüli felületesség. De ez nem is lehet másként, mert hol az egyes gazdasági ágakról hiányzik az ismeret, mint lehetne a jószágkezelés tökéletes , holott ez a külön ágakbani jártasságnak gyálpontját képezi. Azon fiatal birtokosok tehát, kiknek jószágaik terjedelme külön kezelő tisztet tartani nem engedi, legjobban cselekednének, ha az országban létező rendezett gazdaságokba mennének gyakorlatra. Jószágigazgatóink közt számosan vannak, kik gazdasági intézetekben nyerve kellő alapot, az élet tanulságos mezején pedig gyakorlati eljárásban ügyességet , — mindazon elméleti s gyakorlati kellékekkel ellátvák, mik egy rendszeresen vezetett gazdaságban másokra tanulságosak lehetnek. Ez eszme nem új; ehhez hasonlót mivel tett Némethen értelmesb birtokosai is, kivált — a mi viszonyainkhoz legközelebb álló Mecklenburg, Holstein és Pomeránia tartományokban, hol alig van reá példa, hogy birtokos jószágát kezelés végett átvenné, mielőtt egypár évig gyakorlaton ne lett volna. Itt a rendezett gazdaságok mindannyi képző intézetek gyanánt szolgálnak, s ritka eset, hogy illy jószágokon folyvást több fiatal gyakorló birtokos ne tartózkodnék. S ha valami kívánatos van e szerény nyilatkozatban, úgy az abból áll, hogy egyrészt a gazdasági ismeretekben magukat gyarapítni kívánó fiatal birtokosok minél számosabban seregeljenek öszsze az országban létező derék jószágigazgatók szárnyai alatt; másrészt pedig — utóbbiak szíveskedjenek illy viszonyok kötésére való készségüket e lapok utján a gazdaközönséggel tudatni. ,.1) B. I. mézetek az osztrák-német vámszövetségről mezőgazdasági tekintetben. ") Mezőgazdaság teszi a nemzeti jólét egyik tényezőjét, sőt az képezi alapját az egésznek elanynyira, hogy annak állapotjáról szokták a népek miveltségi állását s anyagi vagyonosságát megítélni. Még nálunk sincsenek a mezőgazdasági erők kielégítő fokra fejlődve, mit főleg a hiányos nevelésnek, csekély tőkéknek, a földesúri kötelékek és ezekből folyó terheknek kell tulajdonítani. A földbirtok teljes felszabadítása után, s mindazon jótéteményekkel, mik az alkotmányos kormányzattal járnak, lassan kint majd e téren is javulni fognak viszonyaink; ámde, valamint a gyár-és műiparnál nyereség feltételezi a haladást, úgy a földmivelő is csak akkor fogja örömmel űzni fáradságos munkáját, ha utána nemcsak eltengődhet, hanem * * *) A szerkesztőség teljesen osztván a felszólítás korszerűségét, s a kitűzött czél hasznosságát, szívesen ajánlkozik hasonló viszonyok kapcsolására közvetítőül, s óhajtja hazafiailag : bár találkoznék e felhívás mindkét részről mennél élénkebb felkarolásra. Szerk. *3 A jeles „Oekonomische Neuigkeiten“ czímű gazdasági folyóiratból közöljük e figyelmet érdemlő értekezést, némi észrevételekkel. Szerk. 2) Ezek már megszűntek. Szerk.