Gömöri Hirlap, 1905 (17. évfolyam, 1-48. szám)
1905-01-01 / 1. szám
POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY. in. ŕ.. j Szerkesztiség és Ida.Jlóls.i sra.t&l Megjelenik minden Vasárnap reggel. Fomasz ° mbalban› NaIao í‘konYvny ° íld^fba ° r w Tompa Mihály-utcza és Széchy-utcza sarok, bejárat __________________________. a posta épület mellett (saját ház) Ide küldendők a ~ lap szellemi részét illető közlemények,felszólamló-Felelős szerkesztő és kiadótulajdonossok, valamint az előfizetési pénzek és hirdetési dijak • EürővetéselE NARAY vs ALBERT. egyezmény szerint, jutányos áron közöltetnek. Előfizetési d.lj . Egész évre © korona — Félévre Q korona. Lelkészek, tanítók és községi elöljárósági tagoknak egy évre “i kor. Egyes szám ára 12 fillér. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el Kéziratok nem adatnak vissza. Választási harcz küszöbén. Az országgyűlést minden valószinüség szerint feloszlatják s január végén uj válazstások lesznek. Választóközönségünknek életbevágó nemzeti kérdések fölött kell döntenie, helyesli-e a választók tömege a Tisza István alkotmánytipró politikáját, vagy pedig az ellenzéknek a magyar alkotmány megmentésére irányuló hazafias törekvésével rokonszenvezik? Ezt a kérdést kell most a a szavazópolgároknak eldönteniük. Aki lelkiismerete és hazafisága szerint akar szavazatával élni, egyedül és kizárólagosan az ellenzéket támoga.Nyitja a jeluben. Tekintsünk •‘csak végig röviden a Tisza István cselekedetein, és vonjuk le azokból a következtetéseket. Tisza miniszterelnök a házszabályokat akarja módosítani. Ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Az obstrukczió megfékezésének szükségét elismerték az ellenzéki pártok is akkor, amidőn Andrássy Gyula gróf átnyújtotta Tisza Istvánnak a szövetkezett ellenzék vezérei által kidolgozott házszabálymódosító tervezetet. A parlament munkásságának biztosítása szivén fekszik az ellenzéknek. Nem valószinű, hogy egy Kossuth Ferencz,egy Apponyi Albert, vagy egy Andrássy Gyula a képviselőház munkálkodásának megakasztására törekednék. Nem a házszabály módosítás ellen harczolnak ezek a nagy államférfiak pártjaikkal együtt A semmi törvényt és alkotmányt sem respektáló kormány seh t tervei ellen vették ők fel a harczot, hogy likorigálja azt az alkotmányellenes tényt, melyet Tisza 1904. november 18-án elkövetett s megakadályozza a szólásszabadság teljes meggyilkolását, íg^yt Tisza parlament muHnkálkodójának helyreállítása czim alatt elkövetni akar. Tudják-e kérem, mit akar Tisza? Tisza azt akarja, hogy a képvisőházban csak annyi ellenzéki képviselő szólalhasson fel ezután minden javaslathoz, amennyinek a kormánypárt a felszóllalást akarnak megengedi. Bármennyien is még felszóólalni a tárgyhoz, a Tisza tervei szerint jogában fog állani ötven kormánypárti képviselőnek a vita berekesztését indítványozni. Erre az elnök minden további nélkül kimondja, hogy senki sem szólalhat fel többé azon tárgyhoz és elrendeli a szavazást a javaslat felett. A kormánypárt feláll , és a javaslat meg van szavazva. Ezt érti Tisza István a parlament békés munkálkodása alatt. Illusztráljuk csak az esetet egy példával. Tegyük föl, hogy a Tisza házszabályai már életbe léptek. Most jön például a quota kérdése. Tiszának megparancsolják Bécsben, hogy duplájára fel kell emelni a quótát. Tisza beterjeszti a javaslatot, hogy quótra fizessen mindenki még egyszer annyi adót, mint eddig fizetett. A javaslat ellen harczol az ellenzék egy napig két napig, a harmadik napon eszébe jut Tiszának, hogy bír’ ő nem akar több ellenzéki beszédet hallani Utasítást ad ötven ma* melukjának, hogy rekesztessék be a vitát. Az ötven mameluk természetesen engedelmeskedik gazdájának. Az elnök kimondja, hogy többé senki sem beszélhet a qvóta kérdéséhez áll: — és a A kormánypárt félqvóta duplára fel van emelve, — minden adózó polgár fize még egyszer annyi adót, mint eddig. A „GÖMÖRI HÍRLAP“TÁRCZÁJA ÚJÉVRE. Letűnt egy év, öröm s bánatával. Sírkeresztje az emlékezet. Csak kétkedve szabad reménylenünk Mit rejt a jövő? hoz-e örömet? Nyitó tavasz meleg fuvallatán Hajt-e bimbót a meztelen ág? Gyászos leplén a kihalt mezőnek. Fakad-e majd illatos virág? Délibábbal játszó* róna keblén, Ékes kalász ring-e csendesen ? Vándor madár rejtett pelyhes fészkén Dalol-e párjának édesen ? Kicsiny kunyhó bánatos lakója : Halvány özvegy, — vérző sebedet Lesz-e balzsam a mely behegeszti ? Felszántja omló könnyedet? Siro árvák fagyos ajakára, Hint-e csókot édes szeretet? Könyörület dajkáló kebelén Talál-e majd nyugvó menhelyet ? Felragyog-e a szabadság napja ? Elvonul-e a dúló vihar? Ragyogj fel a béke szivárványa! Szabad, boldog, legyen a magyar! Szokolay Nándor: A VÁRMEGYE HAMIS BANKÓJA. Horoinucz István, a szelíd törvényszéki iktató, lassan ronogatta a betűket. Egész napja eltelt, éppen ezen oknál fogva, a munkával, alig mradt közbül ideje az az ebédre. Csak az éjszaka volt az övé, amely a maga végtelenségével körülölelte a vékony kis emberkét és elbóditotta titokzatos suttogásokkal a fejét. — Esván, Esván — zúgott egyre a fülében valami — oktalanságot követtél el már megint, mert a „Fehér ló“-ban jobb bort mérnek, mint a „Kék kandúr“-ban. A hang nem akart megszűnni s úgy lett, hogy Horémucz István szórakozottá válva, emilyen sorokat jegyzett az iktatóba : „7251. Vas Tamás — lopás. Kék kandúr.“ Este már alig várta, hogy véget érjen a hivatal és rohant megtapasztalni az italt. A „Fehér ló“ tulajdonosa legszebb mosolyait tartogatta a számára, a czimborák mind körűlé gyülekeztek s hallgatták kalandos pályafutásának történetét. Horémucz István teljesen a hangulatok embere volt s amint ezek a hangulatok hatalmukba kerítették, úgy volt egyszer tengerész, máskor pedig huszár. A tüzérséget sem vetette meg, mégis leginkább vivómesteri múltját emlegette. A kis írnokok és telekkönyvi alkalmazottak hallgatták szent áhítattal, sőt meg is irigyelték sokszor. — Hej, Pista bácsi, de sok mindenen is átment már maga! — Mindenen, öcsém, mindenen átmentem én már ! Ez némi túlzással volt mondva, mert Horémucz, a törvényszéki iktató csak a rozoga fahídon ment át naponta négyszer. Beleszámítva, illetőleg levonva azokat az alkalmakat, mikor a „Fehér ló“-ból egyenesen a hivatalba indult reggel, csak háromszori átkelést vehetünk napi átlagul. Egész élete gonosztevők névjegyzékével telt el, mégis csodálatos optimista ember vált belőle. Gonoszságot nem tételezett fel senkiről, minden földi vágyát kielégítette az itóka. Akkor történt, hogy a vármegye csendbiztosai végre elcsípték Makra Palit, aki különös előszeretettel segített az államnak bankócsinálás mesterségében. Elzüllött ember volt Makra, régebben festőnek készült, de a sok modelltől semennyire sem ment. Egy szép asszonyi váll láttára kiverte homlokát a veríték, aztán már csak azon igyekezett, hogy összecsókolhassa. De a lefestésre nem vállalkozott, így tengődvén, fölfedezte a piroshasú bankókat, amelyek eddig makacsul kerülték őt. Az ötvenesei szebbek is voltak az eredetinél, merészebb vonalunk; korrigált :a