Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1861-05-05 / 18. szám

■ Pest, 1861. május 5. és XIII. évi folyam első fele. LAPOK 6 A Z D A L . Figyelmeztetés. Lapjainkra még folyvást előfizethetni; az eddigi szá­mokkal is szolgálhatunk, uj évtől kezdve teljes pél­dányban. Államgazdászati tanulmányok. (A föklmiveléssel kapcsolatban.) IV. A munka-megosztás. Midőn a munkáról és a munka­megosztásról van a szó, koránsem kell gondolni, h­ogy ezen szép tulajdonok egye­dül csak az egyes emberi foglalkozásra szorítkoznak, mert a gazdaságok­r­a szélesen kiterjedt gyárüzlet, sőt a köz­gazdaság ép úgy munka által állítja elő jövedelmét, mint bármely egyes napszámos; — csakhogy a gazdaságoknál és gyárüzletnél több emberek a munkások, a kik egy czélra összeműködnek, mig a közgazdaságnál az összes népesség a munkatényező. De mindazáltal ezek részletben vagy észvezetben és azon törvényeknek vannak alávetve, mint az egyes munká­sok : — vagyis : Az egyes gazdaságokra — a gyárüzletre, sőt a köz­gazdaságra nézve szintén az a haladás törvénye, hogy „nem azt kell munkálni, a­mire szükségünk van, hanem azt, a­mi legtöbb hasznot hoz! Ez a haladásnak a természettel öszhangzó egyszerű törvénye: — ez az anyagi jólét rendíthetetlen alapja; — és ez a cultura és civilisatio egyik leghatalmasabb közege, mert ez a folytonos érintkezés és súrlódás világpiacza. A munka­megosztás tehát minden egyes gazdaságnak — minden üzletnek, sőt magának a közgazdaságnak, ép oly természetes alapja, mint az egyes emberi foglalkozásnak Mint feljebb mondottuk, a munka­megosztásnak egyik legnemesebb, sőt magában a titkos természetben fogamzott indoka : az egyéni hajlam és hivatás, mely minden egyes halandó pályafutását oly bölcsen kijelöli. Nem kell azonban gondolni, hogy a hajlam és hivatás egyedül csak az emberi munka­megosztás irányadója és se­gélyezője, mert a természetnek ezen bölcs útmutatása ép úgy kijelenti magát a földmivelés egyszerű mesterségében, csak valamint a közgazdaság szövevényes tömkelegében ; fel kell ismerni! Hanem a cultura és civilisatio a felvilágosodottság né­pet boldogitó temérdek áldásai között, egyszersmind az ál­tanokat és a különczködők túlcsapongó furfangosságait is megtermi; — valamint a legszebb tisztabuzában is nem ritkán fölveri magát a konkoly és vadócz. — És ezen kü­lönczködők és álpróféták tudákosságaikkal a bölcseség kö­rét soha sem magában a természetben, hanem azonkívül saját bűvös mesterségükben keresik; és a tiszta tudományt megvetve — vagy legalább nem értve — álutakon és sötét tömkelegekben botorkálnak, azon nyomorult hitben , hogy ők természetfeletti csudákat fognak előidézni. Szegény tévelygők! — de szegényebbek azok, akik ily világámitóknak áldozatul esnek, mert sokszor firél-fira, sőt nemzedékről-nemzedékre rabjai és áldozatjai az áltanoknak, melyeknek sűrű ködfátyolát, a ragyogó nap tiszta verőfénye századokon keresztül alig képes szétoszlatni és felvilágo­sítani. És ez annyival szomorúbb jelenség, mert az emberi­ség annyi századokon keresztül a mysticismusba oly annyira bele­neveltetett, hogy a természetes és természetellenes meg­különböztetése feletti tiszta ítéletét, még a mai felvilágo­sodott korszakban is csak alig képes visszanyerni. Valóban a tudomány olyan , mint a mindennapi ital, mely ha tiszta forrásból meríttetett, éltet és frissít! — de ha a ch­arlatanság bürköt facsart belé , bédít és eltántorít-ily veszélyes áltudomány volt, hogy jelenleg egyebet ne említsek, V­ Károly császár merkantilismusa, melynek hosszú átkát — a vadvámokban és a zárrendszerben — imitt amott még ma is nyögjük. Nincs oly kis gazdaság — nincs oly terjedelmes ura­dalom — nincs oly szoros ország, melynek meg ne volná­nak a természet által indikált saját terményei; — csak fel kell azokat ismerni, és nem kell rajtok túlcsapongani. Ezen helyhez — vidékhez, sőt tartományokhoz kötött sajátlagos termények azok, a melyek a legolcsóbb munkával a legnagyobb tiszta hasznot hozzák! A gazdaságnak tehát első hivatása területe termő haj­lamát és hivatását alaposan felismerni, és egyedül csak a természet által indikált czikkek termelésére szorítkozni. — A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden vasárnap két­ tömött íven. Előfizetési dij : egész évre 10 ft, félévre 5 ft, negyed évre 2 ft 50 kr ujpénzben Hirdetési dij kétszer hasároozott sorért 10 ujkr.­­ ,,Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Szerkesztősei a M. Gazd. Egyesület köztelkén­­ (üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők.­­ Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál , a­­­­ szerkesztőséghez utasítandó bementett levelekben. 18

Next