Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1861-06-30 / 26. szám
402 adja az Isten, hogy úgy legyen) ki fog vándorolni külföldre, mi annál károsabb, miután nemzeti iparunk csekély állapotánál, s más viszonyoknál fogva már századok óta mindig több pénz megy ki, mint a mennyi jő be, minek következtében már is majdnem koldusbotra jutottunk. Ha ennek ellenében az állíttatik, hogy nagy szerencsének tekinthető, ha forgalmi tőkénk rögtön oly nagy összeggel szaporíttatik, akkor azzal felelhetek, hogy 10 percentes kamatozást feltéve, az egész összeg 10 év múlva, ha megmarad a mostani agro, úgy 6 vagy 7 év múlva vissza lesz fizetve, s ami ezentúl fizettetik, az valódi veszteség hazánkra nézve, melyet csak úgy lehet kikerülni, ha ezen évenkénti kamatot bizonyos, még közelebről megfejtendő értelemben mások által fizettetjük. Ezen igénynek nem felel meg a bizottmány terve, s ezért nem lehet azt feltétlenül elfogadni. A bizottmányi terv szerint t. i. előlegesen csak Kassa köttetnék össze Pesttel, s ezen vasútnak a galicziai vasútig való folytatása jövőre halasztatnék .*) így tehát legközelebbi években csak a belforgalom fogna emeltetni, és csupán saját honunk egyes vidékei között létesíttetnék könnyített közlekedés: ez emelné ugyan az illető vidékeket és felrázná azokat a tétlenségből, de azoknak pénzbeli erejét a külföld irányában nem növeli, hanem közvetítve csökkenti, mert mégis csak ezek együtt fizetik a nagy tőkének milliókra terjedő kamatját anélkül, hogy erre a külföldről a legkisebb összeg is befolyna. Máskép állana a dolog, ha ezen két vidék, vagy az egész haza tulajdon pénzén állítaná ki ezen vasutat, akkor oly áldást terjesztene az a hazára, melynek nagyszerűségét csak gyaníthatni, mert az efféle vállalatok többi kellékein kívül megfelelne akkor az egyensúly azon átalános természeti törvénynek, melyet a víznek a földön való keringésében látunk legegyszerűebben, s a legnagyobb mértékben kifejezve. Tudjuk, hogy a víznek nagy tartója a tenger, ebből folyvást való elpárolgás által megszámolhatlan utakon és láthatatlan parányokban felszáll a levegőbe és elterjed az egész földön, enyhítvén a nap sugarainak hevét és még több más tekintetben hasznot hajtván, ha aztán eső, harmat, sat. alakjában lehull, termékenyíti a földet, s miután itt is megtette áldást terjesztő, s éltető hatását, összeszivárog egyes forrásokban, patakokban, folyókban, s lesiet ismét a tengerbe, hogy újra megkezdje azon áldásos körútját. Ehhez hasonló legyen a pénznek forgása is ; ennek is megvan a nagy tengere, t. i. Angolország, Hollandia, s a külföld más tartományai, ha azon pénzösszegből, mely ottan kereskedés útján összegyűlt, és mely most ismét kiszivárog a világ többi részeibe, reánk is jut egy kis rész, hálával fogadjuk; de ha ez oly körülmények között történik, hogy (a vasút 10 percentes kamatozását feltéve) már tíz év múlva visszasietett az egész összeg a nagy tartóba, úgy ha ezen műtét folytattatik a nélkül, hogy ezen veszteség máshonnan pótoltatnék, hazánkat bizonyos kiszámítható idő lefolyta alatt, a víztől kölcsönzött példában kifejezve Saharává alakítjuk át. Nem akarok ezzel a tervezett vasút építése ellen kikelni, hisz nem azt tekinthetjük feladatunknak, hogy egy hasznos dolgot, mert kárt is hozhat, meg ne kezdjünk, hanem azt, hogy törekedjünk ezen kárt kisebbíteni, sőt haszonra átváltoztatni, ez pedig a kérdéses vasútnál igen könynyen eszközölhető, ha azt a galicziai vasúttal csatoljuk össze, éspedig nem a messze jövőben, hanem mindjárt, szükségesnek vélem, hogy ez már a tervben is határozottan, s feltételül kimondassék, mert ha ez nem történik, akkor materiális vagy politikai akadályok közbejötte által elhalasztathatik ezen életkérdés megoldása a távol jövőre is, mialatt mindinkább elsülyednénk az elszegényedés örvényébe. Azon kérdésre, hogy valóban oly nagy hasznot hajtana-e a galicziai vasút, igennel felelhetünk, ezáltal ugyanis piaczot nyitnánk a felső magyarországi iparterményeinknek Galicziában és Oroszországban; úgy hiszem nem csalódom, ha a kivitelre alkalmas termények közül első helyre teszem a vasat, mely mellett a kőszén, üveg, porczellán, tűzálló agyag, papír, nickel s más érczek, az ásványvizek s más termények jelentékeny helyet foglalnak el. Már az eddig elősorolt termények is igen fontosak, de mindezeknél nagyobb hasznot hozna a magyar bor kivitele, mert az alatt, hogy amazok kivitele csak a legközelebbi vidékek szükségleteire lenne megszorítva, a magyar bor szállításának határa éjszak felé csak ott létezik, hol megszűnik a műveltség és európai jólét. A galicziai vasút hozza különösen Tokaj hegyalját legközelebb és legolcsóbb érintkezésbe egész Lengyel- Orosz- és Németországgal, végre a Vistula folyó segítségével a keleti tengerrel, ezáltal Dániával és Svédhonnal Meg vagyok győződve, hogy csak ezen egy áruczikkünk megérdemli, hogy a vasutat mindjárt folytassuk Galicziáig. Hiszen eleget panaszkodtunk, hogy a magyarnak nincs piacza, mert a bécsi kormány a vámbeli viszonyok rendezésénél nem gondoskodott a magyar bor érdekeiről; ha már most itt van az alkalom, hogy egyik legfontosabb terményünknek megnyithassuk az annak megfelelő legtermészetesebb piaczot, úgy el ne mulasszuk ezen alkalmat, ne essünk magunk saját érdekünk ellen oly hibába, melyet másokban kárhoztatunk. Ezt azonban most, miután a terv el van készítve, csak úgy érhetjük el, ha az egész borász közönség, mint hazafias kötelességet követeli az ő érdekeinek tekintetbe vételét, vagyis a galicziai vasút építését. Ha ez megtörténik, akkor a hazánkba befolyó nagy pénztömeg nemcsak nem hozand később kárt, hanem azt a legnagyobb áldásban részesítendi , mert a mellett, hogy a külföldre küldött kamat évenként visszatérül más után, t. i. a kivitel által, a belforgalom, ezzel a vállalkozási s kereskedelmi szellem, s így a kivitel maga is, s következésképen a nemzeti gazdagság, műveltség s jólét növekedni fog. Mindezeken kívül tekintetbe kell vennünk még azt is, hogy a magyar-északi vasútnak a krake-lembergi vasútig való folytatása által, majdnem egyenes vonalban lesz Galiczia s Oroszország közel fekvő része az adriai tengerrel összekapcsolva, természetes azért, hogy ezen tartományok afrikai s részint amerikai s ázsiai czikkekben való szükséglete ezen után fog fedeztetni, miáltal a vasút jövedelmezése a több utazó által a fővárosunk és számos honi fürdőhelyeink *) Meg kell itt jegyeznem, hogy ugyanezen tekintetben felszólaltam már a vasárnapi értekezleten, mire azon megnyugtató választ nyertem, hogy a terv szerint a vasút Galicziáig való folytatása úgyis fő dolognak tekintetik; úgy látszik azonban, hogy ez mégis csak mellékes dolognak vétetik, miután a legelterjedtebb hírlapok tudósításaiban ezen Galicziáig való folytatás nem is említtetik. Ezért csak hazafias kötelességem érzetének engedek, midőn ezen ügyet újra megpendítem.