Mezőgazdasági Mérnök, 1986 (27. évfolyam, 1-11. szám)

1986-01-01 / 1. szám

(Cazd Gépész vizsgatükör Öregek, kicsik és középkorúak Mi újság a vizsgák körül? Ez volt a vizsgaidőszakban tett portyám alapkérdése. A választ elsőként Bakonyi Zsuzsannától, a gépész déká­ni hivatal tanulmányi cso­portvezetőjétől vártam. — Ami az első évfolyamot illeti, a félév során öten véle­kedtek úgy, hogy bele sem vágnak a vizsgaidőszakba, s itthagyták az egyetemet. Hár­man viszont a matematika gyakorlati jegyet nem tudták megszerezni, s ezért ,,helyből” félévismétlésre utasíttattak. De a matematikánál nemcsak a gyakorlati jeggyel van gond, hanem magukkal a vizsgák­kal is. Az orosszal és a me­chanikával is sokaknak gyű­lik meg a baja. A másodévesek legnagyobb akadályának az alapfokú nyelvvizsgává előlépett orosz kollokvium látszik. A harma­dikosok közül a gépelemek vizsgaszűrőijén akadnak fenn a legtöbben; úgy tűnik, a két félév anyagának együttes visszatükröztetése sokaknak gondot okoz. Szendrő profesz­­szor úgy vélekedik, a gépter­vezés alapismereteivel min­denkinek tisztában kell len­nie. A harmadikosoknál most bőven van gond a politikai gazdaságtan szigorlaton is; nem ritka az elégtelen. A végzősök pedig ebben a félév­ben elég sűrűn mennek má­sodszor is üzemszervezés­ből ... — Melyik a favorit évfo­lyam? — A félév eredményei még nem véglegesek. Nyáron a kari átlag 3,26 volt, kiemel­kedett a mostani IV. évfo­lyam, 3,39-es átlaggal. Kamarás György negyed­éves hallgató érkezésemkor éppen Laib tanár úr vallató­asztalánál felelt a traktorok­­autók tanszék laboratóriumá­ban, a beszélgetés hangtónu­sából úgy tűnt: nem lesz gond. — Ötöst kaptam — mondta a vizsga végeztével Gyuri. — Egy számítási példát kellett megoldani — az a beugró —, s két elméleti kérdésre is meg kellett felelni. — Mikor tanultál többet, az egyetem megkezdésekor, vagy most, a vége felé? — Mostanában. Eleinte el­kapott minket a szabadság érzése, és­­sokan lazára en­gedték a gyeplőt. Ötödévre oda jutottam, hogy már szé­­gyenleném a bukást. — A régi hallgatók szeret­ték a traktorok-autók tárgyát, valahogy közelebb áll egy fia­tal gépészhez, mint a többi tantárgy, így van ez most is? — Azt hiszem, igen. Bár én nyolcadik után még nem tud­tam, szakács legyek-e vagy autószerelő. Úgy érzem, a gimnázium nyújtotta haladék után jól döntöttem, hogy ide jöttem. — Túl vagy az Ember ta­nár úrral való randevún? — Elégségessel igen. Mun­kavédelemből közepest, tudo­mányos szocializmusból je­lest kaptam. Lassan végzek a vizsgákkal, de most bocs’, ro­hanok, mert a végleges jegyet Komándi tanár úr írja be... Laib tanár úr Jánosi tanár úrral duettben vizsgáztatott a laborban; az utóbbi éppen a krónikás szeme láttára „rú­gott ki” egy hallgatót. —• Mennyire jellemző ez? — tudakoltam tőle. — Szörnyen sajnálom, a kolléga alapvető dolgokkal nem volt tisztában. Nem sze­retek buktatni, de azért eny­­nyire lezseren sem lehet ven­ni a tárgyat. Nem tudta az SI és a hagyományos mérték­­rendszer átszámítását, nagy­ságrendeket tévedett a számí­tásban, a regulátoros jelleg­görbét Otto motorra akarta felírni. Pedig ez az évfolyam egyébként jól tanul, van egy erős mag, amely húzza a töb­bieket is. . — Ez évben, éppen mert sok ambiciózus fiatal van az évfolyamon, bevezettük a hallgatói előadások rendsze­rét Heten tartottak ilyent, tíz-tizenöt perces időtartam­ban, s ezeken a tanszék tel­jes létszámmal ott volt — vette át a szót dr. Laib La­jos — Próbáltunk a gyakor­latokon is új módszereket al­kalmazni. Bevezettük a szá­mítógépes adatfeldolgozást, ami azt jelenti, hogy a mért motor mellett ott van a kép­ernyő, s a nyomtatón ■ jön ki a mérési jegyzőkönyv. A hall­gató szeme láttára épül fel a jelleggörbe. Ez óriási köny­­nyebbséget jelent, mert nem megy el az idő a számolások­kal, s több marad belőle a görbék értelmezésére. A sikertelen, illetve a le­hetségesnél rosszabbul sike­rült vizsgák egyik okát éppen abban látom, hogy sokan nem beszélik meg egymással, mit is jelent egy irányváltoztatott görbe, s gyakorta csak itt a vizsgán jönnek rá, mit nem tudnak. Hiába. A közös tanu­lás is nagyon fontos. — A számítástechnika ered­ményességének szép példája három negyedéves hallgatónk szereplése — traktorok-autók témából — a számítástechni­kai programbörzén: három második díjat szereztek. — Volt-e az idén egyéb új­donság is az oktatásban? — Bevezettük az önálló hallgatói méréseket. Ez vala­melyest hasonlít a medikusok gyakorlatához, ahol is egy­­egy gyakorlatra való felké­szülés felér egy kollokvium­mal; ha nem tanult a hall­gató, nem tudja elvégezni a mérést. Nálunk a dolognak csak az a szépséghibája, hogy a 8-10 fős csoportokban min­dig vannak gyakorlatiasabb értékűek, azok végzik a mun­kát, a többiek pedig legfel­jebb csak a jegyzőkönyvet ve­zetik .... A C épület első emeletén a felirat: öregek Otthona. Ért­hető hát, hogy kellő tisztelet­tel szólítottam meg szobájá­ban Nyéki Istvánt — alias Csókát —, aki jelenleg a „hadműveleti főnök” beosz­tást is viseli. — Nem a leglazább félévi vizsgaidőszakot éljük, mert hat kollokviumot és négy be­számolót kell letennünk. Je­lenleg még csak a beszámo­lókkal és az üzemeltetéssel végeztem. — Milyenek az eredménye­id? — A határok 2.3 és 3.7, öt­venhat vizsgából csak hat nv-m volt, azok is jobbára még „fiatal” koromban. — A diplomamunka? — Remélem, hogy a jövő hónapban a TDK-konferen­­cián sikerrel szereplünk szo­batársammal, Iván Attila „ve­zérkari főnökkel”, s akkor аг sem lesz gond. Állatgépekből tédékázunk. Csináltunk gáz- és folyadéksugár-szivattyút, ami hígtrágya levegőztetésére szol­gál. Ki is próbáltuk. Biztosan elfogadják, vagy ha mégsem van hozzá közel álló témájú diplomatervkiírás is. — Visszanézve melyik félév volt a legkönnyebb? — A hatodik. — Sokan kibuktak az évfo­lyamból? — Száztíznél többen kezd­tünk, most az idebukottakkal együtt 89-en vagyunk. Az első öt félév nehéz volt. Azt hi­szem, aki nem úgy jön ide hogy „igenis, gépészmérnös leszek”, az egy kisebb megbi­csaklás után itthagyja az egyetemet, s elmegy sok pénzt keresni... — Mi a véleményed, nektel volt könnyebb vagy a mosta­ni alsóbb éveseknek? — A kicsiknek többet kel tanulni. Komolyan! Nézzük hát a „kicsiket”! — Holler Zoltán vagyok Mivel a matektól féltem , leginkább, azt a vizsgát tet­tem le először. Sikerült, kap­tam egy kettest. A szakköze­pes színvonalhoz képest nagy volt az ugrás, s hiányzott , kihagyott egy év is. Volt egy srác, aki nem katonáskodott, rajta még látszott szeptember­ben, hogy nemrégen hagyta abba a tanulást. A szobatárs, Tóth Mihály még nem dicsekedhet a sike­res matekvizsgával. — Eddig nem jött össze. A félévi jegyet is — huszadma­­gammal — nehezen sikerült megszereznem, a vizsgán pe­dig kibuktam. Nehezen fog­tunk neki a tanulásnak a fél­év elején, valahogy úgy „el­folyt” a nap. A középiskolai fejadagot fél óra alatt megta­nultam, de ez nehéz. S el is fáradtam valahogy. — Egy vizsgád sincs még meg? — Egy sem. — De azér­t nem akarod itt­hagyni az egyetemet?! — Dehogyis! Én csinálni akarom, csak fáradt vagyok. Leteszem a vizsgákat, nem vagyok kiégés típus. — Ügy legyen! Bokodi Ferenc Laib tanár úrnál a traktorok-autók tanszéken A SZERZŐ FELVÉTELE Megkérdeztük A könyvesbolt előtti folyo­són járva nagyobb esők, hó­olvadások idején gyakran lát­ni, hogy a mennyezetről csö­pög a víz s a kövezeten tó­csában áll. A januári esős napokon ezt nem tapasztal­tuk. Sikerült megnyugtatóan kijavítani a tetőt, vagy csak a csapadék volt kevesebb? — kérdeztük Tóth Árpád gazda­sági főigazgatótól. — A lapos tetők kátrányo­zását ötévenként ajánlatos felújítaná — kezdte válaszát. — Ez nálunk a tavasszal megtörtént. Novemberig nem is volt semmi baj, de jött az Erzsébet-napi nagy havazás és az azt követő olvadás. A kásás hó eltömte a lefolyónyí­lásokat, és a víz máshol kere­sett utat Nemcsak a könyves­bolt előtt, hanem még több helyen beázott az épület. Mi­vel a víz a bádogrészek alatt folyt be, soron kívül újrabá­­dogozták a tetőket. Az egy­­egy alkalommal lehullott csa­padék mennyisége azóta nem érte el a novemberit, amely a beázást okozta. Bízunk ben­ne, hogy az említett munkák­kal a további kellemetlensé­geknek sikerült elejét venni. (d.) 1986. JANUÁR Hexigazdasági~'4 Hérnéd ) Félidőben a gazdász karon Helyzetkép három tanszékről Január tizedike, péntek. A vizsgaidőszaknak körülbelül a félideje. Jó néhányan vára­koznak itt is, ott is. Mezőgaz­­daságtudományi kari kör­útunk során az eddigi ered­ményekről, tapasztalatokról beszélgettünk, elsősorban ta­nárokkal. AGRÁRGAZDASÁGTAN: Közepesnél jobban Agrárgazdaságtanból már csak néhány utóvizsgázó vá­rakozik a folyosón. Odabent Kovács László éppen a mező­­gazdaságban foglalkoztatottak arányának alakulásáról be­szél, majd hazánk kenyérga­bona-termesztéséről. A másik vizsgázó rezignáltan nézegeti a kihúzott tételt, s néhány sor után lemondóan abba­hagyja a kidolgozását. — Nehéz a tétel? — Nekem igen — súgja vissza. A mezőgazdasági ter­melés értékösszetevőiről, va­lamint a szarvasmarha-te­nyésztés állami szabályozásá­ról, költség- és jövedelmi vi­­­­szonyairól kell szólnia. Kovács László jókedvűen távozik, négyest kapott. Tár­sa is megúszta egy kettessel. Dr. Villányi László adjunk­tus elégedetten lapozgat a ki­mutatások között. — Már csak két utóvizsgá­zó van hátra — mondja. — Eddig száztizenhatan vizsgáz­tak agrárgazdaságtanból. — Milyen eredménnyel? — Az átlag közepesnél jobb volt, bár a szokásosnál töb­ben, tizenhatan kényszerültek utóvizsgára. Akik más tár­gyakból jók, általában ebben is eligazodnak. _Az előadások alapján persze többen azt hit­ték, hogy ez a tárgy könnyű. Pedig nem az. A tanuláshoz kevés a tankönyv, az élet ál­landóan változik, módosulnak a szabályozók is, és az isme­reteket naprakészen kell tud­ni. A gyakorlati munkában, a beilleszkedéshez ezek nélkü­lözhetetlenek. Jelzi ezt az is, hogy a továbbképzések során gyakran kérik az agrárgazda­­ságtani ismeretek erősítését. — Amint láttam, a vizsga szinte kötetlen beszélgetés formájában zajlott. Mindig ezt a módszert követi? — Igen. Előre nem is ad­tunk ki tételeket, hogy a fel­készülés ne legyen tételcent­rikus. A célunk az, hogy a hallgató az összefüggéseket, a témaköröket ismerje. Úgy tű­nik, ezt általában sikerült el­érnünk. Még külföldiektől is hallottam gyönyörű felelete­ket. NÖVÉNYTERMESZTÉS: Mennyire komplex a tudás? A negyedévesek növényter­mesztéstanból komplex vizs­gát tesznek, amely magába foglalja az alapozó tárgyak egy részét is. A földművelés­­tani és növénytermesztéstani tanszéken dr. Antal József professzort kérdeztük: hol tartanak most? — Eddig negyvennyolcan vizsgáztak le, vagyis a hall­gatóknak éppen a fele. Miu­tán ez bázistantárgy, a vizsga három részből áll. Először villámkérdéseket húznak, amelyek csak egy-egy szavas választ igényelnek, aztán té­telt, amelynek az első része mintegy húszperces feleletet kíván. Ez mutatja meg, hogy tulajdonképpen mit tud a hallgató. A második rész két­­három perc alatt megvála­szolható ismereti szintű kér­dés. — Mik az eddigi tapaszta­latok? — A hallgatók kilencven százaléka jó eredménnyel vizsgázott, tíz százalékuk bu­kott, vagy visszakapta az in­dexét. Általában azoknak ad­juk vissza, akikről tudjuk, hogy a gyakorlatokon becsü­lettel dolgoztak, és a zárthe­lyijük jól sikerült. A vizsgá­kon egyébként a gyakorlatve­zető is részt vesz, és a gya­korlati füzeteket is megnéz­zük. Általános tapasztalat, hogy egy-két kivételtől elte­kintve azok buktak, akiknek a gyakorlati füzetük is gyen­ge volt. Állattan: Nem könnyű átmenni Az első évfolyam állattan vizsgáját a legnehezebbek közt tartják számon. Tavaly ebből volt a legtöbb utóvizs­ga. Hogyan állnak az idén? — kérdeztük dr. Bakonyi Gábor adjunktustól. — Ebben az évfolyamban is vannak nagyon jók és gyengék is. A tananyag elég jó lexikális memóriát kíván, s valóban igen nehéz, ráadá­sul az elsősöknek még nincs vizsgarutinjuk, nem tudnak úgy szelektálni, lényeget ki­szűrni. Ami az eredményeket illeti, a tavalyihoz hasonlítva gyengébbnek tűnnek. Többen buktak meg, de elsősorban technikai okok miatt. Talán rosszabbul fogták, illetve al­kalmazták azokat az utasítá­sokat, amiket a tanulásra vo­natkozóan mondtunk. Egyéb­ként nemrég, amikor har­mincöt éves volt a tanszé­künk, kigyűjtöttük a vizsga­­eredményeket. A trend egye­nes volt, sem javulás, sem romlás nem mutatkozott hosz­­szú távon. — Mi okozta az idei több bukást? — A legtöbben a konkrétu­mokon csúsztak el, nem tud­ták pontosan az állat nevét, rendszertani helyét. • Itt pe­dig nem lehet mellébeszélni. Ez a vizsga megmutatja, hogy a hallgató ismeri-e az alapo­kat. A szubjektivitást úgy igyekszünk csökkenteni, hogy mindenki három tanárnál vizsgázik. A gyakorlati felké­szültséget ketten kérjük szá­mon. A mikroszkóp előtt a sejt- és szövettani tudást osz­­tályozzuk, vetítünk diaképe­ket is, rendszertanból­ pedig az állatfelismerés a feladat. Ez a módszer nagyon sok fá­radsággal jár, de amennyire csak lehetséges, mentes a szubjektivitástól. A hallgató­nak annyiban jelent hátrányt, hogy­­ tulajdonképpen egyet­len részt sem hagyhat ki a tananyagból, mert vagy az egyik, vagy a másik vizsgáz­tatónál ez úgyis kiderülne. Az állattan elméletéből dr. Sinkovits Miklósné adjunk­tusnál vizsgáznak. Gorái Éva Lengyelországból érkezett. Egy évig az előké­szítőn tanulta a magyar nyel­vet. A gyakorlati vizsgája kettes-hármas közöttire sike­rült. Elméletből a csigákról beszél. A tanárnő jóindulatú irányításával elég szépen el­igazodik. — Hármas a felelete. A szakkifejezéseket még ponto­sítani, gyakorolni kell — bo­csátja útjára dr. Sinkovits Miklósné. A következő vizsgázó Abdu Zeleke Tekedu.­e Etiópiából érkezett egyetemünkre. Az egyéves előkészítő után Gorái Évához hasonló szinten beszé­li a magyar nyelvet, s a hár­mas felelete után elégedetten távozik. ★ Eddig a dékáni hivatalban mintegy 30-40 utóvizsgajegyet váltottak. Dr. Keszthelyi Ka­­millóné tanulmányi csoport­­vezető szerint ez a mostani egy jó közepes átlagú vizsga­­időszak lesz. — A külföldi hallgatókkal kapcsolatban az a tapasztalat — mondja —, hogy magyarul alig tudnak megszólalni, az írás viszont jobban megy. A vizsgákon viszonylag jól sze­repelnek, egyedül a matema­tika­­bizonyult túl nehéznek ebben a félévben. Az első év­folyamban akad, akinek már két elégtelenje van. Újdon­ságnak számít ebben a vizs­gaidőszakban, hogy a másod­évesek orosz nyelvből bizott­ság előtt alapfokú állami nyelvvizsgát tesznek. Eddig elég jók az eredmények. Szénási Éva Közel a célhoz BÁNKUTI PÉTER FELVÉTELE Szemtől szemben fizikavizsgán. Az asztal két oldalán dr. Hári József egyetemi adjunktus és Nagy Csaba elsőéves paraszt lászló felvétele

Next