Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1856-07-24 / 30. szám
Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két iv. Előfizetési díj : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor hasitott sorának egyszeri beigtatása 3 pkr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésben (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1856. Julius 24. VIII—dik évi folyam második fele. „ Hoznintc mezőgazdaságaunkba mielőbb helyes arányokat.” TARTALOM: A párisi kiállítás ügyében. XIX. XX. — Újra meg újra juhtenyésztés. (Vége.) — Mac-Cormick aratógépe. —Eszmék a gazdasági számvitel elemző alakjáról. (Folyt. T. I.) — Vázlatok a szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztésről , az austriai birodalomban (Folyt.) — Gazdasági állapotok a vidéken. — KERTÉSZET: Szőlészet. Folyt. (Dr. Entz.) — TÁRCZA : Egyesületi működések. — A „Borászati közlemények“ ügyében. — Pest város igazgató főorvosának 1856-dik évi, junius havi meteorologiai és egészségügyi hivatalos jelntéséből. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. A párisi kiállítás ügyében. Karlsbad, 1856. julius 10. XIX. Ötödik csoportbeli, vagy veres marhák : a) a devon és sussexi faj, Angliából; b) a voigtlandi, Szászországból; ej az angeli, Slezwigből; végül d) a flamandei, Francziaországból. Leveleimben, mindezen fajok már jellemezvék. E helyen róluk hát csak némi átalánosságokat. Tejelő faj mind a négy; nagyság- és testalkatra nézve azonban, közöttük nem csekély a különbség. Az elsőséget tétovázás nélkül, a franczia flamandei fajnak adom,melly a mellett,hogy igen jeles tejelő,hústermelésre,sőt munkára is nagyon alkalmatos. Második helyre teszem a devon és sussexi fajt, melly termetre középszerű, s kitűnő hús- és jó tejtermelő ; harmadikra, a csinos és takaros, s mindenre egyaránt alkalmatos voigtlandit ; végül minden tekintetben utolsónak az angeln fajt, melly a többihez képest, főleg azért, mert tartása és hazája szegény, nagyon is messze áll. E fajok mind tiszta veresek, és csupán a flamandeinál fordulnak elő néha apró, fehér foltocskák a tölgy körül, a hason, s kivételkép a fejen is, olly csekélyek azonban ezek, hogy miattuk az állat szinezete, teljesen veresnek tekinthető. Ez ime ismét egy ollyatén csoport, melly egyenlő tartás, égalj és földtani befolyások mellett, igen hamar magára vehetné a typus egységét. Hatodik csoportbeli, vagy is sötét veres marhák, fehér hússal, fővel és csíkkal a háton : a) a herefordi faj, Angliából; b) a czillerthali, Tirolból; c) a breitenburgi Holsteinből ; végre d) a sallersi, Francziaországból. Legjelesebb marha ezek közt: a hústermelésre kitűnő herefordi faj ; ezt követi, a csinos, takaros, erős és zömök czillerthali faj, melly a mellett, hogy könnyen gyarapszik húsban, tejet is jól és jól terem; ehhez csatlakozik a sallersi faj, melly tulajdonságaira nagyban egyezik a czillerthalival; legvégül jön pedig a breitenburgi tejelő faj, mellynek azonban tökéletesebb alakulásához szintén csak jobb és gazdagabb tartás kivántatnék. Hetedik csoportbeli, vagy is világos sárga marha, fehér foltokkal és hassal, az egyetlen alderney faj volt Angliából, melly mély és sovány testével, kiálló csípejével, nagy tőgyeivel, s teljesen tehénszerü habitusával, igen feltűnően jellemezte magát, és tejelési rendeltetését. Hasonló színezetű marhát, az egész kiállításban nem találtam többet; testállását igen is, csaknem teljesen azonosat, a hollandi és polderi fajokban. Nyolcadik csoportbeli, vagyis fekete marhák voltak: a) az angus-galloway s aberdeen faj, Angliából : b) a kerry, ugyanonnan ; c) a duxi, Tirolból. Legjellemzetesebb ezek közt az angus-faj, melly hústermelési szempontból, a világ egyik legremekebb állata, s melly a többitől, túlnyomó termetességén kívül, szarvtalansága által is, élesen megkülönbözteti magát. Ellenben, annál nagyobb a rokonság, a kerry és duxi fajok közt, mert mindketten apró testű, rövid lábú, zömök és húsos állatok , s tejelés- és húsra nézve egyaránt alkalmatosak. Kilenczedik csoportbeli, vagyis fekete- fehér -farka marhák: a) a hollandi faj, s részben b) a freiburgi faj, meg Schweizbe, c) a berni faj ) d) a jüttlandi faj Dániából; végül f) a bretonnei faj Francziaországból. Ezen fajok, kisebb nagyobb mértékben, mind főleg tejelésükről jelesek, fontosak ; sőt közülök néhányan, lehet mondani, páratlanok. A hollandi tehén p. o. a világ első tejelő marhája; a bretonnei apró jószág pedig, a maga szegény hazájában, alkalmasint azon egyetlen állat, melly ott még tejet termelhet. A két schweizi faj is, szintolly jeles tejelő, mint hustermő; a jüttlandi végül, kopár legelője miatt, elég gyarló alakot mutat ugyan, azonban meg lehet rajta ismerni, hogy gazdagabb tartással, tejre nézve, sokra lehetne menni vele is. Ismertetett fajok közül, a három első igen nagy, termetes ; ellenben e két utolsó, annál kisebb, s feltünőleg apró a bretonnel. Mindamellett, avatott szemnek lehetetlen első pillanatra észre nem venni ama nagy hasonlatosságot, melly testalkatra nézve, p. o. a nagy hollandi s a parányi bretonnei marha közt van. Ugyanazon alak, két különböző scála szerint! S ezekhez, szikárságra nézve, nagyban hasonlít a rendkívüli sovány jüttlandi faj is. — A freiburgi és berni marha ellenben, a hegyes és gazdag schweizi legelőknek megfelelőleg, egyátalában nem sovány; sőt inkább, lehet mondani, hogy feltünőleg izmos, csontos és húsos. De e fajoknak színe sem állandó, mi arra mutat, hogy azok nem egészen tiszták. Csaknem annyi közöttük a veres-fehér, mint a fekete-fehér. Szintolly joggal sorolhatok hat ezek a következő csoporthoz is. Tizedik csoportbeli, vagyis veres-fehér-tarka marhák : a) az agri faj, Angliából; b) a freiburgi és berni fajok, Schweizból; c) a pinzgaui faj, Salzburgból; d) a cseh- és morvaországi marhák egy része; e) a holsteini (polderi) faj ; 30