Geodézia és kartográfia 2013 (65. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1-2. szám - Elhunyt Detrekői Ákos, a BME volt rektora, professor emeritusa, az MTA rendes tagja, a CEU igazgatóságának tagja, Szolnok díszpolgára

Elhunyt Detrekői Ákos a BME volt rektora, professor emeritusa, az MTA rendes tagja, a CEU igazgatóságának tagja, Szolnok díszpolgára 2012. december 18-án életének 74. évében elhunyt a magyar földmérés meghatározó személyisége. Családja, barátai, tudóstársai, tanítványai, mun­katársai és a magyar földmérő- és tér­képész társadalom képviselői vettek végső búcsút 2013. január 11-én a buda­pesti Magyar Szentek Templomában. Búcsúztunk. Búcsúztunk a tudóstól, a mindig segítőkész baráttól. Búcsúztunk attól az embertől, aki közvetlenségével, életszeretetével, hatalmas, széleskörű tudásával és munkabírásával egy éle­ten keresztül szolgálta a magyar föld­mérés ügyét. Detrekői Ákos 1939-ben született. Édesapja 1946-tól haláláig az Állami Földmérés nagy tekintélyű, köztisz­teletben álló munkatársa, különböző beosztásokban vezetője volt. A családi indíttatás, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium szellemisége is jelentős szerepet játszott életpályájának alaku­lásában.. Kitüntetéses földmérő mérnöki okle­velét 1963-ban szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen (akkor ÉKME). Ezt követően a Rédey István professzor vezette Általános Geodézia Tanszékre került és ettől kezdve munkája, mun­kássága egy életre összefonódott az egyetemi oktatással, a kutatással és később az oktatás szervezéssel. A Drezdában szerzett és publikált ipari geodéziai tapasztalatai szemlé­letváltozást hoztak a magyar mérnök­­geodéziában a megbízhatósági vizs­gálatok megalapozottságában, bőví­tésében. A két éves bonni Humbolt Alapítvány és ösztöndíj személyét, szakmai mun­kásságát nemzetközileg is ismertté tette, melynek eredményeként kerül­hetett be a FIG-be, ahol először tit­kárként, majd alelnökként, végül a 6. Bizottság elnökeként dolgozott. Az egyetemi doktori cím megszer­zése után a műszaki tudományok kan­didátusa, majd a műszaki tudományok doktora fokozatot nyerte el. Homoródi professzor javaslatára a Fotogrammetriai Tanszék vezetője lett akkor, amikor a fotogrammetriá­ban világszerte zajlott az analóg foto­grammetriáról a numerikus eljárásra, illetve az analitikus fotogrammetri­ára való átállás. Itt kiválóan hasznosít­hatta a kiegyenlítő számításban szer­zett ismereteit, tapasztalatait. Nem sokkal később, egyetemi tanári kine­vezést kapott, majd kari dékán, és Bíró Péter professzor rektori megbízatásá­nak lejárta után hét éven keresztül az egyetem rektora. Rektori ideje alatt ala­kult meg az egyetemen a Gazdasági- és társadalomtudományi Kar, a Termé­szettudományi Kar. A Magyar Rektori Konferencia elnöke, amikor megkez­dődött a korábban sok fenntartással kísért Bolognai folyamat bevezetése. Tudományos és oktatói munkájának elismeréseként az MTA levelező, majd az akadémia rendes tagjává válasz­tották. Tagja a Bajor Tudományos Akadé­miának, a Modenai Művészeti és Tudo­mányos Akadémiának és az Európai Tudományos Akadémiának. Az ismert, Magyarországon elnyert kitüntetései mellett a német államfő­től vehette át az első osztályú Német Szövetségi Érdemkeresztet, a Finn Oroszlán Lovagrend parancsnoki kitüntetését. Gazdag és széleskörű a publiká­ciós tevékenysége. Első szakmai cikke 1962-ben jelent meg a Geodézia és Kartográfia folyóiratban. Ezt közel 200 cikk, tanulmány, tankönyv követte, ame­lyekből ki kell emelni a „Kiegyenlítő számítások” című tankönyvét, amely máig alapvető mű a magyar geodézi­ában, a „Deformation Measurements” (Joó István professzorral közösen szerkesztett) angol nyelvű kiadványt, a „Bevezetés a térinformatikába”, a „Térinformatika” tankönyvet, amelyek jelentősen hozzájárultak a térinforma­tika hazai elterjesztéséhez. Meg kell még említeni az „Égen-földön infor­matika” című, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (melynek Detrekői Ákos volt az elnöke) által kiadott művet, melynek szerkesztési munkáiban jelen­tős szerepet vállalt. Jelentős és meghatározó szerepe volt főtitkárként, alelnökként, majd nyolc éven át elnökként az MFTTT (koráb­ban a GKE) arculatának kialakításá­ban, szervezett működésének biztosí­tásában. Mint a Geodézia és Kartográfia folyó­irat szerkesztő bizottságának tagja, kri­tikájával, elismerő észrevételeivel segí­tette a lap szerkesztését. Szívesen vállalkozott arra, hogy kuta­tási eredményeit, előadásait a lapunk­ban közreadja. Tisztelt Olvasóink! Csak arra vállalkozhattunk, hogy Detrekői Ákos szakmai életművének csak néhány kiragadott részletét ismer­tessük. 50 éves munkássága igen széles területet ölelt fel. Az alkalmazott geo­dézia, a műszervizsgálatok, az ipari geo­dézia, a megbízhatósági vizsgálatok, a kiegyenlítő számítás, később a távér­zékelés, térinformatika területén elért tudományos eredményei bázisán lép­hetett tovább, egyre rangosabb testü­letek tagságára, vezetésére kérték fel, így az akadémiai tagsága mellett tevé­kenységi köre kiterjedt a műszaki fej­lesztés, a nemzetközi szervezetek (FIG, 2013/1-2­­65. évf.) GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

Next