Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-10-18 / 42. szám
I Fest, 1871. October 18. XXIII. évfolyam II. fele. Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.* Szerkesztőség: A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden szerdán 2 tömött iben. Előfizetési díj: Egész évre 10 frt, fél évre ||■ 5 frt. negyed évre 2 frt 50 krt. é. a M. Gazd. Egyesület köztelkén is (üllői út 12. szám), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők, lapjaink hirdetéseket is közölnek. telken, vagy a könyvkereskedésekben. 1 Vidéken , minden m. kir. postahivatalnál, a szer- r .kesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Lapunk jul.—sept. évnegyedei előfizetése sept. hó végével letelvén, tisztelettel kérjük előfizetőinket az oct.—deczemberi megrendelés mielőbbi eszközlésére, hogy a lap küldése késedelem nélkül történhessék. Szerk. Erdély borászatáról.*) A harmadik kérdés, melyet a gazdasági egylet a tisztelt gyűlés bölcs megfontolása alá bocsátott, s bevezetését csekély személyekre bízta, következőleg lett formulázva. Az ötvenes évek óta behozott külföldi szőlőfajok minő előnyöket vagy hátrányokat mutatnak fel borvidékek szerint, termékenység, boraik kiváló sajátságai s árkülönbség tekintetében a honi fajtákból nyert borainkkal szemben? s váljon az uj mivelési rendszerek egyszerűsített honi mívelésnél ajánlatosabbnak mutatkoznak-e? egyszerűsítve e kérdésnek két ága van: 1. Hogy váljon importált fajainkkal egészben véve jó úton járunk-e ? 2. Kell-e szőlőmivelési rendszerünkön változtatni, vagy csak a meglevőt okszerűebben kezelni ? Mielőtt a kérdések derekára szállanék, legyen szabad párhuzamot vonni borászati iparunk jelen és 20 év előtti állása közt 20 év előtt azt mondták rólunk: „ez a civilisatio határszéle.“ iparunk, mezőgazdaságunk, borászatunk ismeretlen mélység voltak. Most van nemcsak földiratilag, van nemzetközileg érvényes s elismert magyar monarchia, van magyar borászati ipar, van világtárlatokon, kereskedelemben elismert magyar bor. 20 év előtt édes magunkon kívül, kik borunkat megtermesztettük, s el is költöttük kisebb és nagyobb adagokban, senki sem tudta, termel-e a kökényen kívül Erdély valami bogyós gyümölcsöt, termel-e Erdély valami borfélét is ? legfeljebb a lengyel zsidó nézett be egyik-másik pinczébe, s kiválogatva potom árba termésünk legjavát, szakállába nevetve odábbállt, a termelőnek hagyván az idomitlan lőrét elkölteni a hazáért és saját egészségéért. Most a Kárpátokon túl is neve van borainknak, s azzal a figyelmeztetéssel, hogy istenért csak jól kezeljük borainkat, mert ezer k.kincs rejlik azokban, a megrendelők kívánalmainak is alig tudunk eleget tenni, s 20 év előtt valamint sok mindenben, ezoptos faj voltunk borászati iparunk terén is, s azt hittük, nincs párja annak, amit termelünk, saját fajtáinkkal s készletünkkel megelégedve, nem a magunk belátását, a másokét hoztuk kétségbe, nem törődve azzal, vagyonosodásunk rovására akarunk-e okosabbak lenni másoknál ? Most a szükség s tapasztalás iskolájában okulva, termelőink értelmesebb része szakítva az ódon formákkal, a gyökeres reform terére, a fajmivelés rendszerére tért át, megtartani igyekezvén a meglevőből azt, a mi jó, s importálva idegen helyről mindazt, a mi égalji s földtani viszonyainknak megfelel. Az ósdiak megdöbbenvén az értelmiség által aratott siker felett, gondolkozóba esnek s kurtábbra nyiratják, vagy galléruk alá temetik önzésük s önbálványozásuk ezopfjait, s lassan-lassan az értelmiség után kullognak. 20 év előtt a nemes faj termelés és okszerű borkezelés öszhangzatos működése ismeretlen volt hazánkban; megszületett, pinczébe helyeztetett, egyszer vagy sohasem lefejtetett a nemes nedv, s azzal quasi re bene gesta, a kezelés műtéte befejeztetett. Az így kezelt s történetesen exportált borokkal megbukott a kereskedő, de megbukott a termelő hitele is egyszer mindenkorra, s másodízben ugyan nem fordult többé hozzánk a kereskedő tudatlanságunk miatt kijátszott bizalmával. Most nincs értelmes borász hazánkban, aki be ne lássa, hogy a nemes és értékes bor két anyától születik, egyszer értelmes miveléssel a szőlőhegyen, és másodszor sokkal nagyobb processus mellett a pincéében, hogy a legnemesebb nedűnek, mint hegy szülöttjének, a pincze a valódi iskolája, a mely nélkül, mint a legszebb tehetségű ember kellő oktatás nélkül, félszeg és elfogult, a legnemesebb szőlő nedve sem nyerheti meg valódi értékét. Szakértelmes pinczekezelésen keresztül ment boraink fordíták Erdély hazánkra úgy a bel-, mint a külföldi piaczok figyelmét. 20 év előtt helylyel-közzel alig akadt meg egy-egy kis parcella, jól roszul számítva, vagy minden számítás nélkül választott fajszőlővel beültetve, vegyes, kevés jó és sok roszféle fajoktól tarkállottak, s tarkák ma is nagyobb részt szőlőhegyeink; hiányzott tehát a kereskedelem követelésének egyik életfeltétele; egyenlő természetű s jellemű borokat nem tudtunk szolgáltatni. Most ez is máskép van, s a fajnzőlő-tenyésztés előnyéről, ki a bortermelést jövedelmező tőkének tekinti, értelmes gazda szilárdul meg van győződve. Fajborainkkal vívtuk ki, hogy királyhágón túl lakó honfitársaink fehér borainknak elsőséget adnak 42 *) Az erdélyi gazdasági egylet vándorgyűlésen folyó évi October 8-án tartott előadás. ,L. lapjaink mai számában az egyesületi közleményeket.