Szent István Egyetem, 2004 (6. évfolyam, 1-10. szám)
2004-01-29 / 1. szám
univerzitás Szigorú gazdálkodás, ésszerű átalakítás Beszélgetés dr. Molnár József rektorral A köztársasági elnök az oktatási miniszter előterjesztésére dr. Molnár József egyetemi tanárt bízta meg a Szent István Egyetem rektori teendőinek ellátásával 2004. január 1-jétől 2007. július 30-ig. Az erről szóló okmányt Magyar Bálint adta át részére Budapesten. A professzorral legutóbb novemberi számunkban készítettünk interjút, rektori pályázatáról. Az új beosztásban töltött első napok után tovább kérdeztük. - Rektor Úr! Mi történt megbízásának átvételekor? - Magyar Bálint, amellett, hogy eredményes munkát kívánt, néhány mondatban beszélt a felsőoktatási reformról és én azt érzékeltem, hogy e reform minden eleme iránt elkötelezett. - Egyetemünk állami intézmény. Mi a fenntartó rendelése? -Az egyetem furcsán állami intézmény. A vagyona kincstári vagyon. Forrásainak jelentős része állami eredetű, de folyó költségvetésének mintegy 50 százaléka piaci alapú, saját bevétel. Fenntartónk azt várja tőlünk, hogy a magyar társadalom számára művelt, korszerű szakmai ismeretekkel felvértezett embereket képezzünk, eredményesen kutassunk, és hatékony szaktanácsadást végezzünk. - A megbízás birtokában, néhány nap elteltével, melyek az első benyomásai? - Egyetemünk adottságait, munkánk körülményeit régóta ismerem. Minden nehézség ellenére úgy érzem, jól indul az év, jó kedvvel látok minden nap a munkához. Bizakodó vagyok, hiszen pályáztam a rektori megbízásra. Semmi alapom sincs arra, hogy azt mondjam, milyen nehéz a dolgom. Megoldhatónak tartom a feladatot, és érzem sokak tettrekész bizalmát. - Többször jelezte, sok múlik azon, hogy lesz-e elegendő hallgatónk. Az egyetemi közvélemény arra a kérdésre keresi a választ, miként alakul a jövő biztonsága.A két dolog szorosan összefügg. Ha elég hallgatónk lesz, az nyilvánvalóan visszaigazolja, hogy színvonalas munka folyik nálunk, stabil az intézmény, eredményesen tanítunk és kutatunk, jó hagyományokat folytatunk. Abban az esetben viszont senki sem ígérhet stabilitást, ha a hallgatói létszám csökken, az egyetem vonzása gyengül. A hallgatók joggal várják el, hogy tisztességes oktatást, használható tudást kapjanak, ami alapján jó munkahelyre kerülhetnek, tisztes jövedelmet érhetnek el. - Egyetemünk tárgyi erőforrásai jelentősek. Hogyan ítéli meg a gazdasági helyzetünket? - Egy háztartásról is bonyolult feladat véleményt alkotni. Ha például van vagyonod, de nincs folyó jövedelmed, akár éhen is halhatsz. Fordított helyzet is előállhat, amikor valakinek nagy jövedelme van, de azt elkölti, és nem halmoz fel vagyont. Az egyetem tárgyi vagyona jó alap olyan építkezésekhez, fejlesztésekhez, amelyek vonzóbbá tehetik intézményünket. Folyó költségvetésünk állapota nem különbözik az ország más gazdálkodó szervezeteinek helyzetétől. Ha az országban költségvetési szigorítás, racionálisabb gazdálkodásra való késztetés érvényesül, akkor ez alól mi sem vonhatjuk ki magunkat. Az idén több százmillió forinttal kevesebb állami forrással számolunk. Ezt a kiesést szigorú gazdálkodással, ésszerű szervezéssel és átalakítással, részben saját bevételből pótolni tudjuk. Semmiképpen nem szeretném, ha úgy kellene a költségvetésünket biztosítani, hogy lemondjunk erőforrásainkról, személyi állományról. Szeretném, ha nem kellene embereket elküldeni, de senkinek nem lehet megígérni, hogy ugyanazon a helyen, ugyanolyan munkával, ugyanazzal a teljesítménnyel foglalkoztatjuk és semmit sem kell másképp csinálnia. Azt kértem a gazdasági vezetéstől, hogy adjon pontos képet arról, mi mennyibe kerül, hol, hány ember dolgozik, s mely esetekben lehet vállalkozási formában elvégezni azokat a szolgáltatásokat, amelyek az egyetem alaptevékenységét, az oktatást, kutatást, és a szaktanácsadást segítik. Megalapozott, mindenki által követhető és elfogadható gazdaságossági számítás alapján döntünk. A vizsgálat nem csak arra terjed ki, hogy mit hozhat a változtatás a folyó gazdálkodásban, hanem arra is, hogy az milyen hatást gyakorol a vagyongazdálkodásra. Hiszen nem jó az, ha valamit gazdaságosabban üzemeltetnek, de közben lepusztul. Annak sem vagyok a híve, hogy az „A hazai agrár-felsőoktatási karok közül tavaly a mieink beiskolázása volt a legsikeresebb. A SZIE azonban nem a hagyományos értelemben vett mezőgazdasági intézmény. Gyakran félreértik magát a mezőgazdaságot is. A föld ma már nemcsak a hagyományos alapanyagtermelés erőforrása, hanem olyan közjó is, amitől jobb életminőséget várunk el. A városi ember azt már tudomásul veszi, hogy fizetni kell a parkok fenntartásáért. Ugyanígy van költsége a megóvott vidéki környezetnek, az élővilág sokszínűségének, a szép tájnak, a népi hagyományoknak és a népművészetnek. Ezzel önmagunkat és Európát is gazdagítani tudjuk. Új szerződésnek kell kialakulnia a társadalom és a vidék, a mezőgazdaság és a társadalom között. Bántóan leegyszerűsítő és gyakran téves az a megfogalmazás, mely szerint a mezőgazdaságot állandóan támogatni kell. Bár ilyen is van, egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy fizetünk azokért a szolgáltatásaiért, amelyeket más nem, csak a mezőgazdaság, a vidék tud nyújtani. A vidéki társadalom tehát növekvő mértékben igényel olyan specialistákat is, akiket mi képzünk, és akikre nem csökkenő, hanem növekvő mértékben szükség lesz az európai uniós csatlakozás után is. Nagy a felelősségünk abban, hogy a szakma és az egyetem ilyen irányú presztízsét folyamatosan meg kell újítanunk, meg kell tartanunk, sőt, vonzanunk kell a legkiválóbb tudósokat, szakembereket. ” (Részlet a Szabad Föld című hetilap január 2-i számában megjelent, dr. Molnár Józseffel készített, Adottságainkra bátrabban kell építenünk című interjúból) Szent István Egyetem 3