Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1861-06-30 / 26. szám

402 adja az Isten, hogy úgy legyen) ki fog vándorolni kül­földre, mi annál károsabb, miután nemzeti iparunk csekély állapotánál, s más viszonyoknál fogva már századok óta mindig több pénz megy ki, mint a mennyi jő be, minek következtében már is majdnem koldusbotra jutottunk. Ha ennek ellenében az állíttatik, hogy nagy szerencsé­nek tekinthető, ha forgalmi tőkénk rögtön oly nagy összeg­gel szaporíttatik, akkor azzal felelhetek, hogy 10 percentes kamatozást feltéve, az egész összeg 10 év múlva, ha meg­marad a mostani agro, úgy 6 vagy 7 év múlva vissza lesz fizetve, s a­mi ezentúl fizettetik, az valódi veszteség hazánkra nézve, melyet csak úgy lehet kikerülni, ha ezen évenkénti kamatot bizonyos, még közelebről megfejtendő értelemben mások által fizettetjük. Ezen igénynek nem felel meg a bi­zottmány terve, s ezért nem lehet azt feltétlenül elfogadni. A bizottmányi terv szerint t. i. előlegesen csak Kassa köttetnék össze Pesttel, s ezen vasútnak a galicziai vasútig való folytatása jövőre h­alasztatnék .*) így tehát legközelebbi években csak a belforgalom fogna emeltetni, és csupán sa­ját honunk egyes vidékei között létesíttetnék könnyített közlekedés: ez emelné ugyan az illető vidékeket és felrázná azokat a tétlenségből, de azoknak pénzbeli erejét a külföld irányában nem növeli, hanem közvetítve csökkenti, mert mégis csak ezek együtt fizetik a nagy tőkének milliókra terjedő kamatját a­nélkül, hogy erre a külföldről a legki­sebb összeg is befolyna. Máskép állana a dolog, ha ezen két vidék, vagy az egész haza tulajdon pénzén állítaná ki ezen vasutat, akkor oly áldást terjesztene az a hazára, melynek nagyszerűségét csak gyaníthatni, mert az efféle vállalatok többi kellékein kívül megfelelne akkor az egyensúly azon átalános termé­szeti törvénynek, melyet a víznek a földön való keringé­sében látunk legegyszerűebben, s a legnagyobb mértékben kifejezve. Tudjuk, hogy a víznek nagy tartója a tenger, eb­ből folyvást való elpárolgás által megszámolhatlan utakon és láthatatlan parányokban felszáll a levegőbe és elterjed az egész földön, enyhítvén a nap sugarainak hevét és még több más tekintetben hasznot hajtván, ha aztán eső, harmat, sat. alakjában lehull, termékenyíti a földet, s miután itt is meg­tette áldást terjesztő, s éltető hatását, összeszivárog egyes forrásokban, patakokban, folyókban, s lesiet ismét a ten­gerbe, hogy újra megkezdje azon áldásos körútját. Ehhez hasonló legyen a pénznek forgása is ; ennek is megvan a nagy tengere, t. i. Angolország, Hollandia, s a külföld más tartományai, ha azon pénzösszegből, mely ottan kereskedés útján összegyűlt, és mely most ismét kiszivárog a világ többi részeibe, reánk is jut egy kis rész, hálával fo­gadjuk; de ha ez oly körülmények között történik, hogy (a vasút 10 percentes kamatozását feltéve) már tíz év múlva visszasietett az egész összeg a nagy tartóba, úgy ha ezen mű­tét folytattatik a nélkül, hogy ezen veszteség máshonnan pótoltatnék, hazánkat bizonyos kiszámítható idő lefolyta alatt, a víztől kölcsönzött példában kifejezve Saharává ala­kítjuk át. Nem akarok ezzel a tervezett vasút építése ellen ki­kelni, hisz nem azt tekinthetjük feladatunknak, hogy egy hasznos dolgot, mert kárt is hozhat, meg ne kezdjünk, ha­nem azt, hogy törekedjünk ezen kárt kisebbíteni, sőt ha­szonra átváltoztatni, ez pedig a kérdéses vasútnál igen köny­­nyen eszközölhető, ha azt a galicziai vasúttal csatoljuk össze, és­pedig nem a messze jövőben, hanem mindjárt, szükséges­nek vélem, hogy ez már a tervben is határozottan, s felté­telül kimondassék, mert ha ez nem történik, akkor mate­riális vagy politikai akadályok közbejötte által elhalasztat­­hatik ezen életkérdés megoldása a távol jövőre is, mialatt mindinkább elsülyednénk az elszegényedés örvényébe. Azon kérdésre, hogy valóban oly nagy hasznot hajta­­na-e a galicziai vasút, igennel felelhetünk, ezáltal ugyanis piaczot nyitnánk a felső magyarországi iparterményeinknek Galicziában és Oroszországban; úgy hiszem nem csalódom, ha a kivitelre alkalmas termények közül első helyre teszem a vasat, mely mellett a kőszén, üveg, porczellán, tűzálló agyag, papír, nickel s más érczek, az ásványvizek s más ter­mények jelentékeny helyet foglalnak el. Már az eddig elő­sorolt termények is igen fontosak, de mindezeknél nagyobb hasznot hozna a magyar bor kivitele, mert az alatt, hogy amazok kivitele csak a legközelebbi vidékek szükségle­teire lenne megszorítva, a magyar bor szállításának határa éjszak felé csak ott létezik, hol megszűnik a műveltség és európai jólét. A galicziai vasút hozza különösen Tokaj hegy­alját legközelebb és legolcsóbb érintkezésbe egész Lengyel- Orosz- és Németországgal, végre a Vistula folyó segítsé­gével a keleti tengerrel, ezáltal Dániával és Svédhonnal Meg vagyok győződve, hogy csak ezen egy áruczik­­künk megérdemli, hogy a vasutat mindjárt folytassuk Ga­licziáig. Hiszen eleget panaszkodtunk, hogy a magyarnak nincs piacza, mert a bécsi kormány a vámbeli viszonyok rendezésénél nem gondoskodott a magyar bor érdekeiről; ha már most itt van az alkalom, hogy egyik legfontosabb terményünknek megnyithassuk az annak megfelelő legter­mészetesebb piaczot, úgy el ne mulasszuk ezen alkalmat, ne essünk magunk saját érdekünk ellen oly hibába, melyet másokban kárhoztatunk. Ezt azonban most, miután a terv el van készítve, csak úgy érhetjük el, ha az egész borász közönség, mint hazafias kötelességet követeli az ő érdekeinek tekintetbe vételét, vagy­is a galicziai vasút építését. Ha ez megtörténik, akkor a ha­zánkba befolyó nagy pénztömeg nemcsak nem hozand ké­sőbb kárt, hanem azt a legnagyobb áldásban részesítendi , mert a mellett, hogy a külföldre küldött kamat évenként visszatérül más után, t. i. a kivitel által, a belforgalom, ez­zel a vállalkozási s kereskedelmi szellem, s így a kivitel maga is, s következésképen a nemzeti gazdagság, műveltség s jólét növekedni fog. Mindezeken kívül tekintetbe kell vennünk még azt is, hogy a magyar-északi vasútnak a krake-lembergi vasútig való folytatása által, majdnem egyenes vonalban lesz Galiczia s Oroszország közel fekvő része az adriai tengerrel össze­kapcsolva, természetes azért, hogy ezen tartományok afrikai s részint amerikai s ázsiai czikkekben való szükséglete ezen után fog fedeztetni, miáltal a vasút jövedelmezése a több utazó által a fővárosunk és számos honi fürdőhelyeink *) Meg kell itt jegyeznem, h­ogy ugyanezen tekintetben felszó­laltam már a vasárnapi értekezleten, mire azon megnyugtató választ nyertem, hogy a terv szerint a vasút Galicziáig való folytatása úgyis fő dolognak tekintetik; úgy látszik azonban, hogy ez mégis csak mellékes dolognak vétetik, miután a legelterjedtebb hírlapok tudósításaiban ezen Ga­licziáig való folytatás nem is említtetik. Ezért csak h­azafias kötelességem érzetének engedek, midőn ezen ügyet újra megpendítem.

Next